2016/17: Top10 dobóhátvéd

Idén is végignézzük, szerintünk kik lesznek posztonként a legjobb játékosok az NBA-ben a következő idényben.

10. Zach LaVine (Minnesota Timberwolves)

A Minnesota játékosait a többi poszton is rendszeresen felülértékeltem a következő szezonra előretekintve, így kapott most helyet a 10. pozícióban. Azért LaVine már tavaly is összerakott egy 14.0 pontos szezont, ráadásul 38.9%-os triplázással, Tom Thibodeau érkezésével és az atletikus adottságaival pedig mindene megvan ahhoz, hogy elit védőt is faragjanak belőle - ehhez önfegyelmet is kell belé nevelni bőven, eddig is ezzel volt a nagyobb probléma, de Thibodeau-nál nem sok alkalmasabb edző van erre. Egyelőre feljebb még nem raknám, egy nyár alatt azonnal nem fog a liga elitjébe tartozni, főleg hogy védekezésben azért elég mélyről kell majd őt felhozni, de előrébb fog lépni. Ha esetleg nem lesz kezdő idén sem a találkozók több mint felén (ahogy tavaly is csak 33 mérkőzésen kezdett), akkor nálam az egyik legnagyobb esélyes a Legjobb Hatodik Ember díjra a szintén "vagy kezdő, vagy nem kezdő" Oladipo mellett.

9. Bradley Beal (Washington Wizards)

Bealt a legnehezebb belőni idén is a listán, mivel a játéka alapján lehetne Top5 is, sérülékenysége viszont erősen kérdőjelessé teszi, mennyire hasznos is pontosan. Tavaly volt a leghatékonyabb támadásban (17.4 pont, 38.7% tripla, 54.7% TS), viszont védekezésben nagyon gyenge teljesítményt nyújtott ahhoz képest, amit tud, és még mindig nem ez a legnagyobb problémája. Összesen 55 mérkőzést bírt, megint kiújult a fáradásos sípcsonttörése, ami miatt valószínűleg perclimiten lesz karrierje hátralévő részében - meccsenként 35 perc nem olyan kevés, de nem túl biztató, hogy már 23 évesen ehhez kell folyamodni valakinél. A legnagyobb gondom az, hogy Beal elvileg franchise-player lenne John Wall mellett, ilyen szintű pénzt is kapott idén nyáron (5 éves maximum), ilyen kórlapra és ennyi játszott találkozóra viszont nem lehet építeni egy csapatot - az erőcsatároknál első helyre rakott Anthony Davisszel ellentétben neki a játéka azért közel sem olyan meggyőző akkor sem, mikor pályára tud lépni, plusz neki krónikus gondja van.

8. Avery Bradley (Boston Celtics)

A Boston védekezőspecialista kettese főleg hatékonyságban lépett előre az előző idényben (15.2 pont, 53.8% TS), de 36.1%-os tripláján tovább kellene javítania, hogy igazán veszélyes legyen elöl - így sem rossz, főleg mivel nem ő az első számú felelős támadásban a Celticsnél, de az 54% alatti TS éppcsak elfogadható azért. Cserébe hátul kifejezetten jó teljesítményre képes, és emellett az ellenfelek számára idegesítő védő. Most már zsinórban két idényt végigbírt 76-77 meccsel, a sérülésekkel teli időszakát talán letudta, de nem tudom, mennyi lehet még benne - így is nagyon fontos eleme a csapatának, de ahhoz, hogy egy következő szintre lépjen, kellene a 38-40% körüli hármas, akkor akár DeRozant is lenyomhatná a dobogóról.

7. JJ Redick (Los Angeles Clippers)

16.0 pontját 47.5%-os triplával hozta az előző idényben, ami a legjobb mutató volt az egész ligában (meccsenként 2.7 bedobott hármassal ez már mérvadó szám), és 32 évesen sem várható tőle túl nagy hanyatlás ebben a szegmensben. Egyáltalán nem annyira rossz védő, amennyire a számok mutatják, sőt... (-1.59 Defensive Real Plus-Minus statisztikával csak a 62. volt az előző idényben a dobóhátvédek között például), de őt egyértelműen a spacing miatt tartják, és jelenleg ezzel is sokkal-sokkal hasznosabb játékos a legtöbb dobóhátvédnél. Oladipo annyival jobb védő, hogy elé már a hatékonyság-különbség ellenére sem raknám, Bradley elé viszont még befért.

6. Victor Oladipo (Oklahoma City Thunder)

Oladipo érdekes eset lesz a Thundernél, mert borzasztóan sok kérdőjel van vele kapcsolatban, hiszen új csapathoz került a nyáron. Tavaly 16.0 pontot, 4.8 pattanót és 3.9 gólpasszt átlagolt a Magicnél, amit vagy fog hozni most is, vagy nem - Russell Westbrook mellett azért kisebb figyelem hárul az emberre, mint Evan Fournier és Elfrid Payton mellett, de inkább a "maradékból" kell majd gazdálkodnia, a Magicnél nagyobb szelet volt az övé a tortából. Két dolog miatt várom ebbe a pozícióba. Egyrészt egészen jó védő, Defensive Real Plus-Minus alapján is 12. volt a posztján, de az szabad szemmel is látható, hogy folyamatosan pörög, hajt hátul. Másrészt tripláját évente 1-1%-kal nyomja felfelé, most pedig már nagyjából 36% várható ez alapján tőle - ez még mindig nem jó, de már bőven használható szint. A Thunder ezt, a jó védekezését és az inkább 2-3. szándékból hatékony védelemmegbontásait is képes lehet használni papíron, Westbrook mellett pedig a tavalyi 53.4%-os TS-mutatójában is fejlődést várok. 

5. Klay Thompson (Golden State Warriors)

22.1 ponttal és 59.7%-os TS-sel (42.5% tripla) még úgy is sima második lenne, hogy a játék többi elemében finoman szólva is visszafogott számokat produkál, illetve védekezésben az alulértékelt státuszból gyorsan átcsapott masszívan túlértékeltbe. Érkezett azonban Kevin Durant a Golden State-hez, és meglátásom szerint Steph Curryre ez kisebb, Thompsonra viszont elég komoly hatással lesz - Durant nemcsak 10-zel több labdát dob el meccsenként, mint Harrison Barnes, de jóval többet is van a kezében a játékszer, ami Barnesra egyáltalán nem volt jellemző, ezek pedig mind az eddig második számú scorer lehetőségeiből fognak elvenni. Pontátlagban visszaesést várok tőle, viszont hatékonysága bőven javulhat, hiszen rá maximum a harmadik számú periméter-védők fognak jutni. Támadásban jobb/jóval hatékonyabb szezonja lesz, mint Bradley-nek vagy akár Oladipónak, így hiába az egyértelmű különbség védekezésben, az ötödik helyre azért jó lesz - DeRozannek sokkal nehezebb és több dolga lesz, elé már nem raknám be, Batum pedig sokkal sokoldalúbb és jobb védő, ez ellensúlyozza a pontszerzést és a hatékonyságot.

4. Nicolas Batum (Charlotte Hornets)

Batum egy rettenetesen gyenge portlandi idény után összeszedte magát, támadásban a tőle megszokott sokoldalúság mellett megvoltak a pontok és a hatékonyság is (14.5 pont, 54.6% TS, 6.1 pattanó, 5.8 gólpassz). Kifejezetten jól megtalálta az összhangot Kemba Walkerrel támadásban (erre túl nagy összeget egy éve nem tettem volna fel), és még mindig a jobb védők közé tartozik, viszont két gyengítő tényező is van a neve mellett. Egyrészt továbbra sem egy vasember, a PO-ban hagyott is ki meccset, és amikor pályára lépett, azt is sérülten tette, ez meg is látszódott játékán. Másrészt megkapta a nagy pénzt, megvan a veszélye annak, hogy ettől megnyugszik. Thompson várható visszaesése miatt viszont így is befért elé (sokkal sokoldalúbb játékos és jobb védő is), DeRozannél viszont annyival nem tesz többet hozzá a játék többi elemében (védekezést is beleértve), amennyivel jobb scorer a torontói.

3. DeMar DeRozan (Toronto Raptors)

Még mindig rengeteg lehetősége lenne fejlődni, mivel továbbra is tripla nélkül tud elit támadójátékos lenni (23.0 pont, 55% TS). ráadásul "hozogat" azért más statisztikákban is (4.5 pattanó, 4.0 gólpassz). Megkapta új szerződését, ami ráadásul az 5 éves maximum, de nála nem hiszem, hogy ez komolyabb változásokkal járna - olyan játékosnak tűnik, akire ez semmilyen befolyással nem lesz. Bradley és Oladipo jobb védők (utóbbi nem is kevéssel), de DeRozan még a kinti dobások hiánya ellenére is kategóriákkal jobb támadó náluk, sokkal komolyabb szerepkör ellátására is képes mint az említett két delikvens. Batumnál nem sokkal kevésbé sokoldalú, gyengébb védő, de sokkal jobb scorer, Thompsonnak pedig annyit fog csökkenni szerintem a szerepe, hogy DD nálam most befér a Top3-ba, hiába tartom alapvetően jobb kosarasnak a Warriors játékosát (és kedvelem jobban azt a stílust, amit a francia képvisel).

2. Khris Middleton (Milwaukee Bucks)

Ha Butlerre már kiscsatárként tekintünk, akkor a tavalyi statisztikák (18.2 pont, 39.6% tripla, 56% TS, 4.2 gólpassz, 3.8 pattanó, 1.7 szerzett labda) alapján a liga legjobb two-way kettese jelenleg Middleton, aki úgy javított rengeteget pontátlagán, hogy hatékonysága szinten maradt, közben viszont a társak kiszolgálásában is sokkal jobb volt, mint korábban. Fontos, hogy ugyanezt a szintet hozta azt követően is, hogy nagyjából az 55. mérkőzés után elkezdték Giannis Antetokoumpót erőltetni, mint első számú irányítót, így nagyjából ugyanezt várom tőle most is. 2-3. számú játékos, ezért Hardennel nem mérném össze, hiába jobb védő, DeRozannél annyival nem rosszabb támadásban, amennyit ráver hátul, Bradley-nél és Oladipónál elöl sokkal jobb egyelőre, Thompsontól pedig nem sokkal várok többet támadásban a következő idényben, mint tőle (kivéve a hatékonyságot), míg védekezésben nincsenek egy szinten.

1. James Harden (Houston Rockets)

Butler kiscsatárrá "válásával" és Thompson várható visszaesésével idén utcahosszal nyeri szerintem ezt a "különversenyt", még úgy is, hogy védekezése megint visszaesett a hulladék kategóriába (1.7 labdaszerzése az egyik legmegtévesztőbb stat az egész ligában), ami vagy javulni fog Jeff Bzdelik segédedző miatt, vagy nem Mike D'Antoni vezetőedző miatt. 29.0 pont és 59.8% TS első opcióként, ilyen számoknak a közelében nem lesz várhatóan senki a kettesek közül, a 7.5 gólpassz és a 6.1 pattanó csak ráadás mellé. A Rockets-drukkerek nyilván reménykednek, hogy majd összeszedi magát megint hátul is, sokan az újabb Shaqtin'-jeleneteket várják tőle, ettől függetlenül nem nagyon látom, ki fogja akár csak megközelíteni is azt a teljesítményt, amit összességében (főleg támadójátéka miatt) képes letenni az asztalra. Az is igaz, hogy sokszor indokolatlanul is egyszemélyes hadseregbe megy át, ami a csapatjátékot meg a többiek "tűzben tartását" nem nagyon segíti, de mindezeket figyelembe véve is sima első.

 

Akik lemaradtak

Dwyane Wade: A hatodik helyről pakolgattam visszafelé pozíciónként, de nem nagyon látni, mitől lenne jó szezonja. Még mindig sokoldalú, és ennyi az összes pozitívum, amit fel lehet mellé írni (4.6 pattanó, 4.1 gólpassz), mert hatékonysága zuhanórepülésben van, hiába a pontok (19.0 pont, de csak 51.6%-os TS), triplája továbbra sincs, az alapszakaszt pedig teljesen lepihente Miamiben védekezésben is. Ha maradt volna a Heatnél, a Top10-ben valószínűleg helyet kapott volna ennek ellenére is, mert a PO-ban azért többször is villantott, de a Bullsnál egyrészt kétséges a rájátszás is (nem lesz hol bizonyítani...), másrészt Rajon Rondo papíron borzasztó fit mellé. 34 és fél évesen kellene felszívnia magát, amire egy "hazaköltözés" jó alap is lehetne akár, de szerintem nagyon rossz szituba került Chicagóban (aztán én reményekedem a legjobban benne, hogy rám cáfolnak az érintettek).

Danny Green, Tony Allen: A liga legjobb védői a posztjukon, akik viszont támadásban kis túlzással több kárt csináltak az előző idényben, mint amennyi hasznot hajtottak. Allennél ebben túl nagy változást kár várni, Greennél viszont benne van, hogy újra 40% fölött triplázik, akkor sima Top10 is, mivel a liga legjobb 3&D játékosai között van (ebben a javított verzióban). Azt nem nagyon lehet egyelőre tudni, mitől esett vissza ennyire az előző idényben: esetleg az új szerződése (kevésbé valószínű), LaMarcus Aldridge érkezése és a miatta megváltozó támadójáték (lehetséges) miatt nem találta a ritmust kintről, vagy csak így sikerült az előző idénye és kész.

Jamal Crawford: 14.2 pontot hozott ugyan, és megnyerte a Legjob Hatodik Ember díját, de mindezt 52.9%-os TS-sel, 34%-os triplázással és védekezés nélkül. 36 évesen túl sok előrelépést nem nagyon várhatunk már tőle, a nagy pénzt is megkapta.

Kyle Korver: Továbbra is egészen jó védő, és még mindig 39.8%-kal triplázik, de nála ez így is 10%-os romlás az előző évhez képest, ennek megfelelően a pontátlaga nagyot romlott. Greennel ellentétben ő már 35 éves - bár a játéka miatt valószínűleg lassan fog kikopni a ligából, nála ez a tényező is közrejátszhat abban, ha 1-2 évvel ezelőtti szintjét már nem fogjuk többet látni. Amennyiben mégis, ő is simán ott lehet a 10-ben.

Devin Booker: Tavaly még nem hozott űrszámokat, de az utolsó 51 meccsén sokkal nagyobb szerepet kapott, mint az első 30-on, így 17.9 pontos átlagot produkált. Nagy dolgokat várok Bookertől, de még nem a most következő szezonban, mert a hatékonysága azért gyenge volt ebben az 51 meccses időszakban is (többek között 31.7%-os tripla), és neki Earl Watson maradt például az edzője, míg egy LaVine Thibodeau-val gazdagodott a nyár folyamán - ez az, ami kifejezetten nem segíti nálam a Top10-es helyét.

Wes Matthews: Nagyon fogadkozik a Mavericks dobóhátvédje, de egyelőre csak a szavára lehet adni, másra nagyon nem. Nagyon hajlottam a Top10-es helyére is, és erre bőven van esélye, mert ha az Achilles-szakadását teljesen maga mögött tudja hagyni, vissza tud térni védekezésben is a korábbi szinte közelébe, támadásban pedig hozza a 15-16 pontját 38-39%-os triplával, akkor a Top5 után nyugodtan következhetne. Kicsit szkeptikus vagyok vele kapcsolatban, de emellett őt tartom a legnagyobb kimaradónak is Green mellett.

Utólag:
CJ McCollum: Egyik kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket. A lista 9-10. helyére bőven beférhetne, hiszen 20.8 pontot nem sokan átlagoltak, ráadásul egészen vállalható hatékonysággal is tette mindezt (54.4% TS), a tripladobása pedig már most megvan catch-and-shoot helyzetből és labdavezetésből is (41.7%). A legnagyobb gondja az, hogy védekezésben nem kifejezetten jó, ebben pedig nem tudom, mennyit tud még előrelépni. LaVine ezzel lehet jobb, és Beal is, ha egészséges tud maradni - Bradley és Oladipo sokkal jobb védők nála, így hiába a kevesebb pont, a nagyjából hasonló hatékonysággal és a jobb védekezéssel nálam már előznék McCollumot.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus