2016/17: Top10 kiscsatár

10. Danilo Gallinari (Denver Nuggets)

Kérdés volt, hogy tud-e első opció lenni, és jelentősen javított is korábbi statisztikáin - 19.5 pontját 58.2%-os TS-mutatóval hozta, az nagyon rendben van még a 36.4%-os tripla ellenére is, 5.5 pattanója mellett pedig volt 2.6 gólpassza is. Michael Malone irányítása alatt a védekezésével sem voltak akkora gondok, de azért vannak még kérdések körülötte. Nem biztos, hogy ennél sokkal többet tud - nem is feltétlenül kell ez már de akkor a többieknek kategóriákat kell még előrelépniük. Egy gyenge csapatban vitézkedett tavaly, illetve 53 mérkőzést bírt ki újfent, ami nagyon kevés. Utóbbi az, ami kicsit neccessé teszi a helyezését a listán (annyi egészségügyi gondja volt, hogy ebben pozitív változást már csak remélni lehet, várni nem), a Nuggets jó eséllyel a most következő idényben nem lesz még sokkal jobb csapat, mint volt 2015/16-ban, viszont szerintem minimum szinten tudja majd tartani eddigi teljesítményét, a konkurencia pedig nem fog eleget javulni.

9. Andrew Wiggins (Minnesota Timberwolves)

20.7 pontját javuló hatásfokkal hozta az előző idényben (54.3% TS), viszont egyelőre nagyon egysíkú scorer, közel sincs annyira sokoldalú kosaras, mint a listán előtte lévők (3.7 pattanó, 2.1 gólpassz, 30% tripla). Tom Thibodeau érkezése nyilván jótékony hatással lesz rá, de mindezt jó eséllyel védekezésben és kiegyensúlyozottságban lehet majd nála leginkább észrevenni. Abban nem vagyok biztos, hogy nem csinálnak belőle kettest mondjuk már a most következő szezonban, de vagy a tripladobást kellene megtanulnia egy sokkal veszélyesebb támadójátékhoz (és ennél magasabb pozícióhoz a listán), vagy a játékszervezés-pattanózás terén kellene előrelépnie, márpedig ezeket szerintem nem most fogja még megtenni.

8. Gordon Hayward (Utah Jazz)

Hayward tavaly hozta, amire beállt az utóbbi két év során (19.7 pont, 55.9% TS, 5.0 pattanó, 3.7 gólpassz), ami Butler szerepcsökkenését is nézve akár a 7. helyre is elég lehetne. A liga egyik legsokoldalúbb játékosa, nem nagyon van gyenge pontja, de Butler egyrészt jobb védő, másrészt mindketten ugyanazt a kérdést vetik fel az emberben - legit első opciók egy jó csapatnál? A Jazznél idén kiderül, most már PO-ba kell kerülniük, de Hayward szerintem maximalizálta a tudását az előző két szezon során, ennél sokkal többre nem képes már, hiába játszik új szerződésért.

7. Jimmy Butler (Chicago Bulls)

A Bulls "okos" igazolásaival megy vissza hármas posztra, itt viszont jobb helyre nem nagyon fér be (a dobóhátvédeknél azért Top3 lehetne). Nem volt rossz idénye (20.9 pont, 56.2% TS, 5.3 pattanó, 4.8 gólpassz), ráadásul kettes és hármas poszton is ligaelit védő, viszont egy nagyon rossz szituba került azzal, hogy melléhozták Rajon Rondót és Dwyane Wade-et is, két gyenge kinti dobót, akik ráadásul labdadominánsak is emellett. Bár mindenki lenyilatkozta, hogy ez Butler csapata, Rondónak nincs játéka labda nélkül és Wade sem ez az ember, így pedig jó eséllyel csökkenni Butler szerepe. A védekezése miatt kapta ezt a helyet és azért, mert ha valamiben javulhat és sokat segíthet a csapatnak, az a tripladobás lesz - össze-vissza dobált eddig 38% környéki és 32% alatti idényeket, most pedig a sorminta és a szerepe alapján is a jobbik esetnek kell következnie.

6. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)

Tavaly még "csak" 16.9 pontot, 7.7 pattanót és 4.3 gólpasszt átlagolt, de TS-mutatója már úgy is 56.6% volt, hogy egyáltalán nem volt még triplája (25.7%), az utolsó 26 meccsén pedig 18.8 pont, 8.4 pattanó és 7.5 gólpassz voltak a mutatói. Jason Kidd egyértelműen a kezébe adta az irányítást, ami sokkal inkább működött, mint amikor az egyes poszton játszók próbálkoztak ezzel, ennek a folytatását várom a most következő szezonban. Rengeteg van még a görögben, fizikálisan tovább kell erősíteni, a tripláját pedig nagyon össze kellene rakni - mindkettő teljesíthető feladat, a kérdés az, mikorra, ezért nem került még be Melo elé. A Bucks szempontjából kulcsfontosságú lesz a teljesítménye (ha ő bukik, az egész rendszer bukik, amit kitaláltak), új szerződésért játszik - a munkamoráljával eddig sem volt gond, ebben a helyzetben még kevésbé várható ez.

5. Carmelo Anthony (New York Knicks)

Nem volt jó szezonja (21.8 pont, 53% TS, 33.9% tripla, 7.7 pattanó, 4.2 gólpassz), viszont így is a liga (talán) legsokoldalúbb támadójátékosa, ha nem is a leghasznosabb. Idén nyáron kapott maga mellé egy teljesen új gárdát, amelyben rengeteg a rizikó, de sokkal több a veszély is az ellenfelekre nézve, itt jó eséllyel megint összeszedi magát - nagyon kellene is az irányítóposzt miatt... Védekezésben nem kell majd annyira megszakadnia Lee és Noah miatt, de hátul nyújtott teljesítménye az, amivel nálam a Top4-be nem nagyon férhet be. Ettől függetlenül Jeff Hornacek is jótékony hatással lehet játékára, jó teljesítményre lehet tőle számítani (annál legalábbis jóval jobbra, mint amit az előző szezonban hozott).

4. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Hozta a még jobb statisztikákat az előző idényben, felnőtt a feladathoz támadásban is (21.2 pont, 61.6% TS, 44.3% tripla, 6.8 pattanó, 2.6 gólpassz), emellett a liga legjobb védője most már zsinórban második éve dokumentáltan. Nála azért azt kijelenteni, hogy megállt a fejlődésben, nem nagyon lehet, eddig gyakorlatilag mindenre meg tudták tanítani, amire akarták, azonban szerintem támadásban sokkal több már nincs benne. Leonardöt jobb védőnek, George-ot alapvetően jobb, sokoldalúbb, "természetesebb" támadójátékosnak tartom, akiben a csapata javulása miatt van bőven fejlődési lehetőség statisztikák terén - ez a 3-4. hely nagyjából szimpátia kérdése, ki mit tart többre, és ha választani kellene kettejük közül, az nagyban attól függne attól, milyen csapattársak mellé kellene berakni egyiket vagy másikat.

3. Paul George (Indiana Pacers)

Tavaly még szkeptikus voltam vele kapcsolatban a lábtörése miatt, de 23.1 ponttal (55.7% TS, 37.1% tripla), 7.1 pattanóval és 4.0 gólpasszal meggyőzött, hogy túl van a nehéz időszakon. Hátul gyengébb, mint Leonard (mondjuk a liga legjobb védőjéhez viszonyítunk...), viszont támadásban jobb első opció, egészen kiváló two-way franchise-player, és idén jobb a csapat is körülötte. Jeff Teague érkezése azt is jelenthetné, hogy kevesebb labdája lesz, de eddig annyira egyedül kellett mindent csinálnia támadásban, hogy jó eséllyel csak még jobban ki fog teljesedni azzal, hogy már nem egyedül lesz felelős az egész támadójátékért. Nagy idényt várok tőle, de még nem akkorát, hogy Durant elé betegyem, hiába lesz ő egyértelmű első ember saját klubjánál, míg KD nem.

2. Kevin Durant (Golden State Warriors)

28.2 pont (63.4% TS), 8.2 pattanó, 5.0 gólpassz voltak tavaly az átlagai, egészen jól védekezett többször is a rájátszás folyamán, de egy teljesen új környezetbe kerül a Golden State-nél. Némileg talán csökkenhetnek statisztikái, de amennyiben nem kell nagyon sok idő az összeszokásra, hatékonysága még az eddigieknél is jobb lehet. Azt egyáltalán nem gondolnám, hogy ő (vagy Curry) fog nagy szeletet áldozni az eddigi dobásaiból, sokkal inkább Klay Thompson és Draymond Green lesznek azok, akiknek csökken majd a szerepük és a vállalásaik száma, így nálam a második helyről továbbra sem szorul le - a nagy kérdés az lesz nála, hogy majd a rájátszásban képes lesz-e előlépni akkor, amikor Curryék esetleg nem, vagy olyan szinten meg tudják-e osztani a védelmek figyelmét, hogy erre sem lesz szükség.

1. LeBron James (Cleveland Cavaliers)

Ebben nem nagyon lehet kérdés szerintem, még mindig kiemelkedik James a mezőnyből. 25.3 pont, 7.4 pattanó, 6.8 gólpassz és 1.4 szerzett labda voltak a takarékos átlagai 58.8%-os TS-sel. Mindemellett az alapszakaszt egy jó bemelegítésnek használta, a PO-ban és főleg a döntőben még rátett több lapáttal, minden idők egyik legjobb fináléban nyújtott produkcióját tette le a pályára (főleg az 5., 6. és 7. meccseken) - semmi nem utal arra, hogy ebből visszavenne, már ha nem jön közbe sérülés, ezt viszont mindenkinél el lehet sütni.

Akik lemaradtak

Nicolas Batum: A dobóhátvédeknél tárgyaljuk majd Michael Kidd-Gilchrist visszatérése miatt.

Chandler Parsons: Nagyon hasonló játékos, mint Gallinari, valamivel jobb triplával, viszont ő is sokat volt sérült az utóbbi két évben, ráadásul tőle most már jó ideje csak várjuk azt a 18-19 pontos teljesítményt, amire az olasz képes volt az előző szezonban. A Grizzliesnél nem került rossz helyre, sőt, kifejezetten jó fitnek tűnik a csapatba, ettől függetlenül egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ő képes azt nyújtani, amit Gallo, hiába lesznek sokkal jobb társai - ennek megfelelően azért valamivel kevesebb szerepe is.

Harrison Barnes: A 11.7 pontos, 4.9 pattanós teljesítménye ellenére is meg kell említeni, mert negyedik opcióból elsővé lép elő a Dallasnál - kérdés, nem túl nagy-e ez az ugrás neki. Legit első opció szerintem sosem lesz, illetve azon a határon mozoghat idővel, amin például Hayward, de erre a szintre sem a most következő idényben fog eljutni - a halvérűséget nagyon nehéz levetkőzni azonnal, hiába lesz összehasonlíthatatlanul több lehetősége, mint volt a Golden State-nél. Sokkal jobb védő, mint Gallinari vagy Parsons, ezzel akár be is csúszhat viszont a 10-be, ha sikerül eleget fejlődnie támadó oldalon.