2016-17: Top10 center

Idén is végignézzük, szerintünk kik lesznek posztonként a legjobb játékosok az NBA-ben a következő idényben.

10. Pau Gasol (San Antonio Spurs)

Tavaly még csak olyan kiugró éve sem volt, de nagyon szépen tartja szinten magát (16.5 pont, 52.9% TS, 4.1 gólpassz, 11.0 pattanó) - egyedül hatékonysága volt egy kicsit problémás, de a Spurs rendszerében ez például jó eséllyel javulni fog, míg pontátlaga szinte biztosan esni. A védekezése miatt 10. a listán - az utóbbi két évben a Chicago Bullsnál nem igazán sikerült köré jó hátsó alakzatot felhúzni, hiába a sok prakker (2.0 blokk/meccs). Gregg Popovich azért meg tudja oldani, hogy ne legyen ez ekkora probléma (Tim Duncan All-Star gála utána formájához képest pedig visszalépést biztosan nem fog jelenteni, igaz, ezzel túl nagy dolgot nem jelent ki senki), de a Gasol-Aldridge kettőssel azért lesznek érdekes napjai, Danny Green és Kawhi Leonard ide vagy oda.

9. Al Horford (Boston Celtics)

Új csapatba került Horford, de olyan nagy pluszt ez a játéka szempontjából szerintem nem fog hozni, nagyjából ugyanaz várható tőle, mint Atlantában (15.2 pont, 56.5% TS, 7.3 pattanó, 3.2 gólpassz) - ezt a statsort egyébként az utóbbi két évben betonbiztosan hozta, ráadásul összesen hat meccset hagyott ki a két idény során, talán a sérülékenysége is a múlté, a válla teljesen rendben van. Aki a technikás, sokoldalú centereket kedveli, annál simán lehet Top5 is, de nálam azért lett csak 9., mert a mai centereknek alapvetően védekezni és pattanózni kell, nem borzasztó képzettnek lenni - utóbbi sem árt, de nem ez az első. Horford nem rossz védő, alulértékelt (ezzel előzi nálam Gasolt), de posztjához képest nagyon gyenge pattanózó, amivel a PO-ban nagyon sebezhető pont, erre bőven utaztak is az Atlanta éppen aktuális ellenfelei.

8. Andre Drummond (Detroit Pistons)

Az igazi fakezűek modern centerek társasága vele kezdődik. A liga legjobb pattanózója ugyan (14.8), de nálam ennyiben egyelőre kimerül a dolog. Túlértékelt védőnek tartom, és azért őt tettem a 8. helyre végül, mert a leggyengébb scorer emellett, aminek két oka is van. Egyrészt ő a leggyengébb büntetőző (35.5%), ami egy DeAndre Jordannel terhelt mezőnyben kivételes teljesítmény... Persze olvashattuk több helyen, hogy most aztán rátaláltak valamire, de egy karrier 38%-os büntetőzőtől ez nem több üres szövegnél, amíg a pályán ebből semmit nem bizonyít. Másrészt szerintem többet akarnak tőle, mint amit tud - vele próbálkoznak, mint 1-2. opciós scorer, amihez egyelőre nem ért, ebből jött a tavalyelőtti 50.4%-os, meg a tavalyi 49.9%-os TS-mutató. Ha nem erőltetnék ennyit, vagy ha 50% fölé tudná húzni a büntetőzését, azzal meg is előzhetne sok mindenkit a listán, de egyelőre őt lehet a legegyértelműbben leültetni a kispadra is.

7. DeAndre Jordan (Los Angeles Clippers)

Elit pattanózó (13.8) és pocsék büntetőző (43%) ő is, viszont két dologban is jobb egy fokkal Drummondnál. Az egyik az, hogy rá nincsenek olyan helyzetek kijátszva, aminél zsákolásnál többet kell csinálnia - ő is szerette volna még tavaly nyáron, ha nagyobb szerepet kap, de semmi értelme nincs, ennek köszönhetően zsinórban negyedik éve övé a legjobb mezőnyszázalék (70.3% FG, 62.8% TS). A másik dolog pedig a védekezés - nemcsak blokkok (2.3), de csapatvédekezés terén is hasznosabbnak tartom a Pistons centerénél, így az "ikrek" közül nálam ő jobb jelenleg, és szerintem jobb is marad a most következő idényben. Az is igaz, hogy benne szinte semmi potenciál nincs már, és amíg Drummondnál próbálkoznak az előrelépéssel, neki jó eséllyel ez a maximum, amit most hoz.

6. Dwight Howard (Atlanta Hawks)

Mára neki is annyi maradt, hogy a fellöbbölt helyzeteket megoldja (13.8 pont, 60.4% TS), de ha valami egészen biztos, az az, hogy neki a környezetváltozás jót fog tenni, Houstonban már utált játszani, szülővárosában pedig összekaphatja magát. Gyengébb pattanózó már, mint az előbbi két delikvens (11.8), viszont sokkal jobb védőnek tartom Jordanéknél, már amennyiben van kedve játszani - és most szerintem a Hawksnál lesz. A pattanózása és a védekezése is upgrade lesz Horfordhoz képest, őt egy kifejezetten jó lépésnek tartom az Atlantától, ha kibírja az egészsége is - két éve kihagyta a fél szezont, de egyébként egy idényt leszámítva mindig játszott legalább 71 mérkőzést. A védekezése mellett jobb büntetőző is, mint az előbbi kettő (48.9%) - gyakorlatilag ugyanazzal veri Jordant az én listámon, mint Jordan Drummondot.

5. Hassan Whiteside (Miami Heat)

Ő a negyedik a sorban, aki "zsákolj, csak mást ne csinálj" (14.2 pont, 62.9% TS) és jó pattanózó (11.8). Túlértékelt védőnek tartom a 3.7 blokkja ellenére, a Heat azért olyan sokkal jobban nem védekezett, mikor ő a pályán volt, viszont két dolog mellette szól a 6-7-8. helyezettekkel szemben. Egyrészt hiába 26 éves, még lényegében csak most kezdte NBA-karrierjét, Dwyane Wade távozása és Chris Bosh kérdőjeles egészségi állapota miatt pedig egyértelműen nagyobb szerepe lesz, Goran Dragic-csal tökéletesíteniük kell a 2-2-ket. Másrészt 65%-os büntetőző, ő nincs a hackelhető kategóriában, amivel nálam egy fél szinttel azonnal többet ér, mint az 50% alatti emberkék - se leküldeni nem lehet a pályáról, se odaverni nem éri meg neki. Megvan benne a rizikó is, mert megkapta 4 évre a maximum szerződést, és ha valaki ettől a kelletténél jobban megnyugodhat, akkor az tipikusan Whiteside, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy pozitívan csapódik ez le nála - hátha rájön, hogy most négy évig semmivel nem kell foglalkozni, csak a játékkal, nem játszik már szerződésért.

4. Rudy Gobert (Utah Jazz)

Gobert-t tartom a "támadásban nulla, védekezésben használható" ötösfogat legjobbjának, mert ebből a kvintettből Howardot is beleszámítva ő a legjobb csapatvédekezésben, és manapság ez egy center legnagyobb értéke (meglátásom szerint). A liga egyik, ha nem a legjobb védője a festékben, gyakorlatilag nincs támadó, aki biztonságban feltehet bármilyen dobást, ha ő ott van a környéken, és a váltásokat is jól oldja meg a kisemberre. 9.1 pontja a legkevesebb az előbb tárgyalt emberek közül, de az ilyen típusú centereknél ez szinte csak azon múlik, kinek hány labdát adnak fel az irányítók jó helyre, Drummond pedig kivételként sokkal több labdát szór el a többieknél. A büntetőzésére kell vigyáznia, az a veszélyes zónába esett tavaly (62.3% -> 56.9%), de ha erre kicsit oda tud figyelni, rá tud gyúrni a nyáron, akkor nálam a liga jelenlegi értékeit nézve simán Top5 center, hiába gyengébb pattanózó egy fokkal az "ötös" másik négy tagjánál (11.0).

3. Marc Gasol (Memphis Grizzlies)

Gasol azért már más tészta, de nem szabad elfelejteni, hogy lábtörésből tér vissza, kérdéses, milyen állapotban. Szerintem össze tudják rakni legkésőbb decemberre, Fizdale a Memphis stílusának megfelelő edző, ráadásul a hírek szerint kifejezetten jól találja meg a megfelelő hangnemet a játékosokkal - ki tudja majd hozni a legtöbbet mindenkiből, így Gasolból is. Egészségesen a liga egyik legsokoldalúbb támadójátékosa (16.6 pont, igaz, csak 52.8% TS, 3.8 gólpassz), aki különleges atletikus képességek nélkül tartozik a szűken vett elitbe védekezés terén - 2012/13-ban még ő volt a DPOY. Egyetlen kifejezetten nagy gyengéje a pattanózása (7.0), de Horforddal ellentétben erre azért az ellenfelek nem nagyon tudnak utazni, a rájátszásra nem egyszer összekapta már magát ebben a tekintetben - a dominikainál egyébként jobb védő és jobb támadó is, ezért a nagy különbség helyezésekben.

2. DeMarcus Cousins (Sacramento Kings)

A Kings balhés sztárjának vannak gondjai a hatékonysággal (53.8% TS), de rá lehet bízni, hogy "csináld meg magadnak a pontot" (26.9). Iszonyat erő van benne, amit jobb napjain érvényesít is, nem rossz pattanózó (11.5), és védekezésben is rá lehet venni, hogy tegye oda magát. Ez azért nem mindenkinek sikerült eddigi edzői közül, de Dave Joerger kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a játékosokkal Memphisben is, ez Cousinsnál is sorsdöntő lehet. Ha sikerül megtalálniuk a közös nevezőt, a liga legjobb centere is lehet a nemrég olimpiai bajnoki címet nyerő játékos, de ha nem... Cousins legnagyobb gondja ugyanis nem a játékával, hanem a viselkedésével van, amivel teljesen szét tud verni egy működő közösséget is, nemhogy a Kingst. Ha ez egy egyéni sport lenne, nem lenne ilyen nagy jelentősége ennek, de ha nem kapja össze magát, összhatékonyságban a 8-10. helyre is visszacsúszhat, függetlenül a statisztikáitól - egy franchise első számú játékosa nem lehet egy 13 éves kislány érzelmi szintjén álló hisztis p*csa, ezzel meghatározza a csapatát is. Én hiszek a Cousins-Joerger párosban, csak van, akinél még ennél is jobban...

1. Karl-Anthony Towns (Minnesota Timberwolves)

Kicsit talán megelőlegezett ez, de az szerintem nem kérdés, hogy a következő 10 év legjobb játékosa lesz ötös poszton. Tavaly Sam Mitchellnél is egészen kiváló teljesítményt nyújtott, támadásban mindent (átlag, hatékonyság) egybevéve talán a legjobb center volt (18.0 pont, 59% TS) úgy, hogy neki aztán egyáltalán nem csak a zsákolások jutottak - borzasztóan képzett, van triplája is (egyelőre csak 34%-os, de lesz még ennél több is jó eséllyel). Pattanózása is elfogadható volt (10.5), védekezésben is a jobbak közé tartozott, de idén nyáron megkapta maga mellé Tom Thibodeau-t - az ő adottságaival, szorgalmával, hozzáállásával és Thibodeau mentalitásával nagy dolgok fognak még születni. Ha Marc Gasol összeszedi a 2014/15-ös formáját, együtt lehetnek majd az élen, de Cousinsnál sokkal jobb vezértípus a normális viselkedése és hozzáállása miatt, Pau Gasolnál kategóriákkal jobb védő, Horfordnál sokkal jobb pattanózó, a másik 5 listán szereplővel ellentétben pedig a szó klasszikus értelmében is tud kosarazni, nemcsak a mai ligának megfelelően.


Akik lemaradtak

Joel Embiid, Nerlens Noel: Embiidre két éve várunk, de anno Hakeem Olajuwont emlegették vele kapcsolatban - egyértelműen nem lesz még ilyen szinteken első évében, de egy Towns-szerű, teljesen all-around játékos könnyedén lehet belőle, már amennyiben nem sérül le megint. Noelben már az is érdekes, hol fogja befejezni az idényt, illetve hogy melyik poszton fogják erőltetni. Jahlil Okafort nagy zsákutcának tartom, de Noelnek még akkor sem lenne könnyű dolga, ha őt elcserélnék, Embiid előzi ugyanis a listán az ötös poszton. Ha viszont cserélnék Noelt... Az ő képességeire nagy szüksége lehet több csapatnak is, teljesen modern ötös, de kell neki a saját posztja és a játékidő is.

Myles Turner: Legit Top10 játékos lesz a posztján, csak nem vagyok benne biztos, hogy a most következő idényben. Jó keze is van (az első idényben nem bizonyította, de talán túl sokat akart egyszerre), képzett a palánk alatt is, tud védekezni, atletikus - minden alapja megvan ahhoz, hogy a Pacers húzóembere legyen, kérdés, mikorra rakja össze azt, amit tud.

Andrew Bogut: A Dallasnak nagy húzás volt az ő megszerzése, hiszen a liga egyik legjobban védekező centere még mindig. Más kérdés, hogy nem nagyon lehet tudni, mikor sérül meg, csak az a biztos, hogy ez minden egyes évben megtörténik, és nagyon sokszor a lehető legrosszabbkor, ezért nem került a Top10-be. Támadásban egyébként nem volt nagy szerepe a Warriorsnél, ha a pontszerzésről volt szó, de kitűnően passzol - erre a Dallasnál is lehet majd építeni.

Joakim Noah: Az előző idénye borzasztóan gyenge volt minden szempontból, de ha csak a 2014/15-os szezonját tudná hozni a Knicksnél, amit szintén nagy visszaesésként lehetett megélni a korábbiakhoz képest (7.2 pont, 9.6 pattanó, 4.7 gólpassz, 60.3% büntető), már azzal hatalmas pluszt adhat a New Yorknak. Teljes ellentéte Cousinsnak a csapatra gyakorolt hatás szempontjából, egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha egészséges, akkor beverekszi magát újra a Top10-be, kevés dobott pont ide vagy oda - támadásban a játékszervező készsége messze átlagon felüli, védekezésben pedig megint ötös poszton játszhat majd.

Nikola Vucevic: A montenegrói centernek visszaesés volt az előző idény (18.2 pont, 8.9 pattanó, 53.1% TS), és mivel támadásban is romlott a hatékonysága, a pattanózása sem volt a korábbi szinteken, védekezésben pedig nem tudott előrelépni, így idén kiszorult a Top10-ből. Frank Vogel miatt lehet benne lehetőség - amennyiben az új edző gatyába tudja rázni hátul, úgy könnyedén visszakerülhet majd, de jelen állapotában azt sem tartom, kizártnak, hogy el fogják cserélni idény közben.

Tristan Thompson: 7.8 pontos, 9.0 pattanós statisztikája miatt nem fér be, de egyrészt neki elég kis szerepe van a Cleveland pontszerzésében, a pattanózása egyáltalán nem rossz, ha a hatékonyságot nézzük (igaz, nem ér fel a liga legjobbjaihoz), a védekezése azonban egyenesen kiváló. A döntőben természetesen LeBron James és Kyrie Irving voltak a sztárok a Cavs fordításakor és győzelmekor, de a Warriors elbizonytalanításához nagyon kellett, hogy Thompson a váltások után a kisembereken, Steph Curryn és Klay Thompsonon is tanári védekezést mutasson be - a mai modern centerek közül ő a jobbfajta szerintem, mert nem brutális blokk-statjai vannak például, hanem az ellenfél mutatóiból látszik igazán, mekkora munkát végez.

Steven Adams: Thompsonhoz hasonlóan nem a statisztikái miatt szeretik (8.0 pont, 6.7 pattanó), viszont jó és nagyon kellemetlen védő. Nem a támadójátéka, hanem a pattanózása miatt marad ki a Top10-ből, de az észrevétlenül hasznos játékosok közül az egyik legjobb.

Jonas Valanciunas: Gyakorlatilag egy helyben toporgott az előző idényben a Raptorsnál (12.8 pont, 9.1 pattanó), aztán a PO-ban hiába voltak brutális meccsei, ott is "leszoktak róla". Az olimpián félelmetesen gyenge volt - nem tudni, ez minek volt köszönhető, fizikailag is elfáradt-e vagy csak fejben, de mivel nagyjából hasonló szerepkörre lesz kárhoztatva a következő idényben is, mint az előző kettőben, túl nagy előrelépést nem várok tőle. 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus