220 fölött - A hűséges holland és a magas mormon

Az NBA 220 centi fölé nőtt „óriásait” bemutató sorozatunk következő részében két európai születésű kosarast mutatunk be. Érdekességként annyit, mind a ketten második helyen keltek el a saját játékosbörzéjükön. Egyikük holland, a másik pedig németországi születésű amerikai-német kettős állampolgár, aki filmekben is szerepelt. Előbbi az – és ez nem ritka az NBA-ben 220 (centi) fölött – egy abszolút klubhű kosaras, aki teljes NBA-pályafutását egyetlen együttesben töltötte. A másik, magassága,s filmszerepei -kettő volt - mellett vallásosságával is különleges figurája volt a tengerentúli profi kosaras ligának. Következzék tehát Rik Smits és Shawn Bradley.

A 224 centire nőtt Rik Smits 1966 augusztus 23-án született Eindhovenben.

Rik Smits időrendben az 1946-49 között az NBA-ben játszó Hank Beenders, valamint az 1976-84 között az amerikai profik között kosarazó Swen Nater után időrendben a harmadik holland játékosa az NBA-nek, ám elismertségben messze az első.

A hosszúra nőtt holland fiatalembernek korántsem volt olyan mozgalmas az NBA előtti „előélete”, mint mondjuk Arvydas Sabonisnak. 18 éves korában kikerült az Egyesült Államokba, a Hudson folyó partján található, s magas színvonalú, főleg művészeti és tudományos képzéséről híres Marist egyetemre. Hazája válogatottjának tagjaként pedig szerepelt egy világbajnokságon (1986), valamint egy Eb-n (1987).

Az egyetemi éveiben Smits nem csak a magasságával tűnt ki, a Marist játékosaként kétszer, az 1986-87, valamint a 87-88-as szezonban egyaránt ő lett a NEC, azaz az északkeleti konferencia legjobb játékosa. Ilyen jellegű „címvédésre” azóta sem került sor e konferenciában. A Marist csapatában mutatóit évről évre javította, a kezdeti 11,2 pontos és 5,6 lepattanós átlagát végzős korára 24,7 pontra és 8,7 lepattanóra feltornázva.

Ezek után egy elég szürke, s néhány látványos „mellényúlásról” híres drafton lett második,.Smits azonban nemcsak klubhűsége miatt nem is okozott csalódást a rá „lecsapó”Indiana Pacers-nek.

Szóval e drafton Danny Manning mögött, s Charles Smith előtt másodikként kelt el. Mitch Richmond 5., Dan Majerle 14. helyen kelt el, Rod Strickland pedig a 19. volt. Olyan kosarasokra „bukkantak rá” klubok csupán a második körben, mint a később Mad Max-ként elhíresült Vernon Maxwell – tudása alapján nem, viselkedése alapján tán érthető, hogy csupán 47-ként kelt el – és a 2. kör utolsó játékosaként Steve Kerr.

Visszatérve Smitsre, Indianapolisban, a Pacers-nél az eredeti terv az volt, hogy Steve Stipanovich helyettese lesz, ám a térdével bajlódó center hamarosan pályafutása befejezésére kényszerült. A holland centert pedig ezek után kénytelenek voltak „bedobni a mély vízbe' – s ő elég jól úszott.

Rik Smits első évében 71 összecsapáson volt kezdő a Pacers-ben, és 11,7 pontos, 6,1 lepattanós átlagot produkált, azaz élt az adódó lehetőséggel. Ilyen mutatókkal nem véletlen, hogy 1989-ben bekerült az év újonc ötösébe.

Szinte berobbant az NBA-be, és a következő években fokozatosan vált az Indiana Pacers alapemberévé, meghatározó játékosává, s e státusát a 2000-ben történt visszavonulásáig meg is őrizte. Fizikailag, mozgáskoordinációja a magasságát alapul véve igen jónak minősíthető, a keze, a csuklója pedig egy 7 láb magasság fölötti középjátékoshoz képest szinte precíziós volt. Amellett, hogy középtávolról remekül dobott, nem véletlenül kapta kint az alliteráló Dunking Dutchman, azaz a Zsákoló Holland becenevet, bár volt aki Flying Dutchman-nek (Repülő Hollandi – népszerű vitorlás hajóosztály) nevezte, bár inkább magasságának és a „kiszolgálásnak” mint rugóinak köszönhetően zsákolgathatott...

Smits a 90-es években – főleg annak közepétől - tökéletesen elégedett volt a csapaton belüli másodhegedűs szerepével, s igen hatékony bedobó-center párost alkotott a vezéregyéniség Reggie Millerrel.

Rik Smits pályafutását a tinédzser korában viselt szűk cipők miatt szinte egész NBA pályafutása során végigkísérte lábának érzékenysége. Ez a pályafutása vége felé egyre súlyosabb idegi problémává súlyosbodott. Olcsó poén lenne felvetni, hogy Hollandiában fapapucsban is nyugodtan járhatott volna. Az utcán sétálni talán igen, ám abban kosarazni nem lett volna túl szerencsés... E probléma fokozódó hatása ellenére hősünk 1998-ban bekerült az All-Star gálára kelet válogatottjába. Figyelemre méltó produkcióval rukkolt elő, 10 pontot és 7 lepattanót szerezve, de ami a legérdekesebb, 4 gólpasszt is kiosztott a gálán gálánsan társainak, pedig a legjobb szezonátlaga az asszisztok tekintetében csupán 2 volt...

Rik Smits 34 éves korában, ha úgy tetszik a csúcson hagyta abba NBA-pályafutását, hiszen utolsó évében, az 1999-2000-s szezonban csapatával kelet bajnoka lett, s beverekedte magát a nagydöntőbe, Ott azonban az akkor összeálló Kobe Bryant-Shaq O'Neal duó vezetésével - s azért mellettük ott játszott még többek között Rick Fox, Robert Horry, Derek Fisher, Ron Harper -4-2-re nyert a Lakers. Smits képtelen volt megállítani a méltán a finálé MVP-jének választott Shaq-et. O'Neal a döntőt lényegében eldöntő 4. meccsen, amelyet 2-1-es Lakers vezetés után Indianapolisban hosszabbításban 120-118-ra nyert a Lakers, 36 pontot és 21 lepattanót szerzett. A Pacersnél a két mezőnyember szállította főleg a pontokat, Miller mellett Jalen Rose, s remekül játszott kezük alá a ma már szakkommentátorként tevékenykedő Mark Jackson.

A 12 év alatt Rik Smits 14,8 ponttal és 6,1 lepattanóval segítette meccsenként átlagban a Pacers csapatát. Érthető: nem felejtették el Indianapolisban a szurkolóik. A közelmúltban a Pacers 40. évfordulóján rendezett voksoláson Miller, Mel Daniels, valamint Jermaine O'Neal mögött a drukkerektől a negyedik legtöbb szavazatot kapva került be a jubileumi együttesbe.

A klubhűségből jelesre vizsgázó holland, úgy gondolom, az NBA-ben kihozta magából a legtöbbet, képességeihez mérten a maximumot.


Shawn - teljes nevén Shawn Paul – Bradley a németországi Landstuhl-ban látta meg a napvilágot 1972. március 22-én, ám az Egyesült Államokban, Utah államban, azon belül is Castle Dale-ben nőtt fel. Ezt nyugodtan érthetik szó szerint is az olvasók, hiszen meg sem állt 229 centinél.

Bradley Utah állam középiskolás kosaras történetének egyik kiemelkedő egyénisége. Az Emery High School játékosaként az általa ott töltött 1987-1990 közötti időszakban 20,3 pontos, 11,5 lepattanós és 5,4 blokkos átlagot produkált. Amíg Bradley ezen intézmény diákja, s játékosa volt az Emery 68-4-es győzelem-vereség mutatót produkált, s kétszer lett az állam bajnoka.

Bradley kétszer került be az állam All-Star csapatába, s kétszer lett az állami középiskolás bajnokság MVP-je. Végzős évében félelmetes mutatókkal rukkolt elő, 25 pontos, 17 lepattanós és 9 blokkos átlagteljesítményével közel állt a tripla-duplás szezonátlaghoz, a jövő egyik legnagyobb reménységeként tartották számon. A középiskolások részére rendezett McDonald's All American mérkőzésen 12 pontos, 10 lepattanós és 6 blokkos teljesítményével kiérdemelte az MVP címet.

Ilyen „gimis pedigrével” nem csoda, ha egyetemek serege jelentkezett be a „kis” Shawn gyerekért. Ő egy kosaras berkekben nem túl neves egyetemet, a Bringham Young University-t választotta.

Már első szezonjában kezdő volt minden meccsén, és folytatva a középiskolás remeklését, 14,8 pontos és 7,7 lepattanós átlagot produkált, de az igazi specialitása a blokkolás volt, ami ezzel a magassággal azért nem is meglepő. Ebben a kategóriában vezette az egyetemi ligát 177 blokkal, és 5,2-es szezonátlaggal, mindkettő a mai napig élő újonc-rekord az NCAA-ben. Emellett egy pár évvel korábbi NCAA csúcsot be is állított, ez pedig az egy meccsen kiosztott „sapkák”, bemutatott blokkok száma. Az egyik összecsapáson 14 alkalommal blokkolta az ellen kísérleteit. Erre korábban egy Bradley-nél jóval nagyobb ívű pályát befutó kosaras volt képes 1986-ban, bizonyos David Robinson az „Admirális” a Navy-ról. Első egyetemi évében a Western Athletic Conference konferenciában az év játékosa lett, s bekerült az év védekező ötösébe. Csapatával bejutott az NCAA tornára, s a legjobb 16-ból még továbbléptek, de a négyes döntőbe nem sikerült beverekedniük magukat.

Ekkor Bradley addig meredeken felfelé ívelő pályája érdekes fordulatot vett. Otthagyta az egyetemet, és mint mormon misszionárius két évre Ausztráliába ment szolgálni. Két éves szolgálata lejárta után már nem tért vissza az egyetemi kosárlabdába, ellenben jelentkezett az NBA draftjára.

És a kosaras szakma a két év kihagyás ellenére nem felejtette el.

Az egy szakmai érdekesség, hogy a kosarazástól való hosszú önkéntes száműzetése után egy egyébként igen erős játékosbörzén Chris Webber mögött, de Anfernee Hardaway előtt másodikként kelt el. Csak néhány nagy név a Bradley által „vert mezőnyből”: 4. Jamal Mashburn, 5. Isiah Rider, 8. Vin Baker, 10. Lindsay Hunter, 11. Allan Houston, 24, Sam Cassel.A draft „magas szintjét” jól jelzi, hogy a második körben, a 30. helyen egy még Bradleynél is magasabb kosarast választott ki a Washington, Gheorghe Muresant. Ja, s ne feledkezzünk el a 37. helyen kiválasztott Nick van Exel nevű játékosról...

A szakértők több okból is féltették Bradley-t az NBA-től. Az egyik érv a magasságához képest igencsak vékony testalkata volt, a másik pedig,hogy a mormon szolgálata miatt két évet kihagyott, két a tapasztalatszerzés szempontjából is igen fontos esztendő az NCAA-ben kiesett Bradley-nél.

Amúgy szinte egy számmisztikai csemege Bradley draftolása. A 229 centi az az angolszász mértékrendszer szerint 7 láb 6 hüvelyk, azaz 7' 6”. És ha egy ilyen magas kosaras kerül a Philadelphia 76-ers-hez, akkor mát illik 76-osmezzel felruházni...

Philadelphiában a legendás Moses Malone volt aki szárnyai alá vette Bradley-t. A klubnál pedig egy 7000 kalóriás húskúrával próbálták felerősíteni, rápakolni 10-15 kilót, ám ő nem kért belőle. Érdekesen sikerült Bradley NBA premierje, 6 pont 5 lepattanó mellé 8 blokkal debütált. Az érződött, a blokkolás lesz az ő igazi szakterülete, emellett sok személyi hiba, s eladott labda jellemezte játékát. Nyitó szezonját 10,3 ponttal, 6.2 lepattanóval és 3 blokkal zárta átlagban, meccsenként, s ez arra elég volt hogy bekerüljön az év második számú újonc csapatába. Annak ellenére is,hogy februárban egy a Portlandben kosarazó Harvey Granrt-tel történt ütközés után olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy a szezon végéig már nem számíthattak rá a 76-osok.

Második évadját néhány emlékezetes fellépéssel végigjátszotta. Novemberen a Clippers ellen 29 ponttal 22 lepattanóval, s 9 blokkolással járult hozzá a 97-83-a sikerhez. A szezon vége is jól sikerült neki, az utolsó 17 mérkőzésből 13 találkozót dupla-duplával zárt.

Ennek ellenére a harmadik szezonját gyengén kezdte, így a Philadeplphia 12 forduló után elcserélte Derrick Coleman-re a New Jersey-vel. A szezon második felében néhány remek fellépéssel maga mellé állította a Nets szurkolóit. Februárban volt egy érdekes meccse a Washington, s azon belül is Muresan ellen. Az óriások párharcában egyértelműen Bradley dominált, 27 ponttal, 9 lepattanóval, s 4 blokkal tartott előadást a nála 2 centivel magasabb, ám jóval kevésbé mozgékony román fiúnak. 1996 márciusának elején karriercsúcsot jelentő 32 pontot szórt a Dallasnak, majd nem sokkal később a Phoenix ellen 10 blokkal „kedvenc”kategóriájában is karriercsúcsot ért el. Rögtön utána újra a Muresannal felálló Bullets-szel találta magát szemben a Nets, és Bradley elérte karrierje első tripla-dupláját, 19 ponttal, 17 pattanóval, s az előző meccsen felállított blokk-rekordját gyorsan a múltnak adva át 11 „takaróval”. A szezont 11,9 pontos, 8,1 lepattanós és 3,4 blokkos átlaggal zárta, mindhárom karriercsúcs volt.

Teljes vezetőségváltás történt a Netsnél, a régi GM, Willis Reed hitt a középjátékosban, ám az utódja, John Nash, s az új szakvezető, John Calipari – nem. Ráadásul a centernek nem csak a termete, a fizetése is magas volt, az új vezetőség pedig úgy gondolkodott, Bradley javadalmazása nélkül könnyebben befér a Nets a fizetési sapka alá. Így aztán egy szezon közben „megejtett”, összesen 9 játékost érintő csere keretében Bradley a Dallashoz került. Új állomáshelyén egyik kedvenc ellenfele, a Clippers ellen 32 ponttal, s 16 pattanóval bizonyított. Tovább javított szezonátlagain, 13,4 ponttal, és 8,4 lepattanóval zárt, s ebben a szezonban átlagban kiosztott 3,4 blokkal a kategória legjobbja lett.

A következő évadban pályafutása korábbi szakaszával ellentétben gyakran kezdett a kispadon. Ennek ellenére '98 áprilisában olyat tett, amire rajta kívül csupán négyen voltak képesek a ligában. A Portland ellen 22 ponttal, 22 lepattanóval, s új karriercsúcsot jelentő 13 blokkal zárt. Rajta kívül csupán Abdul Jabbar, Elvin Hayes, Hakeem Olajuwon, valamint Shaq tudott felmutatni 20 pont 20 lepattanó 10 blokk fölötti produkciót – egy mérkőzésen.

Bradley további 7 éveig játszott még Dallasban, s közben felmenőire hivatkozva megszerezte a német állampolgárságot. Együtt szerepelt Nash-sel,s Nowitzkivel, ez utóbbival a német válogatottban is játszott a 2001-es törökországi Európa-bajnokságon.

Több érdekes beceneve közül kiemelésre méltó a „The Stormin' Mormon” azaz a Viharos Mormon, valamint a Deathstick, ami – szabad fordításban talán úgy adható vissza: a ”Halálos Pálcikaember". Még aktív kosarasként több – nála nevesebb – kosaras társával együtt szerepelt a Space Jam című filmben, valamint egy alkalommal saját magát alakítva feltűnt a Walker a texasi kopó egyik részében. Magánéletében az adakozó mormon 6 gyermek – 4 lány és 2 fiú – édesapja.

A Mavericks-ben egyre inkább csupán a védekezésre használták, és végül az előbb felsorolt adatok tükrében meglepően nagyot zuhaNtak a mutatói. NBA-karrierjét Bradley végül 8,1 pontos, 6,3 lepattanós, és 2,5 blokkos átlaggal zárta.

Amint látható az NBA-be elég kacskaringós előzmények után bekerülő Bradley-nak voltak kiemelkedő időszakai, ám összességében ahhoz képest, hogy második volt a drafton, s ahhoz, ahogy mondjuk középiskolásként indult – elmaradt a várakozástól.

 

 Fotók: thetallestman.com, ultimatenba.com, bullshopinions.blogspot.com, basketbawful.blogspot.com


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus