51 éves David Robinson, 54 éves Patrick Ewing

Tavaly írtunk már mindkettejükről, ezt olvashatjátok most:

Jó tanuló, nem sportoló. Robinson 1983-ban, 18 évesen még a kétméteres magasságot sem érte el, és bármilyen hihetetlen: komolyabban nem foglakozott a sporttal. A középiskolás csapatban kosarazgatott, azonban az életét nem a pályán képzelte el: az egyetem előtt elvégzett a SAT-tesztje 1320 pontos lett, ami kimagaslóan jónak számít, ezért Robinson matematikával kívánt foglalkozni.

Miért Admirális? Édesapja hosszú évekig szolgált a haditengerészetnél, és Robinson folytatni kívánta a családi hagyományt: a Haditengerészeti Akadémián tanult tovább. Azonban a felvétele és a tanulmányainak megkezdése között eltelt nyáron majdnem 10 centit nőtt (206), és nem állt meg a növésben: 1987-re 216 centiméter magas lett. A Haditengerészet kosáralakulata gyorsan szintet lépett, miután kiderült: Robinsonnak nem csak a magassága van meg, hanem a tudása is a kosárlabdázáshoz. 1987-ben megkapta a legjobb egyetemi játékosnak járó Naismith- és Wooden Díjakat.

A sereg nem ereszt. 1987-ben Robinson befejezte tanulmányait az Akadémián, és jelentkezett a draftra, ahol a San Antonio Spurs választotta ki az első helyen – annak ellenére, hogy már tudták: a csodacenter nem fog azonnal rendelkezésre állni, sőt az NBA álláspontja szerint akár később újra is jelentkezhet a börzére. Robinson ugyanis még 1985-ben, komolyabb kosárlabda-sikerei előtt el akarta hagyni az Akadémiát, mivel úgy tűnt: magassága miatt nem teljesíthet majd szolgálatot. Ekkor azonban különleges engedélyt kapott, azzal a kikötéssel, hogy tanulmányai befejezése után csak a szárazföldön állomásozhat, viszont így csak két év lesz a kötelező szolgálati idő - ami 1987-ben kezdődött.

A karrier első fájó pontja. Robinson ekkor már túl volt egy világbajnoki címen (1986-ban többek között olyan csapattársakkal, mint Muggsy Bogues, Sean Elliott, Rony Seikaly, Brian Shaw, Kenny Smith, Steve Kerr), a döntőben a Szovjetuniót legyőzve. Két év múlva, 1988-ban az Haditengerészet tisztje arra készült, hogy megleckézteti az oroszokat Szöulban – az olimpia azonban nem úgy sikerült, ahogy várta. Az elődöntőben a később az NBA-ben is remek karriert befutó litvánok, Arvydas Sabonis és Sarunas Marciulionis vezetésével a Szovjetunió megverte őket – a Team USA-nak csak a bronz jutott.

Összenő, ami összetartozik. A Spursnél kerek két évet kellett várni, hogy a Megváltóként kezelt center megérkezzen – két borzalmas szezont futott 1987 és 1989 között a San Antonio. Megérte azonban a várakozás: Robinson nem csak kacagva húzta be az Év Újonca Díjat, de azonnal bekerült az NBA harmadik legjobb ötösébe, és a második legjobb védőötösbe – természetesen az All-Star sem maradt ki.

A liga legjobb centere. Már 24 éves is elmúlt, amikor bemutatkozhatott a profiligában, de nem vesztegette az idejét: 1991-ben és 1992-ben az Év első ötösébe választották,1992-ben pedig az Év Védője lett – és 1992 nyarán a Dream Team tagjakéntlehetőséget kapott arra, hogy kiköszörülje a Szöulban elszenvedett csorbát. Remek évek voltak ezek, hiszen a Spursben minden adott volt, hogy csillogjon, 1994-ben még gólkirály is volt (utolsó meccsén 71 pontot szórva!) – egy valami hiányzott, de az egyre jobban: egy nagy playoff-menetelés.

A karrier második fájó pontja. Úgy tűnt, hogy Bob Hill vezetőedző kinevezése 1994 nyarán telitalálatnak bizonyul, és a Robinson, Rodman, Sean Elliott, Avery Johnson, Terry Cummings, Doc Rivers és Vinny Del Negro nevével fémjelzett csapat letarolta a mezőnyt az alapszakaszban (62-20). Robinson megkapta az MVP Díjat, és úgy tűnt: itt az idő bajnokságot nyerni. A Nuggets ellen söpörtek, a Lakerst 4-2-vel takarították el, és következett a főcsoportdöntő a címvédő Rockets ellen. A Houston abban az évben csak a 6. helyen jutott be a playoffba, így a pályaelőny a Spursnél volt, egy valaki azonban felülírt minden esélylatolgatást: MVP-t még úgy nem aláztak meg, mint ahogy Hakeem Olajuwon tette azt az Admirálissal. A Dream előkapta legnagyobb fegyverét, a Dream Shake-et, és indulócseleivel, dobócseleivel porrá zúzta Robinsont – és a Spurst is.

Olimpiai csúcs és mélypont. Rodman távozásával alaposan meggyengült a Spurs 1995-96-ban, és mindössze a 2. körig mentek a playoffban. Robinson Atlantában, hazai pályán újabb olimpiai bajnoki címet szerzett, és ő volt az első USA-játékos, aki három olimpián szerepelhetett. Emellett beválasztották az NBA történetének 50 legjobb játékosa közé – ezt követően azonban pályafutása legsötétebb éve következett. 1996 őszén az előszezonban hátsérülést szenvedett, majd miután decemberben visszatért, alig hat meccset követően lábtöréssel dőlt ki a szezon hátralévő részére.

Mélypont után megdicsőülés. A kaotikus évet a Spurs már Gregg Popovich irányításával fejezte be, és a gárda nem bízta a véletlenre, hogy jól jöjjenek ki Robinson (és Sean Elliott) sérüléséből: a 20-62-es mérleg a 3. legrosszabb volt abban az évben. A szerencse is melléjük szegődött, és Popovich kihúzhatta az első helyen Tim Duncant, aki azóta még Robinsonnál is magasabb polcra került San Antonióban. A tandem első közös éve jól sikerült, hiszen a csapat 56-26-tal zárt, és csak a Jazz tudta őket kiütni a 2. körben. Az 1999-es csonkaszezonban azonban már nem volt pardon: az Ikertornyok megnyerték az alapszakaszt, a playoffban pedig valóságos gálát rendeztek: a Timberwolves 3-1-es legyőzése után kisöpörték a Lakerst és a Trail Blazerst is! A nagydöntőben a hullafáradt, 8. kiemeltként így is csodát tevő Knicks pillanatokig lehetett csak ellenfél.

Kései évek és a szép búcsú. Robinson ekkor már nem volt a gárda első számú nagyembere, hiszen Tim Duncan talán még nála is nagyobb tehetségnek bizonyult – ennek ellenére, ha szükség volt rá, mindig tudott villantani valamit, és Duncan a mai napig mentoraként tekint rá. 2001-ben a csapat a konferenciadöntőig menetelt, az utolsó nagy dobás azonban 2003-ban sikerült. Robinson már a szezon előtt bejelentette, hogy visszavonul, és ez igen komoly lelki pluszt adott társainak, akik már inkább az új generációt képviselték. Tony Parker, Manu Ginobili, Stephen Jackson és Bruce Bowen mellett azonban olyan régi motorosok is hajtottak a bajnokságért, mint Steve Kerr, Kevin Willis, Danny Ferry és Steve Smith. A 4-2 a 2002-03-as csapat védjegyévé vált, mivel az összes ellenfelüket (Suns, Lakers, Mavericks, Nets) ilyen arányban győzték le – Robinsonnak megadatott, hogy hazai pályán, bajnoki győzelemmel fejezze be karrierjét.

Robinson "titkai". Visszavonultatott 50-es mezét Ralph Sampson tiszteletére használta (ironikus, hogy a Sampson-Olajuwon Ikertornyok másik fele oktatta 1995-ben). 2009 óta Hall of Famer. Fia, Corey Robinson a neves Notre Dame Egyetemen játszott szélső-elkapót. 2001-ben San Antonióban 9 millió dollárral támogatta egy non-profit magániskola megalapítását tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek számára. Sikeres üzletember, többek között hoteleket és egy nagy sportbolthálózatot üzemeltet – bevételei 10%-át jótékony célokra fordítja. A san antoniói UIW Egyetem 2011-ben díszdoktorrá avatta.

Robinson az egyetlen olyan kosárlabdázó, aki egy-egy szezonban az NBA-ben pontkirály, legjobb lepattanózó és legjobb blokkoló volt, és emellett megkapta az Év Újonca, Év Védője és MVP Díjat is. Az utolsó olyan játékos Nate Thurmond, Alvin Robertson és Hakeem Olajuwon után, akinek sikerült a quadriple-double: 1994. február 17-én a Pistons ellen 34 pontot, 10 lepattanót, 10 blokkot és 10 gólpasszt hozott össze.

 

Patrick Ewing, a bevándorló. A család jamaicai származású, és a későbbi center 1975-ig a szigeten is élt, ekkor költözött el a család Massaschusettsbe. Ewing egészen 1981-ig nem is vette fel az amerikai állampolgárságot. Kiváló mozgáskoordinációját és térlátását egyébként annak is köszönhette, hogy Jamaicában nagyon sokat focizott és krikettezett.

Patrick Ewing és Boston ellentéte. Ewing már a középiskolában is óriási sztárnak számított, és a bostoni drukkerek úgy hitték: a center valamelyik helyi felsőoktatási intézménybe megy. Ewing azonban John Thompson edzőt és a Georgetown Egyetemet választotta. A későbbiekben a bostoni közönség néha meg is találta ezért az "árulásért" – egyébként érdekesség, hogy John Thompson korábban Celtics-játékos volt.

Patrick Ewing és a berobbanás. A nagyember azonban jól döntött, mert a jó középcsapatnak számító Georgetownnak pont rá volt szüksége, és Thompson kezei alatt rögtön első idényében az NCAA nagydöntőjéig meneteltek, ahol csak a Michael Jordan, James Worthy és Sam Perkins vezette North Carolina tudta megállítani őket, óriási csatában és némi szerencsével. Ewing a nagydöntőben az UNC első 5 dobását blokkolta – apró szépséghiba, hogy mindet leszálló ágban.

Patrick Ewing és a alsónadrág. Első egyetemi évében máig tartó divatot teremtett azzal, hogy az akkor még szó szerint rövidnadrágja alá egy "biciklisnadrágot" húzott.

Patrick Ewing és a rasszizmus. Egyetemi évei alatt sorozatosan megtalálták bőrszíne és származása miatt az ellenfelek drukkerei, olyan is előfordult, hogy az ellenfél edzőjének, Jim Boeheimnek kellett leállítania a drukkereket, akik folyamatosan dobálták Ewingot.

Patrick Ewing és a végső győzelem. Ewing hosszú és eredményes pályafutásánakhárom bajnoki címéből kettő 1984-hez köthető: ebben az évben a Georgetown éppen a Houston Egyetem és centere, Akeem Olajuwon ellenében győzött az NCAA döntőjében, és Ewing a legjobb játékosnak járó díjat is besöpörte. Az már csak hab volt a tortán, hogy a Team USA-val hazai pályán, Los Angelesben megszerezte első olimpiai bajnoki címét is. A másodikat 1992-ben, a Dream Team tagjaként.

Patrick Ewing és 1985. Ez év tavaszán Ewing harmadszor is döntőzhetett, de ezúttal a Villanova Egyetem két ponttal jobbnak bizonyult a Georgetown Hoyasnál – ennek ellenére Ewing egyértelmű első pickként várhatta a draftot. Azt a draftot, ahol először fordult elő, hogy nem a két konferencia legrosszabbja között döntötték el pénzfeldobással az első választás jogát – mivel egyes csapatok annyira látványosan tankoltak, hogy amellett már a liga sem mehetett el szó nélkül. Az első lottery-t a New York Knicks nyerte – talán nem is remélték, hogy Ewing még az új évezred elején is őket erősíti majd.

Patrick Ewing és a nehéz kezdés. Első két NBA-évében elég sokat volt sérült, ennek ellenére 1986-ban All-Star és az Év Újonca lett.

Patrick Ewing és a 10-es sorozat. 1988 és 1997 között minden évben ott volt az All-Staron.

Patrick Ewing és a szerencsétlenség. Hiába volt a Knicks az egyik alapító tagja a ligának, a bajnoki címek valahogy elkerülték a csapatot: mindössze 1970-ben és 1973-ban sikerült aranygyűrűket szerezniük. Ewing hiába volt extraklasszis center, pályafutása elején elég gyenge volt a „kiszolgálószemélyzet”, aztán a 80-as évek végén előbb a Detroit Pistons, a 90-es évek elején a Chicago Bulls állta útját a feltörekvő gárdának (1993-ban a főcsoportdöntőben). Michael Jordan első visszavonulása után azonban a Knicks Pat Riley vezetőedzővel bejutott a nagydöntőbe, azonban hiába vezettek 3-2-re az 1994-es fináléban, a Houston Rockets és centere, Hakeem Olajuwon visszavágott, és hét meccsen behúzta a bajnokságot.

Patrick Ewing és John Starks. A kissé öntörvényű Starks és Ewing fantasztikus párost alkottak Ewing kései éveiben, a duó 1990 és 1998 között játszott együtt a Knicksben. Közös bennük, hogy nem csak Ewing, hanem Starks nevéhez is fűződik egy fontos szabálymódosítás: az 1994-es nagydöntő harmadik meccsén a Knicks három pontos hátrányban volt az utolsó másodpercekben, amikor Olajuwon faultolta Starksot tripladobás közben. Ekkor azonban még egy ilyen faultért is 2 büntető járt – a Knicks hátvédje hiába dobta be mindkettőt, ez kevés volt az egyenlítéshez. Az NBA ezt követően vezette be a szabályt, mely szerint ilyen esetekben három büntető jár.

Patrick Ewing és a nemezis. Minden játékosnak van mumusa – ez Ewing esetében az Indiana Pacers és Reggie Miller. Miller és Spike Lee "csatájáról" külön dokumentumfilm is készült, amely alapján elképzelhető, hogy mi zajlott a két franchise között a 90-es években. Ewing 1995-ben a Pacers elleni hetedik meccsen egy sima ziccert hagyott ki, amilyet körülbelül milliónyit dobott már be meccseken és edzéseken – ezzel esett ki csapata. 1998-ban 5 meccsen verte ki őket az Indiana.

Patrick Ewing és a szerencsétlenség 2. 1997 decemberében egy rossz leérkezést követően szenvedte el azt a sérülését, ami alapvetően befolyásolta pályafutását a későbbiekben. A remek kézzel megáldott Ewing csuklótörést szenvedett, amiből hamar visszatért ugyan, de hamarosan Achilles-gondjai támadtak. 1999-ben a lockout miatti csonkaszezonban a Knicks éppen csak becsúszott a 8. helyen, azonban a gárda hihetetlen menetelésbe kezdett. Előbb kiverték az első kiemelt. Alonzo Mourninggal felálló Miami Heatet, aztán kisöpörték a Dikembe Mutombo fémjelezte Atlanta Hawksot, végül hat meccsen búcsúztatták a nagy ellenfelet, az Indiana Pacerst. Patrick Ewingra óriási szükség lett volna a nagydöntőben a David Robinson-Tim Duncan páros ellen, ám a kiváló centert végképp maguk alá gyűrték a sérülések.

Patrick Ewing és a búcsú. 2000-ben távozott New Yorkból, de előtte még átlépett egy határt: 1000. meccsét játszotta a Knicksben (1039-nél állt meg), messze a legtöbbször viselte a csapat mezét. Még két évet levezetett (Seattle SuperSonics, Orlando Magic),majd szögre akasztotta a csukáit. Amikor az Orlando Magic színeiben utolsó meccsét játszotta a Madison Square Gardenben, a közönség percekig felállva tapsolt. 2003-ban vissza is vonultatták 33-as mezét.

Patrick Ewing és a nyugdíj. Ewing rögtön visszavonulása után átült az edzői székbe, segédedzőként előbb egykori nagy ellenfele, Michael Jordan csapatát, a Wizardsot segítette (Kwame Brown sajnos nem sokat tanult tőle), majd három évig a Rocketsnál csiszolgatta Jao Minget, végül 2007-2012 között Dwight Howardot oktatta a Magicnél. Tavaly nagyon szeretett volna vezetőedző lenni, azonban nem kapott ajánlatokat – idén újra segédedző lett, újra Michael Jordan csapatánál, a Bobcatsnél.

Patrick Ewing és az utánpótlás. Fia, Patrick Ewing Jr. évek óta próbál bekerülni az NBA-be, azonban a kiscsatár mindig elbukik a legutolsó küszöbben.

Patrick Ewing, a legenda. A Dream Team tagjaként és önállóan is beválasztották a Hírességek Csarnokába.