68 éves lett Julius Erving

68. születésnapját ünnepelte Julius Erving - "Dr. J." az egyetlen kosaras, akit az ABA-ben és NBA-ben is alapszakasz MVP-vé választottak. 

A legendás kiscsatár 1950. február 22-én született New Yorkban, és már a fiatal korában utcai legendává vált a Rucker Parkban, ahol korábbi becenevét, a Doctort rövidítették le Dr. J-re.  A Massachusetts Egyetemen kosárlabda ösztöndíjat kapott, itt 26.3 pontot, illetve 20.2 lepattanót átlagolt (összesen hat ilyen játékos akad az NCAA történetében), de mivel kevésbé ismert egyetemre járt, nem kapkodtak érte a scoutok. 1971-ben, megszakítva tanulmányait, szabadügynökként csatlakozott az ABA-s Virginia Squires-höz – később egyébként levelező szakon elvégezte az egyetemet, ezt korábban megígérte édesanyjának. 

Vriginiában azonnal szupersztárrá vált, 27 pontos átlaga elég jó volt, hogy az 1971-72-es évad második legjobb ötösébe válasszák, csapatával pedig a főcsoportdöntőig menetelt. 1972-ben lehetővé vált, hogy draftolják az NBA-ben, és a Milwaukee Bucks le is foglalta a játékjogát – végül azonban nem lett Kareem Abdul-Jabbar és Oscar Robertson csapattársa, mert az Atlanta Hawkshoz írt alá még a draft előtt, ott akart játszani Pete Maravich-csel. Ez a lépés már akkor is szabálytalan volt, ráadásul a Virginia is ragaszkodott hozzá – mivel az NBA álláspontja szerint a játékjoga a Bucksé volt, ezért inkább visszatért Virginiába, ahol 31.9 pontos átlaggal jelentkezett. 

AZ ABA kisebb csapatai közé tartozó Virginia pénzügyi gondok miatt 1973-ban kénytelen volt elboltolni Erving játékjogát a New Jersey Netshez, és ezzel a lépéssel vált Erving az ABA elsőszámú attrakciójává. 1973-74-ben rögtön bajnoki címre vezette a Netset (ezt megismételte 1976-ban), kiemelkedően atletikus játéka valódi közönségcsalogató volt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Nets ki tudja építeni szurkolói bázisátnem véletlen, hogy ő nyerte meg az ABA 1976-os zsákolóbajnokságát. Ugyanebben az évben létrejött a régóta levegőben lógó NBA-ABA egyesülés, ahol négy csapat, köztük a New Jersey is csatlakozhatott az NBA-hez. Volt azonban egy bökkenő: a New York Knicks akkoriban nagynak számító, közel 5 millió dolláros jóvátételt követelt, amiért a Nets az ő területén játszik. A gárda először próbálkozott fizetéscsökkentéssel, de ebbe nem ment bele Erving, majd felajánlották a játékjogát a Knicksnek, akik (a franchise történetének egyik legrosszabb döntéseként) nem fogadták el, így végül el kellett adniuk sztárjukat, hogy ki tudják csengetni a Knicks pénzét. 

Az érte folyó versenyfutás győztese a Philadelphia 76ers lett, akik 3 milliót fizettek a Netsnek és 3 milliót Ervingnek, de minden pénzt megért: Philadelphiában azonnal óriási lendületet adott a franchise-nak, rögtön nagydöntőig meneteltek, de 2-0-s vezetésről elbuktak a Bill Walton-féle Portland ellenében. Ezzel szinte példátlan balszerencse-sorozat vette kezdetét, már ami a bajnoki címeket illeti: a Philly a következő hat évben mindig esélyesként indult, de vagy a főcsoportdöntőben, vagy a nagydöntőben rendre elhasaltak – nem Ervingen múlt, 1977 és 1984 között egy év kivételével az NBA első vagy második legjobb ötösébe választották, 1981-ben pedig az alapszakasz MVP címét is megszerezte, vitathatatlanul az NBA három legfontosabb játékosa közé számított. 

A bajnoki cím azonban nem akart összejönni, egészen 1983-ig, amikor a szintén nagy gyűrűhajszolónak számító Moses Malone-t is leigazolta a Philly – ebben az évben megtörtént az áttörés, az egész rájátszásban mindössze egyetlen vereséget szenvedve húzták be a franchise második (azóta is utolsó) bajnoki címét. Innen már lefelé vezetett az út, 1985-ben a fiatal Charles Barkley-val még elmentek a főcsoportdöntőig, de komolyabb esélyük már nem volt a bajnoki címre. Erving is egyre több sérüléssel bajlódott, az 1986-os szezon elején pedig bejelentette, hogy vissza fog vonulni – ez egy egész évados "farewell tour"-t eredményezett.

37 évesen vonult vissza, elképesztő eredménylistával: egyszeres NBA, kétszeres ABA-bajnok, 1972 és 1987 között megszakítás nélkül All-Star (1976-ig az ABA-ben, 1977-től az NBA-ben). Összesen kilencszer volt az év első csapatának tagja (ABA: 4, NBA: 5), háromszor a második csapatba választották (ABA: 1, NBA: 2). Egyéni díjainak listája is félelmetes: háromszoros ABA (1974-1976), egyszeres NBA alapszakasz MVP, kétszeres ABA playoff MVP, kétszeres NBA All-Star MVP, 1983-ban pedig a J. Walter Kennedy Díjat is kiérdemelte. A két ligában összesen 30 000 pont, 10 000 lepattanó és 5 000 gólpassz felett termelt. 

Fantasztikus megoldásai, a kosárlabdát szó szerint új magasságokba emelő játékstílusa nem maradt utólagos elismerések nélkül sem, természetesen Hall of Famer, egyetemi csapatában a 32-es, a Netsnél a 32-es, a Philly-nél a 6-os mezt vonultatták vissza a tiszteletére. Emellett tagja az ABA valaha volt legjobb ötösének, továbbá az NBA alapításának 35. évfordulóján, illetve 50. évfordulóján kihirdetett 35-ös és 50-es kereteknek. 

Úttörő volt más területeken is, például neki volt először névre szóló (signature) cipője a Converse-nél, már a 70-es években reklámokban és filmben is szerepelt. Később a Converse igazgatótanácsában dolgozott, saját NASCAR-csapata volt, de golfpályát is üzemeltetett, összességében azért inkább volt sikeres a kosárpályán, mint az üzleti életben. 

Legendás, milliószor visszajátszott mozdulatsorai közé tartozik az 1976-os ABA zsákolóbajnokságon bemutatott büntetővonalas zsákolása, Bill Walton feletti húzása az 1977-es döntőben, az 1980-as döntőben bemutatott alapvonali trükkje, vagy az 1983-as, szintén a Lakers elleni óriási egykezes zsákolása – ezek felelevenítésével, illetve egy közel egy órás dokumentumfilmmel kívánunk neki további jó egészséget. 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus