A 2013-as szabadügynökök - Dobóhátvédek

Várható fizetés: 5-9 millió dollár

Érdekes csapatok: Mavericks, Timberwolves, Pistons, Sixers

A hibái ellenére is komoly érdeklődés lehet Mayo iránt. A Mavericksnél is maradhat, amennyiben nem sikerülnek a csapat nagyszabású szabadügynök-tervei, de mivel a Dallas 2014-ben akar nagyot dobbantani - ha már idén valószínűleg erre nem lesz sok esélyük -, így valószínűleg sokat nem akarnak költeni rá, inkább egy egy éves szerződést tolnának az orra alá, de komolyabb összeggel.

Ezt a Minnesota biztosan nem tudja megtenni, ők MLE-vel próbálkozhatnak majd, de az egyik legjobb helyzetbe hozhatják Mayót, amennyiben az is számít neki, hogy minél jobb eredményért küzdhessen, és nemcsak a pénz. A Timberwolves egy SG-nyire, és egy egészséges szezonnyira van egy komolyabb PO-tól, ehhez lehet óriási segítség Mayo, aki Ricky Rubio mellett gyakorlatilag lubickolhatna támadásban, és túl nagy felelősség sem lenne rajta.

A Detroit és a Philadelphia adhat komolyabb szerződést is neki, amennyiben úgy gondolják, beilleszthető terveikbe a jövőben. A Pistonsnál egyelőre még nincs eredménykényszer, és Mayónak lenne lehetősége továbbfejlődni, amíg a Brandon Knight - Andre Drummond - Greg Monroe hármas beérik, a Sixersnél pedig tökéletesen illene Jrue Holiday és Evan Turner közé hosszabb távra is, amennyiben utóbbival gondolkodnak még egyáltalán a hármas poszton.

Monta Ellis (Milwaukee Bucks, ETO)

Az egyik legnagyobb "csak őt ne" igazolás lesz a nyáron Ellis, amennyiben szerződésének utolsó évétől eltekint - 12 milliót keresne jövőre, és állítólag már elutasított a Buckstól egy két éves hosszabbítást, amellyel 3 év alatt 36 milliót vágott volna zsebre. Pontátlaga a szokásos 20 pont körüli (19.2), megvan a 6 gólpassza is meccsenként, de 41.6%-kal operál a mezőnyből, 28.7%-kal a triplavonalon túlról, ez így együtt pedig 49.3%-os TS-re jó, ez gyakorlatilag az a szint, aminél több kárt csinál - támadásban is -, mint hasznot. Mivel SG-hez képest alacsony termete van, így védekezésben is egyértelműen inkább hátrány, mint előny, ő gyakorlatilag a körülötte lévő hype-ból él.

Várható fizetés: évi 8-12 millió dollár

Érdekes csapatok: Bucks, Pistons, Kings

Elképzelni nem lehet, mit szeretne Ellis, miután visszautasította a Bucks hosszabbítás-ajánlatát. Az is lehet, hogy marad a jelenlegi szerződésében, de ha nem, akkor is pofon vághatja a való világ azzal, hogy ennek a közelében sem kap kontraktust. Ha ez így lesz, még mindig köthet szerződést Milwaukee-ban, ahol sokkal inkább szeretnék őt visszaigazolni, mint hátvédtársát, Brandon Jenningst.

A két csapat, akiknél soha semmilyen butaságot nem szabad kizárni az a Detroit és a Sacramento. Előbbinél Joe Dumars a GM, aki legutóbb Ben Gordonra és Charlie Villanuevára lőtte el ideihez hasonló méretű sapka alatti helyét, reális a veszélye annak, hogy most is ész nélkül fog cselekedni. A Kingsnél tulajdonosváltás volt, és gyakorlatilag a teljes vezetést és szakmai stábot lecserélték vagy le fogják, de állítólag az új felállás is érdeklődik Ellis iránt, pedig abban a félévben is pocsék hatékonysággal dolgozott a kosaras, amikor együtt dolgozott Michael Malone vezetőedzővel.

Tyreke Evans (Sacramento Kings, RFA)

Talán a legnagyobb kérdőjel az idei dobóhátvéd-szabadügynökök között. 20-5-5--ös újoncszezonját követően pontátlaga és játékpercei is folyamatosan csökkentek, Mayóhoz hasonlóan viszont idén elkezdtek javulni dobásmutatói - karrierje legjobb számait hozta mezőnyből (47.8) és triplából is (33.8), utóbbiban először került 30% fölé. Nem meglepő, hogy TS%-ban is messze idén volt a legjobb (55.8), PER-je pedig alig maradt el az újoncszezonban hozott 18.2-től (18.1) úgy, hogy mindössze 15.3 pontot, 4.4 pattanót és 3.8 gólpasszt átlagolt, tehát látszólag közelében nem volt annak, amit első évében produkált. A gond az, hogy dobni még mindig nem tud, ugyanolyan rossz technikával, hátradőlve engedi el a labdát, mint eddigi karrierje során mindig. Ami a kérdést adja nála, az az eddigi sacramentói közeg és vezetés - egy új helyen, vagy éppen az új Kings-vezetés alatt belőle még akármi lehet.

Várható fizetés: évi 8 millió dollár - maximum

Érdekes csapatok: Hawks, Pistons, Mavericks, Bucks, Suns, Kings

Nagyon sokan láthatnak Evansben egy olyan lehetőséget, aki ha nem is fordíthatja meg egy franchise szerencséjét, de ott körül lehet, és ne feledjük, még mindig csak 23 esztendős. A Hawksnál egyértelműen B-terv, hiszen náluk a Paul - Howard kettős leigazolása az első számú cél. A Pistonsnál sem biztos, hogy pont őt akarják, hiszen Brandon Knighttal nem a legjobb párost alkotnák, de könnyen előfordulhat, hogy Evans egyszerűen jobb játékos lesz hosszútávon is, mint Knight, irányítót pedig könnyebb találni, mint Evans-szintű dobóhátvédet.

A Mavericksnél hosszabb távra is gondolkodhatnak benne, itt a már Mayónál említett 2014-es nyár szólhat közbe, mert egyébként kifejezetten jól illene a játéka Dirk Nowitzki mellé. A Bucksnál nyugodt szívvel cserélnék valószínűleg Ellist, Jenningst és Redicket is Evansre - már ha néznek "Advanced" statisztikákat is, ráadásul nála a maximum szerződés alig indulna magasabbról, mint az Ellis elé tolt, és neki kevés évi 12 millió.

Természetesen benne van, hogy az új Kings-vezetőség végre nagytakarítást csinál Evans körül, és a periméteren található 5 scorerből csak kettőt tart meg, a többieket pedig olyan játékosokra cserélik, akik hasznosabban tudják segíteni az egy-két húzóembert - valószínűleg Evans mellett DeMarcus Cousinsra szánják ezt a szerepet. Ott van még azonban a csoportrivális Phoenix is, akik külső dobásokban jeleskednek, a betörésekre azonban nem nagyon tudnak alapozni a jelenlegi keret miatt. Ők bepróbálkoztak már Michael Beasley-vel is - igaz, egy szerényebb összeggel -, Evans valószínűleg jobb befektetés lenne, de kérdés, hogy a tankot mennyire szeretnék vele elrontani.

Gerald Henderson (Charlotte Bobcats, RFA)

Szépen lassan, csendben, de folyamatosan fejlődik a Bobcats kettese is. Minden évben javított pontátlagán, ebben a szezonban úgy ráadásul, hogy kevesebb időt is töltött a parketten. Az már nagyjából körvonalazódik, hogy egy jó, megbízható scorernél nem lesz több, hiszen a játék többi elemében vajmi keveset tesz hozzá a csapathoz, kérdés, hogy van-e olyan együttes, aki vele a kezdőben képzeli a jövőt hosszabb távon is. Idén először került ő is 30% fölé triplából (33.0), és ennek köszönhetően TS%-a is nőtt (53.1), pedig mezőnyszázaléka kezd beállni 45% környékére - az utóbbi három szezonban e körül produkált.

Várható fizetés: évi 6-9 millió dollár

Érdekes csapatok: Bobcats, Hawks, Bucks

A legnagyobb esély arra van, hogy a Charlotte hosszabbítani fog Hendersonnal, bár kérdés, hogy kire akarnak majd építkezni - az szinte egyértelmű, hogy nem rá, inkább azt kell átgondolniuk, hogy a jövőbeli FP mellé mennyire illik egy megbízható, de egydimenziós, komolyabb kiugrásokra képtelen scorer.

A Bucks pont ez utóbbi miatt lehet érdekes, náluk ilyenből az utóbbi években nem nagyon volt, és talán az állandóságot most többre értékelik, mint azt, hogy valaki képes alkalomadtán 40 pontra, ugyanakkor benne vannak a borzasztóan gyenge százalékkal lehozott 10 pontos meccsek is. A Hawksnál is sokat kell gondolkodni ezen, valószínűleg Lou Williamst a padról szeretnék használni, ahogy ez a játékosnál karrierje kezdete óta van, és ha nincsenek meg a nagyszabású tervek, Henderson egy kintről is hasznos, jól passzoló irányító mellé tökéletes lehet harmadik számú opciónak támadásban.

Tony Allen (Memphis Grizzlies, UFA)

Nagyon kevés a védekezésben is igazán használható kettes idén a piacon, Allen az egyik, és talán a legjobb közülük - a majd a kiscsatároknál vizsgált Andre Iguodala mellett. Támadóoldalon ugyan mínusz egy emberként lehet vele számolni, hiszen bár nem sokszor próbálkozik, de akkor is csak 12.5%-kal dobja a hármast, és mezőnyből is csak 44.5%-os mutatója van összesen, védekezésben viszont a liga legjobbjai között tartják számon a posztján, és anblokk is - ő kapta a legtöbb pontot az év védőötöseinek szavazásán, mindössze egy vezetőedzőnél nem került be az első vagy a második csapatba. Ami nála tényező lehet az új szerződésénél, hogy az atletizmusára épít, és már 29 és fél éves, úgyhogy nagyon hosszú kontraktust nem biztos, hogy kapni fog egy újjáépülés közben álló gárdától.

Várható fizetés: évi 4-6 millió dollár

Érdekes csapatok: Grizzlies, Cavaliers

Bár egy ilyen védő nagyon sok csapatba kellene, mégis ketten kiemelkednek a mezőnyből az eddigi híradások alapján. A Memphis természetesen szeretné megtartani kezdő kettesét, aki az idei főcsoportdöntőbe-jutásból nagy mértékben vette ki a részét, de a luxusadó miatt túl nagy árversenybe nem tudnak belemenni.

A Cleveland ezzel szemben tudna adni jóval többet is, mint az MLE, hiszen komoly capspace-szel rendelkeznek, de állítólag ők sem akarnak olyan nagyon az évi 5 millió fölé menni, ráadásul nekik figyelni kell, hogy egyelőre a csapatuk még nincs kész. Irving mellé tökéletes fit lenne Allen, de kérdés, hogy ugyanilyen komoly befolyással lesz-e a játékra még, mire felnő körülötte a keret.

JJ Redick (Milwaukee Bucks, UFA)

Felemás szezont produkált az egykori orlandói triplagyáros. Bár Redick egyértelműen a hármasdobásáról híres, érdekesség, hogy olyan nagyon nem jók a százalékai, és 40-41% körüli mutatója idén például visszaesett 36.6-re, a Bucksban pedig egészen pocsékul, mindössze 31.8%-kal értékesítette ezeket a lehetőségeket. Mindennek ellenére nagyon jó TS%-kal dolgozik, mivel a büntetőket 90% környékén értékesíti, ráadásul egyre többet kerül játékba mezőnyben is, a Magicnél töltött idei fél szezonja alatt például gólpasszátlaga elérte az 5-öt. A 29 esztendős játékost még mindig egy fehér dobógépnek tartja a nagy többség, ez viszont nem biztos, hogy akkora probléma lesz neki idén nyáron.

Várható fizetés: évi 5-8 millió dollár

Érdekes csapatok: Pistons, Bucks, Jazz, Timberwolves, Sixers

Több csapatnak is kifejezetten jól jönne egy, a legjobb korban lévő nehéztüzér. A Pistonsnál gyakorlatilag ő lehetne az abszolút tökéletes megoldás - tekintve hogy valószínűleg nála jóval később kezdődik el a hanyatlás, mint egy olyan kosarasnál, aki az atletikus játékra épít. A Detroitnak pénze is van rá, és ha Knightot visszarakják irányítani, akkor mellé is tökéletes fit Redick, illetve a két magasembernek, Monroe-nak és Drummondnak is nagy szüksége lenne egy olyan kinti dobóra, aki széthúzza nekik a pályát, és akiről nem lehet behúzódni a magasemberekre.

Gyakorlatilag ugyanez a legnyomósabb érv a Jazz mellett is, ott a Derrick Favors - Enes Kanter kettősnek kellene megkönnyíteni az életét. Bár Utah-ban legelőször irányító kell, van annyi helyük a sapka alatt, hogy mellette Redicket is megszerezzék. Alec Burks ennek kevéssé örülne, de mind őt, mind Redicket lehet a kispadról is játszatni, úgyhogy valószínűleg megoldható lenne, hogy mindketten megfelelő mennyiségű időt töltsenek a parketten.

Van esély arra is, hogy a Milwaukee megtartsa őt, de jelenleg a Bucksnál nem nagyon tudni, mik a tervek, hiszen Jenningset nem annyira akarják megtartani, Redicknek nem akarják megadni azt a pénzt, amit ő kér, Ellis pedig visszautasította őket, így azt nem nagyon lehet megjósolni, ők kire repülnek majd rá. A Sixersnek nagyon kellene egy kinti dobó, hatalmas gondjaik voltak ezzel tavaly is. A Timberwolves pedig bár elég puha védekezésben már így is, és állítólag nagytestű SG-t keresnek pont emiatt - ami Redickre kicsit sem áll -, támadásban tökéletes lenne Rubio és Kirilenko közé, igaz, csak MLE-vel gazdálkodhatnak Flip Saundersék, ami lehet, hogy kevés lesz érte.

Kevin Martin (Oklahoma City Thunder, UFA)

Bár Martin játéka sokat kopott az elmúlt két évben - a sokoldalú pontszerzőként ismert kettes idén már csak 3.2 büntetőt tudott kiharcolt meccsenként, ami meredek visszalépés ahhoz képest, hogy karrierje során szinte végig 7-8 között átlagolt ebben a kategóriában -, még mindig egy nagyon hatékony pontszerzőnek számít. Idén a Thunderben karrierje legjobb triplamutatóját hozta (42.6), pazar százalékainak köszönhetően pedig elit TS-sel dolgozott ebben a szezonban is (60.8). Nem szabad azért túlzásokba esni, nagyban köszönhette ezt Kevin Durant és Russell Westbrook jelenlétének. Soha nem lesz már egyetlen együttes húzóneve, első számú pontszerzője sem, de harmadik opcióként még mindig elég jól használható, legalábbis támadásban.

Várható fizetés: MLE

Érdekes csapatok: Timberwolves, Thunder

Újjáépülő gárda már valószínűleg nem számol Martinnal, hiszen egyrészt 30 és fél éves a játékos, másrészt komolyan elindult a lejtőn, még ha így is tud hozni egy elég jó szintet, harmadrészt Martinnak is inkább fontosabb lehet már az, hogy esélyesnél játsszon, ugyanis már eddig is komoly pénzösszeget rakott zsebre.

A Timberwolves valószínűleg első körben másban gondolkodik, hiszen Rick Adelman vezetőedzővel dolgozott együtt Martin, a tréner pontosan tudja, hogy védekezésben nemhogy átlagos, de mínusz egy embert jelent, és a már most sem túl acélos védelmen még egy kategóriát rontana. Ettől függetlenül egy ilyen scorer még bőven elférne Rubio és Love mellé, úgyhogy ha valamiért nem sikerül Oklahomában maradnia Martinnak, akkor van lehetősége a Wolvesnak megszerezni.

Az első számú esélyes ugyanis a Thunder, akik már megmondták a játékosnak, hogy olyan komoly összeggel nem tudják megdobni, de azt ő is tudta, hogy nagy fizetéscsökkentésen fog majd keresztülmenni, és amennyiben tényleg a bajnoki cím most már a célja, akkor az egyik legjobb helyen van ahhoz, hogy ezt megvalósíthassa.

Marco Belinelli (Chicago Bulls, UFA)

Annak ellenére, hogy karrierje leggyengébb dobásmutatóit hozta az olasz, valószínűleg komoly image-javítást ért neki az idei szezon. Mezőnyből (39.5) és triplából (35.7) is 40% alatt maradt, utóbbiból ráadásul jócskán, ami egy elit kinti dobónál sosem jelent jót, de abszolút sikerült beállnia a Tom Thibodeau által készített sorba, és egy alapvetően védekezés-központú rendszerben is tudott hasznos lenni, sőt, meccseket is nyerni. Amit nem tudott kijavítani most sem, az a hullámzás - kiemelkedően jó két hetek után pocsék egy hónapok következtek nála, egy állandó, középszintre pedig képtelen volt beállni a szezon folyamán.

Várható fizetés: vet.min - MLE

Érdekes csapatok: mindenki

Az, hogy szó nélkül beállt egy olyan csapatba, amelyben a munka az első és legfontosabb dolog, valószínűleg elég lesz arra, hogy a ligában maradjon, és hogy legyenek és kérői, ám statisztikái miatt olyan hatalmas fizetéssel nem számolhat. A Bulls vissza is igazolhatja akár, amennyiben nem akar sokkal többet keresni, mint a veterán minimum, de valószínűleg lesz olyan együttes, aki beajánlja neki az MLE egy részét - nagyon erős túlzás lenne, ha valaki a rendes MLE teljes egészét adná oda neki. Amelyik csapatnak szüksége van egy olcsó kinti dobóra, aki kikerült a "lusta" státuszból, azok közül bárki bejelentkezhet érte, márpedig ilyen gyakorlatilag a liga minden csapatában elfér, kivétel nélkül.

Nick Young (Philadelphia Sixers, UFA)

Young szinte semmit nem fejlődött idén, úgyhogy megrekedni látszik az egykor nagyon tehetséges dobóhátvédnek tartott játékos pályafutása. Alig jutott 10 pont fölé, igaz, csak 24 percet töltött a parketten meccsenként, képtelen viszont szignifikánsan 40% fölé menni mezőnyből (41.3), triplából pedig élete egyik leggyengébb évadán van túl (35.7). Hiába magas és vannak hosszú kezei, ezek által pedig elképesztően jó adottságai a védekezéshez, flegma hozzáállása miatt képtelen kihozni magából a maximumot védőoldalon is, sőt, elég messze van egy jó-átlagos védőtől is. Fejben és játékban sem ért semmit az új környezetben - igaz, most is egy fiatal, éppen alakuló csapatban játszott -, úgyhogy kérdés, ki lát még benne fantáziát.

Várható fizetés: bi-annual - MLE

Érdekes csapatok: Timberwolves, Sixers

Az egészen biztos, hogy csökkenni fog a fizetése a mostani 5.6 millióról - igaz, azt tavaly nyáron sem gondoltuk volna, hogy ilyen szerződést ki tud harcolni magának, akár csak egy évre is. Minden hülyesége ellenére a Minnesota próbálkozhat vele, mivel az első komolyabb csapata lenne, ahol aztán tényleg csak a dobás lenne a feladata, és pont az a nagytestű SG, akit keresnek - igaz, ettől függetlenül sem jó védő, ahogy azt már írtuk. Kérdés, hogy Flip Saunders elhiszi-e, hogy valaha meg fog változni Young, volt hozzá szerencséje még Washingtonban, úgyhogy nem biztos, hogy túl erős ez a szál.

A másik lehetőség, hogy a Sixers megtartja a padra, kevesebbért, mint amit most keres, mert azért oda még megfelelő, a környezetet ismeri, és állítólag Philadelphiában nincsenek vele magaviseleti gondok. A probléma az, hogy kevesen kíváncsiak már egy olyan scorerre, aki hátul sem ad ki mindent magából, és elöl sem túl hatékony.

És a többiek:

Manu Ginobili (San Antonio Spurs, UFA): Az első említettek között lenne a helye alapból, ha nem lenne szinte biztos, hogy marad San Antonióban. Ahhoz, hogy ne így történjen, valószínűleg bajnokságot kell nyernie a Spursnek, és vissza kell vonulnia Tim Duncannek, valamint Gregg Popovich-nak. És még ha ez így is lesz, akkor sem biztos, hogy az argentin távozni fog valaha is San Antonióból játékosként. Ha mégis piacra kerül, az összes bajnokesélyes tárt karokkal várja.

JR Smith (New York Knicks, UFA): Ginobilihez hasonlóan külön említést érdemelne, ha nem terjengne két hete az a pletyka, hogy már alá is írt a New York Knicksszel. Az biztos, hogy kilépett jövő évi szerződéséből, és valószínűnek látszik, hogy marad, hiszen New Yorkban lett komoly(abb) játékos, egy új környezetben félő - és szinte biztos -, hogy elkallódna - még hamarabb, mint a Nagy Almában. Amennyiben mégis lesz valami gikszer, akkor is kérdés, hogy ki vállalja be, hiszen játéktudása alapján szupersztárnak kellene lennie, de bármiféle külső tényező - bárok, éjszakai szórakozóhelyek túl közeli jelenléte - képes elvonni a figyelmét a kosárlabdáról.

Randy Foye (Utah Jazz, UFA): Összességében ligába érkezése óta szinte ugyanazt tudja, de míg anno a Timberwolves megpróbálkozott vele irányítóposzton, ez mostanában már szóba sem jön. Kifejezetten jól dobott idén kintről (41%), érdekesség, hogy mezőnyből viszont nagyon nem (39.7%), és gyakorlatilag a dobáson kívül a játék minden egyes elemében láthatatlan, kezd teljesen átalakulni egy egydimenziós shooterré. Ami problémája lehet, hogy komoly csapatban SG-t még a padról sem játszhat méretei miatt, úgyhogy valószínűleg valamelyik kiscsapat viszi majd el, vagy harmadik számú dobóhátvéd lesz valahol.

Ronnie Brewer (Oklahoma City Thunder, UFA): Allen mellett a másik olyan SG, aki kifejezetten hátul hasznos, ezért hiába nem játszott szinte semmit idén a Thunderben - és a Knicksnél is csak év elején -, lehet iránta kereslet. Tud elvileg kiscsatár pozícióban is kosarazni, ez is javítja esélyeit, de azt is hozzá kell tenni, hogy kifejezetten fakezű, lerohanásokon és hátsó befutásokon kívül nagyon másra nem lehet használni, mert labdával a kézben teljesen haszontalan.

Corey Brewer (Denver Nuggets): Ellis mellett a másik olyan játékos, akin szinte virít a felirat, hogy "le ne igazold". Corey Brewernek nem a fizetési igénye a baja, hanem az, hogy ő még az előbbi Brewernél is egydimenziósabb - lerohanásokra jó, minden másban viszont nem, a nem kontrollált kosárlabdában él, bármilyen más rendszerben viszont gyakorlatilag használhatatlan. Volt idén egy-két kiugróan jó meccse is, de vagy Denverben kell maradnia, vagy oda igazolhat, ahova George Karl aláír, mindenki más fölöslegesen dob ki érte pénzt.

Wayne Ellington (Cleveland Cavaliers, UFA): Újabb egydimenzió, ezúttal a Foye-fajtából. Ellingtonnak idén kifejezetten jó szezonja volt, legjobb évét zárta PER (12.2) és TS% (54.6) mutatókban is, Memphisben pedig 42.3%-kal dobta triplát, úgyhogy rá szinte biztosan lesz kereslet - a Cleveland is szeretné például visszaigazolni. Ami probléma, hogy ő se egy túl nagytestű SG, a védekezése éppen ezért nem éppen jó és a dobáson kívül mást nem tud elöl sem.

Anthony Morrow (Dallas Mavericks, UFA): Borzasztó szezonja volt a New Jersey-ből elcserélt Morrow-nak Dallasban és Atlantában is. Alig játszott, összesen csak a mérkőzések felén léphetett pályára, és mivel ő is elvileg a hármasdobásáért van tartva, ezért a 37.2% elég gyenge eredmény neki ebben a kategóriában - tavaly is ennyit tudott a Netsnél egyébként. Hogy mennyire nem ért máshoz, azt jól mutatja, hogy idén a pontokon kívül minden egyes boxscore statisztikában 0 egész valamennyit tudott teljesíteni - igaz, csak 9.3 percet játszott találkozónként. Akinek olcsó tripladobó kell... az sem vele fogja kezdeni a sort, de valószínűleg talál még magának helyet. Egyik utolsó lehetősége lehet ez, még egy, maximum két ilyen szezon és ki is kopott a ligából.

Xavier Henry (New Orleans Pelicans, UFA): Az irányítóknál Maynor, itt pedig Henry az a project, amelyre sok csapat befizethet, hiszen az egykori Kansas-dobóhátvéd még csak 22 múlt. Nagy különbség azonban, hogy amíg Maynornél láthattuk már az NBA-ben, hogy mire is lehet képes hosszú távon is akár, addig Henry eddig pocsék profi karriert tudhat magáénak. Nem is kapott túl sok lehetőséget, sokszor is volt sérült, de az az igazság, hogy nem is játszott jól akkor sem, amikor pályára küldték. Kisebb összeget nagyon sok csapatnak érhet, hiszen nagy tehetségként került a ligába, de lassan el kell kezdenie kosárlabdázni. Ami mellette szólhat, hogy kifejezetten jó all-around kosarasként lett beharangozva, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy ez így is legyen, a megfelelő környezetben talán képes lesz magából kihozni ezeket a lehetőségeket.

Carlos Delfino (Houston Rockets, UFA): Az argentin swingman sok újdonságot nem tartogat már magában - akinek viszonylag olcsón kell egy abszolút kiegyensúlyozatlan, de nagyon jó kinti dobó, az hozzá fog valószínűleg fordulni. MLE-ig bezárólag bármi elképzelhető nála, és elég sok mindenki érdeklődhet iránta. Nem lenne meglepő, ha némileg kevesebb pénzért most már inkább egy bajnokesélyes gárdát választana, eddig inkább az anyagiak felé tolódott az érdeklődése. Esély van arra is, hogy visszatér a Rocketshez, nekik valószínűleg egy 2.5 milliós MLE-jük lesz rá.