A 2013-as szabadügynökök - Erőcsatárok

A 2013-as szabadügynököket vizsgáló sorozatunk utolsó előtti részéhez érkezett, ezúttal a négyes poszt képviselői, azaz az erőcsatárok közül nézzük meg azokat, akiket le lehet igazolni ezen a nyáron. A főleg a kiscsatároknál tapasztalható mennyiségi és leginkább minőségi problémáknak itt se híre, se hamva, ha valamelyik pozícióra be lehet majd idén vásárolni, akkor az ez.


Josh Smith (Atlanta Hawks, UFA)

Talán a legnagyobb rizikó ezen a nyáron az ő leigazolása, tekintve hogy olcsón szinte biztosan nem lehet majd megszerezni. A liga egyik legsokoldalúbb játékosa: kitűnő védekezés, nagyon jó pattanózás, energikus játék szinte mindig, nagyon jól is lát a pályán és pontot is képes szerezni, nem is egyféleképpen. Ott van viszont az IQ-ja és a kosárIQ-ja.

Nem túl okos gyerek, de ez kevésbé lenne probléma, ha ez nem ütközne ki ennyire a pályán is. Szerelmes a külső dobásába, ami gond, tekintve hogy egyszer volt egy 33.1%-os szezonja kintről, egyébként legtöbbször 30% közelében, de leginkább az alatt képes teljesíteni, és idén már meccsenként 2.6-szer próbálkozott a triplavonalon túlról. Ami még nagyobb baj lehet, hogy az elfogadható, 60-70% közötti szintről 51.7%-ra esett a büntetőzése is, ennek köszönhetően mindössze 50.1%-os a TS-e, ez pedig átlag 15.6 mezőnykísérletét és 4.2 büntetőkísérletét tekintve pocsék. Kifejezetten rossz hatásfokkal dolgozó pontszerző, pedig tényleg majdnem mindent tud elöl is.

Várható fizetés: évi 11 millió dollár - maximum szerződés

Érdekes csapatok: Hawks, Cavaliers, Pistons, Rockets, Pelicans, Sixers, Kings

A kispiacot kifejezetten nem kedveli - Atlantában nem kevésszer szólalt fel amiatt, hogy ő csak azért nem kerül be az All-Star csapatba, mert nincs reflektorfényben -, de pénzzel valószínűleg meg lehet győzni arról, hogy talán mégis egy ilyen helyre szerződjön. A másik fontos dolog, hogy szerintem kifejezetten nagy hiba őt echte kiscsatárnak igazolni, hiába játszott a Hawksnál is ezen a poszton sokat, hiszen minél többet van a periméteren, annál nagyobb az esélye annak, hogy úgy gondolja, neki rá kell emelni a triplát.

Mégis erre a posztra igazolhatja őt a Cavaliers, a Pistons, a Pelicans és a Sixers is. A Cavsnél egy védekező dobóhátvéd - leginkább Tony Allennel szemeznek - mellé egy all-around SF-et szeretnének, de Smith simán megelőzheti a rotációban Tristan Thompsont is erőcsatárként - igaz, valószínűleg nem ezzel számolnak Chris Granték, mert Thompson kezdőként is egyre jobban megállja a helyét. A Pistonsnál a nemlétező periméter-védekezést szépen összeszedhetné, és náluk egészen biztosan nem jön szóba hosszabb távon a belső posztokon.

A Pelicansnél is valószínűleg hármas posztra vinnék, de amennyiben Anthony Davisszel számolnak centerben - ez egyelőre kérdéses, 15-20 kiló plusz nélkül pedig a kérdés tárgytalan -, akkor a liga legjobban védekező festékbeli párosát alkothatnák nagyon rövid időn belül. A Sixersnél nem tudni, mit szeretnének, de szóba hozták már őket Smith-szel, és lehet is alapja a dolognak, mivel a kiscsatár pozíció Evan Turnerrel nem megoldott.

A Hawks valószínűleg szeretné megtartani, ha nem sikerül a Paul-Howard projekt, de igen érdekes kérdés, hogy mennyit hajlandóak neki fizetni, hiszen ők testközelből figyelhették évekig, hogy nagyon sokszor fordul elő vele az, hogy amit hoz a vámon, azt viszi is a réven.

A Rocketsnél és a Kingsnél lenne viszont talán a legjobb fit, mármint szigorúan a játékstílust nézve. A fiatal Sacramentóba úgy kellene Cousins mellé az ő védekezése, mint egy falat kenyér, de záros határidőn belül kinyírnák egymást, garantált lenne az összetűzés, és a vezetőségnek nagyon el kell gondolkodnia, hogy Michael Malone-t rögtön első vezetőedzői poszton eltöltött évében ilyen mély vízbe akarják-e dobni. A Rocketsnél ilyen baj nem lenne, egy jó közösségbe kerülne, valószínűleg sokat is dobna a csapaton a sokoldalúság és Ömer Asikkal együtt védhetné a festéket, ami - tekintve a Rockets elég gyenge periméter D-jét, - nagyon fontos lenne számukra.

Hatalmas dilemma azonban, hogy melyik csapat gondolja úgy, hogy az ő vezetőedzője képes lesz betörni Smith-t. Ha ez sikerül valakinek, akkor egy borzasztóan sokoldalú játékossal gazdagodnak, de ha nem, akkor viszont a csapatépítést egy csapással teljesen elronthatja az ő szerződtetése, tekintve a fizetését, és azt, hogy az mennyire gátolja a későbbiekben más játékosok leigazolását - amivel senki nem foglalkozik, ha jobbik oldalát mutatja.


David West (Indiana Pacers, UFA)

Rövidtávon, 1-2 évnél nem hosszabb időre, támadásban kiemelkedő erőcsatárt keresőknek ő a megoldás idén. Tavaly elég lassan jött ki a rajtgépből a lockoutot követően, és magához képest pocsék számokat produkált, de idén megint felvette a ritmust - másodjára röppen fel vele kapcsolatban az, hogy igazi contract-year huszár, aki szerződésének lejárta előtt hatalmasat melózik pár millióval több dollár érdekében. Palánk alatt és tőle 5-6 méterre távolabb is mindent tud, borzasztóan sokoldalú támadásban, igazi old-school, brusztolós stílussal. Pattanózása maximum átlagos, ebben fénykorában sem volt kiemelkedő, védekezése azonban nagyon jól néz ki Indianában még akkor is, ha Roy Hibbert egyértelműen jobb védőjátékosnak számít mellette.

Várható fizetés: évi 9-11 millió dollár

Érdekes csapat: Pacers, Clippers, Rockets

Megkaphatja nagyjából ugyanazt pénzt, amit előző aláírásakor, ami elég nagy dolog, tekintve hogy a következő szezonban már 33 éves lesz. A Clippersnél nem igazán tudni, mit akarnak vele, de több hírforrás is állítja, hogy szemeznek Westtel - pedig Blake Griffin mellett nem igazán használható, mögé meg egyrészt luxus lenne, másrészt szinte biztos, hogy az MLE kevés lesz érte.

A Rockets is necces a történetben, hiszen nem biztos, hogy ott azonnali eredmények lesznek, márpedig Westnél nagyon ketyeg az óra, vele nagyon hosszú távon már nem érdemes számolni - nem tudni, meddig nyúlik profi karrierje, de 35 évesen, 12 NBA szezon után valószínűleg már erősen elkezd majd hanyatlani. Ha nagyon win-now módba kapcsolnak a texasiak - és ez azt is jelenti, hogy némileg a padot is megerősítik, amellett, hogy egy erőcsatárral gazdagodnak a nyáron -, akkor jó lehet West, aki egészen tökéletes fit lenne Asik mellé, pont azt a támadójátékot tudná szállítani a festékből és annak környékéről, ami jelenleg nagyon hiányzik a Houstonnak ahhoz, hogy ne csak rohanásban és ne csak a külső sorból pontérzékeny csapat legyenek.

A legnagyobb esélye annak van, hogy marad Indianában, hiszen a Pacers bőven a luxusadó alatt van, így valószínűleg a tulajdonos ebbe a hosszabbításba nem fog beleszólni. A játékos is azt nyilatkozta, hogy szeretne a csapatnál maradni, a vezetők is sorban mind elmondták, hogy West megtartása az elsődleges feladatuk a nyáron, úgyhogy itt azért valószínűleg lesz megegyezés.


Paul Millsap (Utah Jazz, UFA)

Nem volt túl nagy éve Paul Millsapnek, úgyhogy jóval kevesebb információ is látott napvilágot azzal kapcsolatban, mennyire lehet ő kapós idén nyáron. Megrekedni látszik egy szinten, ami egyáltalán nem rossz szint, de pont ott van, hogy komoly csapat nem biztos, hogy gondolkodik benne kezdőként, nem komoly csapatban viszont ugyanúgy a semmiért küzdhetne, ahogy az utóbbi években Utah-ban tette. Elég jó pontszerző, de inkább begyötri a labdát a gyűrűbe, minthogy finesszel oldaná meg a szituációkat, a pattanózása pedig nagyon hullámzó, idén 8.8-ről 7.1-re esett vissza ebben a kategóriában, de korábban volt, hogy 8.6-ról 6.8-ra esett egy év alatt, majd onnan tört vissza megint 7, majd 8 fölé. Nem kifejezetten jó védő emellett, hátul biztosan nem ő fog összeszedni egy gárdát sem. Egy nagyon jó, mindenből egy kicsit tudó embernek tűnik, de nincs olyan eleme a kosárlabdának, amiben annyira jó lenne, mint például Smith védekezésben vagy West középtávolról és a palánk alatt helyzetek kihasználásában.

Várható fizetés: évi 7-9 millió dollár

Érdekes csapatok: Bobcats, Rockets, Clippers, Bucks

A Bobcats új csapatába Millsap akár be is férhet középtávon is. Támadásban ugyan sokkal közelebb dolgozik a gyűrűhöz, mint BJ Mullens - ami Bismack Biyombo miatt kicsit bajos is lehet -, de összességében sokkal hasznosabb játékos. Több pontot is átlagol - és 36 percre vetítve is jobb a statisztikája -, hasonlóan pattanózik, és kategóriával jobb védő, egyedül a triplákat nem dobja úgy. Rich Choék ráadásul szeretik az ún. Advanced statisztikákat, ezek alapján draftol a Bobcats, mióta ő a GM, és Mullenst rommá veri ezekben Millsap (PER-ben és TS%-ban is). Kérdés nélkül utóbbi mellett döntenek valószínűleg, ha komolyan felmerül bennük a leigazolása, kerüljön akármennyivel többe is.

A Rocketsben nagyon sokadik, a Clippersben pedig második nyári opció lehet Millsap. A Houstonnál erőcsatár kell ugyan, de náluk bezavar Dwight Howard és Chris Paul lehetséges leigazolása is, és még az erőcsatárok között is vannak Millsapnél jobban odaillő emberek. A Clippers szeretné Westet, akit valószínűleg nem fognak tudni megszerezni, az ő "szegény ember" változata Millsap, nem is sokkal rosszabb játékos, és valamivel hosszabb távon is használható, ráadásul nála ideális esetben még az MLE is elég lehet, amennyiben nagyon szeretne jó csapatban játszani.

A Bucks akkor lehet érdekes, ha úgy döntenek - ők vagy a Washington -, hogy meghúzzák azt a cserét, amelyben Ersan Ilyasova a fővárosba költözik, és többek között az 1/3-as draftjog kerül cserébe a Buckshoz. Mivel szinte a teljes állományuk kiürülne ez esetben - a már csak szerződésként ligában lévő Drew Gooden mellett Luc Mbah a Mouténak, John Hensonnak, Ekpe Udoh-nak és Larry Sandersnek lesz élő kontraktusa -, így elgondolkodhatnak Millsap leigazolásán is. Már amennyiben nem tankolás lesz a céljuk jövőre, hiszen ez esetben nincs értelme egy jó játékossal szerződést kötni.


JJ Hickson (Portland TrailBlazers, UFA)

Szép visszatérést csinált idén Hickson, hiszen a 2010-2011-es évadot, és Sacramentóba történő elcserélését követően nagyon összezuhant. A Clevelandben nagy tehetségként, de kicsit problémás kosarasként kezelt játékos tavaly, Portlandbe történő aláírását követően már nagyon jól játszott, de idén talán még egy lapáttal rá tudott erre tenni. Az kiderült, hogy nem ő lesz a következő Amare Stoudemire - Clevelandben még ezt is megkockáztatták páran, aztán lehullt a lepel, hogy az atletikusság mellett nem sok fegyvere van Hicksonnak -, de jó statisztikákat, és energikus játékot hozott egész évben. Ami biztos még, hogy ő nem center, akármennyire is ott játszott ebben az évadban. Védekezése kritikán aluli, amit centerként, a védelem oszlopának pozíciójában egyszerűen nem engedhet meg egyik együttes sem.

Várható fizetés: évi 4-6 millió dollár

Érdekes csapatok: Bobcats, Warriors, Clippers

Szinte biztosan MLE körüli fizetést fog kapni, mert nagyon jó statisztikákat hozott össze, és nemcsak a boxscore-statokat (pont, lepattanó) figyelembe véve, de azt is tudja mindenki, hogy gyenge a védekezése, és hogy jó számait nem(csak) saját magának köszönheti. A Bobcats szemezhet vele, hiszen még csak 25 éves lesz, a fiatalok mellé begyűjthetnének még egyet, akinek ráadásul már van 5 év NBA-tapasztalata. Mullensnél nem rosszabb hátul, de nála összehasonlíthatatlanul többet dolgozik, és rendes pénzt is elé tudnak rakni, hiszen jócskán sapka alatt vannak.

A Warriorsnél és a Clippersnél vészmegoldás lesz csak. A Clippersnek csak sokadik terve lehet, ha tényleg magasemberposzton akarnak majd erősíteni a nyáron - ami valószínű, tekintve hogy Odomtól minden bizonnyal elköszönnek. A Warriorsnél csak akkor kerülhet szóba, ha Carl Landry úgy dönt, hogy távozik a csapattól. Hicksonra nagyon jó hatással lehetne Mark Jackson, és adott esetben az MLE kisebb része is elég lehet a leigazolására - Landry jelenlegi szerződése szerint 4 millió dollárt keresne, ha nem lép ki belőle, ennyit megadhatnak neki is majd.


Carl Landry (Golden State Warriors, ETO)

Egészen elképesztő, hogy 6 éves profi karrierje alatt Landry négy csapatban is megmutatta már, hogy amit tud, azt 0-24-ben, szinte körülményektől és csapattársaktól függetlenül képes hozni. Érdekes, hogy ettől függetlenül sehol nem marasztalták, de ez talán azért van, mert ő viszont nagyon régen volt olyan játékos, aki valami különlegeset tudott - még Houstonban voltak liga szinten is elit számai a negyedik negyedekben, akkor úgy tűnt, hogy egy kifejezetten jó clutch játékos válhat belőle, de azóta nem igazán jött ez ki belőle. Átlagos pattanózó, bár az utóbbi három esztendőhöz képest idén kategóriát javult a játék ezen elemében, pontszerzése pedig beállni látszik a 11-12 pont közötti sávba. Hicksonhoz hasonlóan neki sem a hatalmas repertoár az előnye, de a kínálkozó, ad hoc helyzeteket valahogy mindig sikerül a saját maga javára fordítania.

Várható fizetés: MLE

Érdekes csapatok: Nuggets, Warriors, Clippers

Nem szabad elfelejteni, hogy hiába csak a 7. szezonja jön, már 30 éves lesz, nagyon rebuilding csapatokhoz nem fog valószínűleg aláírni, csak ha valami irreális összeget tolnak elé, évi 2-3-4 millió dollárról többről szólót, mint az MLE. A Nuggetsnél a rendes MLE lehet, hogy el kell cserélni majd valakit, mert nem biztos, hogy Iguodala annyira olcsón ír alá, hogy sokkal a luxusadó alatt legyenek - ha évi 10 körül megáll, akkor csere nélkül is befér Landry 5 milliója. Játékban viszont úgy kellene nekik, mint egy falat kenyér, tekintve hogy az egyetlen normális erőcsatáruk Kenneth Faried - bocs Anthony Randolph-tól és a drukkereitől -, ez a coloradóiak leggyengébb posztja.

A Warriors egyértelműen meg akarja tartani, de nekik a luxusadóval problémájuk lesz, és elég nagy rá az esély, hogy választaniuk kell majd Jarrett Jack és közte. A Clippersnél az egyik legjobb opció lehet, ha nincs West. Támadásban nincs olyan jó, mint Millsap, de nála megbízhatóbb kosaras, és nagyobb esély van rá, hogy az MLE is elég neki.


Andray Blatche (Brooklyn Nets, UFA)

Kifejezetten jól élt azzal a lehetőséggel Blatche, hogy kikerült a washingtoni sárgaházból, hiszen meccsenként 19 perc alatt is 10 pontig és 5 lepattanóig jutott átlagban, és karrierje messze legjobb számait hozta PER-ben, TS%-ban, Win Sharesben, és több 36 percre vetített statisztikában is - és ezek még akkor is mérvadó számok, ha a 19 perces átlaga miatt valamennyire csalókák az adatok. Nagyon nehéz belőni még mindig, hogy mi lehet belőle, mert tehetsége alapján All-Star játékosnak kellene lennie, de még Brooklynban is sokszor flegmaságon kapta az ember, pedig sokat javult ebben is a korábbiakhoz képest. Elöl és hátul is kifejezetten jó, sokoldalú kosaras, és komoly előnye még, hogy centerként is használható, kétposztos játékos.

Várható fizetés: vet.min - bi-annual

Érdekes csapatok: a bajnokesélyesek közül mindenki

Vele kapcsolatban az a vicces, hogy valószínűleg akkor is inkább egy egy éves, kis kontraktust fog kötni, ha valaki egy komolyabb összeggel kínálja meg ennél, és a miértre Washingtonban kell keresni a választ. Tavaly nyáron amnesztiával vásárolták ki a fővárosban, és elvileg még jövőre is ketyegne régebbi kontraktusa, amelyből a Wizardsnak mindent ki kell fizetni, kivéve azt a részt, amelyet új csapata az új szerződés miatt penget neki. Tehát minél nagyobb szerződést köt most Blatche, annál kevesebbet kell fizetnie a Washingtonnak, annál inkább segíti volt klubját, azt pedig kerek-perec kijelentette, hogy ezt esze ágában sincs megtenni. Valószínűleg emiatt épp a bajnokesélyes csapatok jöhetnek szóba inkább vele kapcsolatban, hiszen minimális pénzért komoly játékerőt ad, de csak rövidtávon.


Jason Maxiell (Detroit Pistons, UFA)

Landry mellett a másik az idei felhozatalban, aki szinte a tökéletes állandóságot jelképezi - valamivel alacsonyabb szinten. 201 centije ellenére kifejezetten jó lepattanózó, köszönhetően kiemelkedő testi erejének - Dwight Howardot is képes volt tartani a festékben testtel, az őserő. Soha nem lesz több egy padról érkező energy guy-nál, és soha nem is volt több, de minden este meghal a pályán, és a játék legpiszkosabb, leláthatatlanabb feladatait is rá lehet bízni, csapatjátékos a javából. Nem dolgozik jó számokkal támadásban az átlagokat és a dobásmutatókat tekintve sem, de a pontszerzés nem is az ő dolga. Érdekesség, hogy 8 éves profi pályafutása alatt csak és kizárólag a Pistonsban játszott.

Várható fizetés: bi-annual - MLE

Érdekes csapatok: Nuggets, Pistons, Pacers, Clippers

Gyakorlatilag az összes csapatot fel lehet vele kapcsolatban sorolni, akiknek égető szükségük lenne egy megbízható cseremagasra. A Pistons az egyetlen kiscsapat, amellyel előre lehet nála számolni, mivel még csak náluk játszott, és így lehet, hogy többet is rááldoznak, mint a nagyok.

Ha megy, akkor valahol a 2-3 millió dollár között kereshet, viszont akkor már képbe kerülhetnek nála a topcsapatok is. A Clippersről már szóltunk, nekik égető szükségük lesz valaki magasra, és még ha Maxiell bajosan is használható centerben, az erőcsatárgondokat egészen biztosan megoldaná. A Nuggetsnél egyértelműen célpont lehet, tekintve hogy Landry-nél olcsóbb lesz, Faried mögé pedig tökéletes lenne egy újabb jómunkásember. A Pacersnél is emiatt gondolhatják meg, főleg ha Hansbrough-t esetleg nem sikerül, vagy nem akarják lehosszabbítani, Maxiell ugyanis pont azt a stílust képviseli, amit a mostani Indiana.


Tyler Hansbrough (Indiana Pacers, RFA)

Nehéz lesz a döntés a Pacersnél, hogy mit csináljanak majd Hansbrough-val, hiszen már talán 4.2 milliós QO-ját sem éri meg, nemhogy azt, hogy ennél valamivel jobb kondíciókkal hosszabb távú szerződést kössenek vele. Második szezonját követően - amelyben még Josh McRoberts előtt/mögött kellett játszania - elég komolyan visszaesett tavaly David West érkezése miatt. Idén összeszedte magát, tekintve hogy pontszerzésben ugyan már csak 7-nél jár meccsenként, több pattanót szedett viszont, mint egy évvel ezelőtt, ami kifejezetten dicséretes annak tükrében, hogy 5 perccel kevesebbet tölt a parketten átlagban (16.9). Szinte definíció szerinti energy guy, többet nem is vár el tőle senki, de mint ilyen, elég behatároltak lehetnek az anyagi lehetőségei majd az off-szezonban.

Várható fizetés: bi-annual - MLE

Érdekes csapatok: Nuggets, Pistons, Pacers, Clippers

Pont ugyanazokhoz a csapatokhoz kellhet Hansbrough, akikhez Maxiell is, mert játékstílusuk szinte teljes mértékben megegyezik, és bár Maxiell jóval tapasztaltabb kosaras, hasznosságban nem veszi fel a versenyt fiatalabb társával. Nála annyival másabb a szituáció talán, hogy rebuild csapatok is megpróbálkozhatnak vele, mivel még csak 28 éves lesz jövőre, a padra pedig mindenhova kell egy ilyen csupaszív, hajtós kosaras.


BJ Mullens (Charlotte Bobcats, RFA)

Mullensnél simán benne van, hogy elérte már karrierje csúcsát, tekintve hogy szépen fejlődő pályafutása most ott tart, hogy ugyan 10 pont és 6 pattanó fölött átlagol, de teszi mindezt vállalhatatlan dobóstatisztikával - 38.5%-os FG, 46.5%-os TS -, és védekezésben az egyik legnagyobb non-factor az egész mezőnyben - nem is atletikus, de akkora, hogy ezt akarással tudná némileg egyensúlyozni, neki viszont ezzel is problémája van. Ami mellette szól, hogy 24 és fél éves lesz csak, illetve hogy 213 centije ellenére két éve folyamatosan erőcsatárt játszik. Kérdés, hogy ehhez a poszthoz lesz-e elég mozgékony valaha is, vagy tudnak-e annyit javítani védekezésén, hogy centerbe bemehessen, mert viszonylag jó, egyre javuló kinti dobására lehetne alapozni, azzal elég komoly kuriózum a mostani NBA-ben - igaz, csak 31.7%-kal dob kintről, de 5.2 hármast el is vállal meccsenként.

Várható fizetés: bi-annual - MLE

Érdekes csapatok: az újjáépülő csapatok közül mindenki

Túl nagy összeget nem fognak rááldozni, az MLE is inkább van közelebb esetében a sapka alatti csapatok 2.5 milliós MLE-jéhez, mint a sima, 5 millióshoz. A rebuilderek megpróbálkozhatnak vele, hiszen kinti dobásával egy olyan fegyver lehet, ami mostanában nem szokványos a ligában. Ettől függetlenül olyan gyenge mutatói vannak szinte minden mérvadóbb adatban, hogy ha bárki 5 millió közelében, vagy annál ne adj Isten többet költ rá, az nem biztos, hogy beszámítható, vagy valami olyat tud róla, amit senki más nem. 3.3 milliós QO-ja még éppen a lenyelhető kategória a Bobcats számára is.


Andrej Kirilenko (Minnesota Timberwolves, ETO)

Kis kakukktojás Kirilenko, aki egy apróbb(...) adminisztrációs hiba miatt kimaradt a kiscsatároknál, de van köze azért a négyes poszthoz is. Azt nem tudni, hogy ki hogyan számolhat vele, de valószínűleg mindkét pozícióban nagyon hasznos tudna lenni, bármelyik bajnokesélyes kispadján, vagy középkategóriás csapat kezdőjében. Az igazi mindenes, aki Josh Smith adottságaihoz nem ér fel, statisztikái is kevésbé jók, viszont ami kosárIQ hiányzik a Hawks sztárjából, az benne sokszorosan megvan. Képes a társait csatárként is jobbá tenni, és az önzetlenség címszó alatt őt találjuk az értelmező kéziszótárban. A 5-by-5 - öt statisztikában (pont, gólpassz, lepattanó, labdaszerzés, blokk) elérni legalább 5 egységet egy meccs alatt - jeles képviselője, az NBA-ben csak ő és Hakeem Olajuwon érte el ezt több mint egyszer.

Várható fizetés: MLE - 8 millió dollár

Érdekes csapatok: mindenki

Egyetlen olyan együttes sincs, akinek ne jönne jól Kirilenko. A fiatalok mellé tökéletes példakép lehet nagyon sok helyen, hiszen a játék azon részét mutatja, ami a csapatot helyezi előtérbe az egyén helyett. Bajnokesély csapatok MLE-ért tárt karokkal várnák - már ahol nincs teljesen telítve a hármas és négyes poszt -, mivel még mindig impact játékos. Óriási hatással lehet egy-egy gárda szezonjára még akkor is, ha illik vigyázni a játékidejével, és 25-30 percnél sokkal többet nem játszatni. 10.2 milliós szerződése van a jövő évre, abból nagy kérdés, hogy kilép-e. Ha megteszi, akkor is biztos, hogy csökkenni fog fizetése, viszont hosszútávra kell lekötni. MLE-t valószínűleg csak 4 évvel vállal be, különben nincs értelme kilépnie a mostani kontraktusból. Jó esély van egyébként Minnesotában maradására, mert nagyon kedveli Rick Adelman vezetőedzőt, és az általa használt rendszert.


És a többiek:

Lamar Odom (Los Angeles Clippers, UFA): Egészen botrányos játékos lett Odom az elmúlt két évben, némileg külső körülményeknek köszönhetően is. A dobásai teljesen eltűntek, kintről, bentről, büntetőből kritikán aluli százalékokat hoz, de már alig néz rá a gyűrűre, teljesen szétesett fejben, az önbizalma pedig valahol nagyon mélyen van. A szerencséje az, hogy a pattanózását és a védekezését kezdi kicsit összeszedni, ezért pár csapat még megnézheti veterán minimumért, de ennél több neki már nem jut.

Brandan Wright (Dallas Mavericks, UFA): Wright komoly talány, és az is, mi lesz vele. Profi karrierje legszebb két évét töltötte Dallasban, ez egyértelmű, de hiába a játékidőhöz képest egészen jó statisztikák, egyszerűen nem játszatják többet 16-18 percnél találkozónként, és ez nem véletlen. Védekezésben sokszor nagyon nagy lyuk, támadásban pedig ligaelit TS%-a ellenére is a többiekre van utalva - ebből is látszik, hogy még ezzel a statisztikával is óvatosan kell bánni -, ha megcsinálják neki a helyzetet, akkor hatalmasat tud zsákolni, de magától nem nagyon old meg szituációkat. Tekintve hogy még Dallasban sem nagyon merték játszatni, veterán minimumnál nem kaphat többet, de sokat próbálkozhatnak még vele, mivel még csak 25 esztendős.

Earl Clark (Los Angeles Lakers, RFA): Nagy éve volt Clarknak, először mutatta meg igazából, hogy mitől kelt ő el anno a 2009-es draft lottery-jének legvégén. Atletikus kosaras, aki kintről sem teljesen fa, bár pontszerzésben azért közel sem nevezhető hatékonynak - 51%-os TS, karrierje során először 50% fölött ebben a kategóriában. Pattanózása és védekezése is rendben van, az aranysárga-lilák pedig azt szeretnék, ha maradna, úgyhogy nagyjából évi 3-5 millió közötti összeggel lesz valószínűleg gazdagabb a nyártól.

Antawn Jamison (Los Angeles Lakers, UFA): Az egykori scorernek sem volt annyira rossz éve, de az is lehet, hogy utoljára láttuk a ligában, mivel nyáron megműtteti sérült csuklóját, úgyhogy még az is kérdéses, mikor térhet egyáltalán vissza. Egészen jó hatásfokkal célzott idén, márpedig nála ezek a legfontosabb adatok, ismerve védekezését, illetve annak nemlétét, de ettől függetlenül inkább csalódott benne a Lakers, nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott - ez mondjuk nem volt újdonság senkinek sem. Veterán minimumot kaphat valakitől még, és elvileg otthon, Charlotte-ban akarja befejezni játékos-pályafutását.

Josh McRoberts (Charlotte Bobcats, UFA): Minden állomáshelyén nagyon jó véleménnyel voltak róla, ő is a Maxiell-Hansbrough vonalat erősíti. A Bobcatsnél szeretnék megtartani, mivel olyan hangok is jöttek, kifejezetten jó csapatember, jó hatással van az öltözői hangulatra és összetartásra is, úgyhogy évi 3 millióig is felmehet akár a bére, az pedig nála szinte kizárt, hogy kikopjon a ligából.

Kenyon Martin (New York Knicks, UFA): Idén többen is hibát követtek el, amikor lemondtak Martinról év közben, pedig gyakorlatilag ingyen meg lehetett volna szerezni, és abszolút megbízható teljesítményt adott le a Nagy Almában. Elöl-hátul használható még mindig, igaz, már csak részfeladatokra és nagyon limitált ideig, de játéka alapján még sok bajnokesélyesnek is nyújthatna segítséget, 4-5. számú magasemberként. Kérdés, hogy mennyire mérgezi a levegőt az öltözőben, de New Yorkban állítólag semmi baj nem volt vele - igaz, nem is töltött ott sok időt.

Chris Copeland (New York Knicks, UFA): Csapattársa, a tavaly még a EuroChallenge-ben pattogtató Copeland szépen megcsinálta a marketingjét idén. Nemcsak az előszezonban, de az alapszakaszban is virított, nem is egyszer, esetenként kezdőként, kihasználva a Knicks játékosállományának sérülékenységét. Pattanózása és védekezése gyakorlatilag nincs, viszont elképesztően jó scorer. Kintről, bentről, mindenhonnan és minden szituációból képes betalálni, és kifejezetten jó százalékkal is dolgozik - bár utóbbiban segíthetett neki az, hogy a New Yorkból leginkább őt adták fel az ellenfelek, főleg a szezon elején. Sok csapat érdeklődhet iránta, hiszen sok együttesnek van gondja a pontszerzéssel és a paddal, de 2 milliónál nagyon többet nem fog kapni valószínűleg sehol sem.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus