A 2015-ös tankhadosztály

A minél jobb draftjogért hajtókat vesszük figyelembe több legendás (Knicks, Lakers, Celtics, Sixers) franchise főszereplésével.

Los Angeles Lakers (13-36, Pacific 5., nyugat 14., összesen 27.)

Egészen tanári szezont futnak az aranysárga-lilák, február elejére kimondhatjuk, hogy gyakorlatilag maximumra pörgették év eleji elvárásaik teljesítését. Kobe Bryantet csapágyasra hajtotta az egyébként a korábbi elképzelésekhez képest pozitív meglepetést nyújtó Byron Scott. Az eredmény: Bryant megelőzte Michael Jordant az örökranglistán, majd januárban befejeződött a szezonja. A Lakers ezzel szinte egy időben kezdett el megindulni lefelé, hiszen álltak 12-25-tel is - ekkor komoly veszélybe került, hogy nem tudnak Top5 picket biztosítani maguknak -, ám az azóta eltelt 12 meccsen összesen egy győzelmet gyűjtöttek be.

Bryant már január elején is kifejezetten sokat pihent - nagyjából ekkorra tehető az igazi lejtmenet kezdete, bár jó csapatnak addig sem lehetett őket nevezni -, de Jeremy Lin is eltűnt a süllyesztőben - ami játékát egyaránt támadó- és védőoldalon látva nem meglepetés -, és gyakorlatilag csak az nem került pályára az aranysárga-liláknál, aki nem akart. Jordan Clarkson is kezdi megmutatni foga fehérjét, Wayne Ellington karriercsúcsot dobott nemrég, Jordan Hill pedig 30 fölé jutott a Chicago Bulls ellen. Mielőtt még azonban a center túl sok győzelmet hozott volna, combizomsérülés miatt ő is kidőlt hetekre.

A Lakersnek létkérdés, hogy Top5-ben maradjon a lottery után is, amire szerintem minden esélyük megvan. Ha a második legrosszabb mérleggel végeznek, akkor matematikailag is biztos, hogy náluk marad a draftjog és nem kerül át a Phoenix Sunshoz (a Steve Nash csere folyományaként), márpedig az aranysárga-lilák már a negyedikek hátulról, és gyakorlatilag minden mögöttük lévő kategóriákkal jobb formában van. Nyugaton (és a ligában) még sereghajtó például a Minnesota Timberwolves, de a sérültek visszatérésével sokkal jobb csapat, mint a Lakers.

Nagyon másra nem is koncentrálhatnak, mint a vereségek begyűjtésére. Clarkson fejlődése szép dolog, de egy mentálisan hulladék csapatban statisztikát csinálni nem nagy teljesítmény, az ő sorsa sem idén, hanem a következő években dől el, amikor egy ennél valószínűleg sokkal masszívabb keretben kell kiharcolni a játékperceit. Rajta kívül pedig nem nagyon van olyan fiatal, aki ki tudta használni az adódó alkalmat, hiszen Julius Randle lábtörése miatt ebben az idényben nem játszik.

Cserélni nem nagyon tudnak. Jordan Hillnak és Ed Davisnek lehetne főleg értéke a piacon, de hiába kelt el például Timofej Mozgov két első körös draftjogért, ennek alapján pedig hiába lehetne mindkét előbb említett játékos értéke legalább egy első körös pick, a felvevőpiac nem túl bő. Nem látni a ligában olyan bajnokesélyes vagy legalább rájátszásért harcoló együttest, amelynek feltétlenül szüksége lenne Hillre, illetve ezzel egyidőben össze tud rakni annyi fizetést (és még a csomagba rak egy 1st picket is), hogy az nagyjából megegyezzen Hill 9 milliós pénzével. Természetesen sérülések esetén változhat a dolog, egy-egy fontos ember kidőlése a liga jobb csapatainál megnyithatja a lehetőséget a Lakers és Mitch Kupchak előtt.

Ha viszont megvan a Top5 pick - ne adj' Isten az 1/1, ami a jelenlegi formájukban és a többieket látva egyáltalán nem elképzelhetetlen -, akkor ebből az évből mindent kihoztak, amit lehetett, ennél és Kobe All-Time harmadik helyénél többet ugyanis nem is nagyon remélhettek.
 

New York Knicks (10-39, Atlantic 5., kelet 15., összesen 29.)

A Lakers egyetlen riválisa lehet szerintem az 1/1-ért. Év elején még PO-ról beszélt Phil Jackson, de az viszonylag gyorsan kiderült, hogy az állomány még annyira sem jó, amennyit a Knickst nem annyira kedvelők láttak bele. Emellé jött a Triangle, amit az első 35-40 meccsen kis túlzással senki nem tudott végrehajtani, ebből egy 1-1-ekre épülő támadójáték lett, ami a játékoskeret minőségét tekintve eleve bukásra volt ítélve - és így is történt ez. Az utóbbi 8 meccsen összeszedték magukat pár D-Ligás (Langston Galloway) és általában 13-15. rotációember (Lance Thomas, Lou Amundson) segítségével, 5 meccset nyertek is ebben az időszakban.

A kulcs azonban még mindig Carmelo Anthony, és ha van egy kis esze Jacksonnak, a szakmai és az orvosi stábnak, akkor az All-Star gála után megműttetik Melo térdét. Ezzel a sztár erre az idényre befejezné, utat engedve ezzel az újabb lejtmenetnek, illetve biztosítva azt, hogy a következő idényt jóval egészségesebben kezdheti. A gálán való részvétel szinte még kötelező, hiszen New Yorkban lesz az esemény, hazai pályán kell csinálni a reklámot a Knicksnek (is), ám utána egyetlen észérv sem szól amellett, hogy Anthony tovább játszon. Azt így is, úgy is tudja mindenki, hogy nyáron gyakorlatilag a teljes keret átépíthető, nem 3-5 győzelemmel több vagy kevesebb fog számítani a szabadügynököknek.

Cserékre a Lakershez hasonlóan ők sem nagyon számíthatnak, náluk azonban még az esély sincs meg erre: Melón kívül nincs olyan emberük, akiért bárki is a kisujját mozdítaná - a mutatott teljesítmény és az idei vaskos fizetés mellett Calderon esetében még a hosszú szerződés is közrejátszik.

Ettől függetlenül a Knicks jó úton halad, hogy nyáron egy tényleg érdekes újonccal és Melóval csalogassa majd a szabadügynököket a Nagy Almába.


Philadelphia Sixers (11-39, Atlantic 4., kelet 14. összesítve 28.)

Még mindig ők szerintem a liga leggyengébb csapata állományra - lassan azért a Knicks felveszi majd velük a versenyt, főleg ha Melo kiüli az évet, Amare Stoudemire pedig továbbra is hol játszik, hol nem -, de Brett Brown kicsit beleköpött a vezetőség és Sam Hinkie GM levesébe. A lehetőségekhez képest nagyon jó védekezést rakott össze a fiatalokból és lelkes D-Ligásokból álló kerettel, így bár a támadójáték akadozik, a hátsó stabilitás kezdi meghozni gyümölcsét - gyengébb napot kifogó vagy mentálisan nem eléggé felkészült csapatok ellen már hozzák a győzelmeket.

Hinkie ennél gyengébb rostert nem tud összehozni, ráadásul Andrei Kirilenkóért hiába cseréltek, meg sem jelent náluk, Tony Wroten pedig részleges ACL-szakadás miatt befejezte erre a szezonra. Gyakorlatilag egyetlen opciója maradt arra, hogy "fentről" belenyúlva irányítsa csapatát a lehető legrosszabb mérleg felé: Michael Carter-Williamst kell elcserélnie. A tavaly az év újoncának választott irányítóról ledraftolása óta cikkeznek ebben a témakörben, de ahogy másfél év alatt senki, úgy valószínűleg a következő két hétben sem fog egyik csapat sem előkelő helyre szóló lottery picket adni érte.

MCW hiányosságai jól kidomborodtak már eddig is - szép boxscore-számai ellenére is -, így nem sok csapat gondolkodhat úgy, hogy nem próbál szerencsét a draft elején, inkább Carter-Williamsre teszi a voksát. Márpedig ha ilyen draftjogot nem kap érte a Sixers, akkor nincs értelme elcserélnie, és mivel a folyamatos fejlődés a cél náluk is, jövőre pedig már a minél jobb mérleg is az lesz valószínűleg, így szerintem MCW maradni is fog Phillyben most már, legalább az újoncszerződése végéig - ha csak nem Emmanuel Mudiay érkezik majd a drafton, de ennyire ne szaladjunk még előre.

Túl sok mindent tehát Hinkie már nem tehet a minél jobb pick érdekében, az pedig világosan látszik, sem a játékosokat, sem Brownt nem érdekli ez a témakör, próbálnak felépíteni egy olyan alapot, amelyre - ugyan valószínűleg más játékosokkal a keretben, de - a jövőben is alapozni tudják majd játékukat. A Top3 draftjog még így is könnyen elképzelhető, mert bár a Lakers rohamléptekkel halad a Marianna-árok legalja felé, alulról a Minnesota nagyon könnyen megelőzheti majd őket, amennyiben egészséges tud maradni a Timberwolves kerete, reálisan pedig talán az Orlando Magic az egyetlen, amely még veszélyes lehet rájuk ebből a szempontból, más nem.


Minnesota Timberwolves (9-40, Northwest 5., nyugat 15., összesen 30.)

A jelenlegi ligautolsót is érdemes megemlíteni, de azt hozzá kell gyorsan tenni, ők valószínűleg nem sokáig lesznek ebben a pozícióban. A nyári nagy átalakulásból úgy tűnik, hosszútávon nagyon jól jönnek majd ki, hiszen Andrew Wiggins talán még a vártnál is gyorsabban bontogatja szárnyait, lassan stabil 20 pontos játékossá válik, a keret többi, érdemi része azonban nem sokkal a szezon kezdete után lesérült. Több hetet, hónapot hagyott ki Kevin Martin, Ricky Rubio és Nikola Pekovics is, ezt pedig nagyon megérezte a Wolves.

Mázlijuk van, hogy az eddig felsorolt csapatoknál jóval több tehetségük van, így volt kit bedobni a mélyvízbe ebben az időszakban is. Wiggins mellett Gorgui Dieng is kezd belelendülni, miután elég gyengén kezdte az idényt ahhoz képest, amit tavaly mutatott, Shabazz Muhammad pedig gyakorlatilag a semmiből tűnt elő, Wiggins mellett ő is jelezte, hogy a jövőben szeretne a Timberwolves aktív rotációjának tagja lenni. Jellemző a Minnesota szezonjára, hogy hasfalsérülése miatt ő is hetek óta harcképtelen.

Annyival másabb is a T-Wolves helyzete a Sixersénél, a Lakersénél vagy a Knicksénél, hogy nem is feltételnül szeretnének ők valószínűleg tankolni annak ellenére sem, hogy ez az idényük úgy alakult, ahogy. Az látszik, hogy semmi értelme nincs már rájátszásról álmodozniuk, de talán többet érhet, ha Wigginst a nyerő kultúrára próbálják tanítani egy ilyen gyenge szezonkezdet után is. Nekik Rubio, Wiggins és Dieng révén megvan a vázuk a jövőre nézve is, ebbe már inkább kellenének kiegészítőemberek - például egy pazar 3&D játékos Rubio és Wiggins közé -, mint nagy potenciállal bíró fiatalok.

Cserealapjuk nincs sok nekik se, pedig a fent említett három játékos és Muhammad előtt takarítaniuk kellene kicsit, hogy a kezdőből fenmmaradó két posztot és a padot megerősítsék - így náluk nem is feltétlenül a pickek begyűjtése vagy a gyengébb pozíció a motiváció a deadline előtt. Pekovics 4 éves, 48 milliós szerződésével cserélhetetlen, ahogy a következő idényre 5 milliós játékosopcióval rendelkező Chase Budinger is, de valószínűleg Kevin Martin is hasonló cipőben jár, akinek 2016/17-re is van egy játékosopciója. Thaddeus Young lehet érdekes kérdés egy PO-ra esélyes gárda szempontjából, de 9.2 milliós fizetése megnehezíti az ő elcserélését, a 3.75 millió dolláros lejáróval rendelkező Mo Williams viszont kapós lehet majd.

Számukra a nyári dolgok miatt lenne létkérdés Martin vagy Pekovics elcserélése, ugyanis ha Young nem hívja le a játékosopcióját - szinte biztos, ha itt maradna február után is -, akkor is 57 millió dolláron állnak. A várhatóan jó helyen húzott újonc pedig nem fogja átlendíteni a csapatot a vonal fölé - ezt esetleg Arron Afflalo nyári leigazolása és Taj Gibson cserével történő megszerzése tehetné meg leginkább, előbbihez azonban sapka alatti hely kell majd.

Összességében nézve az előttük álló két hét eseménydús lehet, de már nem a draftcetli szempontjából, ebbe a listába is már csak azért keveredtek, mert a "tankoknál" is rosszabbul állnak.


Orlando Magic (15-37, Southeast 5., kelet 13., összesen 26.)

Hajlanék arra, hogy a Timberwolveshoz hasonló cipőbe tegyem őket, hiszen egy rakat fiatallal a fedélzeten nem lenne létkérdés még egy megszerzése, sokkal inkább kellene őket nyerő kosárlabdára tanítani, de félelmetesen gyenge volt a legutóbbi 18 meccsük, ők a liga legrosszabb formában lévő csapata ez alapján (is), hiszen 2-16-tal zárták ezt a periódust. Az látszik, hogy a vezetőség sem így gondolta már ezt az idényt, felröppent, hogy csak idő kérdése, mikor váltják le Jacque Vaughnt, de valószínűsítem, hogy azért nem lenne ellenükre még egy Top5 draftjog, különben felmerül a kérdés: mire várnak még az edzőváltással?

Nem feltétlenül fognak szerintem lépni a játékospiacon sem, nem nagyon van ugyanis mit. Vucsevics, Oladipo és Payton abszolút alapemberek már most is, valószínűleg köréjük épül fel a jövő Orlandója, de hárman együtt, Aaron Gordon, illetve az Evan Fournier, Mo Harkless, Andrew Nicholson trió együtt keres összesen 32 millió dollár környékén jövőre. Talán az egyetlen "eltakarítandó" szerződés Channing Frye-é, másnak ugyanis nincs élő szerződése a következő idényre - Ben Gordon és Luke Ridnour is csapatopciós. Frye elnagyolt és hosszú kontraktusát ki lehet pucolni "édesítőkkel", mint akár második körös, akár későbbi első körös pickek, és ebben az esetben a Magic gyakorlatilag a legjobb kiegészítőkre költhetne a nyáron annyit, amennyit akar.

Nekik szerintem egy újabb Top újoncra semmi szükségük nincs, még abban sem vagyok biztos egyáltalán, hogy a korlázotott szabadügynökké váló Tobias Harrist meg fogják tartani. A kiscsatárt várhatóan kitömi majd valamelyik együttes - könnyen elképzelhető majd, hogy a Knicks -, annyit pedig nem tesz hozzá a játékhoz, az Oladipo - Vucsevics kettős mellett nincs akkora szerepe, hogy sok pénzért megérje megtartani.

Van tehát bőven tennivaló és gondolkodásra okot adó dolog a Magicnél, de a tankolás szerintem nem tartozik közéjük, ennek a keretnek is sokkal kevesebb oka van erre, mint az első három említett csapatnak.


Sacramento Kings (17-30, Pacific 4., nyugat 12., összesen 23.)

A liga legbutább tulajának a csapata is bekerülhet ide, pedig az idény elején még a PO-ért harcolók között emlegethettük őket. Aztán Vivek Ranadive gondolt egyet, és az addig kitűnő munkát végző Michael Malone-t menesztette, a Kings pedig hiába kapta vissza az agyhártyagyulladásból felépülő DeMarcus Cousinst, Tyrone Corbin vezetésével megkezdték a száguldást a liga legalja felé. Ranadive-nak egy utolsó esélyt még adok, hogy ép ésszel felfogható magyarázata legyen erre: direkt csinálta.

A Sacramento ugyanis elvesztette volna idei első körös draftjogát, ha a Top10-en kívülre esik a pick - ebben az esetben átkerült volna a Chicago Bullshoz -, márpedig a nyugati PO-vonal alatt lévő együttes jó úton haladt egy 11-12. draftjog eléréséhez. A rájátszás talán még sok lett volna nekik idén, pick nélkül pedig nem javulhattak volna, hiszen költőpénzük alig van az elrontott szerződések miatt. Talán úgy gondolkodhattak, hogy ez az újonc lehet majd a mérleg nyelve abban, hogy bejussanak a PO-ba, de komoly kérdés, hogy érte-e ennyit egy, a szakmai munkát a Kingsnél rég nem látott magas szinten űző tréner "elüldözése", az állomány ugyanis hiába lesz jobb, ha nem tudja összerakni a játékot majd senki.

Mindenesetre arról már szinte fölösleges is beszélni, hogy Top10-en kívülre csúsznak-e, jelenlegi formájukban a Top5-re kategóriákkal jobb esélyük van, mint arra, hogy most majd feljavulnak és megelőznek 4-5 csapatot is. Javulni viszont a draftig szinte egészen biztosan nem is fognak, hiszen nincs cserealapjuk, hiába próbálnak görcsösen lépni valamit most már hónapok óta. Rudy Gay, DeMarcus Cousins és valószínűleg Ben McLemore mozdíthatatlan, a többiek meg vagy gyenge játékosok, vagy emellé még rossz a szerződésük is. Az egyetlen kivétel Darren Collison lehet, de kérdés, hogy érte lehet-e kapni egyáltalán bármit, ami hosszútávon hasznos lehet a Sacramentónak.

Alapvetően nem kellene itt lenniük, de ha már Ranadive így döntött, akkor kötelező tankolniuk és minél jobb picket szerezniük - aztán remélhetőleg nem fog kardoskodni Stauskas2 kihúzása mellett, mint a tavalyi drafton. A jó hír az, hogy ha bár lépni nem tudnak ennek érdekében sokat, a jelenlegi állomány és Corbin is biztosíték a minél jobb drafthelyre.


Boston Celtics (18-30, Atlantic 3., kelet 11., összesen 22.)

Nagyjából hasonló a helyzet, mint a Phillynél: a GM, Danny Ainge mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legjobb helyről draftoljanak - ami náluk alapvetően szükséges is lenne, mert igazi franchise-player, olyan játékos, aki köré egy egész csapatot fel lehet húzni, egyelőre nincs -, ám Brad Stevens és az éppen számára adott állomány ezzen nem törődik, bárki jön a kerethez, azzal a győzelem a céljuk, és egész sok sikerük is van. A Celtics még akár PO-ért is küzdhetne - és küzdhet még most is -, de a szezon elején annyi leolvadásuk volt, hogy jelenleg a vonal alatt tanyáznak.

Ainge taktikája nem egyértelmű teljesen még akkor sem, ha egy valami világos: ő inkább draftolna a Top3-ban, mint esne ki az első körben a PO-ban, ennek megfelelő cseréket is hajtott végre az utóbbi időben. Róla azonban többször is hallhattuk, hogy a nagy dobásra nem feltétlenül a drafton, hanem a cseréknél készül. Nem feltételnül azért lenne fontos számára a minél jobb pick, hogy egy nagy potenciállal bíró, de bizonytalan jövővel rendelkező fiatalt begyűjtsön, hanem hogy minél értékesebb cserealappal rendelkezzen egy vagy két sztár megszerzéséhez.

Ennek megfelelően kisebb lépések várhatóak csak tőle a deadline előtt még akkor is, ha nála mindig lehet számítani valami nagyobb durranásra is a semmiből. Valószínűleg a veteránok közül Tayshaun Prince-t és esetleg Brandon Basst megpróbálja majd elcserélni, hogy kapjon értük még valamit - mindkettő lejáró szerződésű -, de igazi blockbusterre inkább csak a nyáron lehet lehetősége, mikor egy-két együttes úgy dönt, hogy irányt vált, húzóembert cserél. Ekkor jöhet majd el az ő ideje, a következő két hétben nem igazán látni, hogy ilyen lehetőség adódna.

Az mindenesetre biztos, hogy a Phillyhez hasonlóan a menedzsment és az edző, valamint a játékosok célja nem ugyanaz. A Kingsszel ellentétben itt nem lépték meg a tréner menesztését a cetli miatt, és hosszútávon valószínűleg jól is döntöttek, így azonban az egyik legnagyobb tankhatástalanító vezeti éppen a harckocsit, és céloz ezúttal Ainge-ék irányába.

 

A többi 20 győzelem alatt álló csapatból a Detroit Pistons (19-31) egyértelműen nem tankol, megpróbálnak PO-ba kerülni és minél jobb teljesítményt nyújtani még Brandon Jennings sérülése után is. Az Indiana Pacersnél (18-32) Larry Bird elnök már le is nyilatkozta, hogy ők mindenképpen rájátszást akarnak idén is, a deadline előtt is ennek megfelelően fog lépéseket tenni.

A Denver Nuggetsnél (19-31) kéthetente változik egyelőre a cél a cseréktől és attól függően, hogy éppen ötmeccses győztes vagy vesztes sorozatban vannak. A Utah Jazz (17-32) pedig hiába áll a nyugati bottom3-ban, náluk semmi értelme nincs még egy jó újoncnak, annyira tele vannak már most is játékossal, a Timberwolveshoz és a Magichez képest viszont sem a mérlegük, sem az utóbbi hetekben vett irány nem azt mutatja, hogy ők szeretnék feladni ezt az idényt is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus