A 2016-os Hall of Fame-be választottak

A három legnagyobb sztárt, Allen Iversont, Shaquille O'Nealt és Yao Minget nem nagyon kell bemutatni senkinek - AI-ról júniusban, 40. születésnapja alkalmából írtunk, Shaq karrierjéről két éve emlékeztünk meg, mikor 42 éves lett, Yao pályafutása pedig legutóbb szeptemberben került szóba, 35. születésnapján. Róluk egy-egy videót teszünk be, sok újdonságot velük kapcsolatban már nem nagyon lehet elmondani - Iverson most készült karriervideója és Top100-as crossover mixe mellett Shaq és Yao karrier Top10-eit láthatjátok.

Nem kisebb név egyikőjüknél sem a WNBA világában Sheryl Swoops. A Texas Tech egyetemen is legendává vált, miután az 1993-ban NCAA bajnoki címet nyerő női csapat vezére volt. A Houston Comets játékosaként aztán a női profi liga egyik legnagyobb sztárja lett az 1997-es, első WNBA-idénytől kezdve egészen a 2000-es évek közepéig. Háromszor volt olimpiai bajnok az amerikai válogatottal (1996, 2000, 2004), az első négy WNBA bajnoki címet megnyerte csapatával (1997-2000), háromszor lett az alapszakasz MVP-je (2000, 2002, 2005), háromszor volt az Év Védője is (2000, 2002, 2003), és emellett kétszeres pontkirály (2000, 2005). 2008-ban a Seattle Stormhoz írt alá, de csak egy évet játszott, majd 2011-ben visszatért a Tulsa Shock színeiben, de abban az évben befejezte pályafutását. Ő volt az első női játékos, akinek szerződése volt a WNBA-ben, és az első női kosaras, akinek névre szóló cipője volt a Nike-nál. Jelenleg a Loyola University Chicago női csapatának vezetőedzője.

Egyetemi tréner Tom Izzo is, akit az NCAA rajongói nagyon jól ismerhetnek. Izzo 1973 és 1977 között a Northern Michigan egyetem játékosa volt és azonnal edző lett ezt követően - előbb egy középiskola csapatot irányított, majd 1979-től kezdve Alma Materében volt segédedző. 1983-ban tette át székhelyét a Michigan State-re, ahol 1995-ben vette át a stafétabotot Jud Heathcote-tól, azóta is ő a Spartans vezetőedzője. Egy bajnoki címet nyert a csapattal 2000-ben, de további hat alkalommal bejutott a Final Fourba - a Big10 tornát 5-ször, a Big10 alapszakaszt 7-szer nyerte meg a gárdával. 1998-ban az Associated Press, 2001-ben és 2012-ben pedig az NABC, azaz a Kosárlabdaedzők Nemzeti Szövetsége választotta meg az év vezetőedzőjének. Olyan játékosok kerültek ki a kezei alól, mint Morris Peterson, Jason Richardson, Zach Randolph vagy Draymond Green - de említhetnénk akár a Szolnokon bajnoki címet nyerő Thomas Kelley-t és még sok mindenki mást is.

Jerry Reinsdorf nevével sem most találkozhatunk először, hiszen a Chicago Bulls tulajdonosa elég sokszor szerepel a hírekben. 1985-ben vette meg a franchise-t 16 millió dollárért - a Forbes legutóbbi kiadása szerint 2.3 milliárd dollárt ér jelenleg a klub, amely 1991 és 1998 között 6 bajnoki címet nyert Michael Jordan vezetésével, és a sportvilág egyik legnépszerűbb és legismertebb együttese lett ebben az időszakban. Reinsdorf sokszor kerül be a hírekbe kissé zsugori hozzáállása miatt, sem fölöslegesen nem szereti szórni a pénzt, sem akkor, ha erre szükség lenne, de azt nem lehet elvitatni, hogy az amerikai sportvilág egyik híres tulaja - az MLB-ben szereplő Chicago White Soxot is ő birtokolja, baseballban is sikeres csapatot csinált.

Darell Garretson 27 évig, 1967-től 1994-ig több mint 2000 mérkőzést vezetett az NBA-ben - 1798-at az alapszakaszban, 269-et a PO-ban, 41-et a döntőben és 5  All-Star gálán is közreműködött. 1981-től 1998-ig a játékvezetők supervisora is volt, és ő hozta létre és vezette a játékvezetők első szakszervezét. Ő szorgalmazta, hogy 2 bíró helyett 3 legyen a pályán, hogy jobban átlássák az eseményeket, illetve hogy a fiatalabbakat két tapasztalabb játékvezető segítse - az 1988/89-es idénytől kezdve vezették be ezt a szabályt. 2008. április 24-én, álmában érte a halál.

Szintén posthumus kapja (ezt) a Hall of Fame elismerést John McLendon. A Kansas egyetemre járt, ahol magától James Naismith-től tanulhatta el a sportág csínját-bánját - a kosárlabda kitalálója ekkor sportigazgató volt az iskolában. Volt a North Carolina College for Negros, a Hampton Institute, a Tennessee State A&I University, a Kentucky State College és a Cleveland State College vezetőedzője is. A North Caroline College trénereként 1944-ben részese volt annak a Duke elleni titkos meccsnek, amelyen először léptek egyszerre pályára afro-amerikai és fehér egyetemi játékosok. Háromszor lett a Tennessee State-tel egymás után NAIA bajnok (ez a kisebb egyetemeknek kiírt év végi torna) - ő volt az első, akinek egyetemi szinten sikerült a triplázás zsinórban. 1962-ben az ABL-ben szereplő Cleveland Pipers vezetőedzője lett, ezzel ő lett a profi sportok történetének első afro-amerikai vezetőedzője. Mindössze egy évet töltött itt, de Clevelandbe 1967-ben visszatért - a Cleveland State-en az első afro-amerikai edző lett egy fehérek dominálta egyetemen. 1969-ben még az ABA-ban szereplő Denver Nuggetsnél edzősködött, de a 9-19-es kezdés után menesztették, ő pedig végleg abbahagyta. 1979-ben "contributorként", a játék fejlődésében való szerepvállalásáért már bekerült a Hírességek Csarnokába (ő alkalmazta először például az egész pályás letámadást), 2007-ben pedig az egyetemi HoF tagja lett edzőként elért sikereiért - most újfent edzői karrierje miatt kapott helyet a Halhatatlanok között. 1999-ben hunyt el.

Zelmo Beaty az 1962-es NBA draft 1/3-as választása volt, a St. Louis Hawksnál töltött hét idényt, amelyből 3-szor átlagolt 20 pont fölött, és 6-szor érte el a 10.0-t a pattanóátlaga. Kétszer volt All-Star, de 1970-től az ABA-ben szereplő Utah Stars játékosa volt négy esztendőn keresztül. Rögtön első idényében bajnok lett, és őt választottak a rájátszás legértékesebb játékosának. Háromszor volt All-Star, kétszer fért be az ABA második ötösébe, és helyet kapott az ABA All-Time csapatában is. 1974/75-ben a Los Angeles Lakersnél visszatért az NBA-be, majd az ABA-s Virginia Squires együttesét irányította vezetőedzőként 1975/76-ban. 2013. augusztus 27-én, rákban halt meg - 2014-ben már beválasztották az egyetemi Hall of Fame-be.

Talán a legkevésbé ismert név Cumberland Posey, ő az 1900-as évek elején kezdett kosárlabdázni - a helyi híradások szerint a korszak messze kiemelkedően legjobb játékosa volt. A Duquesne egyetem első afro-amerikai játékosa volt, emellett ötször nyerte meg csapataival a színesbőrűek világbajnokságát - itt az együttesekben mind az öt játékos afro-amerikai volt -, 1912-ben a Monticello Athletic Associationnel, 1920-tól 1923-ig pedig a Loendi Big Five-val. Az 1890-ben született Posey harmincas évei végén vonult vissza a kosárlabdától, hogy csak a baseballra, illetve a csapatvezetésre tudjon koncentrálni, ugyanis ebben is komoly szerepet vállalt. A Baseball Hall of Fame-be 2006-ban választották be az 1946-ban, rákos betegségben elhunyt legendát - a tegnapi bejelentéssel ő lett az első ember a történelemben, aki mindkét sportágban a Hírességek Csarnokának tagja lett.