A csere-ajánlat, ami átírhatta volna az NBA történelmét

Bár jó néhány komoly baklövést követtek már el a különböző NBA-csapatok az éves draftok top választásainál, ezek közül talán legnagyobb bust-nak az 1984-es börze második pick-jét, a Portland Trail Blazers által kiválasztott Sam Bowie-t könyvelte el a közvélemény, hiszen Michael Jordant hagyta benn a sérülékeny center miatt az oregoni klub. Kevesen tudják viszont, hogy a valaha volt legerősebbnek tartott drafton az egyes cetlivel (H)Akeem Olajuwont kihúzó Houston Rockets megszerezhette volna minden idők legjobbját, Michael Jordant és még Clyde Drexlert is, mindezt egy sérülékeny centerért cserébe, így máris adódik a kérdés, hogy kié is a legnagyobb baklövés...

1983: Az akkor még pénzfeldobásos rendszer győztese a draft előtt a Houston Rockets lett, miután az akkori szokás szerint a két legrosszabb mérleggel rendelkező alakulat között egy "fej vagy írás" döntött arról, hogy kié lesz az 1/1-es választás. Az érme a texasiaknak kedvezett, akik nem túl nagy meglepetésre elhozták Ralph Sampsont a Virginia 224 centis óriását, aki azonnal úgy tűnt, hogy meg is felel majd a várakozásoknak, hiszen mind a 82 alapszakasz-meccsen pályára lépve elsőévesként ő lett a liga legjobb újonca, amire rá is szolgált a maga 21 pontos, 11,1 lepattanós és 2,4 blokkos átlagaival.

A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy a Rockets megint a mezőny alján végzett 29-53-as mutatójával. Ugyanakkor a szerencse újfent kedvezett a Houstonnak, hiszen megint megnyerte a pénzfeldobást a következő évi, minden idők egyik legjobban várt játékosbörzéje előtt.

1984: Gyakorlatilag mindenki tényként kezelte, hogy a több szupersztár-kaliberű reménység közül a helyi egyetem klasszis centerét, Akeem Olajuwont viszi el a Rockets - annak ellenére is, hogy sokan már akkor nagyobb potenciált láttak Michael Jordanben, illetve a centerben remekül kezdő, szintén fiatal Ralph Sampson jelenléte miatt szerkezetileg semmi sem indokolta az akkor még csak 5 éve kosarazó nigériai reménység kiválasztását.

Vélhetően utóbbira alapozott a második pickkel rendelkező Portland Trail Blazers, mely egy évvel korábban szintén nagyot húzott a drafton és már keretében tudhatta a kettes-hármas posztokon bevethető Clyde Drexlert. Bár a 80-as és a 90-es évek fordulójának második legjobb SG-je óriási karriert futott be a ligában, a Portland szemszögéből nézve sajnos újoncként nem tudott olyan számokat produkálni (3-szor volt kezdő, 7,7 pontot átlagolt, mindössze 2,9 lepattanóval fűszerezve, s 1,3 labdaszerzéssel ötvözve), amik kellően nagy értéket jelentettek volna egy későbbi csereajánlatban.

Pedig a Portland pontosan tudta, hogy kit, mit kell ajánlania a Rocketsnak, hogy legyen esélye elhozni az aktuális év újoncát, Sampsont, ugyanis a korábban szintén a houstoni egyetemre járó Drexlert és a második választási jogukat is odaadták volna a centerért. A csereajánlat (H)Akeem Olajuwon életrajzi könyve alapján meg is született, a Blazers beajánlotta a második picket és az említett Drexlert, így az amúgy is szerencsésnek tűnő Houston lehetőséget kaphatott volna arra, hogy egyrészt formabontó szerkezetet se kelljen alkalmazni a palánk alatt az Olajuwon, Sampson párossal és még választhasson is egy leendő szupersztárt a mezőnyposztokra a texasi alakulat.

Évtizedekkel későbbről nézve bármennyire is hihetetlen, de a Rockets akkor még talán érthetőnek is titulálható okokból visszautasította az ajánlatot, így nem jött össze a potenciális szupertrió - Michael Jordannel, akit vélhetően a kettes választással Olajuwon mögött elvitt volna a Houston, valamint a hasonló poszton játszó, de a két centernél elvben némileg könnyebben összeilleszthető Drexlerrel, aki csatlakozhatott volna a Phi Slama Jama-beli korábbi társához, Olajuwonhoz.

A történet nem csak eddig érdekes, hiszen erősen kétoldalú a sztori, ha megnézzük, mi történt a követező időszakban, illetve hosszútávon.

A rövidtávon egyértelműen vesztes Portland kihúzta a már említett Sam Bowie-t, aki igencsak tehetségesnek számított, viszont az egyetem alatt két évet is ki kellett hagynia lábsérülése miatt és mindössze öt évig szolgálta a Blazerst. Karrierje során 10,9 pontot, 7,5 lepattanót és 1,8 blokkot átlagolt a profik között, de az oregoniak számára vajmi kevés segítséget tudott nyújtani, ugyanis hiába állt rendelkezésre újoncként 76 mérkőzésen is, a következő négy évadban összesen(!) 63 találkozón öltözhetett be, így 1989-ben a New Jersey Nets-hez küldte a klub Buck Williams-ért cserébe.

A "mi lett volna, ha" kezdetű mondatok főleg ebben a sportágban nehezen vehetőek komolyan, de az biztos, hogy Drexler előtt a maradással és Jordan ki nem választásával megnyílt az út, hogy igazi sztár legyen, második évében már 17,2 pont, 6 lepattanó, 5,5 gólpassz és 2,2 labdaszerzés érkezett tőle átlagban, majd ennél is jobb karrierátlagokkal (20,4 pont, 6,1 lepattanó, 5,6 gólpassz, 2 labdaszerzés) vonult vissza 1998-ban, amikor Jordan másodszor "tette le a lantot". Érdekesség, hogy tette mindezt houstoniként, hiszen 1995 februárjában a Blazers éppen a Rockets-nak adta oda egy tranzakció keretein belül, ráadásul azonnal bajnok is lett egyetemi sikereinek helyszínen, a jó baráttal, Olajuwonnal egy hajóban evezve.

A csapatsikereket tekintve is árnyalt a kép, hiszen 1986-ban, Olajuwon második szezonjának végén a Houston már a Los Angeles Lakers testén át a döntőbe jutva arra is esélyt kapott, hogy megnyerje a bajnokságot, ám a valaha volt egyik legerősebb csapatnak tartott akkori Boston Celtics a fináléban legyűrte a texasiakat. A Rockets - leginkább Sampson sűrűsödő sérülései és ebből következő visszaesésének köszönhetően kikerült a bajnokesélyesek közül és az évtized végére oda jutott, hogy újjáépítésbe kellett fognia. Igaz a rebuild meghozta várva várt gyümölcsét, hiszen 1994-ben majd egy évvel később is bajnok lett a Rockets, méghozzá Olajuwon főszereplésével. Sampson egyébként 1987 decemberéig maradt a Houston játékosa, akkor a Golden State vitte el Steve Harrisszel karöltve - nem névtelen, de messze sem Jordan, Drexler kaliberű ellenértékért - Joe Barry Carrollért és Sleepy Floydért. A 224 centis óriás végül 15,4 pontos, 8,8 lepattanós és 1,6 blokkos karrierátlagokkal vonult vissza 1992-ben - éppen, amikor Jordan és Drexler egymás ellen vívta az NBA egyik klasszikussá emelkedő döntőjét, melyet MJ Chicagója nyert meg.

Bár a Blazers Sampson elpasszolása után az érában másodszor is döntőzhetett 1992-ben, később meg kellett válnia Drexlertől is, méghozzá az említett 1995-ös cserében, ahol Otis Thorpe személyében nem túl komoly ellenérték érkezett Oregonba és a csapat azóta sem lett bajnok vagy döntős egy később szezonban sem, bajnokesélyesként is csak az ezredfordulón lehetett erre a franchise-ra tekinteni.

A nevető harmadik egyértelműen a hatszoros bajnok Chicago Bulls és minden idők legjobbjaként számon tartott Michael Jordan lett, de ki tudja, mi lett volna, ha összeáll Houstonban a tehetség és a későbbi karrierek alapján mindenképp a valaha volt legnagyobb potenciállal bíró "Nagy Hármas"?!