A Feláldozhatóak
Jelenleg a Thunder esélyes az alapszakasz-elsőségre, de felmerül a kérdés: mit ér a rájátszásban két óriási tűzerővel rendelkező, szuperhősi erényeket csillogtató játékos? Összevetjük a korábbi bajnokcsapatok nagy párosait a Durant-Westbrook formációval - és kitérünk az Oklahoma bajnoki esélyeire is.
Ha OKC-ről van szó, akkor mindenki Durantot és Westbrookot említi először. Persze James Harden is kezd felzárkózni, de abszolút ők viszik a Thunder szekerét. Elég félelmetes, hogy e három játékoson kívül senki más nem dobja meg a tíz pontot, sőt Harden és Serge Ibaka átlagai között nagyjából 9 pontnyi különbség van. Ez óriási veszélyeket rejthet magában, főleg sérülések esetén, valamint, ha valamelyikük rossz szériát fogna ki, és a többiek nem tudják pótolni ezt a pontzuhatagot. Ráadásul a legtöbbször felállított kezdőötösükből csupán csak ketten lépik át a 10 pontot, senki más. Ettől függetlenül csapatszinten ők dobják a liga harmadik legtöbb pontját (100,1), és másodikok a kiosztott blokk kategóriában (7,4).
A következő táblázatokban egészen a ’70-es évekig megyünk vissza, és megtekinthetjük a bajnokcsapatok legtöbbet rádobó párosait (FGA vagyis mezőnygól kísérlet) - valamint, hogy a csapat teljes mezőnykísérleteinek hány százalékát tették ki ezek a közös rádobási kísérletek.
Megjegyzés: Az 1997-98-as szezonban Pippen csak 44 mérkőzést játszott az alapszakaszban, de mégis a második legtöbb rádobását vitte véghez csapatánál.
Az 1994-95-ös szezon közepén érkezett Drexler Houstonba, és átvette a kezdőpozíciót Maxwelltől. Ezért az alapszakaszban kettejük közös átlagát vettem, de a rájátszásban már csak Drexlerét, mivel Mad Max teljesen háttérbe szorult.
Megjegyzés: A 2011-es Mavsben Terry cserejátékos volt.
Ha a táblázatokban szereplő összes csapat teljesítményből átlagokat hozunk ki, akkor egy átlagos páros az alapszakaszban 39,46%, a playoffban 42,96% és a döntőben 44,34% rádobási kísérletet vállal be a csapat teljes mezőnygól kísérletéhez képest.
A legtöbb és legkevesebb
Alapszakasz
A legkevesebb egy alapszakaszban 32,33%, ekkor Jabbar és Worthy mezőnygól százalékai 59,9% és 57,1% - amit mondanom sem kell, hogy ezek rendkívüli értékek - , ezt nem más katalizálta fel, mint az NBA egyik legkiválóbb irányítója, Magic Johnson (plusz szépen megoszlottak a pontok is).
A legtöbb: az 1992-93-as Jordan-Pippen páros 47,91%-kal szinte a csapat felének kísérleteit bevállalták, ezekből 48,65%-uk sikeres mezőnygóllá alakult, a csapattársak 47,88% pontossággal tüzeltek. Air Jordan összesen 1011 mezőnykosarat hagyott ki 78 mérkőzés alatt, ami eléggé brutális adat (PPG: 32,6).
Rájátszás
A legkevesebb egy rájátszásban 32,29% volt 1985-ben, ismételten a Jabbar-Worthy szemüveges duónak köszönhetően. Először nem hittem a szememnek! Mivel ez kevesebb, mint az alapszakaszbeli eddigi legkisebb számadat, pedig ebben a kieséses szakaszban felpörögnek a motorok, és több a rádobási potenciál is a gólzsákoktól.
A helyzet nem változott semmit! A legtöbb rádobást megint a Jordan-Pippen páros vezette elő 54,70%-kal, ami már olümposzi szintnek számít. Erre nem lehet mást mondani: megállíthatatlanok voltak!
Döntő
Itt már változás történt, mivel a legkevesebbet az 1970-es Reed-Frazier páros 28,67%-kal követte el, itt szépen megoszlottak a terhek.
A legtöbbnél viszont továbbra is a ’93-as év a nyerő. 59,19%, vagyis MJ-éknél elgurult a gyógyszer: Jordan kerek 41-es pontátlagával (FG: 50,8%), valamint Pip 21,2 pontjával (FG: 43,9%). Pedig a kőkemény Phoenix Suns-szot fogták ki, de 6 meccs alatt sikerült két vállra fektetni őket (a 3. meccs ráadásul háromszoros hosszabbításba torkollott).
A legkiemelkedőbb párosok
1991 és 2002 között a legdurvább duó centrikus időszakot éltük meg. Ezek a felállások mindent vittek, ellenszer nem volt rájuk.
A jelenlegi OKC
Most pedig térjünk rá a jelenlegi OKC-re. 18:5 arányban a liga első helyezettje, és a Durant-Westbrook páros a klub összes rádobási kísérletének 48,4%-át vállalta be, közel a felét. Ha az 1%-os tűréshatárt alkalmazzuk, akkor csak az 1993-as Jordan-Pippen pároshoz hasonló alakulat jön szóba (3. bajnoki címűket nyerték meg). A rájátszást tekintve az előző évi szereplésük során a Durant-Westbrook Dynamic Duo az összes rádobási kísérleteknek az 50,77%-át vállalta be, ami az 1998-as Jordan-Pippen pároshoz áll legközelebb. Ekkora teher mellett idáig csak nekik sikerült bajnokságot nyerniük. Borzasztóan magas ez a szám! A kosárlabda alapelvének, mint csapatjátéknak, ezek a százalékok teljesen ellentmondanak. Itt szinte két igásló viszi a hátán a csapatot, persze a többiek meg a védekezésben veszik ki az oroszlánrészüket, de a hangsúly itt a rádobásokon és a dobóhelyzetek kialakításán van.
Fontos megemlíteni az előző évi Jeff Green-Kendrick Perkins cserét is, amellyel lecsökkent a társak rádobási mutatója, mivel Perkins inkább védekező felfogású és kissé fakezű center. Ezt a hiányt Harden és Westbrook is egyaránt próbálja pótolni (Durant meg hozza a szokásosat). Az érem másik oldala, hogy Green szívproblémák miatt ebben az idényben nem játszhat a Bostonban, és nagy szerencséje volt a Thundernek, hogy sikerült elpasszolnia időben. A lenti diagramon látható, hogy a Durant-Westbrook nehéztüzérség évről évre egyre többet vállalt fel, és az előző évhez képest 4,1%-kal többet dobnak rá.
Westbrook már a ligába is egy shooting-pointguardként (vagy two-guardként) érkezett, és két éven keresztül 8 gólpasszt is kitudott osztani, de ebben az évben 2,5-tel (8,2-ről 5,7-re) visszaesett, valamint 18,1 gólpasszt átlagolnak esténként, amivel 29. helyen állnak a ligában. Ez borzasztóan kevés, hozzátenném, hogy a 9. meccsen a padról beszálló irányítójuk, Eric Maynor kihullott a sorból, és a teljes szezont ki kell hagynia - ő átlag 2,4 gólpasszal és 4,2 ponttal segítette a társakat. Megjegyezném hangosan, hogy az NBA történetének legrosszabbul passzoló bajnoka a 2003-as San Antonio Spurs volt, akik ebben a kategóriában 22. helyen végeztek.
A lenti diagramból látható, hogy az OKC rangsorolása évről évre egyre csökken (rózsaszín vonal: 20., 23., 24. és 29.), ha szabad így fogalmaznom, a Chicago Bulls hozzájuk képest szétpasszolta magát (APG: 26,0), és ezzel a liga 6. legjobbjai voltak például 1993-ban. A Bulls nem alkalmazott olyan klasszikus irányítókat, akik kialakították és tömték a társakat nagyszerű helyzetekkel. Phil Jackson és Tex Winter kéznyomát viseli ez a támadási szisztéma, és ők sohasem voltak hívei ennek a játékstílusnak. John Paxsonra és B.J. Armstrongra lehet rámondani, hogy ők voltak a csapat klasszikus irányítói, ehhez hozzájött még Pippen, mint pointforward és Jordan, mint two-guard.
Megjegyzés: A rózsaszín vonal jelenti a csapat liga rangsorolását a kiosztott gólpasszok száma alapján.
A kék vonal jelenti a meccsenkénti gólpasszátlagokat.
Russell rengeteg labdabirtoklása és kosárszerzési próbálkozása nagyon sok labdaeladással jár, és ez a gólpassz/eladott labda (AST/TO) mutatójában jól látszik, amely 1,43-nak (liga 62.) felel meg (ez borzasztóan rossz egy irányítótól). José Calderon 4,67-tel vezeti a ligát jelenleg, Paul 4,47-tel második, James és Deron Williams is megelőzi, pedig több labdát adnak el, mint ő. Paul és Calderon egyéni teljesítményeit, ha megszorozzuk kettővel, még így is beelőzik a Durant-Westbrook páros együttes AST/TO arányát. Emlékezzünk vissza az előző évi playoff szerepelésükre, ahol a szakkommentátorok nagyon durván ráhúzták Westbrookra a vizes lepedőt. Egyre jobban kiveszik belőle az irányítói szerep, és elsősorban a saját magának kialakított dobásokra koncentrál - labdával a kezében -, mint, hogy leossza a társaknak (még az is előfordul, hogy Durantnak sem adja oda). Látható, hogy egy igazi dobógép, aki rendkívüli akrobatikus megoldásokkal képes kosarakat szerezni, amihez rendkívüli önbizalom is párosul (néha már túlzottan is), és ezt ő is érzi, ezért nem szívesen válik meg a lasztitól. Ez mindaddig megy, amíg sikeresek az akciói, és nem kerül elé olyan védelem, ami megállítja. Ilyen volt a 2011-es Nyugati Konferencia Döntő is, ahol már Brooks alkalmanként inkább Eric Maynorhoz nyúlt, mint Westbrookhoz. Hát igen, de Maynor már nincs!
Érdemes megnézni Stephen A. Smith és Skip Bayless diskurzusát a Durant-Westbrook kapcsolatról:
Az idei Memphis elleni derbin olyan dolgok is felszínre törtek, mint például Westbrook frusztrációja a társak rádobási impotensége miatt. Ennek a csúcspontja a második negyed végén jött elő, amikor is egy gyűrű felé történő betőrésekor kipasszolta a sarokban üresen álló Sefaloshának a labdát. Tabo nem dobta rá, és erre Westbrook leordította: „shoot the ****** ball.” Durant és a többiek próbálták lecsillapítani Russellt, de nem sikerült nekik.
2011-12: Durant-Westbrook páros
Megjegyzés: A kivastagított sorok vesztes meccsek.
FGA: a páros összes rádobási kísérlete.
Pont: a páros összes szerzett pontja.
TO: a páros összes eladott labdája.
Ast: a páros összes kiosztott gólpassza.
10 pont: a pároson kívül hányan dobtak még legalább 10 pontot a csapatban.
Az utolsó sor a 23 meccs átlaga.
Ha a fenti OKC táblázatra vetünk pillantást, láthatjuk, hogy a társak átlagban jóval a 2 fő alatt maradnak a fejenkénti 10 pontos segítségekben, a lenti Bulls táblázatban ez az érték 2 felett volt. A gólpasszok tekintetében is több mint 4-gyel voltak jobbak MJ-ék, valamint kevesebb rádobásból több pontot szereztek. Russel az NBA jelenlegi 3. (4,0), és Kevin az 7. (3,7) legtöbb labdát eladó játékos, és rajtuk kívül csak Harden dobja meg tíz pontot meccsenként, pontosabban 16,5-öt átlagban.
És innentől kezdve jöjjenek a pozitívumok: Vezetik a ligát 18:5-tel, ekkor a ’93-as Bulls csak 16:7-tel állt, ezzel a Keleti Konferencia első helyén álltak ekkor, de a legjobb a Phoenix Suns volt 19:4-gyel. A Játékos Hatékonysági Mutatóban (PER) Durant 3. (26,5) és Westbrook 23. (19,5), és az ESPN-en Kurt Rambis az öt legjobb irányító közé sorolta Russellt (3.). A videó itt tekinthető meg: http://espn.go.com/video/clip?id=7532487&categoryid=2459788). Félelmetes, hogy s fiatalságuknak, tehetségüknek és az erejüknek köszönhetően átdobják, átugorják és lefutják az ellent.
A ’93-as Jordan-Pippen páros
És befejezésként jöjjön a költői kérdés: Lehet-e ezzel a jelenlegi felállással és játékstílussal NBA döntőt nyerni?
Az én véleményem az, hogy NEM. Az alapszakasz elsősgre nagy esélyük van, mivel sok olyan klub van, akiket legalább kétszer, akár négyszer is meg tudnak verni, az a kevés, amit veszteni fognak, belefér még. De elég egy olyan rossz matchup a playoffban, mint tavaly volt a Konferencia Döntőben, és vége a dalnak. Egy rutinos, sokpasszos játékot felmutató, jól védekező gárda ellen már meggyűlik a bajuk. Tavaly már a Memphis is problémákat okozott (7 mérkőzés) a 2. körben, de a Dallas simán elintézte őket (5 mérkőzés) a következő párharc során.
A korábban említett kevés passz és elzárás, kiismerhető támadási szisztémák, az irányítói véna háttérbe szorulása és a labdaéhség (önzőség) irdatlanul megnehezíti a dolgukat nap, mint nap. Látjuk, hogy sorra nyerik a meccseket, de milyen áron is? Biztos, hogy ez a páros és az edző is érzi, hogy mennyire sokat kell ennek a két játékosnak melózna másokhoz képest, és ez által extrákat kell felmutatniuk (kérdés, hogy szükséges-e minden este), amire képesek is, de meddig? Ezzel viszont csak megnehezítik a saját és csapatuk dolgát is. Nem hiába próbál maximális tűzerőt kipréselni magából Westbrook is, mivel érzi, hogy nincsenek segítő társak mellette, és ezért ebbe jóval több energiát feccöl bele, mint ami elvárható lenne. Nem csoda, hogy a védekezésre, irányításra nem marad idő, erő, mert azért csak nem robot ő sem. Fáradnak a lábak, sajognak a térdek és ezeket félredobva kell koncentrálnia, mert itt szélvészgyors védők vannak mindenütt. Az ellenfél edzője simán ráállít újabb és újabb friss és kipihent embereket, védőspecialistákat, neki viszont nem lesz cseréje.
És ki fogják belőle is és Durantból is kényszeríteni a nehéz és lehetetlen dobásokat, amiket lehet, hogy 2 vagy 3 playoff körig bírni fognak, de a döntőben már nagyon nagy az esélye, hogy nem tudnak jó százalékban értékesíteni, és ekkor jön a pofára esés. Ahogy közelednek majd a trófeához, úgy fog exponenciálisan növekedni az esélye a kiesésüknek/összeesésüknek is. Ennek a felismeréséig biztos eljutott maga az edzői stáb is, és próbál a társakra is kihegyezni akciókat, befejezéseket, de az elmúlt 23 mérkőzés idáig nem ezt bizonyította. Először is értelmezniük kellene Westbrook helyét a backcourton belül is, hogy most mi legyen a feladata, szétdobja magát vagy irányítson? Tény, hogy rajta kívül nincs a keretben egyetlen egy irányítónak kikiáltható ürge sem.
A másik szempont pedig ez a 66 mérkőzéses, agyon zsúfolt, összetorlódott játékmenetrend. A liga menteni akarta a menthetőt, és, hogy dőljön a pénz, nagy melldöngetéssel kijelentették, hogy megmentettek nekünk 66 meccset. Igen, annak az árán, hogy mindenki sokkal fáradtabb lesz és több lesz a sérülés is. Ennek eredményeképpen születhetnek óriási meglepetések is! Ez a rendkívüli terhelés meg hatalmas veszélyt jelent egy olyan klub számára, mint az OKC, amely nem engedheti meg ennek a két embernek a lestrapálását, mivel ott van még a postseason is.
Ez egy rendkívül szimpatikus, fiatal gárda tele élettel, látvánnyal és energiával, akikben van potenciál a bajnoki cím megnyerésére. De a végső győzelem csak akkor fog bekövetkezni, ha az előző évi és a jelenlegi játékfelfogásukon változtatnak, és szigorúan csak a csapatjáték iránya felé mozdulnak el.