A Jurassic Park és a nigériai Richard Attenborough
Hamarosan itt a szezonkezdet, úgyhogy kicsit felgyorsítjuk a csapatokat bemutató sorozatunk további részeit. A keleti konferenciából kiveséztük már az öt kiemelkedőt (Heat, Bulls, Pacers, Nets, Knicks), olyanokat, akiknek jó esélyük van PO-ba jutni (Pistons, Cavaliers), illetve szóba került olyan gárda is, amely minden idők legnagyobb tankszezonját futhatja (Sixers). Ma két olyan csapat kerül terítékre, amelyeknél egyértelműen még nem látni az irányt, annak ellenére sem, hogy a szándék már most valószínűsíthető. Következzen elsőként a Toronto Raptors.
A kanadaiak legfontosabb változásai a vezetőségben mentek végbe. Végetért Bryan Colangelo ámokfutása, miután Tim Leiweke lett az MLSE új elnöke, aki a GM posztra azonnal megszerezte a tavalyi év legjobb vezetőjének választott Masai Ujirit. A ligaszinten mindenhol elismert és mindenhol kifejezetten jó kapcsolatokkal rendelkező Leiweke és pártfogoltja olyan párost alkotnak a kanadaiaknál, kiknek személye garanciát jelent a sikerre - jöjjön el az előbb vagy inkább valószínűsíthetően utóbb.
A keretükből távozók közül a legnagyobb név Andrea Bargnani, akit Ujiri a New York Knickshez cserélt Marcus Camby-ért, Quentin Richardsonért, Steve Novakért és egy első körösért cserébe - előbbi kettőt azóta már ki is vásárolta az együttes. Alan Anderson a Brooklyn Netshez távozott szabadügynökként, ahogy az amnesztiával felszabadított Linas Kleizától is búcsút vettek, ő a Fenerbahce játékosa már.
Sebastian Telfairre (Kína) és John Lucas III-ra (Utah Jazz) nem tartott igényt az együttes, őket DJ Augustin és Dwight Buycks próbálja meg pótolni. Bargnani posztjára Tyler Hansbrough, míg Kleizáéra Novak mellett Austin Daye érkezett, előbbi a mini-MLE-ből, utóbbi veterán minimumért. A drafton nem húztak senkit, mivel első körösük az Oklahoma City Thunderhez vándorolt még a Kyle Lowry-féle csere miatt.
Az egész csapat borzasztóan vékonynak tűnik - már nem kilókra, hanem bevethető, használható, NBA-szinten megbízható játékos-darabszámra.
Igazi irányítója sincs az együttesnek, hiszen Kyle Lowry-t is inkább egy betöréseket erőltető, kintről is jól dobó kosarasnak ismerjük, Buycksnek kifejezetten kevés köze van a tempó megfelelő diktálásához - az állandó rohanáshoz már annál több -, illetve a társak folyamatos megjátszásához, DJ Augustint pedig nagyjából két éve elvesztette az NBA - ha testben nem is, lélekben egészen biztosan. Ha Lowry lejön a pályáról, akkor az isolation taktika mellett nem sok más lehetősége marad Dwayne Casey vezetőedzőnek, az inside-outhoz ugyanis nagyon keveset van Jonas Valanciunasnál a labda egyelőre.
A wingek közül DeMar DeRozan kifejezetten jó előszezont futott, láthatóan sokat higgadt, javult a középtávoli tempója, hármast viszont még mindig nem tud konstans jó százalékkal dobni - ettől függetlenül ha pozitívumot kell keresni a kanadaiaknál, ő az első és talán utolsó válasz is. Rudy Gay hiába szedett magára 7 kilót és műtette meg a szemét, a játékán ez vajmi keveset látszik, ugyanaz az alacsony hatékonysággal dolgozó volume scorer, aki DeRozan mellé semmilyen szinten nem illik. Mindketten inkább betörésekből dolgoznak, nem dobnak jól kintről, és ezzel nagyon leszűkítik egymás lehetőségeit és a helyet a másiknak, mivel egészen nyugodtan be lehet róluk segíteni.
Kettejük mögött Terrence Ross egészen jól dob kintről, csak még borzasztó a dobáskiválasztása, ennek megfelelően a kiegyensúlyozottság szót hírből sem ismeri - másodévesen ez még elnézhető lesz neki idén is. Landry Fields esetében valószínűleg annak is örülnének, ha kevesebb kárt csinálna, mint hasznot, az is előrelépés lenne a tavalyi évéhez képest, Steve Novak pedig egy jól működő gépezetben halálos veszély lehet a triplavonalról, de ez a Toronto nagyon messze van egy pontos, precíz csapatjátékot játszó alakulattól. A minimális pénzért szerződtetett Daye pozitív meglepetés lehet, de tőle draftolása (2009) óta várjuk a fejlődést, ami eddig minimálisan sem történt meg.
A palánk alatt csak egy fokkal jobb a helyzet. A gárda legnagyobb tehetségének, Jonas Valanciunasnak ez lenne a tökéletes idény, amikor úgy csiszolja saját játékát, ahogy akarja. A gond az, hogy a kelletténél kevesebbszer játszák meg a litván középjátékost, mindenki inkább az egyéni játékot erőlteti, így pedig nehéz fejlődni. Amir Johnson és Hansbrough is leginkább csak pattanózó energiabombának használhatóak, így Valanciunasszal a parketten védekezésben nem alkot egyik sem rossz párost, az egyébként is sűrű festéket azonban még tovább "tömi" az ő támadásbeli impotensségük, még ha mindketten akarnak, megfeszülnek elöl is. Aaron Gray helye a keretben érthetetlen, Quincy Acy pedig valószínűleg idén sem kap sok lehetőséget majd, maximum csak sérülés esetén, pedig még benne lenne a legtöbb fantázia V mögött.
A kezdő alapvetően nem rossz, a probléma azonban már ott elkezdődik, hogy már az előszezonban is mutatkoztak arra utaló jelek, hogy a csapatjáték minimális mértékben sem érdekli ennek az ötösnek a tagjait sem, egyénieskedésből pedig ez a csapat komolyabb eredményekre - értsd: rájátszás - biztosan nem viszi. A másik gond a pad, ami ha nem is minősíthetetlen - mert jelzőket könnyen lehetne rá találni -, de borzasztóan kevésnek tűnik ahhoz, hogy a Raptorsnál komoly PO esélyekről lehessen beszélgetni.
Éppen ezért ők az egyik olyan csapat a keleti konferenciában, akik év közben szinte biztosan hatalmas kavargatásba mennek majd bele. Ujiri nem arról híres, hogy nyugodtan szokta hagyni a dolgokat a saját medrükben folyni, amíg nem a szája íze szerint alakulnak az események, addig cserél. Márpedig ez a Raptors egyelőre sem egy kiváló drafthelyre, sem a PO-ra nem jó. Utóbbit nehezebb megcélozni, mint előbbit, úgyhogy nagy valószínűséggel még a cserehatáridő lejárta előtt leamortizálják a keretet.
Ehhez elég lenne megtenni Lowry, illetve Gay elcserélését. Előbbi lejáró ráadásul, érte lehet majd jócskán érdeklődő, főleg ha egy-két komolyabb gárda kezdő irányítója lesérül és ezek az együttesek egy szezonos megoldást keresnek. Lowry távozásával az Augustin-Buycks duó egyes poszton szinte garancia lenne arra, hogy a Toronto legalább top5-ben, de inkább top3-ban várhatja a lottery-t.
Gay elpasszolása kisebb jelentőséggel bír, elcserélése leginkább azért lenne fontos, hogy a Valanciunas, DeRozan kettős, illetve a jövő évi drafton húzott fiatal tehetség mellé minél több sapka alatti helye legyen a kanadaiaknak jövő nyáron. Ezt viszont egyrészt megoldhatja saját maga is, ha kilép szerződésének utolsó, 19 millió dollárt garantáló évéből, erre pedig azért reális esély van - egy hosszabb, összességében több pénzt garantáló kontraktus vonzóbb lehet a lejtőn elinduló játékos számára. Másrészt ő a játékstílusával, egyénieskedésével komolyan tolhatja a tankot is - amit persze egy Stuckey-Villanueva duó jó eséllyel rutinosabban vezetne...
Nem lesz egyszerű év ez a Raptors szimpatizánsainak, viszont megítélésem szerint annál eseménydúsabban fog alakulni. Ujiri személye erre szinte garancia - a legmeglepőbb forgatókönyv az lenne, ha a kezdő ötös mindegyik tagja a Raptorsnál fejezné be a szezont. A rájátszásra sok esélyük nincs - bár a top5 után nagyon sok minden megtörténhet -, alapvetően legalább még négy csapat (Pistons, Wizards, Cavs, Hawks) megelőzi őket keleten a nagy ötös mellett állomány alapján, úgyhogy 82 meccsnél többre nem nagyon kell tervezni a szurkolóknak. Január-február környékén azonban az egyik legkomolyabb hírtenger felőlük várható, és cseréikkel boríthatják az esélyeket a felsőházban is.