A mentor neve: Olajuwon
- Szita Gábor írása -
A minap érdekes hírbe futottam bele: a tavalyi szezonban igencsak kritikán alul teljesítő Amar’e Stoudemire azt nyilatkozta, hogy már nagyon várja az elkövetkezendő szezont, hogy megmutathassa a többieknek, mit is tanult legújabb mesterétől. A New York magasembere ugyanis beállt azon centerek és erőcsatárok táborába, akik a Rockets legendájánál, Hakeem Olajuwonnál vettek újabb leckéket játékuk tökéletesítésének érdekében. A következő posztban arra is keresem majd a válaszokat, hogy tényleg várható-e előrelépés Stoudemire játékában Olajuwonnak köszönhetően, képes lehet-e a New York idén az „új” Amar’e-val bajnokesélyes csapattá felnőni, s hogy mi lehet a titka annak, hogy egyre több és több játékos látogat el az egykori houstoni kiválóság edzőtermeibe a fejlődés reményében…
2002-es visszavonulása után a Houston legendája egy időre eltűnt a kosárlabdavilág szemei elől, megkezdhette megérdemelt pihenését 18 fárasztó és kimerítő év után. Üzletemberként tulajdonképpen új fejezetet nyitott abban a városban, amelynek csapata egykoron draftolta őt, s ahol a főiskolás évektől kezdve életének legmeghatározóbb eseményei születtek meg. Az ingatlanpiacon elért sikerei azonban már nem elégítették minden vágyát, tele volt tervekkel és ötletekkel. Talán emiatt, de az is lehet, hogy teljesen más indíttatásból, de 2006 nyarán Hakeem megnyitotta első nyári kosárlabda táborát. Célja az volt, hogy a fiatal és elszánt játékosoknak új dolgokat tanítson, annak ellenére, hogy Olajuwon soha sem gondolkodott azon, hogy valaha edző legyen. Pénzre már nem volt külön szüksége így a tábort ingyen nyitotta meg az NBA-ben is pattogtató játékosok előtt.
Felmerül persze a kérdés, hogy az iszlám hit tanításain kívül mit mutathat még egy 213 centis center a fiatalabb generáció atlétáinak? A választ bizony Olajuwon alsó végtagjainál kell keresnünk. A legtöbb szakíró szerint a valaha volt legjobb lábmunkával rendelkező centere volt a ligának, mind támadásban, mind védekezésben az NBA elitjébe tartozott karrierje során. Nem is csoda, hogy az 1994-es szezon legértékesebb játékosának is megválasztották, mindamellett, hogy 12-szer az All-Star csapatba is meghívást kapott. Olyan játékintelligenciával és ésszel játszotta a kosárlabdát, melyre nagyon kevesen tudtak ellenszert találni a kilencvenes években. Neve pedig összeforrt védhetetlen mozdulataival, cseleivel az ún. Dream Shake-kel. Aki megnézi, a videót elhiheti nekem, hogy ehhez nem nagyon kell hozzáfűzni kommentárt. Szó szerint tanítani való.
Egy jó tanártól nyilván öröm tanulni, leckéket venni. Ráadásul Olajuwon táborában bizony az NBA krémje képviseltette már magát többek között Emeka Okafortól kezdve (akiben újonc éve után rengeteg potenciál rejlett) Yao Mingen és Kobe Bryanten át Dwight Howardig. Játékukban rögtön a tábort követő évben automatikus javulás következett be, bár azért annyira ne legyünk elvakultak, hogy Howard idén szórni fogja a középtávoliakat majd új csapatának lila-sárga szerelésében. Jack Nicholson nyilván élvezné a dolgot, de ez egy másik történet.
A tavalyi holt idényben egyébként King James is tiszteletét tette a Hall of Famernél, ami azt kell, mondjam csak a rájátszás meccseket nézve is óriási húzás volt a Miami játékosától. Elvégre Lebron palánk alatti munkájának evolúciója majdnem annyira feltűnő volt idén, mint egy kilenc dioptriás szemüveg egy playmate-n, aki a nyuszis magazin címlapján domborít. Az öreg Hakeemnak tehát jó ajánlásai vannak, és persze a mester tudhat egyet s mást a játékról…
Persze nagy kérdés, hogy ebből mennyit tud majd átadni legújabb padawanjának - illetve mindez hogyan érinti majd a Knicks 2012-13-as idényét. Stoudemire teljesítménye igencsak hagyott kivetnivalót maga után New Yorkban; még csak nem is hasonlított arra a játékosra, mely egykoron engem is elbűvölt phoenix-i évei alatt, s melynek köszönhetően New Yorkban megváltóként tekintettek rá két évvel ezelőtt (s itt ezúttal nem csak a statisztikákkal hozakodnék elő). Persze a Gardenben mindig zajlik az élet, egy több évados sorozatot lehetne indítani az oldalon a Nagy Almában történt eseményekről. Mert hát volt ott minden, mi szem szájnak ingere. Carmelo otthagyta a denveri Pepsi Centert, egy harvardi srác, nevezzük nevén Jeremy Lin elkezdett kosárlabdázni, miközben a csapat még a rájátszásról is kis híján lemaradt mindkét évben. New Yorkban tehát most nagyon elkélne egy egészséges, és ami talán a legfontosabb, hasznosan játszó erőcsatár az elmúlt szezon legjobb védője mellé (nem, sajnos nem Steve Novakról van szó).
Mért hát Lin ménni Houstonba! A Knicks döntött és nem kis meglepetésre Feltont választotta. Persze lehet, hogy végül nekik lesz igazuk, ám ehhez pontosan arra a játékmesterre van szüksége a csapatnak, akinek karrierje végül pont az Anthony-trade után bicsaklott meg, elcserélése után. Önbizalomban ő sem szenved hiányt, a kérdés csak az, hogy egy Kidd szintű mentor, illetve Mike Woodson képes e belőle kihozni a maximumot a pályán. Mert tudjuk: a Knicks játékoskerete tavaly is bivalyerősnek látszott, s egy jó irányító most nagyot lendíthetne még Stoudemire játékán is.
A magasember tehát tűkön ülve várja az idényt, hogy megmutathassa mit tanult. A Knicks drukkerek nevében remélem, hogy viszontlátjuk még a pályán a régire emlékeztető, de új kiadású Amar'e-t, s hogy idén végre Anthony is megkapja majd azt a bajnokesélyes csapatot, amit már hosszú idő óta megérdemelne. Bár nem tartom kizártnak, hogy jövőre ő is beáll majd azon játékosok táborába, akik Olajuwonnál töltik el a nyári szabadságukat a tökéletesség reményében. Elvégre, Jamesnek tavaly bejött…