A Sóher Klub - 3. (befejező) rész
Sorozatunk utolsó részében a Clippers történetének másik két rájátszásbeli csapatát mutatjuk be: a no-name játékosokkal teletűzdelt, ’97-es borzasztóan rosszul játszó csodakeret, és a 2006-os legerősebb csapat Elton Branddel az élen, amely már a playoff második körét is megjárta.
Előzmények:
Vesztesek között a legjobb
Alapszakasz szezon: 1996-97
Játékoskeret: Loy Vaught-PF, Rodney Rogers-SF, Stanley Roberts-C, Malik Sealy-G, Darrick Martin-PG, Cserék: Bo Outlaw, Brent Barry, Lamond Murray, Lorenzen Wright, Eric Piatkowski
Edző: Bill Fitch
Alapszakasz eredmény: 36:46 (43,9%), Nyugati Konferencia 8.
Rájátszás eredmény: a Utah Jazztől 3:0-ra kikaptak az első körben.
Bill Fitch edző harmadik évét töltötte az egyesületnél, és évről évre (17, 29, 36 győzelem) fejlődést mutattak az alapszakaszban (tegyük hozzá, hogy volt honnan fejlődni). Ugyanolyan év volt ez is, mint a tavalyi, egy különbséggel: bejutottak a playoffba. Engem ez az állapot egy kicsit a 2000-es évek eleji Keleti Konferenciára emlékeztet, amikor is az 50% alatti csapatok simán bemasíroztak a kieséses szakaszba. Ekkor még nem tudták, de egy pocsék választást vittek végbe a drafton (Lorenzen Wright). Februárban Loy Vaughtot ráadásul egyszer a hét játékosává választották, ebben benne volt az is, hogy ebben a hónapban 12 estéből 8-at megnyertek. Végül Loy lett csapata legjobbja 14,9 ponttal és 10,0 lepattanóval (liga 8.). Darrick Martin karrierje legjobb szezonját futotta, Malik Sealy frenetikusan védekezett, Rodney Rogers ontotta a hármasokat, Bo Outlaw blokkolt és vetődött a labdákért, átlagon felülit teljesítettek. Az All-Star hétvégére 19:25-re álltak, és csak 5 csapat (Utah, Houston, Seattle, LAL, Portland) állt 50% felett nyugaton, így már ekkor megvolt a sanszuk posztszezonra. Ami álom volt, az valósággá vált. Március 1-én még a 7. helyen tanyáztak, és ekkor belehúzott a Suns március 20. és április 11. között, amiből egy 11 győzelmi széria kerekedett. A 8. hely biztosnak látszott a LAC-nak, a lényeg, hogy kevesebbet veszítsenek, mint a többiek. Összejött nekik, nem túl szépen, de összejött! A rájátszás már nem volt ilyen mókás, nagyon korán kiestek, és mehettek horgászni.
A Nagytesó: Los Angeles Lakers
Játékoskeret: Elden Campbell-PF, Jerome Kersey-SF, Shaquille O’Neal-C, Eddie Jones-G, Nick Van Exel-PG, Cserék: Kobe Bryant, Robert Horry, Byron Scott, Sean Rooks
Edző: Del Harris
Alapszakasz eredmény: 56:26 (68,3%), Nyugati Konferencia
Rájátszás eredmény: a Utah Jazztől 4:1-re kikaptak a Nyugati Elődöntőben.
Az 1996-os draft utáni esemény történelmi jelentőségű volt, Kobe Bryantet megszerezték a Charlotte Hornetstől Vlade Divacért cserébe, majd pedig Shaquille O’Nealt szerződtették le - ezzel egyszerre szerezték meg egy sokszoros bajnokcsapat két alapkövét, bár Bryant ekkor még csak egy középiskolás szupertehetség volt. Szezon közben Cedric Ceballost elcserélték Phoenixbe Robert Horry-ért. Shaq és Eddie Jones az All-Star keret tagjai lettek, az 1990-91-es alapszakasz óta nem sikerült ilyen jó szezont zárniuk. A Portlandet fogták ki az első körben, és az első mérkőzésen Shaq máris hatalmasat alkotott 46 pontjával. Jerry West 1969-es 53 pontos playoff meccse óta ennyit senki sem tudott LA-ben ennyit dobni. A konferenciaelődöntőben viszont már a Jazz a torkukon akadt, hiába sült például Horry keze a 2. meccsen triplavonal mögül (7/7!).
Egymás elleni mérkőzéseik az alapszakaszban:
1996-11-15 100:107 (Lakers nyert hosszabbításban)
1997-02-04 108:86 (Clippers nyert)
1997-03-14 97:95 (Clippers nyert)
1997-04-18 95:123 (Lakers nyert)
Az új korszak (The Brand-New Era)
Alapszakasz szezon: 2005-06
Játékoskeret: Elton Brand-PF, Quinton Ross-SF, Chris Kaman-C, Cuttino Mobley-G, Sam Cassell-PG, Cserék: Corey Maggette, Vladimir Radmanovic, Shaun Livingston
Edző: Mike Dunleavy
Alapszakasz eredmény: 45:37 (54,9%), Nyugati Konferencia 6.
Rájátszás eredmény: a Phoenix Sunstól 4:3-ra kikaptak a Nyugati Elődöntőben.
Dunleavyéknek nem volt sok lacafacázni való idejük, hiszen a Legtöbbet Fejlődött Játékos Díját megnyert Bobby Simmons lelépett Milwaukee-ba egy zsíros szerződésért (5 év 47 millió dollár) cserébe. Helyére megszerezték Cuttino Mobley-t kevesebb pénzért, konkrétan 5 évre 42 millió dollárért, valamint Marko Jaricsért és Lionel Chalmersért cserébe érkezett egy All-Star veteránirányító, Sam Cassell és egy 2006-os első körös draft cetli. A Clips gyenge lábakon állt a távoli dobások terén Cassell és Mobley hozott össze meccsenként átlagosan kettőt, ami borzasztóan kevés a modern kosárlabda játékban (csapatszinten tökutolsók lettek a ligában sikeres triplák terén, 29. helyen végeztek a triplakísérletek számában). Azért a cserehatáridő előtt elhatározták, hogy Chris Wilcoxot feláldozzák egy megbízható mesterlövészért, így került Seattle-ből LA-be Vladimir Radmanović. Brand karrierje legjobb idényét futotta 24,7 ponttal, 10,0 lepattanóval és 2,5 blokkal beszavazták az All-Star keretbe. A szezont 47:35-tel zárták, amit se San Diegóban, se Los Angelesben soha nem sikerült még elérniük. Mellesleg Elgin Baylort az Év GM-jének is kikiáltották, hozzáteszem nem érdemelte meg. 20 évig a Clippers jegelésben az ő keze is alaposan benne volt, a draft választásokon nagyon sokszor mellényúltak.
A klub 6. kiemeltként kifogta a Carmelo Anthony fémjelezte Denvert, és 2006. április 22-én 17 év után sikerült ismét playoff meccset nyernie. Szinte hihetetlen, de 4:1-gyel kiejtették a coloradói alakulatot, a párharc alatt sikerült 40% alatti dobó százalék alatt tartani őket (egyszer sem értek el 100 pontot). Jöhetett a második kör, ilyen se fordult még elő Los Angelesben. A következő ellenfél a Lakerst kiverő Suns volt, akikkel 7 mérkőzésig tartó élet-halál párharcot vívtak, egy igazi pontgyártást láthattunk. A két csapat 112 átlagpont felett termelt, ami nagyon jó nézettségi mutatókat produkált a TV csatornáknak. Brand az előző körhöz képest +11,7%-kal jobban, és 13,1 ponttal többet dobott, Cassell 5,8 ponttal növelte (+5,8 FG%) teljesítményét átlagosan. A run-and-gun típusú rohanós játékból végül a Suns jött ki győztesen, Nash és Marion dupla-duplát átlagolt az elődöntőben. Ebben a körben Brand LA-beli rekordnak számító 59,1%-kal dobott 30,9 pontot és mellé 10,4 pattanót szedett.
A Nagytesó: Los Angeles Lakers
Játékoskeret: Lamar Odom-SF Kwame Brown-PF, Chris Mihm-C, Smush Parker-PG, Kobe Bryant-SG, Cserék: Andrew Bynum, Brian Cook, Derek Fisher, Devean George, Sasha Vujacic, Luke Walton
Edző: Phil Jackson
Alapszakasz eredmény: 45:37 (54,9%), Nyugati Konferencia 7.
Rájátszás eredmény: a Phoenix Sunstól 4:3-ra kikaptak a Nyugati Első Körben.
10 év után a Lakers ismételten kimaradt egy rájátszásból, és az ebből származó draft cédulájukat felhasználták Andrew Bynum megszerzésére. Ezzel Bynum az NBA történetének legfiatalabb újonca lett. Chucky Atkinst és Caron Butlert odaadták Kwame Brownért cserébe, és leszerződtették a szabadügynök Smush Parkert.
Kobe a szezonnyitó Denver elleni meccsen győztes kosarat süllyesztett el a hosszabbításban 0,6 másodperccel a vége előtt. December 20-án Bryant a Dallas ellen isteni magasságokba lépett, 62 pontot termelt a Mavsnek. A karácsonyi presztízsmérkőzésnek számító Miami Heat elleni csatát elvesztették a Shaq-Wade kooperációval szemben. Bryanten nagy volt a nyomás, mivel folyamatosan olyan vádak érték, hogy Shaq nélkül nem tud bajnokságot nyerni. Január 6-án a Sixers ellen a Bryant-Parker duó franchise rekordnak számító 12/12 tripla mutatót csinált, ilyen makulátlan dobóátlagot utoljára 1979-ben csinált két csapattárs. A következő estén a Clippers ellen 50 pontot varázsolt be, és január 11-én történelmet írt. Wilt Chamberlain óta nem volt olyan, aki 4 egymás követő mérkőzésen legalább 40 pontot dobott volna. Kobe ezt überelte öttel, valamint január 22-én 81 pontot dobott a Raptors ellen, amivel az NBA történetének második legtöbb pontját dobta egy mérkőzésen, a Lakersnél pedig franchise rekordnak számít. A februári All-Star Gála nyugati keretének kezdője lett ismételten, majd március 3-án Kobe a Warriors elleni 42 pontjával átlépte a 16 000 pontos alapszakaszbeli karrier ponthatárát, ezzel ő lett a legfiatalabb játékos, aki ezt elérte. Április 6-án Bryant megdöntötte Elgin Baylor franchise rekordját, 24 legalább 40 pontos mérkőzést ért el. Április 16-án célba vette Baylor franchise rekordnak számító 2719 pontos alapszakaszbeli teljesítményét, amit szintén megdöntött, és a szezon végére 2832 lett az új csúcs.
Végül Kobe hozzásegítette csapatát egy 3., legalább 4 győzelemből álló sorozathoz, és ezzel elcsípték a 7. helyezést nyugaton. 35,4 pontátlagával gólkirály lett, és ezzel a liga történetének 8. legmagasabb átlagával rendelkezik. A legtöbb rádobást és a sikeres mezőnygólokat is ő vezette, valamint a liga Legjobb Csapatának és a Legjobban Védekező Csapatának is a kezdőhátvédje lett. Mondhatni az egész szezon egy ’80-as évekbeli Jordan-szezonnak felelt meg, tele rekord beállításokkal és hihetetlen pontzuhatagokkal. De ami az előnyükre vált, az a hátránnyá alakult. A Jordan vezette korai Bullshoz hasonlóan Kobe is szinte csak egymaga maradt, mint mérkőzéseket megnyerő hős. A rendkívüli tempót diktáló Nash-Marion-Stoudemire triót majdnem kiütötték az első körben, mivel 3:1-gyel is vezettek. A 4. mérkőzésen Bryant két hihetetlenül nagy dobást vitt be, az egyik egy hosszabbítást jelentő kiegyenlítő parádés ziccer, a másik pedig egy buzzer-beater, amivel megnyerték az estét. Ezzel mindenki Lakers továbbjutást remélt, de nem így lett. Amit elszórakozott a Suns, azt vissza is szerezte. Hozzáteszem, hogy ha a 3 győzelemig tartó régi rendszert alkalmazzák, akkor a Sunsnak már a nyári horgásztáborban lett volna a helye, és egy remek Lakers-Clippers párharc eseményről zengnénk ódákat.
Egymás elleni mérkőzéseik az alapszakaszban:
2005-11-18 97:91 (Clippers nyert)
2006-01-07 109:112 (Lakers nyert)
2006-02-24 102:83 (Clippers nyert)
2006-04-09 83:100 (Lakers nyert)