A Sóher Klub - I. rész

De végső soron kin is múlt, hogy most a Lob City-ről beszélnek az emberek? Fejétől bűzlik a hal – első lépésként ismerkedjünk meg a klub híres/hírhedt tulajával.

A Donald T. Sterling sztorik

Donald T. Sterling los angeles-i ingatlanbefektető a franchise-t 1981-ben vásárolta meg Irv Levintől és Harold Liptontól 13,5 millió dollárért. 1984-ben átköltöztek San Diegóból Los Angelesbe a liga beleegyezése nélkül, ennek következményeként az NBA 25 millió dollárra büntette meg. Nem sokat habozott, és 100 millió dollárra perelte be a ligát. Hirtelen a 25-ből 6 millió dollárra csökkentették a büntetést, és megegyeztek, innentől kezdve elindult a két dudás egy csárdában korszak. Az elmúlt 27 szezonban csupán csak 4 rájátszásbeli keretet sikerült összehozniuk, ezenkívül rendkívül gyenge draftolásokat mutattak be. Ami viszont brutális negatív rekord, hogy ők az egyetlen 1995 előtt alapított csapat az NBA-ben, amelyik még egyetlen szezonban sem ért el 50 győzelmet. De mi lehet az oka? A válasz: maga a tulajdonos. Rendkívüli üzleti érzékkel áldotta meg az Isten, az nem vitás. Mint ügyvéd jól megszedte magát, majd pedig az ingatlanpiacra vetette rá magát, és hipp-hopp megsokszorozta vagyonát, majd jött a szórakoztatóipar, az NBA. Érdekes módon a csapat, mint üzlet jól muzsikál, és Donaldnak csak ez a lényeg.

A klubok pénzmozgásairól az alábbi nagyon látványos ábrát mutatom be:

Megjegyzés: a luxusadót átlépő csapatok költsége, valamint az alatt maradók ebből származó bevétele nem szerepel az ábrán.


Egy érdekes adat a 2002-03-as alapszakaszból: 42,7 millió dollár költség a játékosok összes bére, a TV szerződésből 26 millió dollár bevétel, 28 millió dollár bevétel a jegyekből és bérletekből. 2000-ben 22,4 millió dollár volt a játékosok teljes fizetése, kevesebb, mint 50%-a Lakersének. 2000-ben a Sport Illustrated a legrosszabb franchise-nak kiáltotta ki a profi sportágakban, 2010-ben az amerikai Dime Magazin a legrosszabb NBA csapat tulajdonosként nevezte meg. Nem sajnálták hozzá a jelzőket sem: „in all of sports”, „notorious penny pincher”, „refused to invest in the Clippers”, vagyis ’minden sportágat figyelembe véve’, egy ’hírhedt filléreskedő alak’, aki ’nem invesztál a Clippersbe’.

Jó híre évek óta nincs, főleg, hogy folyamatosan bírósági perekre jár, és állandóan kivívja a játékosok, a saját stábja és a média ellenszenvét is. 2005-ben eljárás indult ellene bőrszín alapján való megkülönböztetés miatt: Koreatownban (LA városrész) szigorúan csak koreaiaknak adta bérbe ingatlanjait, Beverly Hillsben pedig afro-amerikaiaktól tagadta meg. A bíróság helyt adott a vádnak, és 5 millió dollár büntetést szabtak ki rá.

Még az első Sterling szezon vége előtt az NBA 10 000 dollárra megbüntette a tulajt, mert a sajtónak kinyilvánította, hogy nem olyan nagy baj, hogy vesztenek, így a legjobb draft picket akár meg is tudják szerezni. Tudniillik a következő nyáron mindenkinek Ralph Sampsonra (ő és Hakeem Olajuwon volt a ’80-as évek Ikertornyai) fájt a foga, Bill Walton nem mutatott gyógyulásra utaló jeleket. Még a keretet sem akarta bővíteni, amikor már csak 8 embert tudtak pályára küldeni a rengeteg sérülés miatt. Volt olyan eset, amikor a szájműtétje miatt sérültlistán levő Michael Brooksot a kispadra parancsolták Clippers mezben, csak hogy meg ne büntessék a klubot.

1993-ban a korábbi Lakers-legenda Elgin Baylor (akkoriban a Clippers GM-je) próbálta elcserélni Miamiba Danny Manninget, akinek már csak egy éve volt hátra a szerződéséből, és távozni akart. Baylornak sikerült megegyeznie a Heattel, hogy Danny Manninget elcseréljék Glen Rice-ért és Willie Burtonért. Sterling azt szerette volna, ha Manning marad, és Sterling hivatalos bejelentése után („Meglágyult a szíve!”) lefújta az akciót. 4 hónappal később Manning nem volt ilyen jófiú, Sterling elengedte a 34 éves Dominique Wilkinsért cserébe, aki a szezon után elutasította a tulaj szerződését. Nique a Clippersnél 25 mérkőzés alatt 29,1 pontot, 7,0 pattanót és 1,2 labdaszerzést átlagolt.

„Ha van egy jó csapatod, akkor össze kell tartani a magját, és hagyni tovább fejlődni őket. Sterling nem ezt tette, mivel csak belekotnyeleskedni tud az ilyen ügyekbe.” – Ron Harper, egykori játékos (5 szezon a Clipsnél). 1993 nyarán a kezdőjátékosok közül 4 lelépett, valamint Larry Brown edző szedte a sátorfáját. Erre az alábbiak szerint emlékszik vissza Ronny: „Hirtelen azt vettem észre, hogy már csak én vagyok itt. Az utolsó ember a süllyedő hajón.”  Sikerült egy 1 évre szóló 4 millió dolláros szerződéssel odaláncolniuk az utolsó kezdőjüket, de a következő évben ez már nem sikerült. 4 évre 16 millió dollár volt az LA ajánlata, ezt a Chicago Bulls überelte egy 5 évre szóló 20 millió dolláros kontraktussal. Próbálták meggyőzni, hogy az övéké sokkal jobb, mint a Bikák ajánlata. „Ez úgy hangzik, mintha 4 millióval rosszabb lenne!” – mondta Harper nekik. „Oké, menjél csak! Jó szórakozást!” – mondták neki. „Úgy lesz!” – válaszolt Harper. Utólag már Ron nevetve emlékszik vissza az incidensre, és még hozzáteszi: „Három bajnoki gyűrűt nyertem a Bullsszal, ezért nem vagyok dühös.”

1999. augusztus 31-én David Falk játékosügynök ultimátumot adott Sterlingnek, hogy ha szeptember 8-ig nem egyeznek meg Maurice Taylor szerződésében, akkor az október 5-ei edzőtábor előtt keresnek egy másik klubot, és kilép az utolsó évi kontraktusából. „Ha ez megtörténik - remélem nem így fog - , akkor már világos lesz, hogy merre tartunk.” – nyilatkozta Michael Olowokandi. „Meglepett a dolog, és egy kicsit csalódott vagyok, hogy nem jött össze.” – mondta David Falk, aki egykoron Michael Jordan útjait egyengette. Mr. Sóher az alábbiak miatt nem egyezett meg Falk-kal: 6 évre 71 millió dollárt követeltek, ami akkor a legmagasabb volt a ligában, és csakis kizárólag szupersztároknak ajánlottak fel. „Én csak szupersztároknak fizetek ki szupersztár fizetést. Azt hiszed, hogy Taylor szupersztár? Nem az!” – mondta Donald. Taylor amúgy is gyengén szedte a lepattanókat és nem nyújtott kiemelkedőt. Ráadásul a múlt évi edzőtáborban formán kívül érkezett, és csak 5,3 pattanót átlagolt.

2004-ben Kim Hughes akkori segédedzőnél prosztatarákot diagnosztizáltak, de volt egy kis probléma: „Beszéltem a klubbal az egészségügyi juttatásaimmal kapcsolatban, és azt közölték velem, hogy a biztosításom nem fedezi a műtét költségeit. Erre rákérdeztem, hogy ugye csak vicceltek velem? Azt válaszolták, hogy ha engem kifizetnének, akkor mindenkit ki kellene.” – Kim Hughes. Szerencséjére az akkori játékosok kiálltak mellette, és Corey Maggette, Elton Brand, Marko Jarics és Chris Kaman kifizették a 70 000 dolláros számlát.

„A Clippers az afro-amerikai játékosok méltányos fizetéseinek spórolásával elvesztett egy csomó tehetséget, mint például Danny Manninget, Charles Smith-t, Michael Cage-t, Ron Harpert, Dominique Wilkinst, Corey Maggette-t.” – Elgin Baylor, egykori GM (1986 – 2008).

2009-ben Elgin Baylor beperelte Donaldot, mert arra hivatkozva rúgták ki, hogy egyrészt már túl idős, és a korára való tekintettel szerintük nem tudja elvégezni a munkáját, másrészt pedig afro-amerikai származású. A vádirat ezen kívül még a Sterling által kinyilvánított csapatépítési koncepciót is tartalmazta, amit Baylorral osztott meg régebben: Délről érkező, szegény fekete srácokkal akarta feltölteni a csapatot. Mellesleg Danny Manning Mississippi államban született, ami déli államnak számít az USA-ban… A Dannyvel történő bértárgyalás során ezt hangoztatta: „Egy csomó pénzt ajánlok egy szegény fekete gyereknek.” Ráadásul Baylor fizetését gyakorlatilag befagyasztotta  (350 000 dollár) 2003 óta, míg Mike Dunleavynek egy 22 millió dolláros szerződés hosszabbítást adott, mikor 2006-ban a klub bejutott a nyugati elődöntőbe.

2009 februárjában Sterling berontott a csapat öltözőjébe, és Al Thorntont kikiáltotta a legönzőbb játékosnak, akit valaha látott. Al könyörögve nézett Dunleavyre, hogy mondjon már valamit. Sterling nem habozott, és ezt mondta a vezetőedzőnek: „Shut up!”. Ezek után nem csoda, hogy az újoncok kétségbe esve próbálnak megszabadulni Donald felségterületétől. Csak megjegyzésként: 1981-ben Tom Chamberst, majd a rákövetkező évben Terry Cummingsot draftolták le (ekkor még San Diegóban). 1984-re mindketten leléptek a csapattól, és karrierjük során összesen 6 All-Star és 228 Playoff mérkőzésen vettek részt úgy, hogy ebből a sikerből egy szemernyit sem profitált a Clippers.

„Állandóan azt mondta, hogy remek játékosokat fog idehozni, és rendesen meg fogja fizetni őket. Volt itt jó pár játékos, akiket le akartam szerződtetni, de nem jött össze, mert Sterling nem óhajtott rájuk költeni.” – Mike Dunleavy egykori vezetőedző, jelenleg GM.

2010-ben a hazai mérkőzéseken Donald rendszeresen, verbálisan inzultálta Baron Davist játék közben: „Miért vagy a pályán? Miért dobtál rá? Nem vagy formában!” Davis csak ennyit mondott Sterling gúnyolódásáról: „Nincs semmi mondanivalóm! Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy harc közepén találtam magamat. Ez egy harc. Fölösleges harcokat vívunk mindennap. Frusztráló, mert én is és a többiek is tudják, hogy formában vagyok, sőt az ellenfél is tudja.”

Sterling legnagyobb problémája, hogy nem lát semmi mást csak a számokat, de azokból is csak azokat, amelyek mellett ott van a dollár jel. Ha üzletemberként tekintünk rá, akkor tagadhatatlanul zseniális szimata van a pénzcsináláshoz. Kierőszakolta, hogy átkerüljön a klub a világ egyik legismertebb városába, mivel San Diego egy „tanyával” egyenlő az USA-ban, még Sacramento is, pedig Kalifornia állam fővárosa. A csapat divíziójának ellenfeleként viszont csak örülni lehet, hogy sokszor melléfog a draftokon, játékosait nem marasztalja klubjánál. Semleges kosárlabda szurkolóként viszont egyszerűen szégyennek tekintem ezt a vezetési felfogást.


Clippers pénzügyek

Most egy kicsit beleássuk magunkat a Clips pénzügyeibe, először is a játékosok fizetéseit vizsgáljuk. „A legjobban fizetett játékosok” táblázatban jól látható, hogy a Clippers vezetésének fizetési szemlélete nem nagyon változott az elmúlt évtizedek alatt. Senkit ne tévesszen meg az 1993-94-es idénybeli 10. helyezés az Összköltségvetés oszlopban, korábban részleteztem, hogy Harper megtartása csak egy mentőakció volt, a kezdőötösből csak ő maradt. Nem csodálom, hogy Ron ennyi pénzért maradt 1 évre (kissé túlfizették), hiszen Michael Jordan fizetése is ennyi volt - ekkor David Robinson kapta a legtöbbet 5,74 millió dollárral.

A legjobban fizetett játékosok

Megjegyzések:

Összköltségvetés – a Clippers játékosokra kifizetett teljes összeg szezononként, zárójelben az összeg rangsorolása a többi klubhoz képest. Az 1. helyezés jelentése: a legnagyobb kifizetett összeg.

Legjobban fizetett játékos – a Clippers legmagasabb fizetését kapó játékosa, zárójelben az összeg rangsorolása a többi NBA jáétkoshoz képest. Az 1. helyezés jelentése: a liga legmagasabb fizetésű játékosa.

Az 1999-00 és 2002-03-as időszakban ha a legnagyobb fizetéseket figyeljük meg a klubnál, akkor már szinte vicc kategóriának vehetjük a látottakat. Olowokandinak nem szabadott volna 1/1-esként elkelnie, csak hát mindenki kétségbeesetten egy szupersztár centert keresett akkoriban (még most is). Mivel nigériai és testalkatilag Olajuwonhoz hasonlít, azonnal rányomták a klón bélyegezőt, hátha rosszabb esetben csak megközelíti játéktudása, de nem ez történt. A lenti átlagfizetéseket tartalmazó diagramon látható, hogy az a fizetés, amit kapott a liga átlag fizetései alatt volt. Ha a fizetési rangsorolását (121., 130., 102. és 86.) átgondoljuk, akkor a 29 csapatos ligában franchise-onként átlagban 4 (1999-00), 4 (2000-01), 3 (2001-02) és 2 (2,9) (2002-03) játékos kapott jobb fizetést, mint ő. Kemény, mi? 1999-00 előtt ilyen még egyszer sem fordult elő! Ez egészen a 2003-04-es idényig tartott, ekkor Brand fizetése elérte a liga átlagfizetéseinek kétszeresét. Ezzel visszazökkent minden a régi kerékvágásba.

A játékosok szezononkénti átlag fizetése

„A legjobban fizetett játékosok” diagramban, ha az összköltségvetéseket megfigyeljük, akkor kitűnik, hogy az 1997-98 és 2003-04 közötti időszak alatt a liga ranglistájának 28. és 29. helyezéseitől nem tértek el. 2008-ban Elton szerződésének utolsó évéből kiléphetett, és szabadügynökként próbálhatta ki magát a játékospiacon. A Philadelphia 76ers azonnal lecsapott rá, de addigi kenyéradója rá sem hederített, pedig ő azt várta, hogy majd meccselni fogja volt klubja. Így a 2008-09-es idény hatalmas pénzfelszabadulással járt a Clipsnél, leszerződtették Baron Davist (5 évre 65 millió dollár), és évközben Brand pótlására odaadták Cuttino Mobleyt és Tim Thomast a New York Knicksnek Zach Randolph-ért cserébe. Még a szerződések szerinti fizetés-növekedéseket is beleszámolva közel 2,5 millió dollárt spóroltak Donald örömére, ezzel 10 hellyel magasabbra ugrottak a ranglétrán (19.-ről 29.-re). Jipi-yo-jipi-jé!

Davis leigazolása teljesen érthetetlen számomra, mivel már 29 éves volt akkor, folyamatosan sérülésből sérülésbe esett át, és teljesítménye már nem volt a régi. Ja, és persze még rosszul is dob, ezt sikerült bizonyítania már az első évben 37%-os pontossággal kivitelezett dobásaival (ennek 28%-a tripla volt). A legnagyobb vicc az, hogy Rashard Lewis - nem szeretem dicsérni az ürgét, de most kénytelen vagyok – 220 hármast süllyesztett el ugyanebben az alapszakaszban 39,7%-os pontossággal. Khmm. Na, lépjünk túl rajta (Donald is ezt tette vele a 3. szezonjának felénél, elcserélték Mo Williamsre és Jamario Moonra)!

Jelenleg most itt tartunk: 2011-ben Caron Butler 3 évre írt alá 24 millió dollárért, DeAndre Jordan 4 évre 43 millió dollárért, a Chris Kaman, Al-Farouq Aminou és Eric Gordon csomagért megkapták Chris Pault, akinek szerződéséből 2 év van még hátra (16 359 805 és 17 779 457 millió dollár). Chauncey Billupsot 2 millióért 1 évre, Reggie Evans pedig 1,23 millióért 1 évre.

NBA fizetési plafonok

Ha „A legjobban fizetett játékosok” táblázatában szereplő költségeket összevetjük a fent látható „NBA fizetési plafonok” diagramjával, akkor jól látható, hogy a rendkívül gyengének számító idények során egyszer sem lépték át a fizetési sapkát. Az amerikai major sportokban megkülönböztetnek merev és rugalmas fizetési plafont, az NBA-ben a második verziót alkalmazzák, amely bizonyos feltételek mellett engedi átlépni ezt a határt (ezeket most nem részletezném, http://www.sport1tv.hu/Blogok/Toros_Balazs/uj-kollektiv-2 itt minden magyarázatot megtaláltok). Ha valaki ezt átlépi, akkor minden egyes kifizetett dollárért ugyanennyit fizet be a ligának büntetésként, amelyet a luxusadó határa alatti kluboknak fizetnek ki, vagyis Sterling erre a pénzre minden évben jogosult volt. Biztosan számított ezekre az összegekre! A kis hamis…

Folytatása következik.