A szemfényvesztő és az igazi úttörő

A Golden State Warriors napjaink új divatcsapata, hatalmas népszerűségnek örvend az együttes a nézők körében (azoknál is, akik eddig kevésbé követték az NBA-t), a szakma pedig bólintva ismeri el tudásukat, illetve azt, hogy bizony a játék megváltozott azzal, hogy ők sikerre vittek egy új stílust. Kezd körülöttük kialakulni egy mítosz, amelyet az eredményeik, rekordjaik, látványos játékuk és az elmúlt években elvégzett munkájuk mellett szerintem szerintem két játékosnak köszönhetnek leginkább: Steph Currynek és Draymond Greennek.

Curry az igazi szupersztár, akinél sokkal jobb szerintem nem is történhetett volna a ligával. 191 centi magas, de a többiekhez képest kicsinek és főleg vékonynak tűnik - az a figura, akinek a helyébe az átlagember is simán bele tudja magát képzelni. Lemész a pályára és bedobsz 3 triplát zsinórban, már Curry-nek érzed magad. Nem kell sem 215 centinek lenned (centerek), sem 2 méternek és ugyanekkora súlypontemelkedéssel rendelkezni (Michael Jordan), sem egy tank fizikumával bírnod (LeBron James). Lehetsz kicsi és vézna, de így is elhiheted, hogy NBA-sztár vagy - ez felnőtteknél kevesebb marketing értékkel bír, de szerintem a gyerekek, a leendő nemzedék esetében felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy a liga jelenlegi legnagyobb sztárja fizikailag is emberinek tűnik, ráadásul Curry tipikusan a jó gyerek, az a példakép, aki a szülőknek is tökéletes.

Más kérdés viszont, hogy szerintem ettől függetlenül Curry ugyanaz "a szemfényvesztő", aki volt Jordan is - az a varázsló, akinek a játékába milliók szerelmesek, akinek a játékát rengetegen próbálják meg utánozni a profik között is, és akinek a játéka nagyon sokakat teljesen hibás irányba vezet, mert a látvány vagy egy-egy szép mozdulat oltárán feláldozzák a "nagy egészet".

Eddig is voltak olyan hátvédek, akik tonnaszámra hányták rá a triplákat több-kevesebb sikerrel, Curry után pedig valószínűleg még többen lesznek, akik hasonló stílusra rendezkednek be. A lényeg viszont nem az, hogy valaki 9 méterről is be tudja szórni a labdát, teljesen ütemtelenül, helyzet nélkül, hanem az, hogy valaki ezt éves szinten 42-46%-kal tudja megtenni úgy, hogy nem egy egydimenziós catch-and-shoot kosaras, hanem a labdakezelése is ligaelit - így a védekőket sakkban tudja tartani, hiszen sem otthagyni nem lehet a hármasvonalon, se kimenni nem lehet rá teljesen, mindkét verzióban megveri a védőjét, így gyakorlatilag foghatatlan.

Sokan próbálták ezt a játékot és fogják is a jövőben, de ahogy Jordannél Kobe Bryant, úgy itt is talán 1-2 ember lesz, aki megközelítheti majd Curryt abban, amit jelenleg csinál. Azoknak a száma viszont megszámlálhatatlan lesz, akik megbuknak ezen - mint ahogy megbuktak Jordannél azon, hogy szerelmesek lettek a középtávoliba, csak azt nem dobták hatékonyan, így a látvány megvolt, de a csapatnak több kárt okoztak, mint hasznot. A végeredmény borítékolható, ahogy az volt a Jordan-imitátorok legtöbbjénél is: az edzőjük küldi őket a pad végére, mert ha nem Curry szintjén játszod ezt a stílust, nincs haszna összességében.

Ott van azonban a Warriorsben az a Draymond Green, aki nem feltétlenül növeli naponta milliókkal a liga népszerűségét, egy mezei néző számára nem is olyan látványos, amit csinál, az a nagydarab ember, akiről gyorsan tudod, hogy te nem leszel soha, viszont sokkal komolyabb hatása lehet szerintem az NBA-re, ha csak a liga és az itt szereplő játékosok jövőjét nézzük.

Nem kell a túl távoli múltba gondolni, elég, ha csak Green draftolásáig ugrunk vissza, amikor a jelszavak a "sajnos túl alacsony négyes", "de kellene rá pár centi, és akkor..." voltak. Green nem véletlenül kelt el a 35. helyen a 2012-es drafton - azt, hogy ekkora Jolly Jokert húzott a Warriors, még ők sem tudták a kiválasztásakor. Ő, illetve az ő játéka volt azonban annak az alapja, hogy manapság a small-ball már nem egy szitokszó vagy egy aranyos, de kétségbeesett, utolsó próbálkozás az edzők részéről, hanem olyan kőkemény taktikai elem, amely nem egy, nem két alkalommal megoldhatatlan feladatot jelent az ellenfélnek.

Green egy rakat olyan játékos előtt nyitotta meg az utat, akiket a korábbiakban vagy ki sem próbáltak a csapatok, vagy csak nagyon kevés lehetőséget kaptak a méreteik miatt. A small-ball, valamint az erre a játékra alkalmas kombócsatárok térnyerésével ő nálam "az igazi úttörő" és nem Curry - a Curry-szerű hátvédek eddig is kaptak lehetőséget, csak szépen elbuktak a hatékonyságon folyamatosan (és fognak szerintem a jövőben is), "a Greenek" viszont el sem jutottak idáig.

Félreértés ne essék, ez egyrészt nem egyedül Green érdeme. A small-ballt nem csak a Golden State alkalmazta és nem csak náluk működik. Az egyre inkább a sokoldalúságra épülő kosárlabda szépen lassan tért nyert volna egyébként is, de ennek az új erőcsatár típusnak a legjobb és leginkább befutott mintapéldánya Green. Másrészt az is világos, hogy nem minden alacsony négyesből lesz olyan játékos, mint ő, hiszen egészen különleges kombináció van meg benne, ha a fizikai erejét, az önzetlenségét és a belső motorját nézzük - úgy tudja motiválni, teljes extázisba hozni saját csapattársait, hogy saját játéka, statisztikái teljesen másodlagosak a csapat érdekei mögött.

Ezt a hozzáállást vagy megtanulja valaki nagyon kisgyerek korában, vagy szerintem soha nem lesz a sajátja, úgyhogy finoman szólva sem várható, hogy hasonló minőségű kosarasok tömkelege érkezik majd a ligába. Green sikere azonban kitárta a kaput azok előtt, akik tudnak a festékben a magasemberekkel szemben és a periméteren a kisemberek ellen is védekezni, elöl pedig legalább egy nem kiemelkedő, de biztos triplával rendelkeznek (a régi felfogásban egy négyesnél plusz 3-5 centi többet ért, mint ezek a képességek) - ezek pedig jórészt tanulható dolgok, még ha nem is teljesen.

Mindamellett, hogy a Golden State mérlege fantasztikus, játékuk jobb napjaikon pedig bámulatos, ez az a két ember, akik egészen különlegessé teszik szerintem most ezt a franchise-t. Miattuk lesz szerintem nagyon hosszú időre emlékezetes ez a mostani Warriors, legyen bármi is akár az idei szezonjuk, akár ennek a garnitúrának a vége majd X év múlva. Mindkét játékos olyan értékekkel bír, amelyet korábban szinte soha nem láttunk vagy nem is láthattunk, és amíg Curry a liga marketing-aranybányája, a tömegek, a "pórnép" szuperhőse, addig Green az NBA jövőjének iránymutatója.

Abban biztos vagyok, hogy csapathovatartozástól függetlenül 20-30 év múlva büszkén veregetjük majd a mellünket, mi ott voltunk, amikor ez a Golden State "született", mert 72-10 és bajnoki cím ide vagy oda, ilyen globális hatással bíró párost borzasztóan keveset lehetett látni a liga eddigi közel 70 éves történetében, és a jövőben sem valószínű, hogy túl sokszor lesz ilyenhez szerencsénk.