A tavalyi első körös játékosok nyári ligás teljesítménye

Az idei draft első 10 helyezettjének teljesítményét ezen a linken, a 11-30. helyen kihúzottak produkcióját pedig ezen a linken nézhetitek meg!

A tavalyi draft első három helyezettje, Andrew Wiggins, Jabari Parker és Joel Embiid nem voltak ott az idei nyári ligában - Wiggins egyszerűen túl jó már ehhez a szinthez, Parker ACL-szakadásból épül fel éppen, míg Embiidnek újra eltört ugyanaz a csont a lábfejében, ami tavaly, utóbbi kettő tehát sérülés miatt hagyta ki a Summer League-t. Nem volt sokkal szerencsésebb Dante Exum (1/5, Utah Jazz) sem, a bokája az első meccsen kiment, többet már nem lépett pályára - azóta elszakadt az ACL-je is... -, Nik Stauskas (1/8, Philadelphia Sixers) pedig épp csapatváltás előtt állt, így ő ezért nem játszott.

A 10. hely után kihúzottak közül Dario Saric (1/12, Philadelphia Sixers) nem lépett pályára, mivel még mindig Törökországban játszik, Jusuf Nurkic (1/16, Denver Nuggets) a térdsérülését követően még rehabon van, míg Tyler Ennis (1/18, Milwaukee Bucks) vállát meg kellett műteni, ő ezért hagyta ki a nyári meccseket. Clint Capelának (1/25, Houston Rockets) a jobb térdével voltak gondok, Bogdan Bogdanovic (1/27, Phoenix Suns) Sarichoz hasonlóan Törökországban játszik, míg Josh Huestis (1/29, Oklahoma City Thunder) csak az SL után kötött szerződést a Thunderrel, így nem volt ott a nyári ligás keretben. Lássuk a többieket!

1/4: Aaron Gordon, Orlando Magic

Gordon az egyik legkellemesebb meglepetés volt az egész SL során. Bár csak három meccsen játszott, az egész orlandói torna egyik, ha nem a legdominánsabb játékosa volt, 32.7 perc alatt 21.7 pontot, 11.7 pattanót és 1.7 blokkot átlagolt. Volt ugyan 3.67 eladott labdája is meccsenként, ám a triplákat 50%-kal dobta és középtávolról is kifejezetten pontos volt. Amivel gondja van továbbra is, azok a büntetők, egy meccsen 3/3 volt, a másik kettőn összesen 8/18, így megállt 52.4%-nál. Az SL után fogta magát, elkezdett állítólag játszani a hasonló termetű tesójával, Drew Gordonnal, aminek az lett a vége, hogy eltört az állkapcsa...

1/6: Marcus Smart, Boston Celtics

Az első két meccsen Smart is dominált, de összesen egyszer volt elfogadható a mezőnyszázaléka, egyébként egészen pocsék mutatókkal dolgozott. Hiába átlagolt 16 pontot - és ebben benne van a Blazers elleni találkozó is, amelyen 9 perc után megsérült az ujja, ami után már nem tudott játszani -, 35.3%-kal dobott mezőnyből és 29.6%-kal a triplavonalon túlról. 4.2 gólpasszára 2.2 eladott labda jutott és volt meccsenként 2.4 szerzett labdája is, ezek jó mutatók, nagyon agresszívan is védekezett, de támadásban inkább látványos volt, amit csinált, mint hasznos, nagyon sokszor túlerőlködte a dolgot.

1/7: Julius Randle, Los Angeles Lakers

Randle-nek egy igazán jó meccse volt, egy 17 pontos, de egyébként elég halvány teljesítményt nyújtott a négy találkozója során - nem róla szólt a Lakers nyári ligája, az teljesen egyértelmű. 20.5 perc alatt hozott 11.5 pontja rendben van - 39.5%-os mezőnymutatója, tripla nélkül már kevésbé -, de a 4 pattanó kicsit kevés lesz, ha kezdő akar majd lenni az alapszakasz során, és védekezésben sem nyújtott semmi maradandót. Látszott rajta, hogy lábtörése után az is nagy dolog volt egyelőre, hogy "tétmeccsen" újra szerepelhetett.

1/9: Noah Vonleh, Portland TrailBlazers (Charlotte Hornets)

Neki óriási dolog lehet a csapatváltás, hiszen a Hornetsnél láthatóan mellőzték azután is, hogy sérüléséből felépült, a Blazersnek viszont nagyon hasznos tagja lehet, ha megkapja a perceit. Mind a négy meccsén csapata egyik legjobbja volt, 29 perc alatt 17.2 pontot átlagolt úgy, hogy mezőnyből 55.8%-kal, a hármasvonalon túlról 50%-kal, büntetőből pedig 76.2%-kal dobott. Volt 8.5 pattanója is - egy igazi új hullámos, mindenhonnan veszélyes négyes lehet belőle, aki ráadásul nem is alulméretezett és még büntetőzni is tud. Nagyon reménykeltő SL-t hozott.

1/10: Elfrid Payton, Orlando Magic

Neki viszont ezért kár volt elmennie a nyári ligába, két meccsen 25.5 perc alatt ugyanis 5.5 pontot átlagolt, láthatóan nem érdekelte az egész rendezvény. Borzasztóan gyengén is dobott (30.8% mezőny, 25% tripla, 40% büntető), és 6.5 gólpasszára 4.5 eladott labda jutott, nem is erőltették sokáig a játékát - igaz, neki viszonylag bérelt helye van így is a Magic kezdőötösében, és tavaly azért bizonyított már az NBA-ben is.

1/11: Doug McDermott, Chicago Bulls

McDermott elég felemás teljesítményt nyújtott Las Vegas-i öt meccse alatt. 31.4 perc alatt 18.8 pontja ugyan szépen mutat, kétszer is elérte a 20 pontos határt, de túl hatékony nem volt mezőnyből sem (48.8%), a tőle a nagycsapatban elvárt triplák pedig pocsékul mentek neki (2/16, 12.5%). Büntetőből sem volt jó (66.7%), de ezt leginkább egy darab 3/6-os meccsnek köszönheti. A nagy gond az, hogy ha nem megy neki a dobás, mezőnybeli munkával ritkán pótolja - érdekes lesz látni, hogy ezután a játék után mit hoz majd Fred Hoiberg rendszerében a szezon során.

1/13: Zach LaVine, Minnesota Timberwolves

LaVine csak két mérkőzést játszott Las Vegasban - előbb egy nagyon jó teljesítményt hozott a Lakers ellen, ahol villogott mindenhonnan, aztán a Bulls elleni 20-asát már 20 mezőnykísérletből és 10 büntetőből dobálta össze, ott csak 9 pattanója volt inkább dicsérhető. Összességében nézve 22 pontja és 7.5 pattanója szépen mutat, 2.5 gólpasszára jutó 3.5 eladott labda már kevésbé és a dobásmutatói is felemásak: 41.7% triplából, de összességében mezőnyszázaléka csak 32.4%.

1/14: TJ Warren, Phoenix Suns

Az egyik legcsendesebb meggyőző teljesítményt hozta Warren, aki nem létező triplával (0/4 összesen 7 meccs alatt) is összehozott egy 18.7-es pontátlagot 29.7 perc alatt - köszönhetően annak, hogy a saját komfortzónáján kívül nem nagyon próbálkozik (54% mezőnyből). Kitakarították előle Marcus Morrist, de érkezett Sonny Weems is a csapathoz, pedig az egyik olyan fiatal ő a Sunsban, akire hosszabb távon is érdemes lehet építeni, ezt a tavalyi alapszakasz mellett most az SL-ben is bizonyította.

1/15: Adreian Payne, Minnesota Timberwolves (Atlanta Hawks)

Azt nem lehet mondani szerintem, hogy most győzött meg bárkit is arról, hogy biztosan helye lesz a jövő Wolvesában. Támadásban két nagyon jó meccse volt három finoman szólva is haloványabb mellett (összességében 14.2 pont/meccs), a pattanózásból kivette legalább a részét (8.4/meccs), és összességében nézve kintről sem ment neki rosszul (37.5%), még ha ezt egy 3/5-ös meccsnek is köszönheti leginkább. A kiegyensúlyozottsággal komoly gondjai vannak, ezen mindenképpen változtatnia kell, ha az alapszakaszban a tehetségekkel szinte már túltelített Wolvesben állandó játékidőt akar magának.

1/17: James Young, Boston Celtics

Ha valaki viszont elkezdhet szerintem csomagolni, az James Young, félelmetesen gyengén játszott egy olyan csapatban, amely hátvéd posztokra kettőt draftolt csak az első körben, Youngnak meg eddig se nagyon volt helye a rotációban. 21.2 perc alatt 9.4 pontot rakott a közösbe 27.4%-os mezőny-, illetve 24.4%-os triplamutatóval. Ha 3-4 sérült lesz egyes és kettes poszton a Celticsnél, még lehet esélye pályára kerülni, ennél kevesebbnél szerintem nem, mert még a két újonc is jóval jobb produkciót nyújtott nála, Evan Turnert és Avery Bradley-t pedig esélye nincs megelőzni a rotációban.

1/19: Gary Harris, Denver Nuggets

Neki se sült a keze, de neki legalább valamivel kisebb a konkurenciája csapaton belül. Három meccséből az elsőn ment neki csak a dobás, de kintről végig veszélytelen volt, így 28.3 perc alatt 12.3 pontot hozott csak 42.4%-os mezőny-, és 13.3%-os hármasmutatóval, ezek egy echte scorer beállítottságú játékostól gyenge statisztikák. Volt ugyan 3.7 pattanója, 1.7 gólpassza és 1.3 szerzett labdája, de ő nem ezért lett tavaly kiválasztva, az teljesen egyértelmű.

1/20: Bruno Caboclo, Toronto Raptors

A brazil kicsit elszállt az első jól sikerült meccse után - volt még egy 15 pontos találkozója, összességében jobb is volt szerintem a vártnál, de hatékonynak így sem lehet nevezni. 29.4 perc alatt 12.0 pontot hozott, de mezőnyből csak 35.1%-kal, a triplavonalon túlról pedig mindössze 27.8%-kal dobott, ráadásul komoly gondjai voltak a büntetőkkel is (52.6%). 4.2 pattanóját és 1.6 szerzett labdáját azért mindenképpen a pozitívumok közé lehet sorolni és lárhatóan fejlődött, tudatosabb lett egy év alatt - más kérdés, hogy a begyakorolt mozdulatokhoz talán még túl sokszor, túl görcsösen ragaszkodik.

1/21: Mitch McGary, Oklahoma City Thunder

Dakari Johnson mellett hasznosan játszott a legtöbbször, bár a Thunder játéka itt is a kisemberekre épült, így random alakultak ki dobóhelyzetei. 24 perc alatt hozott 12.5 pontja 57.1%-kal jó, szedett 7.0 pattanót is, úgyhogy alapvetően nagyon rendben volt teljesítménye, de az utolsó találkozón például eladott 8 labdát, az rengeteg még egy irányítótól is, nemhogy egy magasembertől.

1/22: Jordan Adams, Memphis Grizzlies

Hiába átlagolt 4 meccse alatt 16.0 pontot 32.5 perc alatt, egyáltalán nem volt meggyőző a teljesítménye. A büntetőket nagyon jól harcolta ki, a 4 találkozón 29 egypontost dobhatott, aminek 89.7%-a a helyére is került, de mezőnyből mindössze 34%-kal dobott, a hármasokat pedig csak 18.2%-kal értékesítette. 4.8 pattanója nagyon jó egy hátvédtől, az is, hogy a kifejezetten pocsék dobásmutatókat a büntetőkkel valamennyire tudta kozmeztikázni, de nehéz dolga lesz, ha a Memphisnél a rotációba akar keveredni, nem hiszem, hogy a mostani SL alapján fogja ezt megtenni.

1/23: Rodney Hood, Utah Jazz

Túl sok következtetést a két meccséből nem lehet levonni, de azt igen, hogy felfelé kilógott a Jazzből és pár emberrel együtt az egész mezőnyből is. A tripla nem ment neki, viszont így 20.5 pontot hozott a két meccsen 27.5 perc alatt 54.8%-os mezőnymutatóval és volt 7.5 pattanója is átlagban. Nem kizárt, hogy Exum sérülése miatt döntöttek úgy, hogy vele nem kockáztatnak, mindenesetre neki sok izgulnivalója nincs, rotáció tag lesz minden bizonnyal a Jazz alapszakaszkeretében is.

1/24: Shabazz Napier, Miami Heat

Kétszer kifejezetten hatékonyan dobott, ráadásul mindkét alkalommal 6 gólpasszra 1 eladott labda jutott, ám az utolsó, negyedik összecsapáson nagyon sokat akart, túl sokat (21 pont, 6/18 mezőny, 2/6 tripla, 7/13 büntető, 2 gólpassz, 7 eladott labda). Összességében nézve nem dobott jól (23 perc, 17 pont, 39.6% mezőny, 20.8% tripla), és hiába volt 4.5 gólpassza és 3.2 lepattanója, eladott labdáinak száma pedig hiába csak az utolsó meccs miatt ment fel 2.75-re, ez nem mentette meg attól, hogy az Orlando Magichez cseréljék. Ha ott Payton állandó cseréje tud lenni, talán összeszedi magát a biztosabb környezet miatt, kiegyensúlyozottságán azonban javítania kell, különben Scott Skilesszal lesz baja bőven.

1/26: PJ Hairtson, Charlotte Hornets

Öt mérkőzést játszott az orlandói tornán, de abból összesen 1-en dobott elfogadhatóan - akkor mondjuk kifejezetten jól, de ez egy alapvetően pontszerzésért tartott játékostól kevés. Összességében 29.2 perc alatt 12.2 pontot átlagolt, de mindössze 33.3%-os mezőnystatisztikával és a hármasokat is csak 29.4%-kal tette a helyükre. 5.2 pattanója és 2.0 gólpassza menti valamennyire az összképet, ráadásul kifejezetten jó helyzetben van. Van konkurenciája kettes poszton a Hornetsnél, de vagy Michael Kidd-Gilchrist játszik dobóhátvédet, ami egyelőre még csak elméletben működik, vagy Jeremy Lamb az ellenfele a poszton - Gerald Henderson távozásából nagyon sokat profitálhat, ha Lambet maga mögé tudja szorítani a rangsorban.

1/28: CJ Wilcox, Los Angeles Clippers

Wilcoxnak is teljesen felemás volt ez a nyári liga, hiszen 5 meccséből egyszer nagyon jó volt, három alkalommal viszont pocsék dobóteljesítményt hozott. 32%-kal dobta a triplákat, ami nem jó, de háromszor teljesen homály volt, kétszer viszont nagyon jó - nem nagyon volt nála középút. 32 perc alatt elért 14 pontja 34.3%-os mezőnymutatóval nem túl dicséretes, de 3.2 pattanója és 1.4 szerzett labdája valamennyire árnyalja a dolgokat - mondjuk neki mindegy, a Clippersben előreláthatólag semmilyen szerepe nem lesz hátvédposztokon rettenetesen telítettek Doc Riversék.

1/30: Kyle Anderson, San Antonio Spurs

Na neki viszont nem mindegy, a Spurs rotációja ugyanis rövidült azzal, hogy LaMarcus Aldridge leigazolása miatt el kellett búcsúzniuk egy-két használható periméterjátékostól. Anderson ki is használta az alkalmat egy MVP címmel, ő lett az idei nyári liga legértékesebb játékosa. A dobáshatékonysága hagyott némi kívánnivalót maga után, egy-két meccse teljesen homály lett ilyen szempontból és összességében sem hozott jó számokat (39.6% mezőny, 24% tripla), viszont az egyik, ha nem a legjobb büntetőkiharcoló volt az egész ligában, minimum hatszor mind a 10 meccsén odaállhatott a vonalra. Nagyrészt ennek köszönhetően hordott össze 18.9 pontot meccsenként, hiszen triplája továbbra sincs, 2-nél többször egyetlen meccsen sem próbálkozott vele. Ritkán látható magasssága van egy olyan játékoshoz képest, aki 1-es és 2-es is tud lenni, így 6.6 pattanója nem annyira meglepő, viszont így is kiemelendő ez a stat 2.0 gólpasszával és 1.4 szerzett labdájával együtt - a végül Las Vegas-i tornát nyerő gárda legjobbja és első opciója volt egyértelműen.