Aki a draftja előtt játszott az NBA-ben

1971. március 1-éig az NBA-ben kizárólag akkor léphetett pályára egy játékos, ha a középiskolája befejezése után legalább 4 (!) év eltelt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az NBA-be csak sikeres NCAA-karrier jelentett bebocsátást (hacsak nem volt valaki extrém tehetséges, mint Wilt Chamberlain, aki három egyetemi szezonja után egy évig a Harlem Globetrottersben keresett egy kis pénzt). A szabály felülírása Spencer Haywoodnak köszönhető.

Az NBA reformere

Az ABA 1967-es megalapítása ütötte az első rést ezen a rendelkezésen, mivel a "kalózligának" becézett American Basketball Association nem alkalmazta ezt a szigorú szabályt (amely egészen pontosan úgy szólt, hogy egy játékos csak akkor léphet pályára az NBA-ben, ha a középiskolás végzős évfolyama normál esetben diplomázik az egyetemeken. Ez gyakorlatilag 4 évet jelentett) – így itt már korábban is szerepelhettek fiatalabb tehetségek, köztük Spencer Haywood is. Az 1949-es születésű, kiváló erőcsatár-center már tinédzserként ismert játékos volt, mivel egyetemi elsőévesként 1968-ban olimpiát nyert a Team USA legjobbjaként (a Team USA akkori történetének legfiatalabb játékosaként!), és máig élő rekordot állított fel 71.9%-os mezőnymutatójával. 1968-69-ben 32 pontot 21 lepattanót átlagolt, és (joggal) úgy gondolta, hogy ennél már nem nagyon van feljebb az NCAA-ben. Mivel az NBA-be nem mehetett, így a Denver Rockets (ma Nuggets) ABA-csapata szerezte meg a játékjogát - akkoriban csillagászati összegnek számító 1.9 millió dollárért.

Haywoodról nem sokat hallottunk volna, és valószínűleg a 4 éves szabály is még sokáig érvényben maradt volna, ha a nagyember átmenete a profivilágba nem sikerül. De sikerült, sőt… Rögtön első évében (1969-70) pontkirály és lepattanókirály lett az ABA-ben! Haywood szó szerint berobbant a ligába, hiszen az Év Újonca, MVP és az All-Star Gála MVP-je lett, a Denver pedig a főcsoportdöntőig jutott vele.

A Seattle SuperSonics alapító-tulajdonosa, Sam Schulman 1970 nyarán egy titokban dolgozó NBA-ABA vegyesbizottság tagja volt, amelynek célja a két liga egyesítése (merger) volt. Schulman egy neves hollywoodi producer volt, akinek nem tetszett a tárgyalások lassúsága, és úgy próbálta meg haladásra bírni a feleket, hogy bejelentette az egyik ülésen: ha nem gyorsítanak, akkor fogja a Sonicsot, átlép az ABA-be, és elköltözteti Los Angelesbe a Lakers konkurenciájának. Végül hiába egyezett meg a két liga már 1970-ben, egy másik ügy miatt az egyesülésre csak 1976-ban került sor. Ez volt az Oscar Robertson-per, amely a jelenlegi a szabadügynök szabályozásról szólt, és csak 1976-ban ért véget: addig a lejáró szerződésű játékosoknak nem volt lehetőségük távozni, és a bizonytalan helyzet miatt az egyesülés is csak 1976-ban valósult meg.

Schulman azonban úgy látta, hogy per ide, per oda, a legjobb ABA-játékosokat akkor is át kell hozni az NBA-be – és a választása Haywoodra esett. 1970. december 30-án áthágta a 4 éves szabályt, és szerződést kötött a játékossal. Az NBA természetesen nem engedélyezte a szerződtetést, ezért Schulman és Haywood beperelte a ligát a trösztellenes törvények megszegése miatt. A Legfelső Bíróság 1971. március 1-én kelt ítéletében Haywoodnak adott igazat, aki így a Sonics kosarasa lett.

A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű, ugyanis egyrészt Haywoodnál az 1971-es draft idejére letelt a 4 éves szabály, másrészt NBA-csapat hivatalosan nem draftolta. 1971. március 29-én, a drafton a Sonics nem kívánta kiválasztani azt a játékost, aki egyébként is élő szerződéssel rendelkezett náluk – megtette viszont a Buffalo Braves: egy 2. körös picket áldozott erre a célra. Feleslegesen, mivel a Legfelső Bíróság döntése értelmében Haywood már érvényes NBA-szerződéssel bírt, így a Braves (a későbbi Los Angeles Clippers) kidobott az ablakon egy picket.

Willis Reed utódja és a dicstelen bajnoki cím

Haywood később egész szép pályát futott be az NBA-ben. 1975-ig volt a Seattle játékosa, ez idő alatt négyszer volt All-Star, viszont az ABA-s szintjét már nem érte el – viszont 2007-ben, szinte az utolsó pillanatban (2008-ban költözött a franchise Oklahoma City-be) visszavonultatták 24-es mezét. 1975 és 1979 között a New York Knicksnél igyekezett pótolni a legendás Willis Reedet, de ekkorra már egyre több sérüléssel bajlódott, és 1979. január 5-én el is cserélték a New Orleans Jazzbe.

1979. szeptember 13-án már a Utah Jazz cserélte tovább a Los Angeles Lakers gárdájához. Korábban mi is írtunk arról a történetről, hogy az 1979-es drafton első helyen a Lakers Magic Johnsont választotta ki, és ezt egy 1976-os csere nyomán a New Orleans Jazz jogával tették. A Jazznek ez volt az utolsó szög a koporsóba, és 1979 nyarán a franchise-t megvásárolta Larry Miller (a Jazz ma is a családja tulajdonában van), és Utah-ba költöztette. A csapatnál alapos takarítás folyt, amelynek Haywood is áldozatul esett.

A Lakers ekkoriban Magic Johnsonban bízott nagyon, azonban az újonc játékmester mellett ott volt Kareem Abdul-Jabbar és Jamaal Wilkes is. Wilkes kiscsatár volt, és egy 23 éves tehetség, Adrian Dantley elől szívta el a levegőt. A Lakersnél viszont az erőcsatár poszt kissé lyukas volt, és a vezetőedző Jack McKinney úgy gondolta: a Jabbar-Haywood páros jó lenne a palánkok alatt, egyúttal a kiscsatár-poszt telítettségét is megszünteti. Ezért Haywood és Dantley helyet cserélt.

Az 1977-es Év Újonca, Dantley óriási szerepet játszott abban, hogy a Jazz gyökeret vert Salt Lake City-ben. A csapat valódi szupersztárja volt Karl Malone és John Stockton draftolásáig: 1981-ben és 1984-ben az NBA pontkirálya, és 1986-os távozásáig hatszor volt All-Star.

Drog, Iman és levezetés

Haywood szerencsétlenségére megint utolérték kisebb sérülések, míg McKinney-t egy majdnem halálos kimenetelű kerékpárbaleset miatt Paul Westhead váltotta a Lakers kispadján. Westhead a run and gun stílus apostolaként (az ESPN róla készült dokumentumfilmjét itt találjátok meg) nem igazán preferálta a két magasemberes játékot, így Haywood bajnoki címet szerzett ugyan 1980 tavaszán, de sok köze nem volt hozzá.

Haywoodnak ráadásul ekkor már elég komoly problémái voltak a drogokkal, a new yorki években közelebbi kapcsolatba került a kokainnal. Westhead az 1980-as nagydöntő első meccse után ki is tette a keretből, mivel Haywood egy edzésen nemes egyszerűséggel elaludt. Az esetnek természetesen híre ment, és 1980. augusztusában, miután a Lakers felbontotta a szerződését, nem kapott munkát a ligában.

Mivel 1977-ben feleségül vette a szupermodellt, Imant, így kézenfekvő volt, hogy a divat országában, Olaszországban próbál szerencsét: Velencében kosarazott egy évet. Bár nagyobb sikereket nem ért el a gárdával, arra jó volt egy év, hogy felépítse magát. 1981 őszén a Washington Bullets látott benne fantáziát, és két évre leszerződtette. Megbízhatóan, de nem sok extrával kosarazott még itt 2 évet, de alig 34 évesen úgy döntött: befejezi.

1987-ben elvált Imantól (aki pár évvel később a híres zenész, David Bowie felesége lett), majd 1990-ben újranősült. Manapság Las Vegasban egy építőipari cége van, sikeres ember – azonban egy idén tavasszal megjelent interjúban elmondta: a mai napig páriának érzi magát az NBA környékén amiatt, hogy 1970-ben beperelte a "céget". A fiatalon az NBA-be kerülő sztárok (Kobe Bryant, LeBron James például) nem is tudják, mennyit köszönhetnek neki, aki pályafutása alatt 20 pont és 10 lepattanó felett átlagolt, a csapat legjobbjaként olimpiai bajnok – ennek ellenére még csak a közelébe sem kerülhet a Hall of Fame-nek. 2013-ban jelölt volt, de végül nem választották be – így még a SuperSonics jóval későbbi sztárja, Gary Payton is hamarabb lesz Híresség, mint Haywood.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus