Alapszakasz díjkiosztó - 1. rész

Év Edzője

Azért nehéz dönteni ebben a díjban, mert semmiféle pontos mérce nincs, hogy mi alapján ítélik oda. Volt, hogy a mérleg szerint a legjobb csapat trénere kapta (és nemcsak tavaly, mikor Steve Kerrék megdöntötték a 72-10-es Bulls csúcsát), de előfordult olyan is, hogy a "középmezőnyből" vitte valaki haza a trófeát, például Doc Rivers 1999/2000-ben, még az Orlando Magic trénereként, mikor majdnem PO-ba vezette a floridai alakulatot, úgyhogy itt rengeteg különböző szempont létezik.

Nálam a másik floridai csapat, a Miami Heat vezetőedzője, Erik Spoelstra nyerte a díjat, miután 11-30-as első félévre 30-11-et ment a gárdával az alapszakasz második felében, és csak egy olyan tie-breaker miatt bukott, ahol nem voltak azonosak a feltételek (a Chicago két meccset játszhatott otthon a Miami ellen, fordítva pedig csak egyszer találkoztak, így nyerte 2-1-re az egymás ellenit a Bulls). Ez a 41-41 pont az a mutató, amivel Rivers nyert, és ő is kilencedik lett anno az Orlandóval - igaz, ha rájátszásba került volna a Heat, valószínűleg sokat javultak volna Spoelstra esélyei is. Ettől függetlenül fontos, hogy a szakma nagyon elismerősen beszélt róla a szezon második felében, sokan nem titkolták, hogy a díj egyik esélyesének tartják, ennek pedig komoly szerepe lehet a voksolásnál is - igaz, nem az edzők adják majd le szavazataikat.

Úgy ért el 50%-ot Spoelstra idén a Heattel, hogy egy alapvetően (még) gyengének tűnő állományból nagyon hamar kihullott Justise Winslow, Josh Richardson is a szezon 60%-ában tudott csak játszani, így a Dragic-Whiteside duó mellett olyanokkal kellett operálnia, mint Luke Babbitt, Dion Waiters vagy az ex-paksi Rodney McGruder, akik lényegében állandó kezdők voltak, miközben vagy most kezdtek a ligában, vagy már éppen kikopóban voltak onnan. Waiters ráadásul az idény végén nem tudott pályára lépni bokasérülése miatt, valószínűleg ennek is nagy szerepe volt abban, hogy végül nem lett meg a PO, mert Spoelstra irányítása alatt pályafutása messze legjobb és leghasznosabb fél évét produkálta - azt tudta hozni a pályán, amiről eddig csak beszélt. Ennek a névsornak Tyler Johnsonnal, James Johnsonnal és Wayne Ellingtonnal papíron nem sok köze van a rájátszáshoz, a valóságban viszont nagyon is sok volt - ez teljesen egyértelműen Spoelstra érdeme, aki ebben a szezonban legalább annyit (de az biztos, hogy teljesen másban) bizonyított, mint a 4 döntőt és 2 aranygyűrűt hozó korszakban.

A legnagyobb ellenfelei valószínűleg Brad Stevens, Gregg Popovich és legfőképpen Mike D'Antoni lesznek.

Előbbi megnyerte keletet a Boston Celticsszel, így realitássá vált a győzelme, de a másik két említett szakember csapata még jobb mérleggel végzett, ez szólhat ellene - valamint az, hogy Danny Ainge agyig töltött állományának mélységét használva jutott el oda a Celtics az alapszakasz végére, ahova. Popovich sokadjára rakott össze ligaelső védekezést, pedig több kulcsjátékos már nagyon kifelé megy ebből a játékból - borzasztóan sok változás volt nyáron a keretükben, ettől függetlenül lényegében sallangmentesen sikerült átállniuk a Kawhi Leonard-korszakra. Az más kérdés, hogy mennyi kakaó van ebben a játékban a rájátszás szempontjából, de 61-21-gyel ligamásodikok lettek, ez jó ajánlólevél.

D'Antoni viszont szerintem érdekesebb kérdés náluk. Nagyon összekapta a tavaly teljesen széteső Houstont, az ő játékrendszerében nagyon szerettek idén játszani a Rockets játékosai - és ez gyakorlatilag félsiker, hiszen azt nagyjából tudta mindenki, hogy a tavalyi Rockets sem csak annyira volt predesztinálva, amennyit láttunk belőlük, mégis igazi kínszenvedést adtak elő. James Harden miatt ráadásul gyakorlatilag egész évben reflektorfényben volt, és sokáig én is neki adtam volna a díjat - most is csak a Heat egészen valószínűtlen második fél éve miatt nem. Neki talán az lehet a gyengesége ennél a szavazásnál, hogy Daryl Morey megágyazott neki az igazolásokkal, ennél sokkal jobban D'Antoni keze alá illő keretet nem nagyon lehetett összehozni, így az eredmények nem csak a trénernek köszönhetőek - Harden játékának megreformálása viszont igen, ami a jobb csapaton belüli kémia mellett a másik kulcs volt az előrelépéshez, így érzésem szerint a voksolást ő fogja megnyerni.

Meg lehet említeni a ligaelső támadójátékot és ligamásodik védekezést összerakó Steve Kerrt, aki szintén nagyobb gondok nélkül összerakta jelentősen átalakuló együttesét (az előző idényhez képest viszont visszaestek), Jason Kiddet, aki a vártnál jóval jobban kezdte az idényt, így az alapszakasz közepén történő visszaesés ellenére is kihúzta valahogy Khris Middleton visszatéréséig, majd PO-ba vezette a Bucksot, a ligaharmadik védekezést összerakó Quin Snydert, vagy a Washington Wizardsnál Scott Brooksot is, aki ha nagyon nem is változtatott a fővárosiak játékán, de megint sikerült egy jó munkakörnyezetet teremtenie, ahogy a Thundernél sem volt az irányítása alatt ezzel semmilyen gond - a csapaton belüli kémia jelentősen javult az előző év(ek)hez képest, ennek köszönhetően a Washington jóval jobban muzsikált, mint tavaly. Ők viszont szerintem mind legalább egy-egy fél polccal alacsonyabbról indulnak, mint a Spoesltra-D'Antoni-Stevens-Popovich négyes.

Kezdő5.hu díjak:

1. Erik Spoelstra (Miami Heat)
2. Mike D'Antoni (Houston Rockets)
3. Brad Stevens (Boston Celtics)

Tipp a tényleges végeredményre:

1. Mike D'Antoni (Houston Rockets)
2. Erik Spoelstra (Miami Heat)
3. Gregg Popovich (San Antonio Spurs)
 

Év Vezetője

Az Év Vezetője díjjal is az a helyzet, hogy semmiféle egyenes arányossági párhuzamot nem lehet vonni például a csapatok eredményessége és aközött, hogy kinek ítélik oda ezt az elismerést, sőt, ez a díj nagyon sokszor nem is egy év, hanem több szezon munkájáról és eredményeiről szól, ami pedig lényegében szabadkezet ad többfajta okfejtésre.

Hárman valószínűleg jóval esélyesebbek a többieknél, Bob Myers, Daryl Morey és David Griffin.

Myerst az "egyszezonos" nézőpont alapján még félévkor is favoritnak gondoltam Kevin Durant megszerzése miatt, ami nem egy évre, hanem fél évtizedre, ne adj' Isten hosszabb ideig meghatározhatja az egész ligát, és emiatt szerintem továbbra sem lenne meglepő a sikere, de azt is hozzá kell tenni, hogy 73 győzelemből 67 lett erre az idényre - más kérdés, hogy ettől még lehetnek erősebbek a szezon végén, de az alapszakaszt gyengébb eredménnyel zárták. Myers többszezonos tevékenységét is lehet nézni, hiszen az, hogy most Durantet meg tudták szerezni, több kulcslépés eredménye volt, Steph Curry jó szerződéséé, Klay Thompson megtartásáé, de két éve már kapott egy díjat a váz felépítéséért, az nem biztos, hogy még egyszer faktor lesz.

Ha egyszezonos "teljesítményt" nézünk, akkor ráadásul van olyan, aki felveszi vele a versenyt, ő Morey. Egyrészt nyáron edzőt váltott, kinevezte Mike D'Antonit, ami finoman szólva is merész húzásnak tűnt, nem mindenhol aratott (rész)sikereket a tréner, így többen elég nagy rizikónak gondolták, egyáltalán nem alaptalanul. Másrészt viszont ha már D'Antonit nevezte ki, akkor olyan állományt rakott össze, ami több mint tökéletes az új vezetőedző stílusához - azt viszonylag gyorsan tisztázták, hogy Hardenből irányítót akar csinálni az új edző, így viszont shooterek kellettek mellé. Ebből lett előbb Eric Gordon és Ryan Anderson a nyár folyamán, majd a deadline előtt Gordon nagy riválisa az Év Hatodik Embere díjra, Lou Williams. Nené megszerzése nem tűnt ekkora húzásnak, de végül az is bejött, a Houston pedig 14 győzelmet javítva 55-27-tel, nyugati és ligaharmadikként fejezte be az alapszakaszt. Letette a voksát egy bizonyos elgondolás mellett, végigcsinálta, nem gyenge eredménnyel.

A díj korábbi történetét nézve azonban ez a trófea legalább annyiszor került évek alatt felépített, sikeres csapatok vezetőinek a kezébe, mint ahányszor az adott szezonban elért alapszakasz-eredményt, vagy az adott évi nagy igazolásokat nézték. Itt lép be a képbe Griffin, akit féltávnál harmadik helyen jelöltem még, azóta némileg árnyaltabb lett az összkép nálam is. Az odáig rendben van, hogy LeBron James hazaigazolt, Kyrie Irving adott volt, Kevin Love-ot meg "kiadták neki parancsba" - azt el tudom fogadni, hogy James nem szól bele egytől-egyig mindenbe, de azt nem, hogy ha ő azt mondja, hogy XY kell, akkor azt mondja neki bárki a Cavsen belül, hogy "nem". A három fő alappillér mellé azonban össze kellett szedni a kiegészítőket, ami viszont szerintem kivétel nélkül Griffin érdeme, főleg hogy nem nagyon húzták őt le egyik cserében sem - Mozgov nagyon hasznos volt az első clevelandi évében, JR Smith-t és Iman Shumpertet pedig a semmiért szerezte meg, ők mind kulcsszereplők voltak abban, hogy a Cleveland a James visszatérése utáni első, finoman szólva is döcögősre sikerült első félévet követően bajnokcsapat szintjére állt össze.

Idén is megvolt ez az egy lépése (hogy Deron Williams ide akart jönni, miután kivásárolták, azt nem neki tulajdonítom be, de mást igen), Kyle Korvert egy első kör legvégére szóló pickért tudta behúzni, és Korver a Cavsben bizonyítja, hogy továbbra is a liga egyik legjobb shootere, új állomáshelyén pedig annyi helye van dobni, amennyit akar (ez az, ami például a Hawksnál a rájátszásokban hiányzott). Alulértékelt lépésnek tartom a megszerzését, mert objektíven nézve egész egyszerűen jobb játékos, mint az a Mike Miller volt, aki a 2012-es nagydöntő 5. meccsén bevert még 23 pontot, hogy a Thunder ne nagyon vegye vissza a pályaelőnyét a Heat ellen, és aki 2013-ban is faktor tudott lenni a San Antonio Spurs elleni hatodik találkozón. Korvernél is bőven elég, ha a döntőben egy találkozón elszáll a keze 4-5-6 triplára, és esetleg ezzel nyer a Cavs egy olyan meccset, amit nélküle nem tett volna meg - már bőven megérte az érte adott picket, ha ez megtörténik, és ez nála jelenlegi formájában nagyon simán benne van.

Őszintén szólva nem nagyon döntenék kettejük között, mert amit Morey csinált, az sokkal "látványosabb" volt, jóval nagyobb volt az ugrás náluk az előző szezonhoz képest, és ebben vaskos szerepet játszott a Rockets GM-je, de Griffin az a szakvezető, aki a szűkös lehetőségeit úgy tudja kihasználni, hogy közben ki kell elégítenie más elég konkrét igényeit (ne gondoljon senki rosszra...). Griffin mellett komoly érv, hogy tavaly bajnok lett a Cavs, mert ennél a díjnál könnyedén honorálhatják azt is. Mivel 2011-ben nyert már Pat Riley és Gar Forman megosztott trófeát, így ezt idén odaadom Griffinnek és Morey-nak is, de pont Riley esete az, ami miatt Myers bőven esélyes lehet - a Heat 2011-ben még csak keletet sem nyerte meg, de Riley (amellett, hogy 12 győzelemmel többet ért el a Heat, mint az előző idényben,) leigazolt két ligaelit játékost, összehozta a Wade-James-Bosh triót (illetve ha meg is beszélték ezt előtte, és nyilván megbeszélték, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy odaigazolhassanak), amiről mindenki tudta, hogy a következő évek meghatározó egylete lesz, ez most a Golden State-nél adott Durant berántásával.

Két jelölt van még, akik szerintem ebben az évben nem lesznek Top3-asok, de mindenképpen érdemes róluk említést tenni.

Az egyik Dennis Lindsey, aki a Utah Jazzt úgy építgette az elmúlt években, ahogy azt egy ilyen, nem nagy piacon lévő csapattal kell - úgy néz ki, hogy a draftjai jól sikerültek, Gobert-rel ráadásul talált egy gyémántot az első kör végén, idén pedig megfejelte a korábbi lassabb építkezést a Joe Johnson, George Hill, Boris Diaw trió leigazolásával. Johnson PO-ban nyújtott teljesítménye nem mérvadó, hiszen az alapszakasz végén kellett szavazni, de Hill óriási segítség volt Gordon Haywardnak, még ha nem is tudott sokszor játszani, a három rutinrókával pedig tükörsimán vitték át azt a PO-lécet, amit tavaly még levertek. A másik John Hammond a Bucksból, aki Greg Monroe-val mellélőtt, de vállalható kockázatot vállalt, egyébként pedig Giannis Antetokounmpóval igazi franchise-playert talált, aki köré egy egységes, masszív gárdát kezd összerakni, amely kiváló jövőképpel rendelkezik. Danny Ainge még a Boston keleti első helye ellenére is meglepne, ha Top3-ban tudna végezni.

Kezdő5.hu díjak:

1. Daryl Morey (Houston Rockets), David Griffin (Cleveland Cavaliers)
3. Bob Myers (Golden State Warriors)

Tipp a tényleges végeredményre:

1. Daryl Morey (Houston Rockets)
2. Bob Myers (Golden State Warriors)
3. David Griffin (Cleveland Cavaliers)
 

Év Újonca

Ez már jóval konkrétabb díj, bár idén lesznek érdekességek, miután a topfavorit Joel Embiidet sikerült eljinxelnem a szezonfelező díjkiosztónál megénekelt "ha nem lép többet idén pályára, akkor is nyeri a trófeát" örök klasszikussal. Akkor még csak úgy volt, hogy 1-2 mérkőzést hagy ki térdsérülése miatt, aztán ezt hetente megtoldották 2-3 meccsel, majd bejelentették, hogy befejezte a szezont, így a 20.2 pontos (58.4% TS), 7.8 pattanós, 2.5 blokkos statisztikái ellenére valószínűleg elbukta az elismerést, hiszen 31 játszott meccse van mindössze. Jó eséllyel lesznek olyanok, akiknél ez kevésbé fog számítani, ezért szerintem a végén a dobogóra oda fog érni a tényleges voksolásnál is, de szinte kizártnak tartom, hogy ő nyerjen végül.

Két reális opció maradt mindössze, ami mutatja, hogy az idei újoncok milyen szinten nem produkáltak számszakilag szinte semmit. Az egyik lehetőség Embiid csapattársa, Dario Saric, a másik pedig a Milwaukee Bucks hátvédje, Malcolm Brogdon, a többieknek fikarcnyi sanszuk sincs.

Saric az idény elején kevesebb lehetőséget kapott, aztán főleg Embiid kiválásával raktak rá egyre nagyobb szerepet (az is segítette, hogy Ben Simmons egyáltalán nem tudta vállalni a játékot az év során, és Jahlil Okafornak is rendszeresen gondjai voltak), amit ki is használt, de az idény egy pontján kifejezetten sikeres Philly azért a szezon végén nem sok győzelmet aratott, így a statisztikái csapatszinten nem sokat értek - végül 26.3 perc alatt 12.8 pont (50.8% TS), 6.3 pattanó és 2.3 gólpassz voltak a mutatói. Brogdonnak is kellettek a sérülések, Khris Middleton többhónapos kihagyása miatt azonnal bedobták a mély vízbe, de végig fontos tagja maradt a rotációnak, és nagyon hasznos játékkal segítette a Sixersnél sokkal jobb eredményeket hozó Milwaukee-t - neki 26.4 perc alatt 10.2 pont (55.5% TS, 40.4% tripla), 4.2 gólpassz és 2.8 pattanó voltak a számai.

Saricban nagyobb a potenciál, ezt a szezon második felében bizonyította, ráadásul az Embiid kiválás után egyértelműen ő volt a legjobb rookie, ami a voksolásnál sokat érhet majd. Összességében nézve azonban alig hozott jobb boxscore-számokat, mint Brogdon, aki támadásban kisebb szerepben ugyan, de hatékonyabb tudott lenni, védekezésben pedig jobban teljesített nála. Mivel a Milwaukee-ban nemcsak a többiek farvízén tudta hozni mutatóit, hanem komoly produkcióval is segítette a rájátszásba a Buckst, így nálam Brogdon az év újonca Saric-csal szemben - Embiid nagyon messze kiemelkedett mindenki közül, de a 31 meccs meg fogja pecsételni a sorsát

Kezdő5.hu díjak:

1. Malcolm Brogdon (Milwaukee Bucks)
2. Dario Saric (Philadelphia Sixers)
3. Joel Embiid (Philadelphia Sixers)

Tipp a tényleges végeredményre:

1. Dario Saric (Philadelphia Sixers)
2. Malcolm Brogdon (Milwaukee Bucks)
3. Joel Embiid (Philadelphia Sixers)
 

Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa

Itt szerintem óriási meglepetés lenne, ha nem Giannis Antetokounmpo nyerne, nálunk is ő vitte haza a fődíjat. Mindenben fejlődött, akár a boxscore számokat (+6.0 pont, +1.0 pattanó, +1.1 gólpassz, +0.4 szerzett labda, +0.5 blokk), akár a magasabb szintű statisztikákat nézve (+3.4% TS úgy, hogy triplázni még mindig nem tud, +3.23 Real Plus-Minus), úgyhogy neki nemcsak a számai és a szerepköre, hanem a játékra ténylegesen gyakorolt hatása is egy teljesen más dimenzióba került, pedig csak háromtized perccel játszik többet. Lényegében egész idényben reflektorfényben volt, más díjat valószínűleg nem kap (talán az All-NBA vagy az All-Defensive ötösöket leszámítva), úgyhogy egészen messze topfavorit. Az az egyetlen ellene szóló érv, hogy ezt a trófeát általában a jóval alacsonyabbról nagyot "robbantó" játékosoknak ítélik oda, de Antetokounmpónál sokoldalúbban senki nem lépett idén előre, így függetlenül attól, hogy az ő nevét ismertük már tavaly is, nagy meglepetés lenne, ha nem kapná meg ezt az elismerést.

Mögötte két név van, akik a jóval nagyobb szerepet jól használták ki. A Dallasból Harrison Barnes egy teljesen más csapathoz került, többet is játszott, de jelentősen többet volt nála a labda, mint korábban, így emelkedett 7.5-et a pontátlaga. Ez jobb, mint a görög javulása, de hozzá kell azt is tenni, hogy egyrészt a hatékonysága 1.8%-ot esett (TS-t nézve), és itt szinte biztosan nem lesz az, mint CJ McCollum esetében tavaly - a portlandi ugyan a megnövekedett játékidejét használta ki, de sokkal hatékonyabban csinálta, jóval nagyobb volt az ugrás, amit bemutatott, ráadásul tette ezt a liga egyik meglepetéscsapatában, míg Barnes nem jutott rájátszásba a Dallasszal idén. Barnes semmi másban nem javult egyébként, így hiába tartották sokáig Giannis legnagyobb ellenfelének, szerintem sansza nincs megelőzni a görögöt.

A másik ilyen illető Tim Hardaway Jr., aki viszont a McCollum vonalat képviselheti idén - tavaly nagyon eltűnt a Hawksnál, de idén összeszedte magát, nagyobb szerepe van, több mint 10 perccel többet is játszik, és úgy javult 8.1 pontot, 1.1 pattanót és 1.3 gólpasszt, hogy közben a TS%-a 0.5 százalékot emelkedett. Ez már az, amire ha valaki egy "semmiből" jött játékost akar jelölni, akkor megakadhat rajta a szeme, számszakilag például az Advanced statisztikákat nem nézve ez jobb, mint Antetokounmpo előrelépése, de nála meg kevés volt egyrészt a "marketing", nagyon keveset szerepelt a médiában, ami egy ilyen voksolásnál mindig sokat számít, másrészt az impact-javulása a közelében nem volt a görögének.

Ha már előkerült a marketing, akkor itt lehet megemlíteni például Russell Westbrookot, aki több mint 8 pontot és 3 pattanót javult az előző idényhez képest, de ahogy tavaly Curryt nem igazán vették McCollum ellenfelének, úgy idén ez neki is visszaüthet függetlenül attól, hogy az ő számait gyakorlatilag nap mint nap az emberek arcába nyomták, és történelmi statisztikákat produkált. Ha valaki beleszólhat a Top3-ba, akkor ő lehet az, vagy esetleg Zach Lavine, de egyrészt az idény második felében sérült volt, és a végére "mindössze" 4.9 pontot javult az átlaga a hatékonyságával együtt (+2.8% TS). Nikola Jokics adná még magát, nem kis mértékben a középpontba került a Denver szerb magasembere, de a díjat legendásan nem szokták másodéveseknek adni, mondván az az alap, hogy valaki jobb legyen, mint újonc szezonjában - ettől függetlenül szerintem jó helyezést elérhet majd, mert Westbrookhoz hasonlóan egész évben előtérben volt, és nemcsak a számai ugrottak meg (+6.7 pont, +2.8 pattanó, +2.5 gólpassz, +5.6% TS), hanem a játéka is nagyon kiteljesedett erre az idényre, és ugyanez a helyzet Karl-Anthony Townsszal is.

Kezdő5.hu díjak:

1. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
2. Tim Hardaway Jr. (Atlanta Hawks)
3. Harrison Barnes (Dallas Mavericks)

Tipp a tényleges végeredményre:

1. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks)
2. Harrison Barnes (Dallas Mavericks)
3. Russell Westbrook (Oklahoma City Thunder)