All-Time csapatok - Northwest

A keleti All-Time csapatok: Central, Atlantic, Southeast

 

Portland TrailBlazers

Terry Porter, Clyde Drexler, Jerome Kersey, LaMarcus Aldridge, Bill Walton
Jim Paxson, Brandon Roy, Clifford Robinson, Maurice Lucas, Arvydas Sabonis

Vezetőedző: Dr. Jack Ramsay

A kezdőből két ember helye megkérdőjelezhetetlen, hiszen Clyde Drexler a franchise messze legnagyobb legendája, míg Bill Walton ugyan mindössze négy évet húzott le a csapatnál, de ezalatt egyszer nyert pattanókirályi címet és egyszer volt blokk király is, egy alkalommal alapszakasz, egyszer pedig döntő MVP-nek választották, két All-Defensive első csapatba jelölése mellett egyszer volt az All-NBA első, egyszer pedig a második csapatban és a gárda egyetlen bajnoki címekor ő volt a vezér. Terry Porter a Drexler időszakban, 1985 és 1995 között irányította az együttest 10 szezonon keresztül, kétszer volt All-Star és hosszú évekig 17-18 pont és 8-10 gólpassz között átlagolt. Jerome Kersey ugyanebben az időszakban szolgálta 11 évig a Blazerst és volt a kétszeres döntős együttes egyik alap kezdője. LaMarcus Aldridge az elmúlt 9 év egyik arca - általában másodhegedűse, de így is volt 4-szer All-Star, egyszer All-NBA második, kétszer pedig a harmadik csapat tagja.

Jim Paxson a 80-as években volt a gárda egyik pontfelelőse, 17-22 pont között átlagolt öt szezonon keresztül, volt kétszer All-Star és egyszer befért az All-NBA második ötösébe is. Brandon Roy a franchise egyik nagy vesztesége - bár ezt mellette még legalább 3 emberről el lehet mondani, többek között Waltonról is -, de első négy, sérülésektől kevésbé sújtott évében is bekerült háromszor az All-Star gálára, volt All-NBA második és harmadik csapat tagja is - Dwyne Wade és Kobe Bryant mellett a liga egyik legjobb kettesének tartották, mielőtt végleg szétment a térde. Clifford Robinson 1989-től 1997-ig szolgálta a gárdát, egyszer volt All-Star és mindkét döntős csapatban masszív szerepe volt, 1992/93-ban pedig megválasztották az év hatodik emberének. Maurice Lucas a 77-es bajnokcsapat másik oszlopa volt a palánk alatt Walton mellett. 1976-től 1980-ig három és fél idényt húzott le, majd 1987/88-ban itt fejezte be, de fénykorában három teljes idényében mindháromszor All-Star volt, egyszer bekerült az All-NBA második csapatba, egyszer a legjobban, egyszer pedig a második legjobban védekező ötösbe. Arvydas Sabonis a teljes karrierjére nézve elismerésként kapta a jelölést, minden idők egyik legjobb európai kosárlabdázója és legsokoldalúbb centere volt, aki 31 évesen került ugyan a ligába, de 7 szezon erejéig így is segítette a Blazerst.

Dr. Jack Ramsay az egyetlen bajnoki címet nyerő együttes vezetőedzője volt, ezzel kerül be nálam az All-Time keretbe, illetve azzal, hogy 1976-tól 10 éven keresztül, egészen 1986-ig ő irányította az együttest. Vele egyedül Rick Adelman versenyezhetett, de feleannyi ideig ült Adelman a kispadon és két döntőbe ugyan bekerült, ott azonban nyernie nem sikerült.

Kimaradók: Kenny Carr, Kevin Duckworth, Lionel Hollins, Geoff Petrie, Kiki Vandeweghe, Damian Lillard, Damon Stoudamire, Mychal Thompson, Sidney Wicks.

Damian Lillard szerintem ízlés kérdése, hogy bekerül-e valakinél, azt is el tudom fogadni, ha valaki az első csapatba rakja, de mivel ő három idényt húzott le a többi hátvéd pedig jelentősen többet (Roy kivétel, de őt sokkal jobb játékosnak tartottam fénykorában), így kimaradt, ahogy Geoff Petrie a hét év alatt megnyert Év Újonca címmel és két All-Star tagsággal is bekerülhet akár. A palánk alatt Sidney Wicks négyszer volt All-Star, ráadásul 20/10-es játékos volt itt, Sabonis helyett akár lehetne is helye, ahogy portlandi pályafutása alapján a kétszeres All-Star Kevin Duckworth-nek is, de a litvánnak az összkarrierje annyival több, mint az övék, hogy nálam ezzel került be végül. A kiscsatároknál Kiki Vandeweghe félelmetesen hatékony scorer volt, lényegében három és fél szezonja volt itt, mert a negyedik évében szétment a háta, de addig jócskán 20 pont fölött termelt 60% fölötti TS-sel, viszont semmi másban nem tett hozzá, ezért kerültek be nálam Kersey és Robinson, akik sokoldalúbb játékosok voltak és jóval több ideig voltak Portlandben.

 

Oklahoma City Thunder (Seattle Supersonics)

Gary Payton, Dennis Johnson, Kevin Durant, Spencer Haywood, Jack Sikma
Gus Williams, Lenny Wilkens, Russell Westbrook, Ray Allen, Shawn Kemp

Vezetőedző: Lenny Wilkens

A kezdőben Gary Payton helye úgy is megkérdőjelezhetetlen, hogy a padon még három egyes és összesen négy hátvéd ül, hiszen volt Év Védője, 9-szeres All-Defensive első csapattag, 2-szer volt All-NBA első, 5-ször második, 2-szer pedig a harmadik csapat tagja a Seattle Supersonics tagjaként. Kevin Durant szintén nem kérdés, mint négyszeres pontkirály, 5-szörös All-NBA első csapattag és MVP. Dennis Johnson nálam azzal előzte meg a többi hátvédet, hogy a 79-es bajnokcsapat döntő MVP-je volt és minden idők legsokoldalúbb játékosai közé tartozott - itt még dobóhátvédet, Bostonban később irányítót játszott, négy itteni idényéből kétszer All-Star volt, utolsó évében 19.0 pontot, 5 pattanót és 4.1 gólpasszt átlagolt, volt All-NBA második csapat tagja és kétszer az All-Defensive első ötösbe is beválasztották. Később egyébként Phoenix-ben és a Celticsnél ezeket a címeket még meg is fejelte. Spencer Haywood az NBA ellen megnyert pere mellett innen is híres, hiszen a 70-es évek elején 5 itt töltött szezonjából 4-szer All-Star volt, 24.9 pontot és 12.1 pattanót átlagolt, kétszer volt All-NBA második és kétszer első csapattag. Jack Sikma 1977-től 9 idényen keresztül szolgálta a gárdát, 7-szer volt All-Star és a bajnokcsapat egyik fontos láncszemét tisztelhetjük benne - első idényét leszámítva szinte végig 15-20 pont és 10-13 pattanó között átlagolt, volt All-Defensive második csapattag is.

A padon sok a hátvéd, de mind a gárda történetének legendái (vagy azok lesznek). Gus Williams 1977-től volt hét évig a csapat tagja, bár egy idényt kihagyott, mert nem tudott megegyezni az együttessel. 18-23 pont és 2.0-2.5 szerzett labda között átlagolt végig, 1979/80-ban csapattársával, Johnsonnal alkották az All-NBA második ötösének hátvédpárosát, 1981/82-ben pedig Magic Johnson és Sidney Moncrief előtt, George Gervin mellett ott volt az All-NBA első csapatban. Lenny Wilkens csak négy évet húzott itt le, de volt gólpasszkirály, háromszor All-Star és az All-Star főmeccsének MVP-je is, 19.5 pont mellett 9.0 gólpasszt és 5.0 pattanót tett a közösbe meccsenként. Russell Westbrook hét éve a gárda tagja, 4 All-Star tagsága (és egy All-Star MVP címe) mellett volt pontkirály az ezt megelőző idényben, négyszer pedig All-NBA második csapattag. Ray Allen négy és fél itt töltött évében legjobb statisztikáit hozta (24.6 pont, 4.6 pattanó, 4.2 gólpassz), négyszer volt All-Star és egyszer az All-NBA második ötösbe is befért. Shawn Kempet pedig nyolc itt töltött éve alapján ismerjük leginkább (16.2 pont, 9.6 pattanó), ötször volt All-Star és háromszor volt az All-NBA második ötösének tagja.

Wilkens 1969-től 1972-ig már irányította is a csapatot - ekkor játékosként is ott volt a pályán, nem is akárhogyan, ahogy azt az előbb is írtuk már -, majd az 1977/78-as idény közben vette át a gárdát újra. Előbb vesztett egy döntőt a Washington Bullets ellen (elég komoly meglepetésre csak 4-3-ra buktak), majd nyert is ellenük egyet 1979-ben (az sem volt kisebb szenzáció, hogy 4-1-re lesimázták a fővárosiakat) és még egyszer nyugati döntőbe is vezette a társaságot. George Karl nagyjából hasonló ideig irányította a gárdát, brutális alapszakaszmérleggel (384-150, 71.9%), egyszer voltak döntőben és egyszer nyugati döntőben is, de egyrészt nyerni nem tudtak, másrészt a Denver elleni 1994-es blama (alapszakaszelsőként kiestek a nyolcadik kiemelt ellen, először a liga történetében) is az ő idejére tehető.

Kimaradók: Brent Barry, Fred Brown, Dale Ellis, James Harden, Xavier McDaniel, Rashard Lewis, Nate McMillan, Ricky Pierce, Bob Rule, Tom Chambers, Detlef Schrempf.

Attól függően, hogy ki mennyire ragaszkodik a szerkezethez a cseréknél, a csapatnál hat évet töltő, kétszeres All-Star és itt 16.6 pontot, 6.3 pattanót és 4.0 gólpasszt átlagoló Detlef Schrempf, az öt idény alatt egy All-Star tagságot felmutató és azon a főmeccsen MVP címet is szerző, Seattle-ben 20.4 pontot átlagoló Tom Chambers, a szintén All-Star és 20.7 pont mellett 7.0 pattanót is hozó Xavier McDaniel vagy a 60-as évek végén, 70-es évek elején négy és fél szezon alatt 21.4 pontos és 10.0 pattanós statisztikákat elérő Bob Rule-nak is lehet helye a Top10-ben, de úgy ítéltem meg, hogy minden bekerülő markánsabb szerepet töltött be a csapat egy-egy időszakában, ezért fért be nálam négy hátvéd is a padra.

 

Utah Jazz

John Stockton, Pete Maravich, Adrian Dantley, Karl Malone, Mark Eaton
Deron Williams, Jeff Hornacek, Andrej Kirilenko, Carlos Boozer, Mehmet Okür

Vezetőedző: Jerry Sloan

A Jazz volt talán a legegyértelműbb az eddigi csapatok közül. Jerry Sloan, John Stockton és Karl Malone helyét kár magyarázni, ahogy a pontkirály, háromszoros All-Star, kétszeres All-NBA első és egyszeres második csapattag Pete Maravich is messze a legjobb SG volt a gárda történetében. Adrian Dantley neve talán kevésbé ismerős a fiatalabbaknak, de nem kevésbé volt egyértelmű a helye neki sem, hét évet töltött itt 1979 és 1986 között, hatszor volt ezalatt All-Star, kétszer pontkirályi címet is nyert és zsinórban négy évig átlagolt 30 pont fölött, kétszer volt az All-NBA második csapatában. Mark Eaton teljes 11 éves NBA karrierjét a Utah-nál töltötte, és bár csak 6.0 pontot és 7.9 pattanót átlagolt, négyszer volt blokk király, övé a rekord is 5.56-ös mutatójával 1984/85-ből. Háromszor volt All-Defensive első, kétszer pedig második csapattag, 2-szer pedig megválasztották az év védőjének.

A padon Deron Williams öt és fél évet húzott itt le, de kétszer volt All-Star ez idő alatt, 17.3 pontja mellett 9.1 gólpasszt is átlgolt és kétszer az All-NBA második csapatába választották - igaz, többek között neki köszönhető Sloan lemondása is. Jeff Hornacek ugyan Phoenixben és Philadelphiában volt pályafutása csúcsán, de 1994 és 2000 között itt töltött hat és fél szezonjában 14.4 pont és 4.0 gólpassz voltak a mutatói és a csapat történetének legjobb tripladobója volt 42.8%-os hatékonyságával. Andrej Kirilenko a liga történetének legsokoldalúbb játékosai közé tartozik, itt töltött 10 idényében 12.4 pontot, 5.8 pattanót, 2.8 gólpasszt, 2.0 blokkot és 1.4 szerzett labdát átlagolt. Egyszer nyert blokk kategóriát, egyszer All-Star volt, kétszer az All-Defensive második, egyszer pedig az első csapat tagja, és Hakeem Olwajuwon mellett csak neki sikerült egynél többször elérni a 5-by-5-ot (pontban, gólpasszban, pattanóban, blokkban és szerzett labdában is legalább 5-ig eljutni egy meccsen), háromszor hozott ilyen számsort. Carlos Boozer fénykorát, 6 idényt töltött itt, 19.3 pont mellett 10.5 pattanó voltak a statisztikái és akkor még hatékony scorer volt (57.8%-os TS), kétszer volt All-Star is, egyszer pedig az All-NBA harmadik csapat tagja. Mehmet Okür pedig a 7 itteni éve alatt egyszer volt All-Star, 15.3 pontot és 7.6 pattanót átlagolt és 38.1%-os triplázásával kuriózum volt a liga centerei között. 

Kimardók: John Drew, Thurl Bailey, Truck Robinson, Darrell Griffith, Jeff Malone.

 

Denver Nuggets

Fat Lever, Alex English, Carmelo Anthony, Bobby Jones, Dikembe Mutombo
Chauncey Billups, David Thompson, Ralph Simpson, Antonio McDyess, Marcus Camby

Vezetőedző: Doug Moe

Alex English helye volt a legbiztosabb, miután 10 és fél év alatt 8-szor volt All-Star, háromszor volt All-NBA második csapattag és az 1981-től 1990-ig tartó évtizedben ő dobta az egész ligában a legtöbb pontot. Fat Lever a 80-as évek második felének egyik legsokoldalúbb játékosa volt, itt töltött hat évéből 3-ban irányítót, 3-ban pedig legtöbbször dobóhátvédet játszott, kétszer volt All-Star, 17.0 pont mellett 7.6 pattanót és 7.5 gólpasszt átlagolt és volt All-NBA és All-Defensive második csapat tagja is. Carmelo Anthony hét és fél itt töltött évében 4-szer volt All-Star, 24.8 pontot és 6.3 pattanót átlagolt, háromszor volt All-NBA harmadik és egyszer a második csapat tagja. Bobby Jones mindössze négy évet húzott le itt (kettőt az ABA-ben, kettőt az NBA-ben), mielőtt Philadelphiában is teljes karriert futott volna be, de a négy év alatt kétszer övé volt a legjobb mezőnyszázalék az ABA-ben, egyszer az NBA-ben, mind a négy évében beválasztották a legjobban védekező ötösbe és egyszer All-ABA második csapattag is volt 14.9 pontos, 8.9 pattanós és 2.0 blokkos átlagaival. Dikembe Mutombo pályafutása első öt évében 12.9 pontot, 12.3 pattanót és 3.8 blokkot hozott itt meccsenként, háromszor lett blokk-király, egyszer az év védője.

A második ötösből Chauncey Billups két évet töltött itt 1998 és 2000 között, majd 2008-ban visszatért kevesebb mint 3 évre. Kétszer volt All-Star, a főcsoportdöntős csapat szellemi vezére volt és 16.9 pontot, valamint 5.3 gólpasszt átlagolt úgy, hogy első két idényében finoman szólva sem az a játékos volt, aki később lett belőle Detroitban. David Thompson a 70-es évek második felének egyik sztárja volt. 7 itteni idényéből 4-ben volt All-Star, 24.1 pontot átlagolt, egyszer volt az All-ABA második, kétszer pedig az All-NBA első csapatában, öt szezonban volt a Top5-ben a pontok tekintetében. Ralph Simpson pont előtte, a 70-es évek elején volt a gárda pontfelelőse, hat év alatt 5-ször volt All-Star, kétszer az All-ABA második és egyszer az első csapat tagja (20.4 pont, 4.5 pattanó, 3.9 gólpassz). Antonio McDyess első hét évéből hatot húzott le itt és a hetedik idényéig, mikor szétment a térde, egy kifejezetten atletikus zsákológép volt. Kétszer átlagolt 20/10-et, 18.2 pont és 9.0 pattanó voltak az átlagai és volt All-NBA harmadik csapat tagja is egy All-Star tagság mellett. Marcus Camby nagyon hasonlít Mutombóra, ő hat év alatt 10.1 pontot, 11.0 pattanót és 3.0 blokkot hozott, háromszor nyert blokk-kategóriát, egyszer év védője volt, kétszer az All-Defensive első, kétszer pedig a második csapat tagja.

Az edzőknél nagy volt a verseny. George Karl a 8 első körös kieséssel és egy konferencia döntővel szerintem nem minden idők legjobb denveri edzője. Larry Brownt már el tudom fogadni, ha másnál első, ő az ABA-ban döntőig is vezette az együttest, volt a klubbal ABA és NBA nyugati döntőben is. Doug Moe viszont 1981-től 1990-ig 9 éven keresztül vezette a gárdát, egy nyugati döntőt és három nyugati második kört is elértek vele - nincs sok különbség köztük, de az ABA döntőt nem számítom olyan nagy dolognak, tekintve hogy összesen egy párharcot kellett nyernie hozzá a Denvernek egy hatcsapatos PO-ban, de az is igaz, hogy összkarrier szempontjából Moe nincs Brown és Karl szintjén.

Kimaradók: Mahmoud Abdul-Rauf, Michael Adams, Byron Beck, Spencer Haywood, LaPhonso Ellis, Dan Issel, Allen Iverson, Nené, Julius Keye, George McGinnis, Andre Miller, Calvin Natt, Nick Van Exel, Larry Jones, Kiki Vandeweghe.

A kimaradók közül kakukktojás Spencer Haywood, aki teljesen ízlés kérdése egy ilyen Top10-ben szerintem. Nem szoktam figyelembe venni az egyszezonos embereket, de ő 1969/70-ben pont- (30.0) és pattanókirály (19.5) is lett az ABA-ben, az Év Újonca díj mellett besöpörte az MVP díjat és az All-Star MVP címet is. A kimaradók kategóriájában mindenképpen meg kell említeni, mint ahogy az erőcsatárként leszedett 5.3 pattanója miatt itt is lecsúszó Kiki Vandeweghe-t, aki 4 itt töltött szezonjából 2-szer All-Star volt, újoncévét követően pedig 25.8 pontot átlagolt 61.4%-os TS-mutatóval.

 

Minnesota Timberwolves

Sam Cassell, Isaiah Rider, Latrell Sprewell, Kevin Garnett, Kevin Love
Stephon Marbury, Tony Campbell, Wally Szczerbiak, Tom Gugliotta, Al Jefferson

Vezetőedző: Flip Saunders

Itt a többi csapattal ellentétben a 2-3 szezonos embereknek is kifejezetten jó esélyeik voltak, annyira nem voltak kiemelkedő alakjai a Timberwolvesnek. Kivétel persze Kevin Garnettet, akit nem is kell magyarázni, az egyetlen főcsoportdöntős csapatból pedig Sam Cassell és Latrell Sprewell is bekerültek - az irányító legalább itt is átlagolt 17.2 pontot és 6.4 gólpasszt, volt egyszer All-Star is, de Sprewell már jócskán túl volt pályafutása csúcsán az itt töltött két idényében. 14.8 pont, 3.5 pattanó és 2.9 gólpassz voltak a mutatói, de pályafutása korábbi részében annyival jobb játékos volt, mint a többi szóba jöhető ember, hogy ő kapott helyet az első ötösben. Isaiah Rider tehetséges dobóhátvédként indult 3 idény alatt hozott 18.8 pontos átlagával, aztán erősen félrement pályafutása. Kevin Love pedig minden hibája ellenére simán a második legjobb magasember a franchise történetében Garnett mellett 19.2 pontos és 12.2 pattanós átlagaival, három All-Star jelölésével, egy pattanókirályi címével, két All-NBA második csapattagságával és 2010/11-es Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa díjával.

Stephon Marbury két és fél év alatt 16.9 pontot és 8.3 gólpasszt átlagolt itt, innen került előbb New Jersey-be, majd Phoenix-be. Tony Campbell a 90-es évek elején 3 év alatt 20.6 pontos átlagot rakott össze magának, ennek a közelébe nem került se korábban, se utána. Wally Szczerbiak hat és fél év alatt volt egyszer All-Star - ez egy Minnesota-játékosnál gyakorlatilag belépő a Top10-be -, 15.5 pontot, 4.4 pattanót és 2.7 gólpasszt átlagolt. Tom Gugliottának három és fél év alatt 18.2 pont, 8.5 pattanó és 3.8 gólpassz voltak a mutatói, egyszer volt All-Star is, úgyhogy ő is kibérelte magának a helyet az All-Time keretben. Al Jefferson három itt töltött éve pedig hiába nem volt diadalmenet, 20.1 pontot és 10.4 pattanót hozott mérkőzésenként, ezzel más magasember nem tudott versenyezni a Timberwolves történetében.

A kispadon Flip Saundersnek kihívója sem volt, hiszen a csapat összes PO-ja, így az egyetlen főcsoportdöntő is a nevéhez fűződik.

Kimaradók: Terrell Brandon, Christian Laettner, Rasho Nesterovic, Nikola Pekovics, Tony Campbell, Ricky Rubio, Micheal Williams, Sam Mitchell.