Amikor rossz napot fogtam ki
Vannak bizony napok, amikor bárhogy is igyekszel, nem vagy képes képességeidnek megfelelően teljesíteni a pályán. Utólag nézve Ray Allen gyatra rájátszásbéli játéka adta az apropót, hogy összeszedjem minden idők leggyengébb teljesítményeit egy meccsen az NBA történetében. Több, köztük meglepő névvel is találkozhattok majd, akik azon a bizonyos napon valószínűleg nem egy, hanem két ballábbal keltek fel a mérkőzés előtt. Készüljetek fel fiúk, mert itt ma mindenkiről, minden kiderül…
Latrell Spreewell (2001. december 22.)
Talán már a karácsonyi hangulat mámorában, de Spreewell karrierjének legrosszabb meccsét hozta két nappal az ünnep előtt a Madison Square Gardenben a Wizards ellen. 45 percnyi játékidő alatt 16 mezőnykísérletéből csupán 3-at váltott kosárra, mindösszesen 6 pontot szerezve a találkozón. Spreewell az este során ugyanennyi eladott labdával is büszkélkedhetett, ami mellé csupán 4 lepattanója és 3 gólpassza kerülhetett be valamifajta szépségtapaszként a statisztikába. A Knicks ennek ellenére még a győzelmet is megszerezhette volna a találkozón, de Jordan 3,2 másodperccel a vége előtt éppen Latrellről dobta az egyenlítést jelentő tempóját. S ha még ez nem lett volna elég: a következő bedobásnál a labda Spreewellhez került, aki azonban MJ szorításában az oldalvonalon kívülre lépett, újabb esélyt adva ezzel a washingtoniaknak. A hazaiak a gyors fault mellett döntöttek, így Chris Whitney lett a hős, aki ha csak egyik büntetőjét is, de értékesítette. A meccset így, ha egy ponttal is, de a Wizards nyerte 87-86-ra, megszerezve zsinórban a gárda kilencedik győzelmét. Három nappal később, Spreewell 21 pontot szerezve győztes meccsen feledtette el a Toronto elleni siralmas és megmagyarázhatatlanul gyenge teljesítményét.
Jason Richardson (2007. március 26.)
Nem sok öröme lehetett a hazai pályán játszó Warriors játékosának sem, amikor a Spurs ellen pályára lépett. Szerintem Richardsonnál csak a közönség bánta meg jobban, hogy kilátogatott a mérkőzésre, miután a San Antonio 126-89-re verte meg az oaklandi alakulatot. Richardson életének pokolba illő mérkőzésén nyolcból semmit dobott, s mivel még a büntetővonalig sem jutott el 29 pályán töltött perc alatt, pont nélkül fejezte be a találkozót. Ehhez képest 2 eladott labdája és 4 faultja nem számít rossznak, ami azonban még ennél is hihetetlenebb volt, hogy Richardson egyetlen egy gólpasszon kívül semmi mást nem tudott hozzátenni csapata játékához. Talán annyira már nem is meglepő, hogy a Spurs lemosta a pályáról a Warriorst, azok után, hogy a két csapat decemberi találkozóján is 40 pont (WTF??) volt a különbség. Ám akárcsak Sprewell, ő is képes volt felülkerekedni ezen a pokoli estén és három nappal később 36 pontot dobva vezette győzelemre csapatát a Phoenix, ellen a gárda következő mérkőzésén. Ezek után minden tisztelet kijár neki!
Ben Gordon (2009. november 15.)
Napjaink egyik legkevésbé elismert tüzére a Dallas ellen mondott teljes csődöt rögtön első detroiti évében. A hazaiaknál Prince és Hamilton hiányzása miatt Gordontól várták a csodát a szurkolók, ám a hátvéd ezúttal nem volt képes megfelelni az elvárásoknak. 16 mezőnykísérletéből csupán egyet tudott kosárra váltani, mindösszesen 5 pontot szerezve 41 percnyi játékidő alatt, ami mellé négy eladott labdája is párosult. A Pistons ennek ellenére két másik hátvédjének köszönhetően végig meccsben tartotta magát az estén. Stuckey és Bynum 57 dobott pontjának és remek játékának ellenére, pár másodperccel a vége előtt Gordon került helyzetbe, három pontos hátránynál, hogy kiharcolja csapatának a hosszabbítást. Az ex-Bulls játékos azonban hiába maradt őrizetlenül, ez a helyzete is kimaradt - így a Mavericks a lepattanó megszerzése után két büntetővel bebiztosította a győzelmét. Nowitzkiék hetedik győzelmüket szerezték meg a szezonban, míg a szebb napokat is átélt detroitiak kénytelenek voltak búcsút mondani háromgyőzelmes szériájuknak. A Pistons innentől kezdve megkezdte mélyrepülését Keleten és a következő hat mérkőzésén is vesztesként volt kénytelen elhagyni a parkettet. A vereség és a pokoli este Gordon játékában is hatalmas törést okozott. A kiváló szezonkezdet után pár héttel később kiszorult a kezdőcsapatból, aminek következtében statisztikái leromlottak, önbizalma és játéka pedig már nem is hasonlított arra a srácéra, akit a Pistons a franchise megmentéséért igazolt le Chicagóból. Azért tegyük hozzá, ilyen rossz meccse azóta sem volt, s nagy valószínűséggel már soha többé nem is lesz a jelenleg 29 éves, tehát még mindig borzasztóan fiatal játékosnak - detroiti mezben szinte biztosan nem, hiszen már a Bobcats kosarasa.
Mark Madsen (2006. április 19.)
Az egykoron Lakers által ledraftolt játékos soha sem számított az NBA legpontosabb tüzérei közé (sőt), ám azon a tavaszi estén tényleg élete legpocsékabb 48 percét kellett átélnie. A Wolves szezonzáró mérkőzésén a Memphis ellen 15 mezőnykísérletéből csupán egyet váltott kosárra, hétből semmit dobva a triplavonalon kívülről. 30 játékperce alatt mindösszesen két egységet volt képes berakni a közösbe, ennek ellenére a Minnesota kétszeres hosszabbításra kényszerítette hazai pályán a Grizzliest, ahol a mérkőzés legjobbjának járó díjat a második ráadásban kilenc, összesen 18 pontot szerző Brian Cardinal kapta (IGEN, a későbbi "legendás" Dallas-játékosról van szó). A Memphis erőcsatára később azt nyilatkozta a meccsről, mikor azt kérdezték tőle, mi lehetett a győzelmük kulcsa: "Egyszerűen szerencsénk volt, hogy Mark a másik csapatban játszott". Ennyi.
A Timberwolves 33-49-el zárta a szezont, természetesen lemaradva a playoffról. Madsen egészen a 2008/2009-es idényig a csapatnál maradhatott, ám hosszú pályafutásáról szóló mesék helyett beszéljenek inkább a számok kilenc NBA-ben töltött karrierjéről. 2.2 pontos, 2,6-os lepattanó átlag kicsivel, több mint 11 perc játékidő alatt, ennek ellenére Los Angeles városában igen csak nagy ismertségnek örvend táncmozdulatainak köszönhetően. Ja, és mielőtt még elfelejteném, még mindig több gyűrűvel rendelkezik, mint Lebron James…
Adam Morrison (2006. december 8.)
Thomas Magnum és Nevetséges Napóleon szerelmének gyümölcseként írhatnám le a Bobcats egykori játékosának külsejét. Már akkor Hiúz-drukkerként sem igazán tudtam feldolgozni, hogy miért is választottuk ki pont őt a draft harmadik választottjaként, s bizony újonc idénye sem bizonyította be számomra ennek ellenkezőjét. Ezen a decemberi mérkőzésen azonban még ennél is nagyobb csalódást keltő játékot nyújtott hazai pályán a Rockets ellen. Mr. Kinderbajusznak és csapatának első 27 mezőnykísérletéből csupán 5 kosár született, Morrison pedig a mérkőzés végén 11-ből 1-el zárta a találkozót 2 ponttal, 4 lepattanóval, és 5 eladott labdával. A Bobcats harminc ponttal égett otthon, alig 62 egységet a táblára téve az este folyamán. A játékos és a csapat házassága végül hamar véget ért Charlotte-ban, s a szép reményekkel megáldott Adam végül soha sem lett akkora sztár, amekkorának egykoron beharangozták. Persze ehhez nem egy ilyen gyenge mérkőzésre volt szüksége a ligában Jordan második legnagyobb bustjának…
David Wesley (2001. április 12.)
Az egykori Charlotte Hornets-játékos karrierjének legsötétebb estéje 2001 tavaszán következett be a New Jersey ellen, közel 13 000 néző előtt. A Nets tulajdonképpen már elbúcsúzva a rájátszástól lépett pályára a Hornets ellen, egy olyan mérkőzésen, mely nem osztott-nem szorzott a vendégek számára. A hazaiak ennek rendje és módja szerint hozták a találkozót, ám ebben a sikerben talán Wesley játszotta a legkisebb szerepet az egész csapaton belül. A hátvéd, aki pályafutása legjobb szezonjának utolsó találkozójára készült, az egész mérkőzés alatt kritikán aluli játékot produkálva 28 perc alatt egyetlen pontot sem szerzett (tizenhárom kísérletből egy sem talált a gyűrűbe), ráadásul négy eladott labdát és négy személyi hibát is begyűjtött. Emellé társult még a tény, hogy Lucious Harris az ő őrzésében 13 pontig jutott és lejátszotta a pályáról a Charlotte dobóhátvédjét.
Wesley számára azonban talán még megalázóbb volt a tudat, hogy a mérkőzés után a riporterek őt találták meg tökéletes interjúalanyként. David hebegett-habogott a nyilatkozata alatt, s folyamatosan csak azt hangoztatta, hogy ez csak egy győzelem volt a sok közül. Bár az is igaz, hogy egy sikert sosem kell különösképpen megmagyarázni, még akkor sem, ha csak hátráltattad a csapattársaidat…
S, hogy miért is Wesley lett a listánk utolsó áldozata? Nos, az NBA legrosszabb egy meccses statisztikájával rendelkező játékosának volt még egy olyan bakija, mellyel talán az liga legfurcsább viccforrásává vált, már a Cleveland játékosaként. Mert hát mindenkinek lehet rossz napja karrierje során, de egy tiszta ziccert az NBA-ben pályára lépő srácoknak egyszerűen nem illik kihagyni, legalábbis nem így…