Át tudja-e lépni saját árnyékát a Chicago?

Egy hónap múlva kezdődik az alapszakasz, végigvesszük, mire számíthatunk a csapatoktól - a Chicago Bullst vizsgáljuk.

A szezonfelvezetők korábbi részei:
Atlantic: Sixers, Celtics, Knicks, Raptors, Nets
Pacific: Lakers, Warriors, Clippers, Kings, Suns
Central: Pistons, Pacers, Cavaliers


A Bulls off-szezonját ezen a linken átnézhetitek újra. Azóta egyetlen igazolásuk volt, Jordan Crawfordnak adtak egy nem garantált szerződést az edzőtáborra.


Jelenlegi keret:
Rose - Butler - Dunleavy - Gasol - Noah
Brooks - Snell - McDermott - Mirotic - Gibson
Moore (nem garantált) - Hinrich - Crawford (ng) - Portis - Bairstow
Felicio (ng)


Összességében nézve elég eseménytelen nyáron vannak túl, bár az a kevés történés elég komoly jelentőséggel bír a jövő szempontjából: többek között sikerült hosszútávra lekötniük Jimmy Butlert, az egyetlen nagy változás pedig a vezetőedzői poszton történt, így gyakorlatilag a kevés új arc ellenére is egy gyökeresen megváltozott stílusú Chicagót láthatunk akár a következő idényben.

Három kulcskérdés van szerintem a Bullsnál, amelyből egyről nem nagyon tudunk mit mondani egyelőre, pedig alapvetően ő a döntően meghatározó tényező: Fred Hoiberg. Tom Thibodeau-t szerették a játékosai, legalábbis a legtöbben, a védekezés összerakásához nagyon értett, de egyrészt borzasztóan vaskalapos volt, a legkisebb változtatásra sem volt hajlandó, amíg a sérülések rá nem kényszerítették, másrészt szerintem nemcsak fizikálisan, de mentálisan is kiégette a játékosait azzal, hogy csak a védekezésben látta a siker kulcsát, ennek megfelelően faék egyszerűségű támadójátéka volt a csapatnak, amivel egy bizonyos szint fölött nem tudtak már eredményt elérni. A védekezést unásig gyakoroltatta, és bár mindenki tudja, hogy ez fontos eleme a sikereknek, a támadójáték is az, azt pedig nagyon könnyen kiismerték az ellenfelek.

A hírek szerint jóval szabadabbak lesznek a játékosok támadásban Hoiberg irányítása alatt, ez pedig az első lépés afelé, hogy kiaknázza a keretben lévő lehetőségeket. Szerintem állományban ez a gárda egyértelműen keleti Top3, de az előző szezonban megközelítőleg sem sikerült játékban azt a szintet hozniuk, amire képesek lehetnek. Jimmy Butlerre, Pau Gasolra és Nikola Miroticra nagyobb szerepeket kell szánni támadásban és nemcsak akkor, ha Derrick Rose nem bevethető - Butler kiváló hatásfokkal átlagolt 20 pontot tavaly, Gasol az előző idény után az Eb-n is megmutatta, mekkora tanár még mindig, Mirotic pedig az az ún. matchup nightmare lehet, ha összeszedi a külső dobásait, akit maximum a ligaelit védők tudnak majd limitálni, annyira mobilis, jó kezű és sokoldalú.

Ha már szóba került, akkor a második kulcsra térjünk egy kicsit ki, aki a "megkerülhetetlen" Rose. Hoibergnek el kell szakadnia attól, hogy az irányítónak szabadkeze, a többieknek pedig limitált szerepköre van, de annyira kis szerepet nem tud ráhúzni, hogy hasznos legyen, ha nem javul a játéka. Borzasztó stílusban dob Rose, úgyhogy én azzal nem számolnék, hogy jelentősen javulhat a kinti dobása - ha így lesz, az nagyon jó, de semmi jele annak, hogy egy, a függőleges felugrást sem ismerő játékos mitől célozna pontosabban a jövőben. Márpedig ha nem lesz jobb dobó, akkor egészségesebbnek kell lennie, mert csak így lehet hasonlóan gyors, mint fénykorában, és akkor tud csak hasznos lenni a csapat számára, ha úgy bont védelmet, mint az MVP-szezonjában.

Nincs szüksége ennek a Bullsnak arra, hogy 25 pontot átlagoljon vagy hogy 82 meccset végignyomjon - ha 55-60 meccs alatt hoz egy 15-20 pontos átlagot, de azt 54-55% körüli TS-sel, már jelentheti azt a különbséget, amivel megteheti a csapat a lépést a következő szintre. Más kérdés persze, hogy 53.2%-os TS-nél egyetlen egyszer volt jobb, abban a bizonyos 2010/11-es, MVP-t érő alapszakaszban, akkor hozott 55%-ot, de mivel most jelentősen jobb körülötte a csapat és kisebb figyelem is hárulhat rá, azt reálisnak tartom, hogy elérje ezt a szintet - már amennyiben tényleg visszanyeri azt a sebességi fokozatot is, amivel képes legalább második hullámból megverni a védőjét és a palánk közelében saját magát és másokat is ziccerhelyzetekbe hozni.

Hoibergnek az ő szerepének átformálásán és a támadójáték ötletesebbé tételén kívül lesz még egy feladata, az pedig megoldást találni Joakim Noah és Gasol párosára. A spanyolt nem lehet kivenni a palánk alól védekezésben, mert ott még használható az atletikusabb ellenfelek ellen is, a mai ligában azonban, ahol négyes poszton gyakorlatilag a legtöbb csapatnál már stretch négyest használnak, erőcsatárként nem védekezhet. Az sajnos az előző idényben kiderült, hogy Noah sem, főleg ha sérült, és mivel nem műttette meg a térdét, szerintem idén is lesznek gondjai - állandóan voltak korábban is problémái, hol talpával, hol mással, de az előző szezonbeli térdsérülése teljesen tönkrevágta az egész évét.

Vagy egészséges lesz Noah - amit reálisan nem tudok elképzelni, és még akkor sem tartom biztosnak, hogy ő jó lenne a periméteren védekezni -, vagy ezt a párost bizony szét kell szedni, mert Mirotic Gibsonnal és Noah-val, Gibson pedig mindhárom játékossal pályára küldhető, őket szinte szabadon lehet variálni. A Mirotic-Gasol kettős látszólag működőképes volt az Eb-n, de szerintem az NBA-ben ezt a párost védőoldalon nagyon megbüntetnék az ellenfelek, Gibson viszont képes erőcsatárként és centerként is védekezni, főleg hogy neki viszont rendbe tették a bokáját a nyáron, jó esély van rá, hogy jelentősen mobilisabb lesz, mint volt az eddigiek során. Hogy kit rak le a kispadra és kit a kezdőbe Hoiberg, az szerintem teljesen irreleváns, a játékperceket és a meccsek végét ettől függetlenül is menedzselheti úgy, hogy mindenki elégedett legyen, de ez a Gasol-Noah kettős szerintem egy bontandó duó - Hoiberg legalább elég nyitottnak tűnik arra, hogy meg is próbálkozzon ezzel -, mert a francia ha nem is lesz teljesen egészséges, sokkal jobb védő center poszton, mint erőcsatárként.

És ha már itt tartunk, akkor Hoiberg "plusz egy" feladata is szóba került, ez pedig a játékpercek elosztása és a pihentetések. Ami Thibodeau talán legnagyobb hibája volt, hogy a földbe állított mindenkit, ameddig bírták a játékosok, aztán persze mindenki "csodálkozott", hogy sok a sérülés a keretben. Nagy kérdés, hogy az előző tréner mennyire hajtotta szét például a 38-40 perceket átlagoló Butlert, Luol Dengen látszik most, hogy ez a dolog nem jön rendbe 1-2 nyár és 1-2 új edző miatt.

A csapat állománya szerintem lehetővé teszi, hogy rendesen forgasson mindenkit, nemcsak a magas posztokon - ahol Bobby Portis személyében van egy tehetséges fiatal játékos is -, hanem a periméteren is. Doug McDermottnak egyébként sem ártana, ha játékba lendülhetne, Tony Snellnek pedig hogy folyamatosan bizalmat kapjon. E'Twaun Moore is hasznosnak bizonyult tavaly, amikor pályára került, a kevés lehetőségét nagyon jól használta ki, Kirk Hinrich-nak pedig pont az lenne már az üdvözítő, ha minél kevesebbet kellene pályán töltenie, legalább az alapszakaszban, amit már nem bír végig ő sem, ha 20-25 perceket kell játszania folyamatosan. Egytől-egyig olyan játékosok, akiket pályára lehet küldeni, és így nem is kell tönkretenni a keretet, nyugodtan lehet tartalékolni a PO-ra, szerintem akár még 1-2 vereség árán is - a bővebb rotációval a kevesebb sérülés mellett azt is el lehetne érni, hogy téthelyzetben több embert lehet nyugodt szívvel becserélni, nem egy 15-20 meccsig jegelt játékosra kellene bízni fontos szerepeket.

Összességében nézve a Bulls kerete szerintem továbbra is kitűnő, a Cavs mögött, a Heat mellett a konferencia legjobb csapata az övék. Fred Hoiberg érkezése miatt egyelőre azért elég homályos, hogy mit várhatunk a csapattól - játékban biztosan -, viszont legalább a remény megvan, hogy az eddigi, szerintem alapvető felfogásbeli hibák eltűnnek, legalábbis egy részük. Nem feltétlenül jobb edző Hoiberg, mint volt Thibodeau, de más, és ez elég is lehet. Eddig Rose volt a Messiás, akinek a visszatérésével, felépülésével nagyobb célokat lehetett kitűzni, ez most szerintem Hoiberg érkezésével is meglehet, ha a többieket ésszel használja. Ha Rose a fent leírtaknak megfelelő számsort tud produkálni, leginkább a hatékonyságot szem előtt tartva, szerintem jelentősen 50 győzelem fölött zárhat a Bulls, de a Cavst egy kicsit jobb csapatnak is tartom papíron és nem is kell új rendszert tanulniuk, emiatt 2-3. helyre tenném őket jelenleg - hogy a PO-ban mi lehet, arra áprilisban visszatérünk.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus