Atlanti Csoport (2012/2013)

Brooklyn Nets

Jelenlegi keret

PG: Deron Williams, CJ Watson (FA - Bulls), Tyshawn Taylor (draft)
SG: Joe Johnson (Hawks), Marshon Brooks, Keith Bogans, Jerry Stackhouse (FA - Hawks)
SF: Gerald Wallace, Tornike Shengelia (draft)
PF: Kris Humphries, Mirza Teletovic (FA - Caja Laboral)
C: Brook Lopez, Reggie Evans (FA - Clippers)

A szezon egyik, ha nem a legnagyobb előrelépője lesz a New Jersey-ből Brooklynba költöző Nets. Az is óriása változás lesz, hogy a Prudential Centerből a Barclays Centerbe költöznek, így már szurkolás is lehet akár hazai meccseiken, de játékosállományuk is sokat erősödött a nyáron.

Úgy indult az egész, hogy még az sem biztos, hogy Deron Williams marad, az ő meggyőzése érdekében gyorsan hosszabbítottak Gerald Wallace-szal, majd megszerezték az új GM-mel - és ezzel új felfogással - rendelkező Atlantától Joe Johnsont csupa lejáró szerződésű, pótolható kosarasért. Deron ekkor döntött úgy, hogy jó lesz neki a Nets, hosszabbított, ezzel gyakorlatilag biztossá vált, hogy a brooklyni együttes nem jöhet ki rosszul az off-szezonból. Mirza Teletovic-ot Európából hozták át, majd mikor Dwight Howard ügye kezdett úgy kinézni, hogy mindegy, mi történik, de ők biztosan nem szerzik meg a centert, szinte azonnal hosszabbítottak Brook Lopezzel és Kris Humphries-zal is. A padot feltöltötték még olyan veteránokkal, mint a Bullsból érkező CJ Watson vagy Reggie Evans, úgyhogy összességében elmondható, hogy kivétel nélkül, minden poszton sokat erősödtek.

A külső sor elit, némi kockáztatással azt is ki lehet jelenteni, hogy a kezdő periméter hármas az NBA legjobbja. Williams, Johnson és Wallace mind támadásban, mind védekezésben nagyon jól illenek egymás mellé, mindkét oldalon nagyon komoly minőséget képviselnek és mindhárman a legjobb korban vannak még. Deronról lekerül a teher, nem az egyetlen olyan játékos lesz, aki képes magának és másoknak is megcsinálni a helyzetet, ott lesz mellette végre JJ, aki mind catch-and-shoot játékosként (Phoenix-ből emlékszik még rá valaki?), mind creatorként képes lesz hatékonyan megjátszani a labdát. Wallace gyorsindtásoknál kaphat majd nagy szerepet, illetve a pattanózásban lesz komoly feladata, ez lehet ugyanis az egyik gyengéje a Netsnek, ő viszont a liga egyik legjobban pattanózó kiscsatára.

A pad is egészen pofás, hiszen Watson tavaly bizonyított a Bullsban, első számú irányítónak kevés, de a padra tökéletes, amennyiben túl nagy nyomást nem tesznek a vállára. Marshon Brooks az egyik legtehetségesebb fiatal dobóhátvéd. Hogy mennyit sikerül fejlődnie egy ilyen csapatban, az persze kérdés, nyilvánvalóan kevesebb játékideje lesz, mint volt tavaly, úgyhogy hatékonyságán és kiegyensúlyozottságán mindenképpen javítania kell. Ahol még lehetnek gondok, az a kiscsatár poszt. Hiába teljesít jól a grúz válogatottban a fiatal Shengelia, azért rábízni azonnal Wallace cseréjét nem egy életbiztosítás, nem véletlenül akarta leigazolni Donte Greene-t a gárda, ő viszont bokatörést szenvedett, így mégsem lesz ott az edzőtáborban. A jó hír az, hogy Johnson tud SF-et is játszani, úgyhogy a jelenlegi állománnyal is megoldhatónak tűnik egy jó rotáció, ebben az esetben Brooksnak is több lehetősége lenne.

A palánk alatt vannak a nagyobb kérdőjelek a szezonra vonatkoztatva. Alapvetően egy nagyon jó szerkezet lenne itt is, hiszen különböző stílusú magasembereket sikerült összeválogatni. A legnagyobb kérdés viszont az egész kerettel kapcsolatban az, hogy Brook Lopez mennyire tudott felépülni lábsérüléséből. Tavaly mindössze öt meccset játszott, mielőtt befejezte volna a szezont és ha ő megint maródi lesz, akkor vér fog eltávolodni a szervezetükből azért, hogy jó helyen jussanak PO-ba még a külső sor minősége ellenére is. Lopezzel a fedélzeten egyébként még egy támadásban veszélyes, "egyedül is megoldom" játékosa lesz a Netsnek, lesz problémája az ellenfeleknek, mert nagyon duplázni emellett a keret mellett már nem lehet majd. Humphries-zal jól kiegészítik egymást, utóbbi a piszkos munkát és a pattanókat teszi hozzá, míg előbbi a pontokért felelős.

A padról érkező Evans nagyon hasznos lehet, hiszen bár támadásban teljesen homály, ő ezt tudja is magáról és nem is nagyon erőlteti a dolgot, viszont elit pattanózó és nagyon jó védő, jól helyettesítheti Kim Kardashian volt férjét (Humphries) vagy akár egy teljesen más szerkezetet is fel lehet vele küldeni a pályára, ha Lopez helyett játszik. A bosnyák kosárlabda jelenlegi legjobb játékosa, Teletovic ugyanezt a szerkezeti variációt adja meg. Lopezzel a pályán támadásban büntetőosztagot alkotnak, hiszen Teletovic elit kinti dobó, sokkal jobban széthúzhatja a pályát a többieknek, mint Humphries. Cserébe védekezésben is büntet, csak ott saját csapatát, ráadásul igazi posztja az NBA-ben még kérdéses, nagyobb testű négyesek ellen már most biztos, hogy teljesen fölösleges is felküldeni, mert fizikailag megeszik.

Lopez mellett ez lesz a Nets szezonjának legsebezhetőbb pontja, azaz a belső védekezés. Evans igazolása telitalálat, de nem lehet fent egész meccsen a pályán, Humphries pedig nem elég jó védő ahhoz, hogy akár Lopez, de főleg Teletovic gyengeségeit elfedje, Avery Johnsonnak komoly fejtörést okozhat, hogy rotálja őket és hogyan rakjon össze valami normális festékvédekezést. Egyetlen dolog van, ami biztosan mellette szól: a periméteren elég komoly szűrők vannak, valószínűleg sokkal jobban megizzad majd 1-1 ellenfél, hogy egyáltalán eljusson a palánk alá, mint más csapatok ellen. Egy játékos igazolása még várható, gyakorlatilag az összes piacon lévő magast szóba hozták már a csapattal és kell is mennyiségileg mindenképpen.

Ha nincs komolyabb (például a tavalyihoz hasonló) sérüléshullám, akkor ez a Nets atombiztos rájátszás résztvevő. Hogy hanyadik helyen, azt nehéz megjósolni, nehéz csoportban vannak, sok a könnyen bukható meccs, de összességében kérdés nem lehet, hogy egészségesen ott lesznek a legjobb nyolc között.

Philadelphia 76ers

Jelenlegi keret

PG: Jrue Holiday, Maalik Wayns (FA - nem draftolt), Royal Ivey (FA - Thunder)
SG: Jason Richardson (Magic), Nick Young (FA - Clippers)
SF: Evan Turner, Dorrell Wright (Warriors)
PF: Lavoy Allen, Thaddeus Young, Arnett Moultrie (draft)
C: Andrew Bynum (Lakers), Spencer Hawes, Kwame Brown (FA - Bucks)

Kicsit össze-vissza nyáron van túl a Sixers. Eleinte úgy tűnt, hogy a következő nyarakra építkezik Rod Thorn. Elküldte Elton Brandet (amnesztiával), akinek lejáró szerződése volt, de vele már nem nagyon számoltak játékban, de lemondott például Lou Williamsről is, akinek több éves szerződése belerondított volna a hosszú távú célokba, helyette jött egy éves kontraktussal Nick Young. Dorrell Wrightot gyakorlatilag a semmiért szerezték meg és amikor a drafton is Moe Harklesst választották (egy újabb kiscsatárt), akkor lehetett már sejteni, hogy valami történni fog. Közben hosszabbítottak Lavoy Allennel és Spencer Hawes-zal is, elhozták a Buckstól Kwame Brownt, úgyhogy kezdett kialakulni a palánk alatti társaság is. Aztán robbant a bomba, ők is részt vettek a Howard-cserében, méghozzá nem is akárhogyan: Iguodala ment, de jött Andrew Bynum, ezzel a cserével pedig az egész csapat arculata és lehetőségei is megváltoztak.

A kinti sor teljesen más képet fog festeni, mint tavaly. Akkor az NBA legatletikusabb egyesülete voltak, nagyban köszönhetően az alsó három poszton játszóaknak, gyakorlatilag a jó védekezések után mindenki futott, mint a mérgezett egér és ez volt a Philly legnagyobb erőssége. Most maradt Jrue Holiday és Evan Turner, rajtuk kívül viszont minden változott. Az eddig a csapat védjegyének számító periméter védekezés valószínűleg sokkal halványabb lesz, hiszen bár Turner jó védőnek számít és van is még benne lehetőség a javulásra, Iguodala távozott, olyan nagyon jónak mondható pótlás pedig nem érkezett, ami minden bizonnyal meglátszik majd a játékon és a statisztikákon is.

Úgy néz ki viszont, hogy az eddig nagy hiányosságnak számító kinti dobások megérkeztek, ebben a Magictől - a Howard-cserében - érkező Jason Richardson is kiváló, de jól tüzel kintről Nick Young és Wright is. Utóbbi lejáró szerződésű is, plusz tavaly pocsék szezonja volt, van mit bizonyítania, ha jó kontraktust akar kötni a nyáron. Nick Young lesz a távozó Williams helyettese a padról érkező scorer szerepében, egy különbség azonban van köztük: Young nem tud irányítani, márpedig így csereirányító nélkül áll egyelőre a Sixers, Holiday-en kívül senki nem képes ezt NBA szinten csinálni. Talán Turnerben mozoghat majd valami, de neki nagyon sok mindent össze kell még tennie a dobásától kezdve a védekezésén át a csapaton betöltött szerepéig, nem lepődnék meg rajta, ha nem mindenben sikerülne azonnal javulást mutatnia. A nyári liga után szerződtetett Maalik Wayns aranyos figura és júliusban mutatott is szép dolgokat az orlandói Summer League keretein belül, de a nyári ligás teljesítményekből sosem szabad túl sok következtetést levonni.

A festékben Bynum érkezése borított mindent. A Sixersnek van végre egy olyan embere, akire támaszkodhat nehéz helyzetekben, emellett egy olyan magasember, aki képes magának megcsinálni a pontjait, nem betörés után kell megjátszani, elég csak bepasszolni neki, majd megoldja egyedül. Bynum ráadásul jó védő is, úgyhogy nemcsak elöl, de hátul is stabilitást adhat, ami eddig hiánycikk volt Philadelphiában. Hiába volt ugyanis elit kinti védekezése a csapatnak, a festékben Hawes nagyon puha volt, így pedig igazán nagy eredményekre nem lehetett számítani. Ez az egész megváltozhat a Lakersből érkező center színre lépésével. Nem 100%, hogy meg is fog, de legalább a lehetőség adott rá.

Elég jól variálható keret jött össze mellette is, hiszen Lavoy Allen hiába nagyon fiatal, már most több éves veteránokat megszégyenítő higgadtsággal játszik és nagyon jó védekezéséről híres. Az előbb említett Hawes Bynum mellett játszatásáról is beszélt már Doug Collins, ami támadásban nagyon jól mutatna, mivel Hawes kintről is veszélyes, jó kezű játékos, míg Bynumnak ezzel több területe lenne a festékben, nem nagyon lehetne róla besegíteni, ez pedig egy ilyen szintű center ellen nagyon veszélyes. A gond azzal van, hogy védekezésben se Hawes, se Bynum nem tud erőcsatárokat fogni, nagy kérdés, hogy nem jár-e majd több hátránnyal ennek a felállásnak a bevetése, mint előnnyel. Itt van még Thaddeus Young, aki az előbbiekkel ellentétben nagyon atletikus, futós kosaras, ő éppen emiatt mindkét centerrel jól kombinálható.

A szezon jelentős része az új rendszerre való átszokásra fog rámenni valószínűleg, egy teljesen más felállású Philadelphiát köszönthetünk. Nagyon sok kérdés merül fel velük kapcsolatban: mennyire tudja Bynum beváltani a hozzá fűzött reményeket első számú opcióként, mennyire esik szét majd a periméter védekezés és mennyit számít majd ez eredményességben, hogyan sikerül átállni az eddigi "védekezz és rohanj" játékról a félpályás akciókra, mennyit tud fejlődni Evan Turner, aki miatt a Sixers egyáltalán úgy gondolhatta, hogy érdemes elcserélni Andre Iguodalát. Ha nehezen szokják meg az új rendszert a fiatalok, akkor lehetnek problémák, a lehetőség viszont elég komoly ebben a keretben, alapvetően rájátszásba várhatóak.

Toronto Raptors

Jelenlegi keret

PG: Kyle Lowry (Rockets), Jose Calderon, John Lucas III (FA - Bulls)
SG: DeMar DeRozan, Terrence Ross (draft), Alan Anderson (FA - Canton Charge)
SF: Landry Fields (FA - Knicks), Linas Kleiza
PF: Andrea Bargnani, Ed Davis, Quincy Acy (draft)
C: Jonas Valanciunas (draft 2011), Amir Johnson, Aaron Gray (FA - Hornets)

Komoly jövés-menés volt a Raptorsnál is a nyáron. Ami már tudható volt korábban is, a tavaly draftolt Jonas Valanciunas megérkezett Litvániából és idén elkezdi NBA karrierjét. Sokáig úgy volt, hogy Steve Nash hazatér és Kanadában fejezi be profi karrierjét, de az égiek (...) közbe szóltak, ennek a lehetőségnek viszont lett egy komolyabb következménye is: Landry Fields. A hírek szerint csak azért ajánlottak rá, hogy a Knickset nehéz pénzügyi helyzetbe hozzák. Nos, a végeredmény ismert, Nash a Lakershez igazolt, a New York-i csapat pedig így is elengedte fiatal swingmanjét, aki így túlfizetve a Torontóhoz került. Miután lemaradtak Nash-ről, egy elég furcsa cserében megszerezték Kyle Lowry-t a Houston Rocketstől (olyan védettség van a draftjogon, hogy nem akkor marad a Torontónál, ha elég jó a pick, hanem akkor, ha elég rossz). A draftról két hasznos, azonnal bevethető fiatal érkezett Terrence Ross és Quincy Acy személyében, míg a szabadügynökpiacról csak padmelegítőket hoztak.

Ez az a csapat, amivel már Dwayne Casey vezetőedző is tud tervezni és szervezni saját szája íze szerint. A külső sorba ugyanis több jó védő is érkezett, ez a részleg még akkor is sokat javult, ha távozott a tavaly hasznos játékot mutató, de a hírek szerint saját teljesítményétől fejben kicsit elszálló James Johnson, ráadásul szinte ingyen. Lowry nagyon jó védőnek számít a posztján, így Casey sokkal agresszívabb periméter védekezést is kérhet, mint a cserepadra szoruló Jose Calderontól tavaly. Bár Calderon borzalmas védő és leginkább lassítani fogja a játékot (plusz nem igazán pick-and-roll irányító, ami Valanciunas miatt hátrány), mégis komoly játékintelligenciával rendelkezik és jobb napjain kívülről is hatékony tud lenni, biztosabb megoldás lesz a padról, mint volt a tavaly többször is jó formát mutató, de leginkább hullámzó és inkább dobóhátvédekre jellemző játékáról híres Jerryd Bayless.

A draftról behúzott Ross is komoly faktor lehet idővel hátul, ráadásul ő DeMar DeRozan kezdő pozícióját is fenyegetheti akár már ebben a szezonban is, ha utóbbi nem kapja össze magát. DeRozan fejlődése teljesen megrekedt tavaly, sem a betöréseket nem erőltette kellő szorgalmassággal, sem dobni nem tanult meg, hátul pedig még mindig gyenge védőnek számít. Újonc szerződésének utolsó évébe ért, itt most muszáj lesz valamit mutatnia, mert konkurencia is van mögötte, tovább nem fognak rá várni, ha megint nem mutat előrelépést. Ross mindenképpen előrelépés lesz a padról is, mert amellett, hogy jó védő, kiválóan dob középtávolról és távolról is, emiatt nagyon jól illeszkedik majd a csapatba, ahol nem neki kell majd a helyzetek kialakításával foglalkoznia, a kiosztott labdákat viszont hatékonyan tudja majd érvényesíteni amellett, hogy hátul is meg tudja majd csinálni, amit Casey kér tőle.

A palánk alatt inkább a jövő lehetőségei javultak sokat, mint a jelené, Valanciunastól az első évében kár még túl nagy dolgokat várni, sokat kell tanulnia, főleg higgadnia (hogy a pályán tudjon maradni) és fizikailag erősödnie. Ettől függetlenül Bargnanival szinte a tökéletes palánk alatti párost alkothatják, hiszen az olasz kintről-bentről veszélyes (inkább kintről), Valanciunas pedig elzárás-leválás után a festékben aprít, de elég jól mutat a középtávoli tempója is, kis gyakorlás után megbízható fegyvere lehet az is, így gyakorlatilag úgy variálják majd őket (akár támadásonként is), ahogy akarják. Védekezésben az olasz nagyon összekapta magát tavaly, és bár még így is nagyon messze van a jótól, közel sem számít már mínusz egy embernek hátul, ahogy korábban. A litvánnak itt lehetnek gondjai, mert bár alapvetően kiváló védő, Európában is sokszor került faultgondokba, ez az NBA-ben még inkább így lesz valószínűleg, újonc szezonja elején biztosan.

A pad javulása az egyéni képességek fejlesztésén múlik leginkább. A most draftolt Acy gyakorlatilag Reggie Evans kisebbik másolata, ugyanaz a pattanózógép, mint a korábban Torontóban is megfordult Evans, viszont Acy-nek van minimális támadójátéka is. Az biztos, hogy ha kap normális játékidőt, közönség kedvenc lesz stílusa miatt. Amir Johnsonnak és Ed Davisnek kellene összekapnia magát, mert előbbi masszívan túl van fizetve és valószínűleg ő lesz idővel Valanciunas első számú cseréje, Davis pedig tehetséges fiatal, akiből viszont - DeRozanhoz hasonlóan - messze nem jött ki az, ami benne van. Neki az első teljes nyara és edzőtábora következik Casey mesterrel, aki az egyébként sem rossz védekezését tovább javíthatja, támadásban viszont meg kell tanulni 1-2 mozdulatot, amihez bátran fordulhat a meccseken (egyelőre ezzel volt a nagyobb probléma vele kapcsolatban, mert amikor nem valami palánk alatti kavarodás volt, akkor képtelen volt pontot szerezni). A Hornetstől "lenyúlt" Aaron Gray eleinte nagyobb szerepet is kaphat, amíg Valanciunas szokja a légkört, utána csak akkor fog pályára kerülni, ha sérülés vagy faultgondok lesznek.

Összességében az ilyen csapatokra szokták Amerikában azt mondani, hogy "izgalmas". Az érkezők névsorát és Casey rendszerét ismerve komoly védekezést fognak tudni bemutatni, ez pedig általában jó kezdet ahhoz, hogy stabil PO csapatot építsenek valahol. Ha Bargnani tovább tudja vinni azt a játékot, amit tavaly elkezdett és képes továbbra is franchise-playerként viselkedni, plusz Valanciunas hamarabb szokja meg az NBA-t, mint arra számítani lehet, akkor ebből rájátszás is lehet. Nincsenek viszont benne abban az 5 csapatban, akiknek szinte biztos az utószezon (Pacers, Heat, Knicks, Celtics, Nets), így náluk is azt kell mondani, a szerencse is nagy befolyással lesz a szezon alakulásában. Ha nem jutnak rájátszásba, akkor a pickjük átmegy Houstonba, ezért is hajthatnak.

New York Knicks

Jelenlegi keret

PG: Raymond Felton (Blazers), Jason Kidd (FA - Mavericks), Pablo Prigioni (FA - Caja Laboral), Chris Smith (FA - nem draftolt)
SG: Iman Shumpert, JR Smith, Ronnie Brewer (FA - Bulls)
SF: Carmelo Anthony, Steve Novak, James White (FA - Scavolini Pesaro)
PF: Amare Stoudemire, Chris Copeland (FA - Okapi Aalstar)
C: Tyson Chandler, Marcus Camby (Rockets), Kurt Thomas (Blazers)

A Knicks elég sokat erősödött a nyáron, egy kérdőjeles húzástól eltekintve csak dicsérni lehet az off-szezonjukat. Az az egy húzás mondjuk a szezont is eldöntheti, ugyanis elengedték Jeremy Lint a Houston Rocketshez, miután új szerződése harmadik évében 15 millió dollárt kellett volna fizetni neki, amit luxusadóval együtt már soknak ítélt meg a tulajdonos, James Dolan, így az ő megtartása helyett inkább a csapat mélységét erősítették meg. Még mielőtt hivatalos lett volna Lin elengedése, cseréltek egyet a Portlanddel, ennek keretében érkezett Raymond Felton és Kurt Thomas is. Még korábban, eredetileg Lin cseréjének szánták Jason Kiddet, aki így is a padról fog kezdeni, csak Felton mögött. A harmadik számú irányító sem akárki, már annak, aki néz európai kosárlabdát, Pablo Prigioni ugyanis az egyik legnevesebb argentin kosarasnak számít, a spanyol első osztályban 12 szezont húzott le a legjobb csapatoknál (többségét elit kluboknál), mielőtt átjött volna az NBA-be. Ha Lint nem is, de Steve Novakot sikerült megtartaniuk, így a liga legjobb kezű játékosa a Knicksnél marad egyelőre, ahogy JR Smith-nek sem sikerült jobb ajánlatot kapnia, így további egy évre marad ő is.

Nem Kurt Thomas volt az egyetlen érkező a palánk alá, visszatért ugyanis Marcus Camby is (ő, Thomas és Felton is játszott már korábban a Knicksnél), őt a Houstontól szerezték meg gyakorlatilag a semmiért. Több kisebb igazolás (megszerezték a tavaly még az Olaj ellen játszó Copelandet, JR Smith öccsét, Chris Smith-t és az olasz bajnokság egyik legjobb játékosát, az egykori zsákolóbajnok James White-ot) mellett még egy hasznos húzásuk volt, ugyanis lecsaptak a Bullsból kitett védőspecialistára, Ronnie Brewerre.

A periméteren sokat javult, mélyült a csapat, hiszen amíg tavaly a sérvéből felépülő Baron Davisre vagy éppen a meredek leszállóágba kerülő Mike Bibby-re lehetett számítani a padról, addig most olyan nevek jönnek majd onnan, mint Brewer vagy Kidd, de még Prigionit is komolyabb játékosnak mondanám, mint a tavalyi Bibby-t. Brewer tökéletes pótlék lesz, amíg Iman Shumpert nem épül fel térdszalag szakadásából. Ugyanaz a profil, mint a fiatal Shumpert, fakezű, de szívós, jó védő, azonban hogy utána hol kap majd helyet meg játékperceket, az kérdés (Carmelo mögött játszhat akár hármast is). A nagy kérdés itt Felton. Tavaly pocsék szezonja volt Portlandben, ráadásul el is hízott, nem is kicsit. Most fogadkozik, hogy New York megint felpörgeti, szeret a városban játszani és már le is adott pár kilót, de nem árt nem elfelejteni, hogy mikor legutóbb itt játszott, még egy bizonyos Mike D'Antoni volt a vezetőedző, akinek a rendszerében szinte minden irányító többnek látszik, mint ami. Hogy a D'Antoni faktor volt-e az erősebb Felton akkori teljesítményében vagy tényleg a város és a hangulat számít neki ennyit, az idén kiderül.

A palánk alatt sokat javult a helyzet. Tyson Chandlernek most már nem egy, de rögtön két legit cseréje is van, mind Camby, mind az öreg Thomas hasznosabb játékos, mint bárki tavalyról ugyanebből a szerepkörből, úgyhogy center poszton nagy probléma nem lehet, mindhárman jó védők, tartást adhatnak a Knicks festékvédekezésének. Az erőcsatár poszt mindjárt érdekesebb, ott Amare Stoudemire mögött csak olyan játékosok játszhatnak, akik kényszernégyesek. Novak támadásban jól hasznosítható ezen a poszton is, óriási területet tud nyitni a betörő embereknek azzal, hogy nem lehet ott hagyni a triplán, de védekezésben emberhátrány erőcsatárként, míg Camby hiába volt eredetileg PF, szinte egész karrierje során centert játszott és mára már le is lassult ahhoz, hogy a mozgékonyabb négyeseket megfogja. Copeland bár a EuroChallenge legjobb pontszerzője volt, azért ettől még nem lesz faktor az NBA-ben, neki ugyanúgy csak az edzőtábor végéig szól a szerződése, mint Chris Smith-nek, kettejük közül a keretre pillantva mondjuk Copeland esélyesebb arra, hogy maradjon a szezonra is. Stoudemire egyébként együtt edzett Hakeem Olajuwonnal és a hírek szerint még szálkásabb, mint korábban (tavaly állítólag szedett fel pár kilót, ami nem segítette a játékát). Centermozgásokat próbált tanulni az ikonnál, a fogyással pedig vissza akar gyorsulni korábbi szintjére. Sok butasága mellett az egyik leggyorsabban tanuló játékosnak tartják, úgyhogy nála még akár foganatja is lehet az edzéseknek.

A Knicks szezonja azonban még mindig nem ezeken a dolgokon áll vagy bukik, hanem egy olyas valakin, akiről eddig csak egy fél mondat esett: Carmelo Anthony. A válogatottban nagyon hasznosan dolgozott, kevés idő alatt kevés labdából sok pontot termelt. Ha ezt tudná itt is csinálni, komoly esélyesként kezelhetnénk a New York-iakat. A gond az, hogy a Knicksben eddig nem ezt láttuk tőle, sokkal többet volt a kezében a labda, mint kellett volna lennie. Amare-val is kioltották egymást, az állandó 1-1-eiket a csapat is megsínylette, csapatjátéknak nagyon sokszor a nyomát se lehetett felfedezni, aztán már a nyomás is nagy volt rajta, mert mindenki az ő fejét követelte, plusz megjött Lin, akivel elindult a szekér felfelé, úgyhogy minden összejött tavaly Melonak, ami összejöhetett. Felton formája ezért lesz lényeges, mert ha ő visszatér a korábbi New York-i szintjére, akkor újra van egy olyan PG a csapatban, aki tud tempót diktálni és labdákat osztogatni a sztároknak a megfelelő időben és a megfelelő helyre. Ha Felton nem lesz jó, akkor viszont ugyanaz várható majd, mint eddig, Melo fog erőlködni az irányítással (amiben valljuk meg, nem jó) és akkor a Knicks hiába jut be mondjuk a rájátszásba, komoly eredményeket semmiképp sem érhetnek el, ahhoz Prigioni túl konzervatív, Kidd pedig túl öreg már, hogy ők esetleg átvegyék Feltontól ezt a szerepet.

Ezzel a kerettel a rájátszás a minimum, amit fel kell tudni mutatni. Mély is az állomány, jó is az állomány, és úgy nézett ki tavaly, hogy Mike Woodson megtalálta az összhangot a játékosokkal. Amare-nak biztos nem ártottak az Olajuwon mellett eltöltött órák, ahogy Melonak sem a válogatottban szerzett élmények, tapasztalatok. Hogy hol jutnak be, az ugyanúgy kérdés, mint a Netsnél, lehetnek divíziógyőztesek is, de az is simán elképzelhető, hogy csak harmadikok lesznek csak ezt a csoportot figyelembe véve is.

Boston Celtics

Jelenlegi keret

PG: Rajon Rondo, Jason Terry (FA - Mavericks), Keyon Dooling
SG: Courtney Lee (Rockets), Avery Bradley, Dionte Christmas (FA - Rethymno), Jamar Smith (FA - BK Prostejov)
SF: Paul Pierce, Jeff Green, Kris Joseph (draft)
PF: Brandon Bass, Jared Sullinger (draft)
C: Kevin Garnett, Chris Wilcox, Fab Melo (draft), Jason Collins (FA - Hawks)

"Megpróbáljuk megint, még egyszer, utoljára.". Hallottuk már ezt párszor a Celticstől és idén sem kezdtek újjáépítésbe, tegyük hozzá gyorsan, a tavalyi szezonból kiindulva nem is lett volna egyelőre értelme. Paul Pierce és Kevin Garnett hiába nem lett fiatalabb, nagyon mély keretet sikerült köréjük felhúzni, így a két idősebb sztárt nyugodtan pihentethetik majd az alapszakasz során, maradhat erejük a rájátszásra (főleg Pierce-nél volt ezzel gond tavaly). A Miamiben távozó Ray Allent két emberrel, Jason Terry-vel és Courtney Lee-vel is pótolták, maradt Garnett és Brandon Bass is, a szívműtétjéből felépülő Jeff Green is szerződést kapott, plusz két elég tehetséges magasember is jött a drafton, Fab Melo és Jared Sullinger.

A tavaly sokszor D-ligásnak tűnő kispad minden poszton erősödött. Mivel Allent két emberrel is pótolták, így a periméteren több használható emberük lesz, mint egy éve. Avery Bradley egyelőre sérült, de visszatérése után valószínűleg ő lesz a kezdő dobóhátvéd, ahogyan tavaly is, ezzel Rajon Rondóval a liga legjobban védekező hátvédsorát alkothatják. A két érkező, Lee és Terry esetében nem gond azonban, ha a padról kell beszállniuk, hiszen mindketten megszokták már ezt a szerepkört, így nem lesz belőle olyan sértődés, amely pl. tavaly Allen esetében megtörtént. Terry érkezésének köszönhetően nem Dooling lesz az első számú csereirányító, nagy valószínűséggel ő csak akkor lép majd pályára, ha sérülés van vagy garbage time. A külső sor bővebb rotációt segíti majd Green is, aki tavaly is nagyon hiányzott a csapatból, Pierce játékperceit az ő visszatérése csökkentheti leginkább, ráadásul nem csak mennyiséget, de minőséget is hoz, sokkal komplettebb játékos, mint a tavaly ezen a poszton pattogtató Mikael Pietrus vagy Sasha Pavlovic.

A palánk alatti részleg is komoly mennyiségi feltöltődésen ment keresztül. Bass és Garnett maradnak valószínűleg a kezdők, de Bass mögött ott lesz Green, aki erőcsatárként is bevethető, valamint az a Sullinger, aki csak azért csúszott le a Bostonig a drafton, mert az orvosok szerint krónikus hátsérülése van, ami miatt rövidebb lesz a karrierje vagy/és nagyon sokat bajlódhat vele. Akár így lesz, akár nem, játéktudásban talán a legjobb az idei draftosztályból a magasemberek közül, már most is nagyon képzett, okos, jó centermozgásai vannak. Garnett mögé visszatért a szintén szívműtétből felépülő Chris Wilcox, valamint jött még Jason Collins is, aki nem sok feladatra használható, de védekezésben hasznos center. Fab Melo ugyanez a kategória, a brazil középjátékos egyelőre túl sokat nem tud azon kívül, hogy magas, de Doc Riversék nyilván kezelésbe veszik majd (idén ettől függetlenül sok mindenre nem lehet tőle számítani).

A gond az lehet, hogy nagyon alulméretezett a palánk alatti szekció. Garnett még úgy, ahogy ott van magasságban és súlyban is, de Bass alacsony négyes, Green kiscsatár/erőcsatár átmenet, Sullinger echte 4-es játéka alapján, de magassága szerint hármas, Wilcox pedig szintén nem center méret, de itt azt kell majd játszania. Olyan nagy problémát ez tavaly sem okozott, de azért nem árt figyelembe venni, hogy a festékben ilyen szempontból sebezhető lesz a Celtics.

A rájátszásba jutás nem kérdés, a "hol?" pedig valószínűleg őket érdekli a legkevésbé, a Boston már nem egyszer, nem kétszer bemutatta, hogy képes pályahátrányból is nyerni, szinte bárki ellen. A legfontosabb valószínűleg a kulcsemberek pihentetése lesz, ezzel párhuzamosan pedig Sullinger játékba hozása. Minden embernek meglesz a lehetősége a bizonyításra, Rivers mester nagyon jól menedzseli a játékperceket és ha nincs sérülés, ettől a Bostontól még mindig kitelik bármi. Ne feledjük, tavaly egyetlen meccsre voltak a döntőtől, és egy bizonyos LeBron James földöntúli meccse kellett ahhoz, hogy ne ők játszanak az Oklahoma ellen a fináléban.