Az első NBA (BAA) szezon

1947. április 22-én a Philadelphia Warriors 83-80-ra legyőzte a Chicago Stags gárdáját, ezzel megnyerte a BAA első kiírását - mivel ennek az idénynek a kezdetéről a Toronto Huskies - New York Knicks meccsre tekintünk a liga történetének első meccseként, Ossie Schectman kosarát pedig a liga első kosarának tartják világ szerte, ezért nyugodtan kijelenthetjük, ez volt az első bajnoki cím még akkor is, ha nem NBA-nek hívták még akkor a ligát.

Hogy az még egy teljesen másik liga volt, azt jól mutatja, hogy összesen három csapat élte túl a nyitószezon 5 éves évfordulóját. A Boston Celtics akkoriban még a leggyengébb klubok közé tartozott (22-38-cal keleten az utolsó előttiek lettek 6 gárdából, összességében hátulról a negyedikek 11 együttes közül), nem sokkal később azonban igazi dinasztiát építettek fel. A New York Knicks azért nem csak Schectman kosarát tudja felmutatni abból az idényből, 33-27-tel kelet harmadik helyén végeztek, ezzel bejutottak a PO-ba - mentek egy kört, majd az elődöntőben 2-0-ra kikaptak a későbbi győztestől. A Philadelphia Warriors pedig 1956-ban még Philadephiában, 1975-ben és tavaly pedig Oaklandben Golden State néven lett bajnok.

A nyugati divízió öt csapata közül egyik sem bírt ki öt idényt a ligában. Az utolsó (15-45) Pittsburgh Ironmen, az utolsó előtti (20-40) Detroit Falcons, illetve a Cleveland Rebels (30-30) első és egyetlen idényét töltötte a ligában. A divízió második helyén végző (38-23), a PO első körében a Phillytől kikapó St. Louis Bombers, valamint a nyugatot megnyerő (39-22), az elődöntőben az alapszakasz győztes Washington Capitolst kiejtő, majd a döntőben elbukó Chicago Stags 4-4 szezont húztak le, ők az első NBA-re keresztelt év után szűntek meg. Keleten a három most is létező csapat mellett a Toronto Huskies azonnal feloszlott az első év után, a Providence Steam Rollers 3 idény erejéig bírta, ők az első NBA szezon előtt fejezték be működésüket, a már említett, alapszakasz-győztes Washington Capitols pedig az ötödik év közepén, 10-25-nél mondott csődöt.

A lebonyolítás is teljesen más volt, hiszen 60 meccses alapszakaszt rendeztek, tie-breaker pedig akkor még nem létezett - a Chicago és a St.Louis lejátszottak egy 61. meccset is egymás ellen, hogy eldöntsék, ki nyeri a divíziót.

A Stags nyert, ezzel ők erőnyerők voltak a PO első körében, ahol nem keresztjáték volt a 2-3. helyezettek között, hanem a két második játszott egymás ellen, valamint a két harmadik is egymást próbálta legyőzni. Mindkét párharcból a keletiek mentek tovább (Philly, New York), ahol megmaradt a furcsa vonalvezetés: a két divízió két nyertese egymást gyűrte, míg a két "selejtezős" továbbjutó, a Warriors és a Knicks egymással küzdött. A szervezők úgy döntöttek, hogy az első körben két nyert meccsig tartó párharc miatt ne kerüljön hátrányba a két alacsonyabban rangsorolt gárda - a Philly-Knicks sorozat 2 nyert meccsig tartott, ezt nyerte 2-0-ra a Warriors, míg a Stags és a Capitols párharcát 4-2-re nyerte a Chicago, de úgy, hogy két washingtoni meccs után egy chicagói, egy washingtoni és két chicagói meccs következett. A döntő már értelemszerűen négy nyert meccsig ment, ott diadalmaskodott 4-1-re a némileg pihentebb Warriors.

A Washington utcahosszal nyerte egyébként az alapszakaszt, 49-11-es mérlegük 11 meccsel volt jobb, mint az utánuk következő csapatoké - a Chicago és a St. Louis gyakorlatilag 38-22-vel végeztek az alapszakaszban, mielőtt le kellett játszaniuk az egymás elleni mérkőzést a kiemelés eldöntéséért. Volt egy 15 és egy 17 meccses győzelmi sorozatuk is - utóbbi 1969-ig rekord maradt. A fővárosiak alkották a legkiegyensúlyozottabb csapatot, hiszen támadásban másodikak voltak (73.8 pont/meccs), védekezésben pedig a legjobbak (63.9 pont/meccs). Meglepetés volt ezek után, hogy a támadásban legjobb (77.0 pont/meccs), de védekezésben a második legrosszabb (73.3 pont/meccs) Stagstől kikaptak az elődöntőben.

Két igazán nagy nevet találhatunk az akkori mezőnyben - persze több ismerős is akad, Schectman mellett például az a Press Maravich, aki a későbbi legenda, Pete Maravich édesapja volt, vagy a Sixers 1972-ben Hall of Fame-be választott edzője, Edward Gottlieb.

Az egyik legendát keveseknek kell bemutatni: a Washington trénere akkoriban Red Auerbach volt, aki Bostonban a liga történetének egyik, ha nem a legjobb edzője lett, 9-szer nyert a Celticsszel bajnoki címet trénerként, 7-szer pedig vezetőként. A másik kiemelkedő név az "akkori idők Kobe Bryantje", Joe Fulks volt, aki a végső győztes Sixers scorere volt - messze ő dobta rá (1557, 1154 volt a következő legtöbb) és be (475) is a legtöbb kettest (ekkor tripla még nem volt), de ő hibázta a legtöbbet is (1082), ő dobta rá (601, 385 volt a következő legtöbb) és be (439) a legtöbb büntetőt, és neki volt természetesen a legmagasabb pontátlaga is (23.1, 16.8-del követték őt a listán). Fulks lett a második idény pontkirálya is (22.1), 1978-ban pedig játékosként bekerült a Hírességek Csarnokába.

A Capitols sztárja az a Bob Feerick volt, aki Fulksszal együtt All-BAA első csapatba került az idény végén, és aki egyébként a liga leghatékonyabb játékosa volt akkor - az ő számaiból is jól lemérhető, hogy mennyit fejlődött azóta mindenben a játékban. Feerick lett a pontlista második helyezettje (16.8), 40.1%-kal pedig övé lett utcahosszal a legjobb mezőnyszázalék - egyetlen egy ember jutott 34% fölé rajta kívül az egész ligában, a Torontónál és Clevelandben is megforduló Ed Sadowski (36.9%). Övé volt a negyedik legjobb büntetőszázalék is (76.1%), így nem meglepő, hogy összességében nyerte a TS-kategóriát is, akkoriban még 45.3% is elég volt ehhez. Win Shares alapján még Fulkst (16.3) is megelőzte (18.6), ők ketten kiemelkedtek a mezőnyből. Feerick később 1963-tól 1974-ig a Warriors vezetője volt, tehát pont nem nyert bajnoki címet az együttessel.

Még egy kis érdekesség abból a szezonból: a liga történetének valószínűleg legtöbb edzőváltása is ebben az évben történt, ha csak egy csapatot nézünk, a Huskies ugyanis nem kevesebb mint négy edzőt fogyasztott el az idény során - az is az igazsághoz tartozik, hogy a már említett Sadowski, Lew Hayman, Dick Fitzgerald és Robert Rolfe közül Sadowski és Fitzgerald játékosedzők voltak.