Az igazi csapatjáték
Tegnap volt 20 esztendeje, hogy a Seattle Supersonics másodjára is megcsinálta - az NBA történetében is összesen második alkalommal -, hogy 10 embere is legalább 10 pontot szerzett egy találkozó alkalmával. Most erre a két Sonicsra, az 1994 novemberében hozzájuk ebben az összevetésben társuló Phoenix Sunsra, illetve a három konkrét találkozóra tekintünk röviden vissza.
1994. április 14-én a Seattle a Los Angeles Clipperst fogadta. Az világos volt a szezon végének közeledtével, hogy a két gárda teljesen más célokért küzd: a Supersonics az alapszakaszt 63-19-es mérleggel megnyerte, míg a Clippers 27-55-tel a Pacific divízió legutolsó helyén végzett. A mérkőzésre is zsinórban négy vereséggel érkeztek a Los Angeles-iek, a Seattle pedig három sikert aratott egy huzamban ezt megelőzően.
A találkozón aztán nem történt meglepetés, hiszen már az első negyed után 25 ponttal vezetett a jóval esélyesebb hazai gárda (40-15), és 78 pontot dobva 36 egységgel álltak jobban a félidőben a többek között Ron Harpert, Mark Jacksont és Dominique Wilkinst is soraiban tudó Clippersnél. A végeredmény 150-101 lett a 21 pontos Detlef Schrempf vezette Sonics javára, akik szezoncsúcsot állítottak fel ekkor dobott pontok tekintetében. A teljes meccsstatisztikát ezen a linken megtaláljátok!
A Clippers a hetedik legrosszabb mérleggel végzett és Lamond Murrayt húzta az 1994-es drafton, de sokáig nem tudtak szignifikáns javulást bemutatni. A Seattle ekkor élte második virágkorát, hiszen folyamatosan ott voltak a PO-ban, 1996-ban döntőt is játszottak, a Gary Payton - Shawn Kemp duó a liga egyik leglátványosabb párosa volt, de pár héttel ezt a győzelmet követően minden idők egyik legnagyobb negatív meglepetését okozták azzal, hogy 2-0-s előnyről kikaptak a nyolcadik kiemelt Denver Nuggets ellen a rájátszás első körében.
Ha már a Seattle-i aranykorszak, akkor itt mindenképpen az 1970-es évek végét kell megemlíteni, hiszen 1978-ban a Washington Bullets ellen döntőt játszott és alig kapott ki a Lenny Wilkens vezette gárda, egy évvel később azonban visszavágtak és 4-1 arányban legyőzték a fővárosi együttest a fináléban - címvédőként indultak tehát neki az 1979-80-as idénynek.
1980. március 30-án, az alapszakasz utolsó meccsét a Portland TrailBlazers együttesével játszották hazai környezetben. Mindkét alakulat biztos PO-résztvevő volt már ekkor, hiszen a Seattle a harmadik, a Portland pedig a 6. helyen állt nyugaton. Gus Johnson (23 pont) vezetésével könnyedén, 135-104 arányban nyert a Sonics a híres-hírhedt Kermit Washington (18 pont) vezette Blazers ellen. Érdekesség, hogy a vesztesnél is heten dobtak legalább 10 pontot - ez a Seattle-nél 10 embernek sikerült, az NBA történetében legelőször. A teljes meccsstatisztikát ezen a linken megtaláljátok!
Akkor még kicsit más volt a PO-rendszer, mint manapság. Az NFL-ből ismerős előnyerő volt az első két helyezett, a harmadik a hatodikkal, a negyedik pedig az ötödikkel találkozott, így a két gárda a PO első körében is összecsapott. Onnan is a Sonics ment tovább 2-1-es összesítéssel, a Milwaukee Bucks 4-3-as legyűrése után azonban a Los Angeles Lakers a nyugati döntőben útjukat állta (1-4), a Wilkens-féle Seattle szorosan vett fénykora pedig véget ért. A Blazers jó csapat volt ezek után is, de az igazi kiugrásuk a '90-es évek elejére datálható.
A harmadik olyan alkalomra, amikor egy csapatból 10-en is kétszámjegyű pontot termeltek, nem kellett túl sokat várni a második után. Fél évvel a cikk elején tárgyalt Sonics - Clippers ütközetet követően újra a Los Angeles-iek voltak a szenvedő fél: 1994. november 23-án a Phoenix Sunshoz látogattak.
A Clippers még a korábbiakhoz képest is nagyon meggyengült, hiszen Mark Jacksont elcserélték, Dominique Wilkins a Boston Celticshez, Ron Harper pedig a Chicago Bullshoz igazolt. Nem volt meglepetés, hogy 140-109-re, simán kaptak ki úgy, hogy az utolsó negyedet még meg is nyerték. Az ezen a nyáron draftolt Lamond Murray 30 pontot szórt a padról, de az arizonaiaknál mindenki hozzátett egy keveset a siker érdekében, a legeredményesebb játékosuk Wesley Person volt 19 ponttal. A teljes meccsstatisztikát ezen a linken eléritek!
A Clippers az év végén az 1/2-vel Antonio McDyesst húzhatta, de elcserélték a Denverhez Brent Barryért és Rodney Rogersért cserébe. A Suns 1993-ban még döntőt vesztett a Chicago Bulls ellen, 1994-ben pályahátrányból kaptak ki a nyugati elődöntőben a későbbi győztes Houston Rocketstől, ebben az évben, 1994/95-ben pedig pályaelőnyből tették meg ugyanezt, mindkétszer egészen drámai körülmények között - '94-ben 2-0-ra vezettek a két idegenbeli találkozó után, '95-ben pedig 3-1-re mentek, majd az utolsó 3 meccsből kettőt otthon játszhattak, de mindkét idényben elbuktak Hakeem Olajuwonékkal szemben.