Az NBA arénái 2/3.: a déli államok gazda(g)sága

Sorozatunk második részében fókuszban Florida és Texas, de több érdekes hátterű csarnok is sorra kerül.

 

(A nevekre kattintva megnézhetitek a csarnokok belsejét.)

Southeast divízió

Miami Heat - American Airlines Arena (2000)
 
Az előző epizódot Sacramentóban fejeztük be, ahol egy 1988-ban épült arénában játszik a Kings. Miami és Sacramento eltérő körülményeit mutatja, hogy a Heat első csarnoka is 1988-ban épült, de nagyon hamar, 2000-ben el is költözött belőle a franchise a teljesen modern AAA-ba. 213 millió dollárból húzták fel, 19 600 nézőt láthat vendégül, és kizárólag egyetlen major csapat, a Heat használja.
 
A Triple A-nek is becézett létesítmény Miami-Dade megye tulajdona, ismert különleges kivetítőjéről, amely a légnyomástól függően változtatja a színét. A Heat nem fizet bérleti díjat a használatért, a csarnok zenei koncertek, illetve más sportesemények (főként WWE-gálák) rendezéséből tartja fent magát a megyei támogatás és a névadó légitársaság szponzorációja mellett.

Atlanta Hawks – Philips Arena (1999)
 
A Heat csarnokához hasonlóan a Hawks arénája is 213 millió dollárból épült fel, és szintén megyei tulajdonban van, viszont a működtetést a Hawks tulajdonosi köre végzi. 1999-ben vette birtokba a Hawks és Thrashers, majd a hokicsapat 2011-ben Winnipegbe távozott, így jelenleg abszolút kosárlabda-központú a csarnok, hiszen a Hawks mellett a WNBA-s Atlanta Dream is itt játszik.
 
A Philips Arena ugyanakkor az atlantai közösségi élet központja is, 2011-ben a harmadik legjobban kihasznált létesítmény volt az Egyesült Államokban. A névadó a holland Philips vállalat, amely 20 évre, 185 millió dollárért szerezte meg a névhasználati jogot 1999-ben. A csarnokot egyébként Ted Turner médiamágnás, a helyi CNN alapító-tulajdonosa építtette – érdekesség, hogy alapvetően a Thrashers miatt kellett felhúzni, mert Atlantában nem volt megfelelő hely a profi jégkorongozáshoz.
 
Washington Wizards – Verizon Center (1997)
 
A korábban MCI Centerként ismert aréna igazi kosárparadicsom, hiszen a Wizards mellett a Mystics (WNBA) és a Georgetown Egyetem is itt játssza a hazai meccseit. A két proficsapat (illetve az NHL-es Washington Capitals) mellett a csarnok is Ted Leonsis többségi tulajdonában van 2010 óta: a milliárdos ingatlanbefektető még a dotcom-lufi kipukkanása előtt gazdagodott meg az AOL egyik vezetőjeként.
 
Bár maga a létesítmény nem idős, sajnos hosszú listája van a problémáinak, pedig az előző tulajdonos, Abe Pollin teljesen magántőkéből építtette fel. A Washington kínai negyedében felépült csarnok olyan telekár-robbanáshoz vezetett a környéken, hogy tucatjával zártak be a kínai üzletek; 2010-ben az összes élelmiszer-árusító helyet elmarasztalták a csarnokban higiéniai hiányosságok miatt, amelyeket a nem kiirtott egerek piszka okozott; többször volt gond a jég minőségével; 2014-ben a tető lyukadt ki egy Wizards-Rockets meccsen.

Orlando Magic – Amway Center (2010)
 
A korábbi csarnok (Amway Arena) 1989-ben, a franchise indulására lett kész, azonban nagyon hamar elavulttá vált – a szomszédos Miamival ellentétben azonban itt csak 2010-re épült fel az új létesítmény. A csarnok egy közel 1 milliárd dolláros fejlesztés 480 milliós része, mellette egy nagy színház- és hangversenyterem, illetve egy felújított amerikai futball stadion valósult volna meg – végül a stadiont nem újították fel, de az épületegyüttes így is Orlando belvárosának meghatározó része.
 
A csarnok a város tulajdona, a névadó pedig az itthon is ismert Amway, melynek egyik alapítója, Richard DeVos és családja az Orlando Magic tulajdonosa. A 10 évre szóló, összesen 40 millió dolláros névhasználati szerződés mellett a Magic 30 évig évi 1 millió dolláros bérleti díjat fizet a 18 846 férőhelyes, hipermodern csarnok használatáért, viszont a teljes jegybevétel a franchise-nál marad.
 
Charlotte Hornets – Time Warner Cable Arena (2005)
 
A csarnokot kifejezetten a Bobcats részére építették, 2008-ig Charlotte Bobcats Arena-nak hívták a 19 077 férőhelyes létesítményt. 2008-ban kötött a gárda szerződést a Time Warnerrel meccseik kábeles közvetítéséről, ennek keretében nevezték át. Megnyitásakor a legnagyobb kivetítővel rendelkezett az Egyesült Államokban, de még manapság is nagyszerű élményt nyújt a 16x28 lábnyi (közel 8.5x5 méter) videófelület.
 
A csarnok a város tulajdona, és bizony a helyi politikának is köszönhető, hogy a csarnokot nem az eredeti Hornets (ma már Pelicans) számára építették. Bár a városvezetés támogatta az építést a 90-es évek végén, civil szervezetek hatására a városlakók egy népszavazáson elutasították azt. A város ezt követően is nyitott volt egy új aréna felépítésére, de addig nem akartak hozzálátni a szervezésnek, amíg a nehéz természetű tulajdonos, George Shinn el nem adja a csapatot. Shinn erre nem volt hajlandó, végül az NBA tulajdonosi tanácsa úgy oldotta meg a problémát, hogy engedélyezte a franchise elköltöztetését New Orleansba, cserébe viszont engedélyezték egy új Charlotte-franchise létrehozását.

Southwest divízió
 
San Antonio Spurs – AT&T Center (2002)
 
A Spursnél mindenképp meg kell említeni az Alamodome-ot, ami (nevéből adódóan) egy fedett amerikaifutball-pálya (dome). A csapat első bajnoki címét 1999-ben még itt nyerte, a döntő utolsó meccsén rekordszámú, 40 000 néző drukkolt. Az Alamodome-et a Spurs meccseire egy óriási függönnyel kettéválasztották, így átlagban 35 ezer szurkolót engedhettek be. Ez, illetve az óriási belső magasság jellegzetes atmoszférát teremtett – olyat, ami nagyon messze van az aréna-érzéstől.
 
Közel 10 évig tartott a huzavona az új létesítményről, de végül Bexar megye engedett, és 186 millió dollárból (ennek egy részét, 28 milliót a Spurs tulajdonosa állta) megépült az SBC Center – megérte, rögtön az első szezon végén bajnoki címet is szerzett a gárda. A csarnok 18 581 néző befogadására alkalmas, és kifejezetten kosárlabdára építették – no meg a Rodeo-ra. Az SBC infókommunikációs vállalat 20 évig 41 millió dollárért használhatja a nevet - időközben átnevezték AT&T-re, ezért változott meg az aréna neve is. Idén nyáron 101 millió dolláros felújítást kezdtek el, aminek köszönhetően remélhetőleg nem fognak denevérek röpködni benne és nem romlik el a klímája június elején.

Houston Rockets – Toyota Center (2003)
 
1999 körül maga David Stern jelentette ki: ha nem épül hamarosan új aréna a kétszeres bajnokcsapatnak, akkor a franchise el fog költözni – ez mindent elmond a korábbi csarnok, a The Summit modernitásáról. Az egyértelmű figyelmeztetés ellenére 2001-ig nem született megegyezés a tulajdonos és a város között, végül Les Alexander tulaj vállalta, hogy 45 millió dollárral beszáll, így épülhetett meg a Toyota Center.
 
A 18 055 férőhelyes csarnok névhasználati jogait a Toyota vette meg 100 millió dollárért 20 évre, valószínűleg nagyban annak köszönhetően, hogy ekkor már a csapatnál volt Yao Ming – az ázsiai játékosokat és piacot nem véletlenül kezeli kiemelten azóta is a franchise. A csarnokot egyébként is szinte csak ők használják, a legendás WNBA-csapat, a Comets 2007-ben megszűnt.
 
Memphis Grizzlies – FedExForum (2004)
 
A Grizzlies 2001-ben költözött le Vancouverből Memphisbe, a város 2002-ben meg is kezdte az építkezést, két év múlva pedig a kosárlabda birtokba vehette a FedExForumot: 2004 óta nem csak a Grizzlies, hanem a Memphis Egyetem csapata is itt játszik, így például Derrick Rose-nak nem kell bemutatni a helyet. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a vadonatúj csarnok egy egész franchise kultúráját változtatta meg, a helyiek csak Grindhouse-nak becézik, és valóban fantasztikus atmoszférája van, ha teltház, 18 119 néző buzdítja a csapatot.
 
A 250 millió dollárból épített létesítmény a helyi központú mammutcég, a FedEx tetszését is elnyerte, 92 millió dollárt fizettek a névhasználati jogért, erősítve a helyi összefogást a csapatért. A Grindhouse a franchise és Memphis sportéletének szimbólumává vált úgy, hogy előtte semmilyen major ligás csapat nem volt képes megragadni a városban.

New Orleans Pelicans – Smoothie King Center (1999)
 
Az aréna ugyan a legkisebb (16 867 nézőt képes fogadni NBA-meccsen), ugyanakkor ikonikus hely: a 2005-ös Katrina Hurrikán csak kisebb károkat okozott benne, így orvosi és azon belül műtéti központként funkcionált a pusztító természeti csapást követően. Louisana állam tulajdona a 114 millió dollárból elkészült létesítmény, amely annak köszönhetően nem sérült meg komolyabban a hurrikánban, mert a tervezése során az extrém időjárási körülményeket is figyelembe vették.
 
A Pelicans otthonán szerencsére ma már semmi nyoma a pusztításnak, 2013 óta egy teljes körű fejlesztés és felújítás zajlik benne, 2014-ben az All-Star Gálát is itt rendezték – manapság a kevesebb ülőhelyet leszámítva az egyik legmodernebb NBA-aréna.
 
Dallas Mavericks – American Airlines Center (2001)
 
Az American Airlines Arena-val kezdtünk, az American Airlines Centerrel zárunk – a névadó szponzorációnak a 2006-os és a 2011-es NBA-döntő ad különösen pikáns ízt. Az AAC 19 200 főt képes befogadni, és egy évvel az AAA után adták át. A csarnok Dallas tulajdona, és nem sajnálták belőle az anyagot: 420 millió dollárért épült fel.
 
A Dallas Mavs akkori tulajdonosa, a milliárdos Ross Perot szorgalmazta az építkezést, és a Dallas melletti Forth Worthben székelő American Airlines már 1999-ben aláírt egy névhasználati szerződést 195 millió dollárról, így nagy anyagi kockázattal nem járt a felhúzása. A Mavs mellett az NHL-es Dallas Stars is itt játszik. A csarnok és a hozzá kapcsolódó épületek külseje több építészeti díjat nyert el, kiválóan illeszkedik a dallasi városképbe.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus