Az NBA bajnoka 2013-ban: LA Lakers!

A tények

Napra pontosan 5 éve, 2008. február 1-én cserélte el a Memphis Grizzlies röpke története addigi legjobb játékosát, a spanyol Pau Gasolt a Los Angeles Lakersbe. Kobe Bryant egy csapásra egy olyan csapattárshoz jutott, akivel elérhetővé vált az újabb bajnoki cím. Az eredmény ismert: a Lakers sorozatban három bajnoki döntőt játszhatott, amiből kettőt meg is nyert, az idősebbik Gasol testvér hathatós közreműködésével, holott a Lakers fiatal centere, Andrew Bynum szinte folyamatosan kisebb-nagyobb térdsérülésekkel bajlódott. Pau Gasol az NBA történetének egyik olyan ritka játékosává fejlődött, aki mindkét felső poszton (erőcsatár és center) is képes klasszis teljesítményre.

Egészen a 2011-es, Dallas elleni másodikkörös playoff-párharcig úgy tűnt, hogy az a csere nagyon megérte a Lakersnek – ám az azóta eltelt másfél évben Pau Gasol motivációs gondokkal küszködik, a 2011-12-es csonkaszezonban pedig Andrew Bynum végképp elvette tőle az első számú palánk alatti opció szerepkörét. Ezt a 2012-13-as szezonban sem tudta visszaszerezni, sőt a kezdőötösből is kiszorult - annak ellenére, hogy Bynum már nincs a csapatnál, Dwight Howard pedig minden idén, csak nem az a rettegett palánk alatti erő, amit korábban megismertünk. A spanyol évi 19 millió dollárért nem lett más, mint egy nagy ballaszt – pedig 32 évesen még bőven van benne tartalék.

Abban a bizonyos 2008 februári cserében a következő játékosok és draftjogok mozdultak: a Grizzlies Pau Gasol játékjogát és egy 2010-es második körös draftjogot adta (Devin Ebankset választották ki vele később). A Lakers a nagy lejáró Kwame Brown mellett két elsőkörös draftjogát (2008, 2010) és Javaris Crittentont passzolta le – és a 2007 nyarán 48. helyen draftolt center, Marc Gasol játékjogát. Arról a Marc-ról van szó, aki ’csak’ Pau öccse volt. Akkor még.

A hosszú bevezető után itt vesszük fel az alternatív történelem fonalát. Az alábbi események nem mindegyike történt meg – de megtörténhetett volna…

Január és Memphis: menny és pokol a Lakersnek

2007 ősze csodásan alakult a Lakersnél. Az előző évek vesszőfutása után végre úgy játszott a csapat, hogy Kobe Bryant is elismerően csettinthetett. A fiatal Andrew Bynum nagyon összekapta magát azok után, hogy egy nyári (talán ál-)interjúban Bryant teljesen kiakadt a Lakers-menedzsmentre, amiért nem cserélték el Bynumot Jason Kiddért: Kareem Abdul-Jabbar, a liga és a Lakers története egyik legjobb, legokosabb centerének mentorálása alatt falrengető zsákolásokkal, blokkokkal, valamint kiváló lepattanózásával és dobószázalékával tűnt ki.

2008 januárjára Kobe Bryant minden valamirevaló MVP-sorrendben az 1-2. helyen állt. A Fekete Mamba már éppen elkezdett azon morfondírozni, hogy jó lenne egy újabb bajnoki címet szerezni – amikor beütött a krach. 2008. január 13-án, éppen a Memphis Grizzlies ellen Bynum egy ártalmatlan szituációban ráesett csapattársa, Lamar Odom lábára – az eredmény térdszalagszakadás.

Ekkor dobta be magát Mitch Kupchak, a Lakers GM-je. Kupchak hosszú tanulóidő után vette át a menedzsment vezetését a legendás Jerry Westtől, ám inkább mellényúlásairól (Kwame Brown megszerzése, Caron Butler elcserélése) volt ismert. Ezúttal azonban sorsdöntő cserét hozott össze: megszerezte Pau Gasolt.

Bár Chris Wallace, a Grizzlies elsőéves GM-je, akinek komoly tapasztalata volt a tehetségkutatásban (játékosmegfigyelőként kezdte), felfigyelt Marc Gasolra, a fiatal spanyol center egy gyorsan összehozott, éjszakába nyúló videókonferencia során azt mondta Wallace-nak: jelenleg nincs tervben, hogy átjöjjön az NBA-be a Barcelonából - és ha át is jön, nem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy bátyjával játszhasson együtt.

Azt persze nem kötötték Wallace orrára, hogy Bynum sérülése miatt már titokban megkezdték az első egyeztetéseket – a Memphis GM-je viszont nem akart egy bizonytalannak (és Pau Gasolból kiindulva, hangulatembernek) tűnő játékossal foglalkozni, örült, hogy megszabadult a "nagytesótól". Így is éppen elég munkája volt, hiszen a Grizzlies újjáépítését készítette elő – Marc Gasol játékjoga kikerült a cseréből.

Elsőre: bajnoki cím

2008 nyara mozgalmas volt a Gasol-család számára. Pau Gasol remek játékával a Lakers a nagydöntőig menetelt, és bár kikaptak a Bostontól, Gasolról mindenki elismerően szólt: nélküle ez a csapat legkésőbb a főcsoportdöntőben kiesett volna. Andrew Bynum májusban kés alá feküdt, ezért a Lakersnél úgy döntöttek, hogy áthozzák Marc Gasolt a tengerentúlra.

A "kis" Gasol hároméves újoncszerződést kapott, és már a pekingi olimpiai döntőben megmutatta: nem ez lesz a határ. A győztes Team USA legnagyobb sztárja, Kobe Bryant is a tenyerét dörzsölte Marc jó játéka láttán, és már ekkor megkezdődött a spannolás a másik spanyollal.

Marc első éve remekül sikerült, hiszen rengeteget és jól játszott – nem mellesleg rögtön bajnoki címet szerzett a csapattal! Vetélytársa, Bynum a 2008-09-es szezonban az egyik sérülésből a másikba esett. Már zsebében volt új, négyéves szerződése, de a térde elég nehezen gyógyult. Az alapszakasz végére, majd a playoffra végül felépült, de komoly szerepet nem kapott: addigra összeállt a rotáció, amit a konzervatív Phil Jackson már nem nagyon bontott meg – egyébként sem volt a szíve csücske a szupertehetséges, de az Öregnek már túl szertelen Bynum.

Marc viszont remekelt. Testvéréhez hasonlóan kiemelkedő kosárintelligenciával rendelkezett, így gyorsan megértette a triangle offense lényegét, a csapat sztárjai is támogatták, játékideje is volt bőven – nem csoda, hogy bekerült az év második újoncötösébe, és a Zen Mester is elismerően nyilatkozott róla, kiemelve dobókészségét és meglepően jó palánk alatti védekezését. A bemutatkozását megelőző hírekkel ellentétben kifejezetten jól végezte a piszkos munkát a palánkok alatt.

A vízválasztó szezon

A bajnok Lakers természetesen vonzotta a veteránokat, a védekezőspecialista Ron Artest érkezett kiscsatár posztra – a magas posztokra viszont nem kellett igazolni. Centerben Bynum és Marc Gasol, erőcsatárban Pau Gasol és Lamar Odom – több a jónál. A kezdőötösben Artest, Bryant és Fisher állt a vártán, a cseresorban hátvédposztokon Shannon Brown és Jordan Farmar atletizált, Sasha Vujacic vajkeze pedig lövöldözte a triplákat.

Bajnokcsapathoz méltó tíz játékos, és a Lakers nem is hazudtolta meg a várakozásokat: nagyobb bukkanók nélkül húzta be sorozatban második bajnoki címét.

Phil Jacksonnak könnyű dolga volt, hogy kit játszasson centerben: Bynum térdeit nem akarták 35-40 percig terhelni, ezért az ősz mester logikus döntést hozott: Marc Gasol kezdett centerben, míg Bynum a padról érkezett. Nem egyszer állt fel a Lakers 4 gyors emberrel (Farmar, Brown, Vujacic, Odom) és Bynummal, aki így tulajdonképpen első opcióként játszhatott, és nem is vallott szégyent: a cseresor alaposan levette a terhet Bryant és Pau Gasol válláról, akik így a playoffban megállíthatatlanok volt.

2010 őszén Marc a válogatottban is egyértelműen megszerezte a kezdőcenter pozícióját, emellett a Lakersnél is értékelték a fejlődését: négyéves szerződést tettek elé, amit némi testvéri ráhatásra alá is írt - így 2011-ben lejáró szerződését követően további négy évre, 2015-ig elkötelezte magát a Lakershez. Kalifornia kiemelkedő nagyságú spanyol ajkú lakossága szemében a Los Angeles Lakers lett ’a’ csapat, hiszen két kiváló hispán játékossal kötöttek hosszú távú szerződést (Pau Gasol korábban 2014-ig kötelezte el magát).

Zavar a gépezetben

2010 nyara más változást is hozott a Lakersben: a szabadügynök Jordan Farmar elköszönt a csapattól, hogy nagyobb szerződést kössön a Nets-szel. Helyére a rutinos Steve Blake érkezett, aki azonban önhibáján kívül nem igazán vált be. Farmar és Bynum játékkapcsolata nagyon fontos volt a 2009-10-es évben, ez azonban felbomlott, és a térdsérüléseit most már véglegesen kikúráló Bynum játékára is komoly hatással volt. A center kevesebb jó labdát kapott, és elégedetlenségének hangot is adott csere-szerepkörével kapcsolatban: nyilatkozataiban először burkoltan, a szezon vége felé már nyíltan arra célozgatott, hogy a Pau Gasol-Kobe Bryant duó a háttérben azon dolgozik, hogy eltávolítsa a csapattól - Phil Jackson hallgatólagos beleegyezése mellett.

Az egészben az volt a legfurcsább, hogy bár Bynum elsősorban a kispadról szállt be, rengeteg percet kapott és pályafutása legjobb számait hozta. Kis híján még az All-Starra is meghívták, az alapszakaszt követően pedig vita nélkül kapta meg a Legjobb Hatodik Embernek járó díjat.

A playoffra a kedélyek látszólag lenyugodtak, a nyilatkozatokban mindenki mindenkit dicsért, ennek ellenére a fiatal Thunder kiejtette őket a playoffból. Phil Jacksonnak elege lett a cirkuszból és visszavonult a szezon végén. A Thunder elleni vesztes párharc azonban nem csak azon múlt, hogy a Lakers mennyire volt csapat: Derek Fisher, a gárda ötszörös bajnok irányítója láthatóan egyre kevésbé bírta a tempót a fiatal játékmesterrel, Russell Westbrook-kal. Jackson nyugdíjazása és Mike Brown vezetőedzővé kinevezése azt is jelentette, hogy a triangle offense-t is nyugdíjazták – nem volt nagy kunszt végiggondolni, hogy a triangle-ben felnőtt Fisher hiányosságai hatványozottan ki fognak jönni egy hagyományosabb támadórendszerben.

Marc Gasol próbált kimaradni a szócsatákból, és a játékára koncentrálni. Sokat fejlődött passzolásban, blokkolásban és lepattanózásban, és izmot is bőven pakolt magára a pozíciós játék miatt – nem mellesleg 75%-os büntetőzővé fejlesztette magát.

A 2011-es bajnoki címet a Miami szupertriója nyerte, a James-Wade-Bosh trió a nagydöntő utolsó meccsein sokkal jobban bírta erővel, mint a bajnok kiverésén felbuzduló, de még kissé tapasztalatlan Thunder által a főcsoport-döntőben teljesen kifárasztott dallasi öregfiúk.

Vissza a győztes útra

2011. júliusában a lockout miatt megállt az élet a ligában, a Gasol-testvérek viszont játékban maradtak, és a válogatottal ősszel behúzták az Európa-bajnoki címet. 2011 december elején végre megegyezett a játékos-szakszervezet és a liga, így megnyílt az átigazolási piac. Shannon Brown Farmarhoz hasonlóan több pénzért elköszönt és a Sunsba távozott – a Lakersnél azonban volt fontosabb dolguk is ennél, hiszen egy új kezdőirányítóra vadásztak, aki nem volt más, mint Chris Paul.

A New Orleans Hornets a sérülését végképp feledő Andrew Bynumot, Lamar Odomot és két elsőkörös draftjogot (2012, 2014) kapta a cserében, és nem is bánták meg: Bynum a csonkaszezonban, megszabadulva a csere-szereptől, brutális évet futott, jogosan érdemelte ki az All-Starra történő beválasztást. Nem mellesleg, majdnem bevitte a gárdát a playoffba.

Igazán azonban a Lakers járt jól a cserével. Bajnokesélyes kezdőötös (Chris Paul-Kobe Bryant-Metta World Peace-Pau Gasol-Marc Gasol) állt össze, és a kispad is kiváló volt: Derek Fisher rutinja, Steve Blake sebessége jól érvényesült, a frissen csatlakozott Matt Barnes pedig megfelelő alternatíva volt World Peace mellett – mellesleg igazi kullancsnak bizonyult védőoldalon. A felső posztokon Odom helyett érkezett Emeka Okafor, akitől hosszú és vaskos szerződése miatt szabadulni akart a liga tulajdonában lévő Hornets – szezon közben pedig csatlakozott a veterán Kenyon Martin is.

Mike Brown vezetőedző ugyan nem volt egy olyan zseni, mint elődje, Phil Jackson, de nagyon okosan felmérte: Chris Paul érkezésével a liga legjobb karmestere került a csapatba, aki képes mindenkiből kihozni a legtöbbet – Paul pedig volt olyan okos, hogy valamelyest megosztotta az irányítói feladatokat Kobe Bryanttel. Brown arra koncentrálhatott, amihez a legjobban értett – a védekezés összerakásához. Nem volt nehéz dolga, hiszen Paul a liga egyik legjobban védekező hátvédjeként bárkit képes volt megfogni, World Peace a szezon második felében igazi vadállat volt, Marc Gasol pedig blokkolásban és 1-1 elleni védekezésben is kiválót nyújtott (a kispadról pedig érkezett Okafor vagy Barnes, ha gond volt).

A Bryant-Pau Gasol játékkapcsolat mellett egy másik, a Chris Paul-Marc Gasol reláció is telitalálatnak bizonyult. A ’kisebbik’ Gasol Paul játékának köszönhetően kihasználhatta igazi erősségeit: a kettő-kettő elleni játékban extrát nyújtott, és testvéréhez hasonlóan kintről-bentről folyamatos veszélyt jelentett, és palánk alatti brusztolásban továbbra is jól teljesített.

Derrick Rose sajnálatos sérülése után nem nagyon volt kérdés, hogy Keletről ismét a Heat kerül a nagydöntőbe, míg Nyugaton hiába próbált meg mindent a Thunder, Paul és World Peace révén a Lakersnek csattanós válaszai voltak a Durant-Westbrook párosra, és a palánk alatt is jóval erősebbnek bizonyult a Los Angeles.

A nézettségi rekordot hozó 2012-es bajnoki döntőben a Lakers teljesen megfojtotta a Heat játékát. Metta World Peace és Matt Barnes felváltva szívták LeBron James vérét – sőt, Barnes igazi nyerőembernek bizonyult. A üres kinti triplahelyzetek kidolgozására építő Heatet alaposan megizzasztotta Barnes, aki odaért minden kinti dobásra, nagy szerepe volt abban, hogy a Miami nem tudta rendesen játszani a saját játékát. A két Gasol-testvér felváltva fárasztotta a kisebb sérüléssel is bajlódó Chris Bosh-t, Dwyane Wade pedig hiába dobott nehezebbnél nehezebb kosarakat, egyedül nem lehetett elég az ’ezerfejű’ Lakers-támadójátékkal szemben. Hiába volt a Miamiban ott a liga egyik legjobb védője, LeBron James, légüres térben mozgott, hiszen sem a Lakers hátvédjeire, sem a nagyembereire nem volt jó opció – márpedig ők alakították csapatuk játékát. Emellett Mike Brown a Cavaliersnél töltött közös évek alatt alaposan kiismerte Jamest, ez is segített a Los Angelesnek.  

2012 júniusában Kobe Bryant utolérte Michael Jordant, és megszerezte pályafutása 6. bajnoki címét.

Határ: a csillagos ég?

A sikerek kamatoztak, hiszen a Comcast Sportsnet telekommunikációs multicég soha nem látott mértékű kábeltelevíziós szerződést kötött a Lakers-szel. A dealben kiemelt szerepet kapott egy spanyol nyelvű sportcsatorna, javarészt a Gasol-testvéreknek köszönhetően. A reklámipar is felfedezte a 2012-ben újabb olimpiai ezüstérmet nyerő Gasolokat: a Gillette borotváitól kezdve, a cipőkön keresztül a nachos-szal bezárólag rengeteg reklámfilmben szerepeltek - kistestvér-nagytestvér kapcsolatuk számos humoros beszólás forrása lett.

Kobe Bryant 2012 nyarán az olimpiai aranyérmek számában is utolérte nagy elődjét, ősszel pedig az ESPN dokumentumfilmet forgatott róla. Ebben Bryant nagyon nagy elismeréssel nyilatkozott a Gasol-testvérekről. Viccesen megjegyezte: mindig hitt önmagában, de amikor 2008 őszén Bynum a térdeivel küszködött és az újonc Marc Gasol állt oda feldobáshoz az alapszakasz első meccsén, sok mindenre számított – de arra nem, hogy 2012 nyarán arról beszélget egy riporterrel, hogy jövőre meglesz-e a hetedik gyűrű?

Jelenleg úgy tűnik, meglehet. A csapat eddig jól bírja a terhelést, ráadásul Nyugaton gyengültek (a Thunder nehéz döntést hozva elengedte James Hardent) és öregedtek (Spurs) az ellenfelek – a többiek még az építkezés korai fázisában vannak, így legkorábban a főcsoportdöntőben izzadhat meg a Lakers. Eközben Keleten a Heat mellett ott a Dwight Howardot megszerző Brooklyn Nets, az erősödő New York Knicks, a még mindig a bajnoki címet hajtó Boston Celtics – hogy a masszív Bullsról és a Pacersről ne is beszéljünk, akik legjobb játékosuk nélkül is rettentő erősek. Izgalmas szezon elé nézünk, ahol a Lakersnek minden esélye megvan az újabb címvédésre…