Az ördög jobb és bal keze...

Ahogy haladunk az NBA döntőjének vége felé, úgy kerülnek elő újabb és újabb erős lapok. Nem Duncan, Parker, James, vagy Wade szerepel előtérben. Ma például Danny Green jelentkezett be - kis túlzással - az MVP címért, Manú Ginóbili pedig megmutatta, hogy a győzelemhez szükséges receptből még van neki raktáron. Egy rövidebb elemzéssel szolgálok, mely megmutatja, hogy milyenek is a hátvédek, ha párban járnak, pontosan dobnak. A címet úgy folytatnám,...avagy Danny Green és Manú Ginóbili hadjárata a rájátszásban és a döntőben.

Danny Green

Esélyes, hogy a rájátszás ideje alatt alaposan megugrott a Green mezek eladása. Pedig honnan indult ez a srác?! 2009-ben, a 2. kör, 46. választással foglalta le játékjogát a Cleveland Cavaliers, azonban nem sok sót evett meg a Quick'n Loans Arenában. Jelenlegi kenyéradója sem halmozta el játékperccel első náluk töltött idényében, de tavaly aztán jött az áttörés.

A Lakers ellen rendre húsz perc felett játszott, de nem róla szóltak a hírek. A Warriorszos párharcban nagyon jól nyitott, utána azonban nem jöttek a pontzuhatagos meccsek, ekkor segítette (egészítette) ki az a rutinos játékos, akiről hamarosan részletesen szólunk. A vége, a két záró találkozó azonban ismét jól sikerült Green és a Spurs számára. Ez volt a kezdet, jött a lényeges lépcső, a döntő!

Ha valaki képes a földön fekve labdát szerezni, szabadítani, majd 3 másodperc alatt felérni a támadáshoz, s futtából, rezzenéstelen arccal csont nélkül kosarat dobni, akkor annak az illetőnek rendben van az önbizalma, idegrendszere. Ő Danny Green!


Most ott tartunk, hogy az NBA Döntők történetének legtöbb hárompontosát (25 darab) szerző játékosaként emlegetjük, aki még bőven hozzátehet ehhez a rekordhoz. A Finals során laza 65,8%-kal hinti a hármasokat, a rájátszásban pedig 51,5%-kal értékesíti a trojkákat. Tehát ebben a mutatóban a Heat elleni sorozatban 22,9%-kal, a teljes PO-t nézve pedig 8,6%-kal teljesít a szezonátlaga felett. 30 mezőnykosarat jegyzett a végső párharcban, melyek közül 25-öt gólpassz előzött meg. Nem kell nagy jóstehetség, hogy kitaláljuk, ezen kosarak többsége három pontot ért. Eddig bedobott 25 triplájából egy kivételével mindre igaz, hogy kiszolgálták a társak (92,3 % Ast’d). Ez a legmagasabb mutató a teljes rájátszás összes játékosát nézve, akik legalább 10 mezőnykísérletet jegyeztek.

A jobbra látható ábra a mögöttünk álló öt meccs dobástérképét mutatja. A kék vonalak által határolt területre, különösen a triplavonalon túli részre hívnám fel a kedves olvasók figyelmét! Lehet mondani, hogy minden sorozat megtörik egyszer, de ha ez a srác átlagosan háromból két triplát bevág, akkor ez a térkép is lehet támpont, sőt! Ha megkapja a támadó térfél bal oldalán a labdát, akkor szinte már oda is lehet állni az alapvonali bedobáshoz.

Tehát a Floridai szurkolók egyáltalán nem lehetnek nyugodtak a holnapi mérkőzés előtt, mivel Dannynek nagyon fekszik az idegenbeli parkett is. 9 vendégségben lejátszott mérkőzésen 44%-os pontossággal dobta a triplákat, s csak a jó Isten tudja, hogy mikor fog megállni a döntő triplacsúcsának döntögetésében. Nagyon elkapta a ritmust, ami talán a legfontosabb egy ilyen sorozatban. Az egynapos pihenők jót tesznek neki a soron következő összecsapáson, mivel 11 ilyen meccset tudhat maga mögött ebben a Playoffban, s mezőnyből 45,9%-kal, míg a távoli dobásokat 49,1%-os pontossággal termeli be. Fokozzuk még annyival a drámát, hogy a Miamiban 64,3%-kal hinti a távolikat?!

Ha kedd lejjebb is vennék a hatékonyságát 10-20%-kal, akkor sem fognak kétségbeesni a Spursznél. Mert jön Manú Ginobili.

Manú Ginóbili

Nem egy, nem két helyen beszéltek úgy a 36. életévét taposó hátvédről, hogy ez az idénye már nem olyan, mint a korábbiak. Hajkoronája mellett sebességét is fokozatosan vesztette, s veszíti el, ennek ellenére még a nyugdíjazására nem kell(ene) gondolni. Különösen egy olyan meccs után, mint amit hétfő hajnalban produkált. Persze nem csak egyetlen mérkőzéssel, dupla duplával került a címlapokra, szükségeltetett a mögöttes tartalom, a rájátszás korábbi tizennyolc találkozója. Más szegmensekben is élenjáró, aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a Spurs jelenleg 3-2-es előnyből várhassa a döntő hatodik meccset.

Jól indult számára a Playoff, igaz az ezer sebből vérző Los Angeles Lakerst megdobni, kisöpörni nem mutatkozott embert próbáló feladatnak már a rájátszás előtt sem. Az első két mérkőzésen gond nélkül teljesített tíz pont felett, úgy, hogy a másodikon 13 pontját 7 gólpasszal tette értékesebbé. Összesítésben ezen a négy mérkőzésen tüzelt legpontosabban, 46,7% mezőnyből, 50% triplából.

Bár a Golden State Warriors elleni csatában nem kísérte sok szerencse a mezőnydobásait (34,2% mezőnyből, 27,5% triplából), pontátlagára azonban nem lehetett panasz (10,8 pont/meccs), ahogy a csapatjátékban mutatott érdemeire sem. Két alkalommal, a párharc nyitó és záró találkozóján egyaránt 11-11 gólpasszt vállalt magára. Eme tény kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az argentin játékos pályán töltött idejében a Spurs gólpasszainak közel harmadát vállalja magára (30,9 Ast%), melyre karrierje során még nem volt példa, pedig már kilenc rájátszásban szerepelt a Texasiaknál.

A Memphis kisöprésénél sem ő, sem Green harcolt az első sorokban ami a pontszerzést illeti, inkább a védő oldalon mutatták meg kreativitásuk. Green többek között az utolsó meccsen három blokkot osztott ki -akárcsak ma hajnalban! Manú a harmadik összecsapáson 19 pontja mellé hozott még 7 lepattanót (közte 3 támadót), és kiosztott 5 gólpasszt. Ha egyiküknek nem meg, akkor ott a másik, és fordítva. Ha pedig mindketten elkapják a fonalat, már tudhatjuk mi lesz. Ginóbilin halvány szikrája nem látszott, látszik annak, hogy tartana egy esetleges újabb sérülésből. Felvállalja az ütközéseket, dobás előtt, közben a kontaktust, a dobásai pedig elkezdtek bejönni. Élményszámba menő gólpasszai pedig nem csak a rutinról, társakkal mutatott összhangjáról tanúskodnak, hanem arról a magas kosárlabda IQ-ról, melynek birtokosa. A lehető legjobbkor talált magára, s hozta nem csak a rájátszás, de a szezon legjobb meccsét is.


A bejegyzés végére még tartogatott számunkra csattanót a nagyszerű Manú, pontosabban Greg Popovich mester. A magyar idő szerint hétfő hajnalban lejátszott utolsó San Antoniói derbin – melyen a közönség erre a szezonra elbúcsúztatta övéiket- kezdőcsapatba jelölte a vajkezű argentint. Ezt megelőzően több mint egy éve, a tavalyi rájátszásban, a rossz emlékű OKC elleni párharc utolsó két mérkőzésén állt a parketten Ginóbili a feldobás pillanatában. A legutóbbi dupla dupláig nem kell ilyen messzire visszamennünk. A Golden State elleni sorozat első meccsén 16 ponttal, 11 gólpasszal zárt. Ez az edzői húzás, amellett, hogy győzelmet ért, bizonyára a mi főhősünk önbizalmát is feljebb tornászta.

Nem lesz egyszerű a Heat számára, hogy két ilyen karral, csuklóval kell szembenézni az életben maradást jelentő meccsen. Popovich mester személyében ott lesz az agy, mely a testet mozgatja, Parkert és Duncant pedig emlegetjük még szerintem Bud Spencer és Terence Hill filmcímek kapcsán. Mondjuk az „Aranyeső Yuccában” kapcsán, kicsit módosítva a címben szereplő helyszínt.


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus