Brandon Jennings: A ló túloldala

Az irányító poszt az egyik legfontosabb, sőt, mondjuk ki, a legfontosabb a kosárlabdázásban. Ők szabnak ritmust és sebességet a játéknak, minden támadás az ő kezükön keresztül fut át, egy ügyetlen vagy éppen lassú irányítóval az igazi siker szinte elérhetetlen. Lehet a te csapatodban más poszton játszó kiválóság, a siker el fog maradni. A régi szép időkben kirívó volt, ha egy irányító elsősorban a pontszerzéséből élt meg.  Akkoriban a csapattársak kiszolgálása, a játék szervezése és a mentális feltüzelés volt az elsőszámú dolguk, szinte példanélküli volt, hogy 20 feletti dobást engedjenek rá egy mérkőzésen. Ezen is szépen látszik, hogy hova fejlődik a kosárlabdázás. Sorban tűnnek fel a scorer típusú irányítók, mint pl. Brandon Jennings, Derrick Rose vagy éppen Russell Westbrook, és nem lehet azt mondani, hogy ezzel a csapatuk vagy éppen a modernkori kosárlabdázás kárára lennének, egészen addig, amíg nem esnek át a ló túloldalára, mint azt láttuk már az ő esetükben többször is az NBA karrierjük alatt. Létezik egy egészséges csapatritmus, amit az ilyen egyszemélyes háborúk megzavarnak, az egész csapatjáték a feje tetejére áll, ezért is mondják gyakran a nagyokosok, hogy egy ember nem tud sorozatosan meccseket nyerni a csapatának, a bajnoki címhez pedig ez édeskevés. A legsikeresebb csapatokban mindig volt egy önzetlen irányító, aki a játék szervezésével és a csapattársak kiszolgálásával foglalkozott.

Brandon Jennings valami más. Én őt továbbra sem nevezném irányítónak –főleg nem elitnek-, mert amit már néha csinál, azt egy igazi irányító sosem csinálja. Nem tudom miért, de az ilyen játékosoktól a szőr feláll a hátamon. Ha beszór 30-40 pontot egy meccsen, akkor mindenki az egekbe emeli a srácot, közben, ha jobban a dolgok mögé kukkantunk, szépen látszik, hogy ez a 30-40 pont néha sokkal kevesebbet ér, mint azt első ránézésre az ember gondolná. Sokan a legnagyobb hibájaként azt róják a szemére, hogy borzalmas 39%-al dob mezőnyből, ez tényleg minden csak nem hatékony mutató, de én úgy érzem, hogy az ő legnagyobb hibája, hogy nem képes elosztani a labdát a társak között. Ennek köszönhető, hogy simán leduplázzák az ellenfelek, mert tudják jól, hogy nem szívesen szabadul meg a labdától és inkább két ember szorításában megpróbál egy kicsavarodott dobást, ahelyett, hogy a duplázás eredményeként üresen álló csapattársát megtalálná. Jennings képességei amúgy kiválóak ahhoz, hogy egy jó „passer” váljon belőle, nála ez a bibi csupán fejben létezik, mert láttunk már tőle olyan gólpasszokat, hogy az ember szája tátva maradt, egyszerűen nem szívesen szabadul a labdától. Nem azt mondom, hogy meg se próbáljon pontot szerezni, csak annyit mondok, hogy meg kell találnia az összhangot. Ha sikerül neki az jótékony hatással lesz a csapat kémiájára, a támadójátékuk nem lesz olyan egydimenziós, mint volt eddig és szerintem a mezőnymutatója is szebben mutatna, mert nem dupláznák olyan bátran, mint azt teszik. A sikeres és egészséges támadójátékhoz egy ilyen irányító kell, aki képes ezt az összhangot megteremteni. Derrick Rose és a Bulls is szenved, ha nincs meg az aranyközépút, ahogyan Russell Westbrook és az Thunder is csak keresi önmagát ha Westbrook-al elszalad a ló. Mindhárom játékosban megvan a potenciál, hogy „high-scoring superstar” legyen, de ez édeskevés ahhoz, hogy a csapatuk sikeres legyen, egy irányítótól ez az egysíkúság nem elég, ettől a csapatuk nem lesz sikeresebb, csak kiszámíthatóbb.