Csendes-óceáni Csoport (2012/2013)

Golden State Warriors

Jelenlegi keret

PG: Stephen Curry, Jarrett Jack (Hornets), Charles Jenkins
SG: Klay Thompson, Brandon Rush, Kent Bazemore (FA - nem draftolt)
SF: Harrison Barnes (draft), Richard Jefferson
PF: David Lee, Carl Landry (FA - Hornets), Draymond Green (draft)
C: Andrew Bogut, Festus Ezeli (draft), Andris Biedrins, Jeremy Tyler

Csak dicséret illetheti a Warriorst az idei nyárért. Még a tavalyi szezonban felismerték, hogy a Steph Curry - Monta Ellis hátvédsor az egy szem David Lee-vel nem fog működni és Andrew Bogut megszerzése még akkor is sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában, ha az ausztrál center sokkal sérülékenyebb, mint az érte adott Ellis. A csapatépítést tovább tudták folytatni a drafton, mivel egyrészt megtarthatták saját draftjogukat a lottery után, másrészt lecsúszott hozzájuk a játékosbörze talán legjobb, legkomplettebb kiscsatára, Harrison Barnes, így a kezdőcsapat már kész is volt. Az már csak hab a tortán, hogy rajta kívül érkezett még Festus Ezeli és Draymond Green is, nagyjából minden draftértékelésben a legjobbak között végeztek. Az erősítést azonban itt nem fejezték be, ugyanis a tavaly pocsék szezont futó, Barnes érkezése miatt fölöslegessé váló Dorrell Wrightért cserébe megszerezték Jarrett Jacket a New Orleanstól és ugyancsak a Hornetstől "lopták el" szabadügynökként Carl Landry-t. Mivel Brandon Rush-sal is sikerül megegyezniük, így évek óta nem látott erősségű kispad jött létre Oaklandben.

A külső sor nagyon jól illeszkedik egymás mellé, és végre úgy tűnik, hogy van elég bevethető emberük is (bár Portland mellett ők a másik csapat, ahol ezt sosem lehet biztonsággal kijelenteni). Valószínűleg Curry mellett Klay Thompson kezd majd, aki tavaly Ellis elcserélése után már bontogatta szárnyait és idén minden bizonnyal még jobb lesz, hiszen ha nem Curry, akkor Jack fogja osztogatni neki a labdát, aki inkább kiszolgáló játékos, mint olyan, aki csak saját magára gondol, könnyebb dolga lesz tehát Thompsonnak a helyzetbe kerüléssel is. Barnes az igazi Jolly Joker az érkezők közül, gyakorlatilag bármilyen típusú játékos mellé tökéletes fit, nagyon jól dob kintről, úgyhogy catch-and-shoot játékosként is alkalmazható, de a betöréseket is szépen oldja meg, ráadásul a draft előtti felméréseken az is kiderült, hogy nem igaz az a legenda, miszerint ne lenne atletikus, az egyik legjobb ilyen jellegű statokat produkálta. Még mindig kérdés a motorja, vagyis hogy minden meccset képes-e ugyanolyan hőfokon végigjátszani, de mivel itt nem kell feltétlenül húzóembernek lennie, ezért a csapat eredményességét ez nem biztos, hogy annyira befolyásolni fogja. A padon két harcedzett veterán mellett a még mindig fiatal Rush vár bevetésre, itt szintén többféle stílus találkozik, ideálisnak mondható tehát a szerepek elosztása és többféle variációt fel lehet küldeni a pályára (védekezés erőltetésénél Jack és Barnes jelenléte segít, míg rohanásnál biztosan Curry-t fogják erőltetni Rush-sal).

A gond akkor van, ha Curry bokája nem jött rendbe (és ha ennyi idő alatt nem jött rendbe, akkor a karrierje is veszélyben lesz, nem normális mennyiségben ment ki tavaly a bokája, gyakorlatilag hétről-hétre le kellett támogatni a pályáról év elején). Akkor ugyanis Jack az egyetlen helyettese, több normális PG pedig nincs a keretben, a mögötte lévő Jenkins már óriási minőségbeli visszalépés. Az is érdekes kérdés, hogy Jefferson mennyire szívja majd fel magát Barnes mögött (egy nem bajnokesélyes, de tehetséges csapatban), ugyanis ő az egyetlen csere hármas és bár Rush és Thompson is bevethetőek ott, ők igencsak kényszermegoldásnak számítanak. Összességében azonban elmondható, hogy Barnes és Jack érkezésével a védekezés, a keret mélysége és minősége is sokat javult a periméteren, ráadásul az egyik egy leendő All-star jelölt tehetsége alapján, a másik pedig egy rutinos veterán, úgyhogy mind szerkezetben, mind a csapatban betöltött szerepekben nagyon jó egyensúly kezd kialakulni a fiatal tehetségek és az idősebb, sokat tapasztalt játékosok között.

A palánk alatt sokat erősödtek, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy Bogut tavaly egyáltalán nem játszott Warriors mezben, az ő visszatérése is plusz lesz az eddigiekhez képest, ezenkívül a pad is nagyot javult. Tavaly az Ellis-csere keretein belül távozott Kwame Brown és Ekpe Udoh is, idén viszont mindketten minőségi pótlást kaptak. Ezeli valószínűleg rögtön meg is kapja a cserecenter szerepét, mivel Andris Biedrins önbizalma valahol a béka alsó része és a föld között van, a lett középjátékos már lassan pályára sem küldhető, hiszen védekezésben nem akkora faktor, hogy nagyjából 0%-os büntetőzését valamennyire kozmetikázni tudja. Landry kategória javulás az eddigiekhez képest, ilyen szintű erőcsatár nem mostanában érkezett a padról. Lee-nek végre van egy legit alternatívája, akit meccsek végén is nyugodtan fel lehet küldeni a pályára. Landry pár éve Houstonban az egyik legjobb negyedik negyedes játékos volt és sokkal harcosabb kosaras, mint Lee. Hasonlóan nagy küzdő érkezett a draftról is, Draymond Greent ugyanis az idei börze talán legjobb munkamorálú játékosának tartották a szakértők, egy igazi igásló, aki kicsit alulméretezett posztjához képest, ezért csúszott le a második kör elejéig, de egyébként a játékstílusa miatt valószínűleg így is meg fog ragadni a ligában.

Itt is egy sérülésen, illetve egy sérülékeny játékoson múlik majd a szezon, Bogut nélkül ugyanis nagyon mutatós a keret, de a festékben (főleg védekezésben) nem faktor. Az ausztrál centernek támadásban nem is kell megszakadnia (pedig képzett center elöl is), koncentrálhat teljesen a saját palánkja alatti feladataira, úgyhogy valamivel kímélőbb üzemmódba is átmehet, de 4 éve képtelen 70 meccset játszani egy szezon alatt (és ebben benne van egy 36 meccses meg az idei 12 meccses évad is), ez pedig kevésnek tűnik akkor, ha a Golden State idén ott akar lenni az utószezonban. A 2005-ös draft első választottja az az ember, akinek a kilóit, védekezését a Warriors nem tudja sehonnan sem pótolni, erre Ezeli első idényében biztosan képtelen lesz, Biedrins pedig lassan a ligából is kijátssza magát, csak a szerződése még mindig fut. Az erőcsatárok közül Landry és főleg Lee meg sem közelítik azt a védőmunkát, amit Bogut a pályára tud tenni, úgyhogy kettejük egymás mellett játszatása sem megoldás az ausztrál sérülése esetén.

Összességében nagy reményekkel tekinthetnek a Warriors-drukkerek a szezon elé, mert reális esélyük van a PO-ra. Nagyon jó 8-9 emberes rotációt tudnak alkalmazni, amiből kis túlzással egyetlen ember sem lóg ki. Amellett, hogy a sok új érkezőt azért csapattá is össze kell gyúrnia Mark Jacksonnak, a már említett sérülések lesznek a döntőek. Ha Curry folyamatosan maródi lesz a bokája miatt, azt még csak-csak túlélik, ebben az esetben még újonc szerződése lejárta előtt valószínűleg cserélve lesz, de Bogutot úgy kell óvniuk majd, mint a hímes tojást, az ő állapotától függ, hogy lesz-e újra We Believe kampány a rájátszás első körében.

Phoenix Suns

Jelenlegi keret

PG: Goran Dragic (FA - Rockets), Kendall Marshall (draft), Sebastian Telfair
SG: Wesley Johnson (Timberwolves), Shannon Brown
SF: Michael Beasley (FA - Timberwolves), Jared Dudley, PJ Tucker (FA - Brose Baskets)
PF: Luis Scola (amnesztia - Rockets), Channing Frye, Markieff Morris
C: Marcin Gortat, Jermaine O'Neal (FA - Celtics)

Nehéz bármit jósolni egy csapatnál, ahol jó eséllyel három-négy új kezdőjátékos lesz az idén. A Sunsból távozott a csapat ikonja, Steve Nash, ezzel egy új éra kezdődik a gárda történetében. A helyére Goran Dragic-ot igazolták Houstonból, aki már volt a Phoenix játékosa, csak elcserélték egy első körös draftcetlivel együtt Aaron Brooksra. Nem érte meg. Már a drafton is Nash távozására voltak felkészülve, ugyanis az idei fiatalok közül a legjobb - klasszikus értelemben vett - irányítót, Kendall Marshallt hozták el. Nash mellett szintén távozott Grant Hill, az ő helyét a Minnesotában is megbukott Michael Beasley vette át. Luis Scolát a Rockets amnesztiával kivásárolta, a Suns pedig úgy gondolta, hogy kevés pénzért megéri neki az argentin, és évi 4.5 millióért lehívták az amnesztia-waiverről. Egy nagyobb hármascsere keretein belül egy újabb bukott minnesotai (angyal) érkezett, Wesley Johnson, távozott egyúttal Hakim Warrick és Robin Lopez is. A nyár végén úgy gondolták, próbát tesznek Jermaine O'Neallel is és a sérülésektől sújtott centert is a csapathoz csábították.

A periméter sor óriási lutri. A Houstonból visszahozott Dragic az évek során sokat fejlődött, tavaly Kyle Lowry sérülését követően simán elirányította a Rocketset és nem rajta múlt, hogy nem sikerült bejutniuk a rájátszásba. Még mindig hullámzó egy kicsit a teljesítménye, de már jóval kevésbé, mint volt akkor, mikor innen távoznia kellett. Fontos, hogy ő is inkább a társak kiszolgálását helyezi előtérbe, így nem lesz olyan nagyon nagy váltás Nash távozását követően, maximum csak minőségben. Marshallról már szóltunk, ő is ezt az irányvonalat képviseli, úgyhogy olyan nagyon mást nem kell játszatni a cseresorral Alvin Gentry-nek, mint a kezdőkkel, klasszikus PG-je lesz a padon is.

Ami viszont a wingeknél van, az már inkább problémásabb. Johnson alapvetően letisztult játékkal, de kevés fejlődési lehetőséggel érkezett a Syracuse-ról anno, viszont ebből csak utóbbit sikerült bebizonyítania az NBA-ben. Sajnos nem kiegyensúlyozatlan, hanem folyamatosan pocsék, borzasztóan rossz százalékkal dob és hiába lenne erőssége a védekezése, ott is gyenge teljesítményt nyújt. Nem kizárt, hogy új, nyugodtabb környezetben össze tudja szedni a játékát, nyilván erre építettek Arizonában is, mikor elhozták a Timberwolvestól, de ez egyelőre maximum wishful thinking, amíg nem látjuk a pályán, hogy huzamosabb ideig is képes NBA szintű teljesítményre.

Beasley a másik véglet, ő óriási potenciál, de játékát meg kellene kicsit szabályozni, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. Papíron nagyon jól illenének egymás mellé (az egyik támadásban bármit meg tud csinálni, a másik beverné a hármast, védekezésben pedig Johnson segíthetne Beasley-nek), de Beasley inkonzisztenciáját Minnesotában sem viselték már el, arra nem lehet építeni, hogy valaki egyik nap 35-öt, a másik nap meg 5-t dob és ezt folyamatosan váltogatja. Emellett az utóbbi időben sokat is volt sérült a bokájával, bár ezt a gondot a Phoenix-ben valószínűleg megoldják rövid úton. Másfajta "törődés" kell majd neki, mint Johnsonnak, valószínűleg a nyugalomtól csak úgy nem jön majd rendbe (sőt, egy kis gandzsára a nyugodt környezetben több idő van), de Gentry eddig jó pedagógusnak bizonyult a legtöbb játékos esetében. Ebben, illetve abban bízhatnak a Sunsért szorítók, hogy a vezetők tudták, mit csinálnak, mikor idehoztak két olyan embert, akiket alapvetően kellene újra összerakni, nem csak bizonyos dolgokat kijavítani náluk. Johnson nem rizikó, mert lejáró, de Beasley három éves szerződése még fájhat, ha nem sikerül jó útra téríteni.

A pad legalább hasznos. Marshallnak még normális cseréje is van, tavaly Sebastian Telfair egészen produktívan játszott az év során, nem is csoda, hogy megtartották biztosítéknak. Jared Dudley valószínűleg bármelyik csapat kispadjára elférne, neki az a gondja, hogy hiába kezdett tavaly sokszor dobóhátvédként, Grant Hill távozásával és az ő Beasley-vel történő pótlásával ez az opció megszűnt, ha értelmes perimétervédekezést szeretnének látni Phoenix-ben. Shannon Brown pályafutása legjobb szezonjából érkezik, ha tudja tartani a kevesebb, mint 24 perc alatt dobott 11 pontos átlagot, akkor megvan a Suns padról érkező scorere.

A palánk alatti részlegből hiába távozott Warrick és Lopez, Scola érkezésével még javult is itt a helyzet, a kérdés, hogy mit sikerül összegyúrni taktikailag, ugyanis Marcin Gortat és Scola is inkább a festékben él. Előbbi kettő-kettők, belépések után aprít, míg utóbbi a liga egyik legiskolázottabb palánk alatti játékosa, majdnemhogy kimeríthetetlen tára van arra, hogyan verje meg védőjét, így viszont ők ketten a pályán kicsit ütnék egymást, de legalábbis csökkentik a területet a másik számára. Gortattal fel lehet küldeni Channing Frye-t és Markieff Morrist is, hiszen mindketten inkább a triplavonalnál kolbászolnak, így ki tudják nyitni a pályát a lengyelnek és a betörő kisembereknek, de Scolával együtt egyik sem alkot túl biztos párost, mert védekezésben akár egy Scola - Frye, akár egy Scola - Morris duó végzetes, a Suns számára. Híresek a Phoenix-i csodadoktorok, így még az is elképzelhető, hogy JO-ból újra játékost faragnak, ami sokat segítene is az együttesnek, ő védekezésben még mindig faktor csereként (már amikor teljesen egészséges) és lehetne bőven variálni mindhárom erőcsatárral.

Összességében lövésem nincs, mi lesz idén a Sunsszal. Nash elment, így gyakorlatilag új csapatot láthatunk majd, de hogy mire lehetnek képesek, azt még Amerikában is nehezen akarják megjósolni. A Johnson - Beasley kettős rejt magában lehetőségeket, de eddigi karrierjük alapján azért ez nem egy nyugati rájátszáscsapat kezdő dobóhátvéd - kiscsatár párosa. A palánk alatt rendben vannak (főleg akkor, ha O'Nealból is embert faragnak a dokik), de a külső sor akkora kérdőjel, hogy esélytelen megmondani, mit tudnak majd a szezonban. A csoportban van egy pofozógép, de a Warriors sokat erősödött, a két Los Angeles-i csapat pedig más kategória, ez sem segít nekik. Reális nézve a nyolcadik helyért küzdhetnek nagyjából, hogy sikerül-e elcsípniük, az sérülések és szerencse kérdése, alapvetően papíron talán "nem" a válasz.

Sacramento Kings

Jelenlegi keret

PG: Isaiah Thomas, Aaron Brooks (FA - Suns), Jimmer Fredette
SG: Marcus Thornton, Tyreke Evans, Francisco Garcia
SF: John Salmons, James Johnson (Raptors), Tyler Honeycutt, Travis Outlaw
PF: Thomas Robinson (draft), Jason Thompson
C: DeMarcus Cousins, Chuck Hayes

Félig Kings-drukkerként azt kell, hogy mondjam, ez megint elkeserítő. A draft még úgy, ahogy elmegy, hiszen elvileg az Anthony Davis mögött legtöbbre taksált erőcsatárt, Thomas Robinsont sikerült behúzni, aki DeMarcus Cousins mellé nem árt (igaz, a periméter védekezés és a tripladobás égetőbb szükség lett volna, Harrison Barnes pedig ott várta, hogy kihúzzák), de továbbra sem sikerült semmilyen komolyabb problémát megoldani ezzel a húzással. Irányítónak jött Aaron Brooks, akire Kínából való visszatérését követően nem tartottak igényt (még) a Sunsnál (sem), majd szinte ingyen érkezett a kicsit problémás James Johnson Torontóból, de legalább a semmiért.

A külső rotáció továbbra is olyan, mint tavaly: semmilyen. Egyetlen normális irányító van, ő a kicsit limitált lehetőségekkel bíró Isaiah Thomas, aki ugyan újoncként nagyon szép dolgokat mutatott, de magassága miatt továbbra is kérdéses, hogy lehet-e ő komoly csapat kezdő PG-je (válasz: nem, védekezésben mínusz egy ember). Mögé sikerült egy olyan "játékmestert" szerezni, aki inkább törődik a saját maga pontstatisztikáival, mint azzal, hogy a csapat többi részét kiszolgálja. Ilyen irányítóból azért nem kevés van mostanában az NBA-ben, de ha egy gárda az utóbbi időben már nem egyszer, nem kétszer megbukott hasonló stílusú spílerekkel, akkor több esze is lehetne. Nem volt. A tavaly ledraftolt Fredette is egy egyes testbe oltott kettes (nem is viszi sokra eddig a profiknál), Tyreke Evanst pedig nem véletlenül száműzték előbb a kettes, majd a hármas posztra. Ezek után sikerült egy ugyanilyen profilú kosarast leigazolni...

Gond van továbbra is a kiscsatároknál is. John Salmonst nem mostanában látták hasznosan játszani utoljára, Honeycutt tavaly sem kapott túl sok lehetőséget (idén sem fog), Travis Outlaw négy éves, évi 3 milliós szerződése pedig a Kings menedzsmentjének, illetve annak működésének az ékes példája (amnesztiáról sikerült egy olyan játékost lehívni ennyi pénzért, aki három lyukas garast nem ér, nemhogy három millió dollárt, cserébe legalább alig játszik). Az érkező Johnson csak egy gondot oldd meg: nagyon jó védő, ráadásul nagyon sokoldalú is, szinte a játék összes mérhető és nem mérhető elemében hozzátesz a csapatjátékhoz, egy valamit viszont nagyon nem tud. Dobni. Ezzel pedig még jobban behúzódhatnak majd az ellenfelek a festékbe a Sacramento ellen és ez volt az egyik legkomolyabb probléma már tavaly is (ezért lett volna ésszerű húzás Barnes, aki rögtön megoldotta volna a dobást és a védekezést is egyben).

A kettes poszt is kérdőjeles, illetve leginkább Evans esete. Kijelentette a tavalyi szezon után, hogy ő nem hajlandó hármas poszton szerepelni, ahhoz mondjuk nem is elég nagy darab. Irányítani viszont nem szeret (illetve leginkább csak a saját pontszerzésével van elfoglalva), dobni pedig nem tud, így aztán dobóhátvédként is neccesen bevethető, nehéz lesz neki posztot találni. Az egyetlen esélye az lenne, ha végre tényleg megtanulni kintről dobni, ezzel előzhetné be Marcus Thorntont, akinek nem lenne ismeretlen a padscorer szerepe, de egyelőre egyszerűen jobb, mint Evans, ezért nem éri meg lerakni a kispadra a 2009-2010-es szezon év újoncának kedvéért.

A palánk alatt hiába érkezett meg Robinson, vele kapcsolatban is vannak kérdőjelek, főleg az, hogy magassága miatt egyáltalán tud-e annyira érvényesülni az NBA-ben, mint tette azt az egyetemen. Ha igen, akkor a pattanózással nem lesz gond, ráadásul támadásban nem igényel sok labdát, inkább zsákolásokból, visszatett labdákból eredményes, így Cousins kedvére dobálgathat. A védekezést viszont nem fogja rendbe tenni egy alulméretezett erőcsatár, úgyhogy ezzel továbbra is óriási problémái lesznek a Kingsnek. Chuck Hayes jó formájára nagy szükség lenne, mivel Hassan Whiteside-ról lemondtak Sacramentóban, így ő maradt az egyetlen, akiben megvan az, hogy összerántja hátul a védekezést (mondjuk ez mit sem ér, a periméteren továbbra sem lesz acélos ez a részleg).

Thompsontól több kéne, mint eddig, mert viszonylag olcsón (5 év, 30 millió), de megtartották az örök ígéret erőcsatárt, benne még mindig megvan annak a lehetősége, hogy egy nagyon jó all-around játékos legyen. Cousins olyan, amilyen, tőle felesleges változást várni, leginkább a hatékonyságát kellene javítania, mert centerekhez képest borzasztóan gyenge hatásfokkal dolgozott a palánk alatt támadásban. Ha Keith Smartnak továbbra is sikerül jó kapcsolatot ápolnia vele (mint ahogy ez tavaly megtörtént), akkor azért van erre esély, Cousins tehetséges gyerek, de óvatosan kell a jó irányba terelni, különben kiveri a hisztit, onnantól pedig kezelhetetlen.

Összességében még szimpatizánsként is azt kell mondanom, hogy ez egy nagy semmi. A padról jöhet egy scorer, meg még egy, meg még egy és még egy. Ebből, ilyen csapatépítési szisztéma mellett soha nem lesz PO, mert az az 1-2 normális játékos is el fog szivárogni, akikre lehetne, akikre kellene építeni ezt a keretet. A draftok és a szabadügynök igazolások is a legtöbbször érthetetlenek, mert nevek vannak, de egészséges szerkezet továbbra sincs. A PO teljesen reménytelen sajnos, leginkább a tank lenne üdvözítő. Egyedül abban lehet bízni, hogy Evanst megszállja a szentlélek és beváltja azokat a reményeket, amiket újonc szezonját követően támasztottak vele szemben. Mondjuk ez is csak annyit jelentene, hogy az idén nyáron bőven túl kell fizetni, mivel lejáró.

Los Angeles Clippers

Jelenlegi keret

PG: Chris Paul, Eric Bledsoe
SG: Chauncey Billups, Jamal Crawford (FA - Blazers), Willie Green (Hawks)
SF: Caron Butler, Grant Hill (FA - Suns), Travis Leslie
PF: Blake Griffin, Lamar Odom (Mavericks), Trey Thompkins
C: DeAndre Jordan, Ronny Turiaf (FA - Heat), Ryan Hollins (FA - Celtics)

Szinte teljesen átalakult a kisebbik Los Angeles-i csapat, a Clippers padja a nyáron. Távozott a külső sorból Mo Williams, őt Utah-ba cserélték, Nick Young, aki a Sixerst és Lou Williams megüresedett posztját választotta, és Randy Foye is, aki szintén a Jazz-be ment, de önszántából. Dobóhátvéd posztra érkezett a Portlandben önmagát nagyon nem találó, egykor a legjobb hatodik embernek választott Jamal Crawford, kiscsatárnak pedig Grant Hillt szerezték meg, aki némi meglepetésre választotta őket a Lakers és cimborája, Steve Nash helyett. Crawford mögé szereztek egy biztosítékot is Willie Green személyében, úgyhogy tűzerővel biztosan nem lesz gondja idén sem a Clippersnek. A palánk alatt is történtek változások, ugyanis Reggie Evans az újraformálódó Netset választotta, míg Kenyon Martin jelenleg is gondolkodik, melyik csapatban folytassa pályafutását. Helyükre Lamar Odom érkezett még a Mo Williamset érintő csere keretein belül, illetve a szabadügynökök közül Ronny Turiafot és Ryan Hollinst is sikerült meggyőzniük arról, hogy ide kell aláírniuk.

A periméter sor elképesztően mély és jól variálható szinte bármilyen taktikára. Chris Paul és Eric Bledsoe a liga legjobban védekező irányítói közé tartoznak. Pault nem kell bemutatni senkinek sem, de Bledsoe tavaly nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott, sokszor az ő beállása hozta meg azt a hátsó stabilitást és az abból adódó lendületet, ami aztán sikerre vezette Vinny Del Negro legénységét. Sérülés esetére is van biztosíték, hiszen Chauncey Billups neve sem cseng ismeretlenül senki számára sem, ők hárman irányíthatják a Clipperst, amivel messze a legjobb és legmélyebb PG-szekciót alkotják a ligában.

Billups valószínűleg idén is Paul mellett fog kezdeni, amint felépül Achilles-ín szakadásából, amit még februárban szenvedett el. Egyelőre kérdéses a játéka a szezon elején, de év közben szinte biztosan ő veszi át a kezdő szerepet. Addig sincs mondjuk túl sok gond ezzel a poszttal, hiszen Crawford személyében megfelelő helyettese akad, Willie Green pedig legit csere lehet bármelyikőjük sérülése esetén is (ahogy a kettes poszton is elkaristoló Bledsoe is). Crawford hatékonysága itt is kérdés, ő kevés lehetőséggel és labda nélkül nem volt túl meggyőző sosem, itt pedig szinte egészen biztosan csak a befejezés lesz a feladata Paul és Griffin mellett, ha Billups visszatér, akkor a padról viszont visszatérhet régi játékához, amit Atlantában megszoktunk tőle.

Caron Butlernek idén össze kellene szednie magát, mert tavaly hullámzó, de inkább gyenge szezonja volt. Támadásban nincs túl sok dolga, azt a pár kiosztott triplát kellene értékesítenie, amit a többiek kijátszanak neki, de védekezésben annál nagyobb feladatai lennének. Ebben segítségére lehet idei cseréje, Hill is, aki óriási segítség lesz a padról, és simán kezdhet is majd Butler helyett, ha utóbbi formája vagy egy esetleges sérülés ezt szükségszerűvé teszi. Tárgyalásban állnak ráadásul Matt Barnes-szal is, az ő leigazolásával újabb akármikor bevethető kosarassal bővülne a kinti részleg (EDIT: meg is egyeztek a felek, Barnes a Clippers játékosa). Összességében ez a periméter sor kiváló, tapasztalt, jól variálható, megvannak a szerepek, vannak irányítók, befejezők és a piszkos munkát elvégzők, úgyhogy ennél jobbat nagyon kívánni sem lehet.

A palánk alatt egy fokkal másabb a helyzet, papíron szerintem visszaléptek az előző szezonhoz képest, de lehetőség van bennük. Elsősorban a két kezdőnek, Blake Griffinnek és DeAndre Jordannek kellene játékát egy következő szintre emelni. Előbbinek be kellene gyakorolnia egy biztos középtávolit és pár centermozgást, mert akiket nem tudott leizmozni tavaly, azok ellen szenvedett már 4-5 méteres távolságból is. Emellett fizikai adottságai ellenére gyenge védő, mert legtöbbször nem sok energiát fektet bele abba, hogy a saját palánkja alatt is olyan úr legyen, mint a levegőben egy-egy alley-oopnál. Jordan más tészta, neki még egyszerűbb dolgokat kellene megtanulnia, mert a nagy ugrások és a gyenge oldalról érkező blokkok mellett sok mindent nem tud. Neki nemhogy középtávolija, közelije sincs (a zsákolásokat leszámítva két és fél méterről képtelen kosarat szerezni) és 1-on-1 sem számít jó védőnek, testileg sem tudja megtartani a jobb centereket és a blokkjai nagy része is csak besegítés után jön. Mindkettejükben van bőven lehetőség, főleg Griffinben, akiben az alapok ott vannak, de ezt ki kell aknáznia magából.

A cserék elvileg gyengültek, hiszen tavaly a Martin - Evans páros elképesztően hasznos volt a palánk alatt, nem egyszer, nem kétszer javították ki azokat a védekezésbeli hibákat, amiket a kezdő magasemberpáros elkövetett és hozták vissza a meccset azzal, hogy a festéket sikerült uralniuk. Ezt a szintet sem Turiaf, sem Hollins nem tudja hozni. Martin védekezése és Evans pattanózása megítélésem szerint nagyon fog hiányozni ebből a Clippersből. Akiben lehet valami, az a Dallasból érkező Odom. Aki tavaly látta játszani, az tudja, hogy milyen mélyről kell visszakapaszkodnia, gyakorlatilag ha pályára került, csak haszontalan volt csapata számára, motivációs problémákkal is küzdött, fizikailag is formán kívül volt, minden összejött neki. Egész évben azt lehetett hallani, hogy vissza akar menni Los Angelesbe és ez most meg is történt. A kérdés az, hogy változik-e itt valamit majd a hozzáállása, mert ha igen, játéktudásban sokkal-sokkal többet tud, mint akár Evans, akár Martin, de ha nem sikerül kimásznia a gödörből, akkor olyan, mintha nem is lenne és akkor óriási problémái lesznek Del Negroéknak a palánk alatt Turiaffal és Hollinsszal. Itt kezdte a karrierjét, de akkor még teljesen más, sokkal kiforratlanabb játékos volt, ha most sikerülne visszatérnie legjobb formájába, alapvetően változtatná meg a csapat elé tűzhető célokat.

Összességében a csapat kiváló, de... A periméter sor kegyetlen erős, mély, minőségi, minden, amit ilyenkor el lehet mondani, a festékben viszont vannak gyenge pontok, még akkor is, ha Griffin is Jordan a nyáron magukra tudtak valamit szedni tudásban. Kis túlzás vagy talán nem is túlzás, de Odomon múlhat a szezon. A PO-ba bekerülhetnek egy dallasi Lamarral is, de ott teljesen esélytelenek, ha ő nem kapja össze magát. Ha igen, akkor érdekes lesz a Los Angeles-i belharc, mert Odom Lakersben mutatott formájával akár még bajnokesélyesnek is tarthatnánk őket... ha nem Vinny Del Negro lenne továbbra is a vezetőedző...

Los Angeles Lakers

Jelenlegi keret

PG: Steve Nash (Suns), Steve Blake, Chris Duhon (Magic)
SG: Kobe Bryant, Jodie Meeks (FA - Sixers), Andrew Goudelock
SF: Metta World Peace, Devin Ebanks, Reeves Nelson (FA - nem draftolt)
PF: Pau Gasol, Antawn Jamison (FA - Cavaliers), Earl Clark (Magic)
C: Dwight Howard (Magic), Jordan Hill, Somogyi Gergő (FA - nem draftolt), Robert Sacre (draft)

Ha valaki esetleg félrekalibrált medveként téli álmot aludt volna egész nyáron, akkor nézzük végig, hogyan "gyengült" a Lakers ezen időszak alatt. A két legnagyobb érkező természetesen Steve Nash és Dwight Howard, előbbit szabadügynökként sikerült kiénekelni a Toronto Raptors szájából, utóbbit pedig az utóbbi évek legunalmasabb szappanoperájának végén sikerült megszerezni Orlandóból, csere útján. Ramon Sessions távozott szabadügynökként, Andrew Bynumot pedig Philadelphiába kellett cserélni Howardért. Vállalható veszteségek. A Lakers azonban a padot is szépen megerősítette, jött ugyanis a Sixerstől szabadügynökként a vajkezű triplagyáros, Jodie Meeks és a Cavalierstől érkezett a gyűrű reményében Antawn Jamison, aki amolyan "szegény ember Odomja"-ként próbál majd a padról segíteni. A drafton behúzottak közül egyelőre Robert Sacre kapott meghívót (szerződés formájában) az edzőtáborba, de ami számunkra egy kicsit fontosabb, hogy Somogyi Gergő is ott lesz a keretben.

A periméter sor itt is okosan van kialakítva, akárcsak a másik Los Angeles-i gárdánál. A Nash-Bryant-World Peace hármas nagyon jó fit egymás mellé, ennél talán csak akkor lenne jobb, ha az egykoron Ron Artestként ismert elmegyógyintézeti páciens kicsit biztosabban dobna távolabbról, itt ugyanis lesz bőven helyzete erre Steve Nash érkezésével. A padról Blake ugyan messze nem ugyanaz a szint, mint Nash, de passzoló irányító, így játékrendszert nem nagyon kell miatta váltani, ha cseréli a kanadai legendát. Meeks ideális csere Kobe mögé, hiszen fiatal, jó védő és még jobb dobó, ha nem lenne ennyire alacsony, akkor még Kobe-val együtt is fel lehetne őket küldeni a pályára kettes-hármas poszton. World Peace cseréje egyelőre valószínűleg inkább Jamison, mint Devin Ebanks, aki bár nem tehetségtelen játékos, de a Lakers nem a fiatalok fejlesztgetésével lesz elfoglalva, ebben biztosak lehetünk. Jamison totálisan más profilú játékos, mint MWP, sokkal több labdát is igényel, nagyjából hasonlóan "hatékony", védekezésben pedig abszolút nulla a teljesítménye.

A nagy kérdés itt nem az, hogy papíron mennyire mutat jól mondjuk a kezdő vagy a cseresor, hanem hogy Kobe Bryantnek lesz-e elég esze ahhoz, hogy felfogja, a rekordok döntögetése meg az ipari mennyiségű ponttermelés csak másodlagos a csapat eredményessége mellett. Tavaly nagyon nem ez volt a helyzet, meccsek, hetek mentek el úgy zsinórban, hogy Bryant önzősége miatt kerültek nehéz helyzetbe, vagy vesztettek, miközben Bynum közel sem volt annyira kihasználva, mint kellett volna (elég csak a Denver elleni PO első körre gondolni, mikor Kobe majdnem egymaga ejtette ki csapatát). Amennyiben van annyi benne, hogy a labdát Nash kezébe adja, hadd irányítson minden idők egyik legjobb játékmestere, akkor a Lakers újra megkaphatja a "Showtime" jelzőt egyetlen 38 éves embernek köszönhetően és még az is előfordulhat, hogy Bryant sokkal kevesebb lehetőségből megdobálja az eddigi pontjait. Amennyiben nem képes ezt felmérni... na ezt a forgatókönyvet ne akarjuk megtudni, óriási botrányok lesznek valószínűleg. Az is baj, hogy ezt nem Mike Brown fogja vele megértetni, hanem vagy maga rájön arra, hogy ez így lesz jó, vagy nem. Klubszimpátiától függően mindenki eldöntheti, minek drukkol.

A palánk alatti részleget sem lehet összehasonlítani a tavalyival. Howard olyan tartást adhat hátul, amilyet Bynum sosem adott (hiába nem rossz védő, de Howard teljesen más kategória ebben mindenkivel szemben) és ez Mike Brown védekezésre épülő rendszerében még fontosabb lehet, mint mondjuk Mike D'antoninál lenne. Azt is tudja mindenki, hogy jó védekezések, lepattanók után tud egy csapat gyorsan indulni, úgyhogy Nash-nek legalább olyan hasznos lesz ilyen szempontból Howard, mint fordítva. Az ex-orlandói centernek itt nem is kell majd valószínűleg megpróbálnia túl sokat egy-egyezni a festékben, elég, ha behúzza, amit odalöbböl neki a derék Steve, ebből is meglesz a nagyjából 20 pontja meccsenként. Amellett, hogy az irányító mellé nagyon illik Howard, Pau Gasollal óriási fit a két ember egymás mellé, hiszen a spanyol magasember is rendelkezik olyan passzkészséggel, amivel képes lehet megjátszani Howardot és egyikőjük sem zavarja a másik területét. Gasol kintről ugyanolyan veszélyes, mint bentről, így Howardnak meglesz a helye ahhoz, hogy aprítson a palánk alatt. Ami a Showtime újabb savát-borsát adhatja, az a Nash-Gasol összjáték lesz, két kivételes kosárIQ-val és technikai tudással megáldott játékosról van szó, akik hülyére szo... szo-szóval értitek...

A pad is jobban néz ki, mint tavaly, bár akadhatnak problémák. Akkor olyan kiegészítőkre voltak utalva, mint Josh McRoberts vagy Troy Murphy, náluk Jamison kategóriákkal jobb játékos, instant scorer, és mint már említettük, Odom szerepét veheti át lényegében (bár gyengébb pattanózó), Hill a tavalyi pad legtöbbet mutató játékos, de ha az ő bírósági ügye (megverte a barátnőjét) rosszul alakulna, akkor van gond, mögötte ugyanis már a Somogyi - Sacre páros jön, minden jóindulatunkkal együtt sem életbiztosítás egyikük sem, főleg ha Howard tényleg kihagyja a szezon elejét. A Magicből Howarddal együtt érkező Earl Clark tehetségesebb játékos ennél a kettősnél, neki az egyetemen nagyobb is volt a neve, de a felnőtteknél eddig semmire nem vitte, kicsit puhány, és így a palánk alatti darálóban nem sok keresnivalója van.

Összességében ez egy bajnokesélyes keret, ilyen kezdőcsapat mellett nem is lehetne mást mondani, de egy tapasztalt cserehármas és egy azonnal bevethető cseremagas, aki PF és C posztot is tud, még elférne a keretben (Kenyon Martin). A rájátszással semmi gondjuk nem lehet, ha Kobe észnél lesz és Howard nem húzza sokáig a hátsérülését, akkor a divíziót is meg kellene nyerniük papíron. Edző itt sincs, de Brown Del Negroval ellentétben legalább a védekezést össze tudja rakni, a meccselést meg a támadójátékot viszont itt is a játékosok fogják intézni önhatalmúlag.