Délkeleti csoport (2012/2013)

Orlando Magic

Jelenlegi keret

PG: Jameer Nelson, Ish Smith
SG: Arron Afflalo (Nuggets), JJ Redick, Quentin Richardson, E'Twaun Moore (FA - Celtics)
SF: Hedo Turkoglu, Moe Harkless (Sixers), Christian Eyenga (Lakers)
PF: Al Harrington (Nuggets), Josh McRoberts (Lakers), Andrew Nicholson (draft), Kyle O'Quinn (draft)
C: Glen Davis, Nikola Vucsevics (Sixers), Gustavo Ayon (Hornets), Justin Harper

Nem kevés és nem kis átalakuláson ment keresztül idén nyáron a Magic. Nemcsak a pályán, de a front office-ban is jelentős változások történtek, hiszen a franchise legutóbbi pár évének sírásója, Otis Smith helyett az Oklahoma City Thunder egyik eddigi segéd GM-je, Rob Hennigan lett az általános igazgató, így valószínűleg egy teljesen másik irányt vesz majd a jövőben a Magic (ezt erősítendő a Cleveland Cavsből visszavonuló Anthony Parker játékosügynökként fog tevékenykedni a csapatnál, erős nyitás várható Európa felé). A kispadon sem a megszokott edző fog ezentúl dirigálni, hiszen Stan Van Gundy-t a San Antonio Spurs eddigi segédedzője, Jacque Vaughn váltja, aki először tölt majd be vezetőedzői posztot. A rutint tehát a fiatalos lendület veszi át mind az irodában, mind az edzéseken.

A játékosállomány talán még ennél is komolyabb alakításon esett át. Először Ryan Anderson távozott nem ingyen, de majdnem, a cserébe érkező Gustavo Ayonnak ugyanis vajmi kevés szerepe lesz akár idén. A legnagyobb történés természetesen a Howard-csere volt, amelynek legpozitívabb eredménye a jó drafthely lehet. Sem fizetésben nem sikerült ugyanis vágni a következő évekre, sem játékerőben nem lépett előre a gárda, 1-2 közepes (vagy csak közepesen jó) tehetségű fiatal mellett ugyanis csak Arron Afflalo érkezett olyan kosarasként, akire a 3-4 év múlva felépülő csapatban is számíthatnak majd mint komoly, impact player (és ő is túl van picit fizetve).

A probléma nem a külső sorral van, hiszen az érkező Afflalo talán még jobb játékos is, mint a távozó Jason Richardson. JJ Redick még egy évig a csapatnál, miután az opciója lehívásra került, Jameer Nelson pedig csak azért lépett ki szerződésének utolsó évéből, hogy egy hosszabb, három éves kontraktust köthessen. Ez a hármas elég komoly minőséget képvisel még akkor is, ha Nelson utolsó másfél éve elég pocsékra sikeredett, de ehhez valószínűleg sérülései mellett a Dwightmare-nek is elég komoly köze volt (nehéz úgy játszani, hogy az elvileg barátod, aki a csapat legjobb játékosa, állandóan a helyedre akar hozni erősítést). Ami itt gond, hogy Nelson mögött egyelőre csak Ish Smith van, aki biztosan nem legit csereirányító az NBA-ben. A periméteren található még a Türkoglu - Harkless kettős, ami szintén nem vészes. A törököt valószínűleg a saját anyja sem tudná motiválni, de jövőre kitehető a szerződéséből (és akkor "csak" 6 milliót kell neki fizetni), tehát akár az új szerződéséért is hajthat. Azért erre túl sok pénzt nem tennénk, az inkább valószínű, hogy a csapat egyik kerékkötője lesz, de a mögötte lévő Moe Harklesst elég jó fiatalnak mondják, ha all-star játékos nem is lesz, egy hajtós mindenes még akár lehet is belőle. Ha valakiben megvan a pozitív szereplés lehetősége Orlandóban, akkor az ő.

A gond egyértelműen a palánk alatt található. Türkoglu is játszhat négyest, de ez se javítja az összképet, itt valószínűleg az Al Harrington - Big Baby Davis - Josh McRoberts - Nikola Vucsevics négyes fogja megoldani a feladatokat, ez a magasemberállomány pedig túl sok jóval nem kecsegtet. Védekezésben egyelőre teljesen homály, hogy mit fognak tudni hozzátenni ezek a játékosok a festékben, Harrington kifejezetten pocsék védő, ahogy Big Baby is gyengének mondható, főleg center poszton, McRoberts inkább lelkes, mint jó, Vucsevics pedig túl puha (ez mondjuk McRobertsen kívül mindenkire igaz). Támadásban nincs gond azzal, hogy kivállalja el a labdák elszórását, erre lesz jelentkező bőven (bár normális szerkezetet erre a négy emberre nehéz ráhúzni elöl is), de hátul brutális gondjaik lehetnek ilyen állománnyal.

Ami szintén kérdés, hogy mit fognak játszani ezentúl. Se Van Gundy, se Howard, így valószínűleg az inside-out taktikát elfelejthetjük velük kapcsolatban, nincs meg hozzá az a domináns centerük, aki eddig, így biztosan nem az eddigi tripladobó és centert tömő játékot láthatjuk majd. Teljesen új dolgokat tudhatunk így meg egy-két emberről, de mivel az új edző tapasztalatlan is, azért ebből óriási kavarodások és fejetlenségek lehetnek, ha egy teljesen más rendszerben kezdenek el játszani. Abszolút sötét lovak, de a nagy összevisszaság, a szinte nem létező kispad, a szintén csak nyomokban megtalálható festékvédekezés, az új, 0 tapasztalattal rendelkező tréner és a kimondva kimondatlanul is franchise-playerre vágyódó vezetés miatt hajlok arra, hogy ez inkább gyenge szezonja lesz az Orlandónak, mint egy nagy küzdelem árán kivívott PO, esetleg 9-10. hely a keleti konferenciában.

Washington Wizards

Jelenlegi keret

PG: John Wall, AJ Price (FA - Pacers), Shelvin Mack
SG: Bradley Beal (draft), Jordan Crawford, Cartier Martin
SF: Trevor Ariza (Hornets), Jan Vesely, Chris Singleton, Martell Webster (FA - Wolves)
PF: Nené, Trevor Booker
C: Emeka Okafor (Hornets), Kevin Seraphin

A fővárosiak már tavaly elkezdték a nagy átalakulást. Akkor a botrányhősök közül távozott Nick Young és JaVale McGee is és érkezett a csapathoz Nené. Most a spórolásba és teljes újjáépülésbe kezdő New Orleans Hornets-cel cseréltek és Rashard Lewis szerződéséért jött Emeka Okafor és Trevor Ariza. A csapat kialakítását szerencsésen tudták folytatni a drafton is, ugyanis még bent volt Bradley Beal, mikor ők következtek (1/3), aki tökéletes fit a kezdőbe. A nagytakarítást végül egy amnesztiával fejezték be: Andray Blatche-csel sem találkozunk Wizards mezben a következő szezonban.

Még mindig nagyon fiatal csapat a Washington, de a kezdőötösük már elég komoly lehetőségeket tartalmaz, mivel nemcsak kint, hanem bent is jól kiegészítik egymást a játékosok. Nené és Okafor nagyon jó fit egymás mellé, az egyik védekezésben, a másik pedig támadásban tudja pótolni társa hiányosságát. Talán kicsit túl nagy lesz a tumultus a festékben, de ezt azért lesz ideje megoldani a csapatnak és Nené nem teljesen halott középtávolról sem.

A három periméter játékos is nagyon szépen illeszkedik egymás mellé. John Wall új dimenziót nyithatna saját magának, ha megtanulna végre dobni, mert az egyik leggyorsabb ember a ligában, de a tempói nem hogy kiegyensúlyozatlanok, de kiegyensúlyozottan rosszak. Beal ettől függetlenül nagy segítség lesz mellé, mert elit kinti dobó már most is, szét fogja nyitni rendesen a pályát a betöréseknek és gyakorlatilag nincs labdaigénye, catch-and-shoot játékosként is használható, csak a befejezés lesz a feladata. Ariza nagyon kétarcú kosaras, de itt nem kell majd túlvállalnia magát és ez lehet a kulcs. Ő egy bizonyos labdamennyiségig még támadásban is hatékony tud lenni, de ha túl sok múlik rajta, akkor borzasztóan gyenge hatásfokba megy át. Védekezésben nagy segítség lesz, mert Wallnak ott is van javulni valója (adottságai alapján elit védőnek kellene lennie), Bealről pedig egyelőre még nem tudunk ilyen szempontból semmit.

A pad nem sokat változott, továbbra is a fiatalokra épít a Wizards. Nem lehet panasz az összeállításra sem, van itt scorer kintről, bentről, mindenes, védőspecialista, jómunkásember, jól variálhatóak a kispadosok a kezdőkkel. Jan Vesely lesz érdekes kérdés, mert idén vagy több lehetőség kap majd a padról, vagy teljesen elsüllyedhet az NBA-ben. Vannak ugyanis mögötte és hiába univerzális tehetség a fiatal cseh, gyorsan kieshet az aktív rotációból, ha nem él a lehetőségeivel év elején. A külső sorban Jordan Crawford Beal érkezésével - a Wizards drukkerek szempontjából - szerencsére maradhat a padon, ahogy a tarcsi védőspecialistája, Chris Singleton is. A magasembereknél továbbra is Trevor Booker és Kevin Seraphin jöhet a padról, tavaly mindketten megmutatták, hogy kezdőként is hasznosak tudnak lenni. Seraphin a tehetségesebb közülük, nagyon jó centermozdulatokkal bír már most is, míg Booker a soha meg nem alkuvó, leállíthatatlan motor. 1-2 rutinos róka talán nem ártana ide, mert a tehetséges mellett rutin egyáltalán nem érkezik a padról.

A legnagyobb kérdőjel a kispadon található. Továbbra is Randy Wittman irányítja majd a gárdát, akit a játékosok nagyon szeretnek, de vezetőedzőként komoly eredményeket még nem sikerült felmutatnia (győzelmi mutatója 118-238, 33.1%), igaz, normális csapat még nem is nagyon volt a keze alatt. Most eldől, tud-e valamit kezdeni egy olyan játékosállománnyal, ami papíron sokkal többre hivatott, mint az eddigi 33%-os mutatója, mert ez bizony 27 győzelmet jelentene mindössze, ami ettől a kerettől kevés. Az is kérdés vele kapcsolatban, milyen játékot sikerül kitalálnia az új felálláshoz, hiszen a "fiatalok vagyunk, rohanjunk" taktika csak egy bizonyos szintig működőképes, az állomány pedig most már alkalmas komplexebb, de eredményesebb játékra is. A PO azért nagyon csücskös, az utolsó 1-2 bejutó helyért óriási tömörülés lesz valószínűleg idén is és ebből a harcból azért nem biztos, hogy ők jöhetnek ki győztesen, még akkor sem, ha most már rutin is van a fiatal tehetségek mellett.

Atlanta Hawks

Jelenlegi keret

PG: Devin Harris (Jazz), Jeff Teague
SG: Louis Williams (FA - Sixers), Anthony Morrow (Nets), John Jenkins (draft)
SF: Kyle Korver (Bulls), DeShawn Stevenson (Nets)
PF: Josh Smith, Jordan Williams (Nets)
C: Al Horford, Zaza Pachulia, Johan Petro (Nets)

Ha nagy változásokról van szó, akkor az Atlanta sem maradhatott ki a sorból. Ők is új GM-et neveztek ki, ami nagyban meghatározta későbbi politikájukat a játékospiacon, Rick Sund helyére ugyanis az a Danny Ferry érkezett, aki egyértelműen újjáépítésbe és a rossz szerződések kipucolásába kezdett, és ennek érdekében nem kímélt senkit, legyen szó akármilyen jó játékosról.

A nyár egyik legnagyobb húzásaként lepasszolta a játékosként kiváló, ám szerződését is tekintve már közel sem ennyire vonzó Joe Johnsont a Deron Williamst megtartani kívánó Brooklyn Nets csapatához csupa lejáró szerződésért és 1-2 használható kosarasért. Nem sokáig ünnepelte ezt a lépését, Marvin Williams lábára is útilaput kötött és Utah-ba küldte a lejáró szerződésű Devin Harrisért cserébe. Ezzel a két lépéssel az eddig komoly jövőképpel nem rendelkező Hawkst azonnal felrakta a következő évi FA piac egyik legkomolyabb lehetőségekkel bíró csapatai közé.

Hogy idén mire lesz képes az Atlanta? Erre is csak a szezon fog választ adni, de ne felejtsük el, a tavalyi évhez képest lesz egy egészséges Al Horfordjuk, ami rögtön jól mutat a "bevétel" oldalon. A távozók közül Williamst nem lesz túl nehéz pótolni, nem csak szerződése miatt nem tartottak rá igényt, de játékát leginkább a semmitmondó jelzővel lehetne illetni (hogy a Jazz mit akar vele, az jó kérdés). Valószínűleg Josh Smith is játszik majd hármast, de alapvetően a Bullsból Kirk Hinrich-ért érkező Kyle Korveré, valamint a Netstől kapott DeShawn Stevensoné a feladat, hogy bejátsszák a posztot. Egyikük a liga egyik legjobb tripladobója, a másik pedig nagyon jó védőnek számít a posztján, jól lehet majd őket váltogatni ellenféltől függően (bár Stevenson a Dallasszal nyert gyűrűje óta nem sok lehetőséget kapott a pályán).

Ami biztos, hogy a külső dobásokkal nem lesz problémája a Hawksnak, hiszen dobóhátvédként Anthony Morrow és az idén draftolt John Jenkins is ennek a műfajnak a jeles képviselője, ráadásul a hírek szerint James Anderson is ide tart a Spursből, aki szintén (csak) ezt tudja. Hogy kinek húzzák szét a pályát és ki hozza őket helyzetbe? Ha Smith nem lenne szerelmes a középtávoli és távoli játékába, akár ő is használhatná ennek a nehéztüzérségnek az előnyeit, de Horfordnak biztosan óriási területei lesznek a festékben, ha Korverék a pályán vannak, ő lesz az egyik legnagyobb haszonélvezője ennek a felállásnak. A külső sorból Harris leszállóágban van az utóbbi 1-2 évben, pedig stílusához, a folyamatos betörésekhez ez a keret nagyon jól passzolna, de így még csak nem is biztos, hogy kezdő lesz. Harris gyenge formája esetén a folyamatosan fejlődő Jeff Teague és legfőképpen a Sixerstől lenyúlt Lou Williams lesznek azok valószínűleg, akik a megnövekedett terület adta lehetőségeket kihasználhatják majd.

Mindenesetre egy betöréseket erőltető, igazi slasher hiányzik még a keretből (Johnson sem az volt igazán, de most hasznosabb lehetne), de a külső sorba már nagy valószínűséggel nem érkezik senki az előbb említett Andersont leszámítva. Ferry minden bizonnyal nem is nagyon izgatja magát, hiszen jövő nyáron még akkor is lesz legalább 25 millió dollárnyi helye a sapka alatt, ha Smith kicsit drágábban hosszabbítana a kelleténél. A rájátszás egy teljesen egészséges Horforddal simán meglehet, de azért annyira nem biztos ez a keret sem, hogy 1-2 sérüléssel ne lehessenek gondban ilyen szempontból.

Charlotte Bobcats

Jelenlegi keret

PG: Ramon Sessions (FA - Lakers), Kemba Walker
SG: Gerald Henderson, Ben Gordon (Pistons), Matt Carroll
SF: Michael Kidd-Gilchrist (draft), Reggie Williams, Jeffrey Taylor (draft)
PF: BJ Mullens, Tyrus Thomas
C: Bismack Biyombo, Brendan Haywood (amnesztia - Mavericks), DeSagana Diop

A tavaly kinevezett Rich Cho megkezdte GM-i munkája érdemi részét, így elég komoly erősítéseket hajtott végre a Charlotte is a nyáron (igaz, még mindig nem elég nagyokat ahhoz, hogy túl komolyan lehessen őket venni). Új vezetőedzőt neveztek ki a csapat élére, aki a St.John's egyetem eddigi segédedzője, Mike Dunlap. Dunlap tökéletes fitnek tűnik a keret mellé, mivel legnagyobb erősségének a fiatalok fejlesztését tartják és a Bobcatsnél egyelőre nem az eredmények, sokkal inkább a jövő felépítése a cél, ebben pedig az új trénernek nagy szerepe lehet.

Ben Gordon még a draft előtt érkezett Corey Maggette-ért cserébe, de vele együtt jött egy első körös draftjog is, így duplán jól járt a Bobcats, mivel Gordon valószínűleg hasznosabb lesz a távozó Maggette-nél. A drafton Michael Kidd-Gilchristet húzták ki a második helyen, ami némi meglepetést okozott (Thomas Robinsonra nagyobb esély volt), de MKG karrierjének alakulása a későbbiekben eldönti, hogy jó húzás volt-e. A draft után az amnesztiával kitett Brendan Haywoodot szerezték meg a licit során, így négy évig, évi 1.9 millió dollárért áll majd a csapat rendelkezésére a kosaras, ennyiért ajándék kategória egy ilyen szintű center. Végül Ramon Sessionst is sikerült a csapathoz csábítani, aki bár a Lakersnél betlizett a rájátszás során (erre mondjuk Charlotte-ban biztosan nem lesz lehetősége és egy vállsérülés is hátráltatta), az alapszakaszban mutatott szép dolgokat.

A periméter játékosok elég jól variálhatóak. Kidd-Gilchrist személyében végre van egy elit védőjük a külső sorban, Henderson már most is egészen pofás all-around játékos és Dunlap kezei alatt még tovább fejlődhet, Reggie Williams és Gordon a kinti dobások szakértői és Sessions végre kap egy olyan csapatot, ahol tényleg ő lesz a játékmester, ráadásul kezdőként. A két gond közül az egyik az, hogy rajta kívül viszont egyetlen olyan játékos sincs a keretben, aki képes mozgatni a csapatot, hiszen cseréje, Kemba Walker inkább egy egyes testébe oltott kettes, a társak kiszolgálása csak sokadik gondolata a pontszerzés különböző formái után, Gordon ugyanez a kategória, MKG és Williams nem képes irányításra még egy kicsit sem, Hendersonnak pedig nem ez az erőssége, ezért Sessionsszel a padon lesznek problémák a csapatjátékkal rendesen. A másik gond a védekezés, Kidd-Gilchrist mellett ugyanis maximum egy közepesen jó védő van (Henderson), a többiek viszont egytől-egyig pocsékak ebben a kategóriában.

A palánk alatt pont ellenkező a helyzet. Mullens az egyetlen, akitől komoly pontok várhatóak, a többiek csak esetleges szituációkból képesek pontszerzésre. Cserébe Mullens az egyetlen, akinek semmi köze nincs a védekezéshez, mínusz egy embernek számít hátul, Biyombo, Thomas és Haywood viszont mind a védekezésükről híresek. A kezdőben még nincs gond, hiszen egy jó támadó és egy jó védő lesz összetéve (az egyik kintről, a másik bentről dolgozik majd támadásban), a cserélgetéseknél viszont érdekes lesz a helyzet, hiszen legtöbbször két támadásban halott, de védekezésben jól teljesítő kosaras lesz fent a parketten. A festék jó védésével hiába lesz gyenge a külső sor D-je, egészen jól védekező csapatot lehet csinálni ebből együttesből. Kérdés, mennyire helyezik erre a hangsúlyt idén, ezzel ugyanis a nagyon jó draftpozícióit is el lehet rontani.

Mindettől függetlenül mivel valószínűleg a fiatalok fejlesztése lesz a meccseken is az elsődleges és túl sok kijavítandó hiba van Biyombo, Mullens, Walker és Kidd-Gilchrist játékában egyelőre, ezért túl jó szezonra nem számíthatnak a Bobcats drukkerek továbbra sem. Az világosan látszik, hogy a palánk alatti szekcióba egy ponterős játékos hiányzik leginkább, akinek jóval jobb szintet kellene képviselnie, mint Mullensnek (aki fizikai korlátai mellett egyelőre csapatjátékosnak sem mondható). Ha a fiatalok megfelelően fejlődnek, közel sem lesz ez annyira reménytelen gárda, mint amennyire fél éve annak néztek ki. Idén még okosabb lenne az egyéni dolgokat csiszolgatni és a jó draftpozíciót előtérbe helyezni.

Miami Heat

Jelenlegi keret

PG: Mario Chalmers, Norris Cole
SG: Dwyane Wade, Ray Allen (FA - Celtics), Mike Miller
SF: LeBron James, Shane Battier, James Jones
PF: Chris Bosh, Udonis Haslem, Rashard Lewis (FA - Hornets)
C: Joel Anthony, Dexter Pittman

Ha volt olyan csapat a divízióban, ahol nem volt nagy mozgás, az a bajnok, Miami Heat, ami viszont volt, az elég komolyra sikeredett. Két igazán nagy húzásuk volt eddig. Egyrészt leigazolták Ray Allent az egyik nagy rivális, Boston Celtics csapatától, aki még így idősen és kicsit sérülten is óriási segítség lesz majd. Másrészt Rashard Lewis is itt kötött ki, akinél ugyan nehéz lesz elvonatkoztatni attól, hogy az utóbbi évtized egyik legtúlfizetettebb játékosa volt, de veterán minimumért ős is komoly erősítésnek számít, főleg a keret szerkezetét figyelembe véve.

A két érkezővel Dwyane Wade és LeBron James újabb két shootert kapott maga mellé, Allen személyében pedig a liga egyik legjobbját ebben a kategóriában, gyakorlatilag még jobban tökéletesítette Pat Riley a csapatot a két ásza körül. Lassan nincs már olyan játékos a keretben (a centereken kívül), akiről be lehetne húzódni, be lehetne segíteni Wade és James védőjének, egy az egyben pedig ez a két ember (de James biztosan) foghatatlan.

Ahol azért még el kellene a segítség, az egyértelműen a center poszt, mert az a rájátszás alatt is bebizonyosodott, a jelenlegi centerállomány akkor volt a leghasznosabb, amikor a padon ültek és small-ballba ment át a Miami. Már szóba hozták őket Sean Williamsszel, a Washingtonból kiamnesztált Andrey Blatche-csel, a Denverből kitett Chris Andersennel, a sokadik térdsérüléséből nagyjából február-március környékén felépülő Greg Odennel és a Minnesotától elküldött Darko Milicsiccsel is. Williamst és Odent leszámítva bármelyik játékos biztos előrelépést jelentene (Oden egészségesen a legnagyobbat).

A képlet egyszerű, a Heat ugyanazt fogja játszani, mint tavaly, nem lesz túl nagy meglepetés. A gyűrű valószínűleg inkább megnyugtatja őket, mint elégedetté teszi, kaptak ők annyit az utóbbi két évben, hogy ne legyen elég nekik egy bajnoki cím, egyébként is nagyon kompetitív kosarasokról van szó. A cél nem lehet más, mint az alapszakasz elsőség, hogy végig pályaelőnyben játszhassanak a PO-ban, olyan túl sok izgulni valójuk nem lesz ebben a pár hónapban.