Draftértékelő 2020

Atlanta Hawks

Onyeka Okongwu (1/6), Skylar Mays (2/50)

Okongwu nagyon meglepő pick volt a hatodik helyen, tekintve hogy a Hawksnak már van egy centere Clint Capela személyében. Lehet, hogy nem bíznak a svájciban, akinek egy elég komoly, hosszan elhúzódó sérülése volt az előző idényben, de az is elképzelhető, hogy Okongwut cserealapként húzták ki, mint a szerintük legértékesebb bent lévő játékos. Az viszont biztos, hogy Capelát és őt egyszerre nem lehet a pályára küldeni, hiába jó lábon Okongwu, és hiába lehet akár erőcsatár poszton is játszatni - egyikük sem dob triplát, teljesen tönkrevágnák a spacinget, még ha a védekezés elég jelentősen javulna is. Azt is hozzá kell tenni, hogy posztra nem nagyon van hiány a Hawksnál sehol sem, hiszen Trae Young, Capela és John Collins mellett ott van Kevin Huerter, Cam Reddish és De'Andre Hunter is - utóbbi kettő azért még nem sokat mutatott, de csak tavaly draftolták őket. Ettől függetlenül az, hogy hoztak még egy dobni nem tudó magasembert, meglepő. Hozzáteszem, Okongwu középtávolról egész jó - ha esetleg ezt tudja majd messzebbről is, akkor meg is oldódnának a Capelával együtt jelentkező problémák.

Mays egy jól védekező hátvéd, az üres triplát is be tudja dobni, úgyhogy ideális lehet Youngék mellé - már ha ki tudja harcolni magának a helyet a rotációban.

Boston Celtics

Aaron Nesmith (1/14), Payton Pritchard (1/26), Yam Madar (2/47)

A Boston a négy pickjéből hármat megtartott, közülük Yam Madar marad majd Európában - nem is nagyon férne hova a rosterben. Nesmith nagyszerű tripladobó, ezzel azonnal bekerülhet majd a rotációba, függetlenül Gordon Hayward sorsától. Egészen biztos, hogy használni is fogják, Jaylen Brown, Jayson Tatum és Kemba Walker helyzetkreálását is nagyban megkönnyítheti. Hasonló profilú ember lett volna (pont azzal az 1/30-cal vitte el Desmond Bane-t a Memphist, amit a Bostontól szerzett), jobb scorer is, ha a padról érkező pontokat kevesellte volna a Celtics (Cole Anthony), de Nesmith erőssége az egyik legfontosabb tulajdonság a mai NBA-ben, az igazán nagy nevek és az igazán sokra taksált role playerek pedig már kimentek előbb. Payton Pritchard csereirányító lehet, amennyiben le tudja nyomni Carsen Edwardsot - ő is nagyszerűen dob, a hozzáállását nagyon dicsérik, kérdés, mennyi pályát fog látni így elsőre, de Brad Wanamaker helye egyelőre betöltetlen.

Brooklyn Nets

Landry Shamet, Reggie Perry (2/57)

A Nets az 1/19-et adta fel Landry Shametért. Ezen a picken elérhető lett volna még Saddiq Bey, aki bár újonc, valószínűleg azonnal hozzá tudott volna tenni a Nets eredményességéhez. A jelenlegi rosterben azért kérdőjeles lett volna a helye hármas és négyes poszton - Taurean Prince-szel kellett volna megküzdenie a percekért a cserepadról -, Shamet pedig kettes poszton hozhatja a tripláit. Összességében érthető, hogy a már tapasztaltabb verziót választotta a Brooklyn, még ha Bey-ből sokoldalúbb kosaras is lehet, mint Shamet. Perry a második kör végén már teljesen vállalható pick - ha tényleg jobban dobja a triplát, és képes lesz a perimétert is védeni (ahogyan azt állítólag Vegasban mutatta), akkor megállhatja a helyét négyes poszton, de ha nem tud magának rotációhelyet kiverekedni sem most, sem később, akkor sem bukott vele sokat a Nets.

Charlotte Hornets

LaMelo Ball (1/3), Vernon Carey Jr. (2/32), Nick Richards (2/42), Grant Riller (2/56)

LaMelo Ball rettenetesen rizikós választás, viszont tehetségre ki kellett választani. Ha visszatérne a középiskolában látott dobóformája (illetve azt tovább tudná fejleszteni), illetve védekezésben kihasználná a kivételes adottságait a posztjához viszonyítva, akkor nagyot nyerhet vele a Hornets - de már akkor is, ha a kettőből az egyik meglesz. Ha nem sikerül kordában tartani őt (vagy az apját), akkor viszont be is sülhet, és ez is bőven benne van. A Charlotte a harmadik helyen egy "háromfős" draftról kihúzta a "maradék" sztárpotenciált - ezzel nincs gond, innentől kezdve a játékosfejlesztő részlegé a terep, és a Hornetsnél nem igazán kell újrahúzni a keretet Ball köré, inkább csak felépíteni kell majd mellé. Más kérdés, hogy a legjobb fiatal, Devonte' Graham kezéből így ki kell venni a labdát (addig egészen biztos, amíg LaMelo használhatatlan támadásban labda nélkül), ez neki egészen biztosan nem jön jól.

A második körben kihúzott Vernon Carey Jr.-nál szerintem volt bent jobb, illetve a mai játékhoz jobban illő center, Daniel Oturu. Ha Carey nem fejlődik a periméter és az elzárás-levédésében, teljesen mindegy, hogy elöl mit fog tudni - ha javul hátul, akkor egy egész hatékony two-way ötöst választott a Hornets, bár ezt Oturuba jelenleg sokkal könnyebb belelátni (és Xavier Tillman is sokkal jobb védő, ami egy mai magasember legfontosabb tulajdonsága). Nick Richards pont Carey ellentettje: védekezésben lesz sokoldalú, támadásban meg nem látni egyelőre, hogy mire lehet majd igazán használni - ettől függetlenül nem biztos, hogy kevesebb pályát lát majd, mint 32. helyen kihúzott társa. Grant Riller egészen kiváló scorer - ha ebből bármit sikerül az NBA-be is átültetnie, lehet helye a sokszor statikus és pontszegény Hornets-második sorban.

Chicago Bulls

Patrick Williams (1/4), Marko Szimonovics (2/44)

Williamsen sokan meglepődtek, de szerintem teljesen vállalható pick volt még ilyen korán is (a Top3 után eléggé egyben volt 8-10 név), mert egy igazi modern wing lehet belőle. Lesz még munka vele, de mindenkivel lett volna, akárkit húz itt a Bulls. Isaac Okoro jobb védő jelenleg, de tripladobása például nincs, míg Williamsen többet kell dolgozni hátul, de hasonló szintet üthet majd meg védekezésben, mint Okoro - támadásban pedig modernebb játékos lehet a külső dobásaival. Ha Arturas Karnisovasék a megfelelő módon fejlesztik, több is lehet belőle, mint egy sima 3&D játékos - aztán hogy sikerül-e ezt elérni, az már más kérdés, ez az új menedzsment és az új szakmai stáb feladata.

Marko Szimonovics szerintem egy elpazarolt pick volt (nagyon kicsi a karfesztávja, védekezésben se rim protectorként, se a periméteren nem lehet használni, úgy meg szinte mindegy is, hogy támadásban egész jó keze van), de a Bulls a telített keret miatt mindenképpen draft-and-stash játékost akart választani, akit még Európában lehet hagyni. Azt viszont tényleg nem látni, hogy mitől javulna a védekezése NBA szintre (az alapvető adottságaival van gond, azon nehezen változtat az ember). Ennyi erővel Killian Tillie-t is ki lehetett volna húzni - van elküldhető ember a jelenlegi keretben, Tillie pedig olyan szinten modern magas, amilyen szinten csak modern lehet valaki, már amikor egészséges.

Cleveland Cavaliers

Isaac Okoro (1/5)

A Cavs nem csinált sok mindent, de nem hibázott. Tudták volna hasznosítani Onyeka Okongwut is, hiszen Andre Drummond valószínűleg nem sokáig marad a csapatnál - meg ha marad, akkor sincs semmi, Okongwu már most jobb védő, mint amit Drummondba valaha beleláttak. Okorónak is meglesz azonban a helye, hiszen a Cavsnek nagyon kellett egy elit perimétervédő Darius Garland és Collin Sexton mellé. Ha megtanul dobni, All-NBA játékos lehet belőle, mert a játék többi területén nincsenek nagy hiányosságai, a védekezése meg egészen extra. Ha nem tanul meg dobni, akkor is hasznos játékos lesz, főleg ebben a keretben.

Dallas Mavericks

Josh Richardson, Josh Green (1/18), Tyrell Terry (2/31), Tyler Bey (2/36)

Nem úgy nézett ki, hogy a Dallas ennyire fel tud tankolni erről a draftról, mégis ez lett a vége. Az 1/18-on egy nagyszerű 3&D prospect érkezett Josh Green személyében - az mindenkinek nagyon jól jön, Luka Doncic mellé meg nagyjából az egyetlen dolog, ami kell. 2/31-en kiválasztották az egyik legnagyobb Curry-hasonmást, Tyrell Terryt, aki tripladobásban extra - hogy lesz-e bármi másból igazán jó, az a jövő zenéje. Ennek a húzásnak köszönhetően szinte gond nélkül tudták elengedni Seth Curryt, akiért megkapták Josh Richardsont. Curry sokkal biztosabb kezű játékos, de Richardson sem olyan rossz (még ha kiegyensúlyozatlan is, és éppen a hatékony és a nem hatékony szint határán billegnek a triplamutatói), és utóbbi klasszisokkal jobb védő - végre nem egyedül Dorian Finney-Smith próbálkozik majd hátul a periméterjátékosok közül. Tyler Bey szintén védekezésben lehet plusz - ha a felszedett tapasztalatok miatt javul a döntéshozatala, a tripladobása pedig nem csak egy kis mintán tud 42% lenni, újabb nagy nyereség a Dallas számára.

A Mavs már csak Richardson megszerzésével is javult (főleg hogy Terry tényleg egy valami miatt tud azonnal pályára kerülni, azzal, amivel Curry is tudott), emellett érkezett két érdekes, Doncic mellé illő prospect - nagyon jól zárta a draftot a texasi gárda.

Denver Nuggets

Zeke Nnaji (1/22), RJ Hampton (1/24)

Nnaji Mason Plumlee várható távozásával azonnali perceket is kaphat majd a Denver rotációjában, és egészen jól illhet Nikola Jokics és Michael Porter Jr. mellé - nem a támadójátéka miatt szeretik, viszont megcsinálja azokat a kis dolgokat, amiket két ilyen támadójátékos mellett kell. Az más kérdés, hogy Nnaji nagyon nincs még kész játékos, a Nuggets meg közben inkább a nyugati bajnoki címmel törődne, mint a játékosfejlesztéssel. Hampton a 24. helyen már nagyon jó pick még akkor is, ha Monte Morris személyében van már a kispadon olyan játékos, aki helyzetet tud kreálni. Ha valamivel baj volt azonban a Nuggetsnél, akkor ezzel akadt, Hampton pedig ebben a szegmensben segíthet - ha tényleg javult a külső dobása, támadásban nem lehet vele gond. Nála is az a kérdés, hogy mennyi időre van még szüksége, és hogy a Denver hol és mennyi időt szán majd az ő fejlesztésére.

Detroit Pistons

Trevor Ariza, Tony Bradley, Rodney McGruder, Killian Hayes (1/7), Isaiah Stewart (1/16), Saddiq Bey (1/18), Saben Lee (2/38)

A Pistons draftja rettenetesen felemás megítélésű, kezdve rögtön Killian Hayesszel, akiben egyesek a draft legnagyobb tehetségét látják, mások szerint meg semmi nem lesz belőle. Annyi biztos, hogy az irányítóskilljei rendben vannak, de dobni is meg kell tanulnia, a döntéshozatalán is javítania kell, védekezésben meg nagyon sokat kell előrelépnie, mert a gyors hátvédek agyonverték eddig lábon. Hosszútávú projekt, de ezzel semmi gond nincs a Pistonsnál, amely várhatóan évekig nem lesz még tényező keleten. Csinált egy jó cserét a csapat, Trevor Arizával együtt megszerezte az 1/16-ot is egy elég komolyan védett jövőbeli első körösért. A választás viszont szerintem pocsék volt: Isaiah Stewartot a második kör eleje felé is ki lehetett volna választani, ráadásul nem is modern center, a periméteren nem tudott védekezni az egyetemen sem. A hozzáállása nagyszerű, a munkamoráljával és a befektetett energiáival egy csepp gond sincs, a felépítése pedig kész van az NBA-re, de energy big-re ellőni a 16. picket úgy, hogy a modern játékhoz semmilyen skillje nincs, szerintem nagy butaság volt. Később egyébként érkezett Tony Bradley is, úgyhogy ötös poszton feltankolt a Pistons.

Ezután az 1/18-cal Saddiq Bey-t választotta a gárda, aki meg pont Stewart ellentettje: mindent tud, amit a modern játékról kell, a 18. helyen nagyszerű picknek tűnik - ha a két választás fordítva történik, kevesebb lenne a kérdőjel a Pistonsszal kapcsolatban, bár Stewart még a 18. helyen is korai lett volna. A 38. pozícióban ledraftolt Saben Lee esetében viszont megint érdekes kérdés, hogy hova siettek vele ezen a ponton: nagyszerű atléta, jó scorer, viszont borzasztó kiegyensúlyozatlan dobó, a testfelépítéséből adódóan pedig nem is a legjobb védő (és ezzel az NBA-ben még nagyobb probléma lehet). Robert Woodard és Tre Jones is bent voltak még, de a sort még lehetne folytatni - az is meglepetés, hogy Lee elkelt, nemhogy a 38. helyen...

Golden State Warriors

James Wiseman (1/2), Nico Mannion (2/48), Justinian Jessup (2/51)

A Warriors borzasztó híreket kapott nem sokkal a draft előtt, Klay Thompson súlyosnak tűnő lábsérülést szenvedett - azóta megerősítették sajnos, hogy Achilles-szakadása van, és kihagyja a teljes szezont. Ennek megfelelően szerintem nem is meglepő, hogy nem erőltették túl a második pick elpasszolását már bizonyított játékosra - nagy könnyen lehet, hogy a win now módot megint ki kell kapcsolniuk egy évig, de Thompson teljes hátralévő pályafutását kérdőjelessé teszi ez a két súlyos sérülése. James Wisemanre esett így a választás az 1/2-n, aki hiányposztra érkezik, és tehetség alapján sem lehet belekötni, hogy itt kiment - egészen biztosan újra kell gondolnia Bob Myersnek a Warriors terveit, Wiseman pedig alapnak egészen biztosan jó.

A 48. helyen Nico Mannion már vállalható pick - a passzkészsége rendben van, kintről is be tudja dobni, de nem elég kiegyensúlyozott. Ezekkel a skillekkel, ha fejlesztik, a Warriorsnál még lehet keresnivalója, más kérdés, hogy védekezésben nincs túl nagy upside-ja, és egyelőre támadásban is inkább csak tüzel, minthogy töltene is előtte. Jessup draft-and-stash játékos, mivel szerződése van az ausztrál Illawarra Hawkshoz, de jobb prospect lehet, mint Mannion: az ellenfél legjobbjait fogta, 6'7" magas, úgyhogy a magassága megvan a kettes poszthoz, emellett 41%-kal dobta a triplát az egyetemen, és a játékintelligenciája igen magas. Jó atlétának nem lehet nevezni, de az erősségeit lehet használni a mai ligában.

Houston Rockets

Kenyon Martin Jr. (2/52)

Kenyon Martin fia az egész draft egyik legatletikusabb kosarasa, aki védekezésben kifejezetten szorgos. 6'7" magas és ugyanilyen wingspanje van, úgyhogy valószínűleg kiscsatár lesz - kérdés, hogy védekezésben NBA szinten mire lesz képes, hiszen egyetemen sem láttuk még. Mindemellett vagy megtanul triplát dobni, vagy felállt védelem ellen bajosan lesz használható. Ennek megfelelő a draftpozíciója is, de itt felvállalható rizikó már.

Indiana Pacers

Cassius Stanley (2/54)

Stanley sokban hasonlít Martinra, abban a tekintetben biztosan, hogy óriási atléta, és védekezésben ezt tudja is használni (labdáson legalábbis, a labdától távol még vannak problémái azzal, hog mit is kellene csinálnia). Ami nagy különbség közte és Martin között, hogy Stanley 36%-kal dobja a triplákat is, ezzel pedig meg is lehet a helye az NBA-ben. Támadásban azért másra nem nagyon lehet használni még, és sokszor nem hoz jó döntést, de az 54. helyen be lehetett vállalni - keltek el olyanok is előtte bőven, akiknek az erősségei nem passzolnak ennyire a modern NBA-hez.

Los Angeles Clippers

Luke Kennard, Daniel Oturu (2/33), Jay Scrubb (2/55)

Otururól írtunk már a draft előtt, hogy kifejezetten modern magas - itt teljesen jó picknek számít. Jay Scrubbnak jó alapjai vannak ahhoz, hogy bármelyik wing poszton be lehessen vetni, atletikus képességei nagyszerűek, és ha stabilizálni tudja tripláját, meglehet a helye (volt egy 46 meg egy 33%-os szezonja). Az más kérdés, hogy a Clippers hol és mikor fog játékost fejleszteni, hiszen teljesen egyértelműen a bajnoki cím a csapat célja. Ha az alapszakaszban belefér, hogy több játékidőt adjanak a nem annyira kiforrott játékosoknak, akkor Oturuból hamar rotációtag is lehet akár, de erősen kérdőjeles, hogy lesz-e erre lehetősége. Luke Kennard is érkezett még Rodney McGruder és Landry Shamet helyett - Kennard sokoldalúbb Shametnél, ő egy kis játékszervezést is hoz a padra, nem csak triplákat, McGruder játékperceit pedig feleszik majd mások. Összességében nézve Kennard erősítés, Oturu meg egy kifejezetten jó pick, de a draftoltak tényleg csak akkor érnek valamit, ha valahogy kapnak lehetőséget a fejlődésre is.

Los Angeles Lakers 

Dennis Schröder

A Lakers cseréje a draft után lett hivatalos: az 1/28-cal nem húzott a bajnok, a pick és Danny Green helyett érkezett az előző idény egyik legjobb hatodik embere. Ha a német képes lesz azt hozni, amit az OKC-nél, akkor jackpot és erősítés (alapszakasz szinten biztosan), ha az utolsó atlantai évét hozza, akkor azért lehetnek még vele problémák. Nem sokat kockáztatott azonban az aranysárga-lila alakukat, inkább csak megpróbált felkészülni Rajon Rondo távozására.

Memphis Grizzlies

Desmond Bane (2/30), Xavier Tillman (2/35)

Borzasztóan jól sikerült a Grizzlies draftja, pedig csak egy 2/40-es pickje volt eredetileg az együttesnek. Sikerült azonban megszerezniük Desmond Bane-t, aki a gárda legnagyobb hiányosságában, a tripladobásban a legjobb - és az egyik legjobb az idei felhozatalból. Óriási húzás lehet még belőle, akit lényegében már az első naptól pályára lehet majd küldeni. Xavier Tillman nagyon sokoldalú védő, lényegében a pálya bármely pontján rá lehet bízni ezt a feladatot. A kondija és az egészségügyi gondjai miatt nem volt első körös, és az is kérdés, hogy a nagyobb, atletikusabb NBA magasok ellen mennyire állja meg a helyét hátul, de ezen a ponton bőven megkockáztatható volt.

Miami Heat

Precious Achiuwa (1/20)

A Memphis Egyetem magasembere meglepően sokat csúszott, így a Miami kiválasztotta. Nagyon jó hozzáállású, védekező felfogású játékos, az ilyen emberek pedig az utóbbi pár évben kifejezetten jól fejlődnek a Heatnél. Hogy támadásban mire lesz használható azon kívül, hogy a gyűrűt támadja majd nem rendezett védelemmel szemben, az még kérdés. Adebayo floridai fejlődése azonban bizakodásra adhat okot - belőle sem nézte ki senki, hogy olyan passzoló lesz már a harmadik évére, mint amilyen lett. A 20. helyen Achiuwa már több mint vállalható pick - ha Goran Dragic marad, akkor nem is nagyon van olyan posztjuk, ahova kellene azonnali erősítés.

Milwaukee Bucks

Jordan Nwora (2/45), Sam Merrill (2/60)

Jordan Nwora egy támadójátékos - annak egészen jó, triplája is van, de ahogyan a draft előtt is írtuk, az NBA-ben teljesen más szerepköre lesz, mint amilyen szerepköre a Louisville-en volt. Ha ebbe bele tud nőni, akkor lehet belőle jó kosaras, ha nem, akkor valószínűleg kikopik a ligából. Sam Merrillt a Mountain West konferencia Luka Doncicának hívták - ez a játékáról sok mindent elmond. Ami baj vele kapcsolatban, hogy fizikális adottságok tekintetében és atletikusságban megvannak a komoly korlátai, ez könnyen lehet, hogy az NBA-pályafutásának is betesz - nem véletlen, hogy csak a 60. helyen kelt el. Sokkal jobban lát a pályán, mint Nwora, de az atletikusabb, erősebb ellenfelek ellen lehet, hogy ez semmit nem fog érni. A másik gondja az lehet Nworáéknak, hogy hol és mikor fognak pályát látni. Ha a Bogdan Bogdanovics-féle sign-and-trade végbemegy, annyira kevés játékosa lesz a Bucksnak, hogy Nworáék akár játszhatnak is. Ha viszont nem, akkor nekik sem lesz túl sok idejük a fejlődésre, ahogy a Clippers újoncainak sem.

Minnesota Timberwolves

Ricky Rubio, Anthony Edwards (1/1), Leandro Bolmaro (1/23), Jaden McDaniels (1/28)

A Timberwolves 1/1-es választása Anthony Edwardsra esett, aki jobb napjain teljesen egyértelműen a legjobb játékos lehet majd ebből a classból. A baj az, hogy megjósolhatatlan, mikor és milyen sűrűn lesznek rossz napjai, a draft előtt nyilvánosságot látott interjúja pedig nagyon komoly aggodalomra ad okot. Ettől függetlenül egy nagyszerű scorer, de erősen kérdőjeles környezetbe kerül - nem igazán látni, hogy ez a csapat fogja majd a jó útra terelni...

Az 1/17-tel visszacserélt a gárda Ricky Rubióért és két első körös pickért, amiből aztán az 1/23 és az 1/28 lett - itt valószínűleg James Johnsonnak mennie kell még az üzletben, hogy pénzügyileg is működjön a dolog. Rubio okos játékot, megbízható playmakinget hoz, ami nagyon kellhet, D'Angelo Russell azért nem az a kimondott játékmester. A két első körös picken viszont egy draft-and-stash játékost, Leandro Bolmarót meg még egy nagyon kérdőjeles karaktert, Jaden McDanielst sikerült kiválasztani, ami a Wolves jelenlegi helyzetét és a további lehetőségeket is nézve szerintem borzalmas döntés volt. Bolmaróban könnyedén benne van, hogy soha nem látjuk a ligában - egyelőre játékmesterként jó, minden másban nem NBA szint, ami kevéskének tűnik. McDanielsnek meg hasonló hozzáállásbeli gondjai vannak, mint Edwardsnak, egészen pocsék a testbeszéde a pályán, és egyébként még bőven kell fejleszteni a játékát is (Edwards legalább egészen kiemelkedő akkor, amikor odateszi magát). Townsék mellé jó karakterek kellettek volna, mert a két franchise-playernek szánt sztár is kérdőjeles ilyen szempontból, erre bevittek melléjük még két olyan embert, akiket terelgetni kell a jó irányba...

Talentre a Top3-ban nem igazán volt jó megoldás Gersson Rosas előtt, de nem is tudott lefelé cserélni, pedig fitre Patrick Williams és Okongwu is sokkal jobb lett volna Towns mellé - Okongwu dobásproblémái pont Towns mellett nem lettek volna annyira érdekesek, a védekezésen viszont azonnal kategóriát javíthatott volna, Williams azért egy hosszabb projekt. A két további első körösön Desmond Bane-nel és Robert Woodarddal jöhettek volna tripladobó emberek, akik védekezésben sem elveszettek (főleg Woodard), nem mellesleg két olyan karakter (Okongwuval pedig három), akik egészen kifogástalan hozzáállással bírnak, aládolgoznak a sztároknak. Ha Edwardsot sikerül megnevelni, McDanielsből pedig ki tudják hozni a potenciálját, akkor menthetik a draftot, de számomra úgy tűnik, hogy Rosasnak fogalma sem volt még, kivel akarja majd folytatni a jövőben - ezzel egyébként nincs gond, egy jó Edwards és Towns duója szerintem potenciálisan jóval többre hivatott, mint a Russell-Towns kettős. A két hátsó picket viszont ez sem magyarázza - aztán persze Bolmaróból is lehet még akármi.

New Orleans Pelicans

Kira Lewis Jr. (1/13)

A Pelicans úgy döntött, hogy megpróbálja megtalálni Jrue Holiday utódját, és elvitte a draft egyik, ha nem a leggyorsabb emberét, Kira Lewis Jr.-t. Miután már nem csak gyorsasága van, hanem játékszervezőként és külső dobóként is sokat fejlődött, bőven van mire építenie. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Pelsben lesz ideje is Zion Williamsonék mellett kifejlődni, és az alapok nagyok jók nála - ezen a ponton talán a legjobb elérhető ember volt potenciálra, ráaádsul még posztra sem nagyon ütközik senkivel (Lonzo Ball, Josh Hart vagy éppen Nickeil Alexander-Walker mellett is nyugodtan lehet használni), úgyhogy a Pelicans nem sokat gondolkodott, kivitte a számára lehető legjobb embert.

New York Knicks

Obi Toppin (1/8), Immanuel Quickley (1/25)

A Knicksnek ugyan irányító kellett volna leginkább, Obi Toppin viszont nagyszerű pick lehet, hiszen helyi gyerekről van szó, aki támadásban óriási problémát okozhat az ellenfeleknek - védekezésben Mitchell Robinson segíthet neki, Tom Thibodeau pedig ebből a szempontból biztos ki fogja hozni belőle a legtöbbet. Az más kérdés, hogy Toppinnak nagyon kellene egy elit pick-and-roll irányító, és erősen kérdőjeles, hogy Quickley lesz-e az. Egészen kiváló 3&D egyes lehet - több poszton is használható védő a 6'10-es wingspanjének köszönhetően, a triplákat meg 48%-kal értékesítette 92%-os büntetőzés mellett. Más kérdés, hogy általában off-ball játszott, nem az ő kezében volt a labda - egyelőre nem jelentenénk ki, hogy nem lehet belőle playmaker, de azt még nem nagyon láttuk, hogy lesz-e. RJ Barrett mellé jó választás, Toppinnak (és Robinsonnak) viszont kellene egy elzárás-leválás király, ilyen meg egyelőre nem nagyon van - az FA-piacról viszont még érkezhet.

Oklahoma City Thunder

Al Horford, Vaszilije Micics játékjoga, Alekszej Pokusevszki (1/17), Theo Maledon (2/34), Vit Krejci (2/37)

A Thunder sok kisebb-nagyobb cserében vett részt a drafton, és végül kiválasztott három európai játékost, akik közül kettő egészen biztosan évekig Európában marad még. Alekszej Pokusevszkinek a képzettsége jó, de komoly kérdés, hogy bármikor lesz-e NBA-teste - amellett, hogy a tehetsége és az érzéke a játékhoz elvitathatatlan, nem véletlenül volt végig az első kör közepére várva. Vit Krejci meglepetésre kelt el el ilyen hamar, miután idén szeptemberben volt egy ACL-szakadása, és már most biztos, hogy a teljes idényt kihagyja. Sokoldalú, egészen atletikus kosaras, de nem elég kiegyensúlyozott még a dobása - ha a dobását össze lehet rakni, és ha rendbe jön a térde, akkor készen is állhat az NBA-re. Theo Maledon az egyetlen, aki nem direkt draft-and-stash játékosként érkezett a Thunderhez - Shai Gilgeous-Alexander mellé megfelelő fit lehet a külső dobása és a védekezése miatt. A francia lehet, hogy azért is csúszott eddig, mert nem akar Európában maradni, a Thundernél viszont elég hely van most ahhoz, hogy rögtön helyet kaphasson a rotációban. A tehetsége alapján egyértelműen első körösnek kellett volna lennie, ő nagyon jó pick ebben a pozícióban, a másik két választás helyett azért lettek volna még variációk - úgy néz ki, Presti most nagyon nem akart szerződtetni ennyi embert.

A Thunder legnagyobb cseréje Al Horford megszerzése volt. Játékosként újra felépíthetik, mint ahogy tették ezt Chris Paullal, és akkor továbbadhatják majd értékért, de most is kaptak egy első és egy második köröst az átvételéért - Danny Green és Terrance Ferguson távozása nem hiszem, hogy bármit is számít, az OKC-nek most láthatóan nem a rövidtávú eredményesség az első.

Orlando Magic

Cole Anthony (1/15)

Egészen eseménytelen draftja volt a Magicnek, a pickjük viszont szerintem jól sikerült. Az Orlando legnagyobb gondja az, hogy nincsenek olyanok, akik tudnak helyzetet kreálni akár maguknak, akár másoknak. Anthony csak ezt tudja: előbbit biztosan, és most, hogy egy jobb csapatba került, nem kell annyira csak a scoringra koncentrálnia. Kiderül, hogy esetleg szervezőként is lehet-e használni legalább arra, hogy a betörések után a kipasszoknál megtalálja az üres embereket - a középiskolás játéka alapján van erre is esély. Tehetségre is rendben volt ez a választás, szerepkörre egészen biztosan, úgyhogy az Orlando kihozta a legtöbbet a drafthelyéből.

Philadelphia Sixers

Seth Curry, Danny Green, Terrance Ferguson, Tyrese Maxey (1/21), Isaiah Joe (2/49), Paul Reed (2/58)

A Sixers volt az este egyik főszereplője, legalábbis a cseréknél. Előbb elpasszolták Al Horfordot némi pickcsomaggal együtt a Thunderhez Danny Greenért és Terrance Fergusonért - ez óriási spórolás hosszútávon. Másrészt Josh Richardsont a pár millióval olcsóbb Seth Curryre cserélték - igaz, elég drágán szereztek egy elit külső dobót, hiszen még ők adtak egy második körös picket Richardson mellé. Az 1/21-es picken húzott Tyrese Maxey ezen a ponton, tehetség alapján már jó húzás volt - mondjuk kiegyensúlyozott tripladobás nélkül Ben Simmons mellett nem igazán lehet használni, a padról viszont jó beugró lehet. Isaiah Joe igazi nehéztüzér, ő és Curry ebben a tekintetben egészen biztosan előrelépést jelentenek. Paul Reed pedig sokkal jobb játékos, mint azt a draftpozíciója mutatja - a fizikális adottságai és a védekezése alapján NBA-kész, de a játékhoz való hozzáállása kérdéses, ezért csúszhatott idáig. Összességében Maxey tehetségre, Reed a védekezése alapján, Curry és Joe pedig a shooting miatt jó húzás - azt majd meglátjuk, hogy Danny Green melyik arcát látjuk, meg hogy Fergusont lehet-e bármire is használni majd.

Phoenix Suns

Jalen Smith (1/10)

Smith egy kicsit reach volt (a 20. hely környékére várták), és vannak kérdőjelek vele kapcsolatban, főleg védekezésben - nem igazán jó a periméteren, márpedig ha erőcsatárként akarják használni, akkor lábon ott is meg kell tudnia tartani az ellenfeleket. Ha Baynes távozására készültek fel vele, akkor egyszerűbb a helyzet, centerben nem lesznek ilyen gondjai. Ezen kívül azért tudja, amit egy modern magasnak kell (festékben jó hátul, 37%-os tripladobó), és kifogástalan a hozzáállása, kifejezetten nagy energiákkal játszik, nincsenek kihagyásai. Ha lehet egy kicsit gyorsítani rajta lábon, bőven be fog férni a Suns rotációjába, de ha nem, akkor is megtalálhatják a helyét a padról beszállva. Lehetett volna mást is húzni, Devin Vassellnek és Tyrese Haliburtonnek is lett volna helye szerintem, de összességében a jó munkamorálja és karaktere miatt illeni fog a Monty Williams-féle Sunsba.

Portland TrailBlazers

CJ Elleby (2/46)

Meglepetésre kelt el a drafton CJ Elleby, aki a Washington State scorere volt. A tripladobását egészen biztosan stabilizálnia kell, ha rotációba akar kerülni az NBA-ben - Portlandben ráadásul Gary Trent Jr. térnyerése miatt nem is lesz egyszerű dolga. Ettől függetlenül előrefelé ő is tényező lehet majd egyszer - védekezésben megvannak a korlátai, a 6'6-os magasságához 6'7-es wingspanje van csak. 3&D winggel nem igazán voltunk már ellátva a draft ezen pontján (ez kellett volna leginkább a Blazersnek), úgyhogy Ellebyvel is meg lehet próbálkozni - voltak nála nagyobb nevű hátvédek is még az elérhető játékosok között, de kihagyhatatlanok nem.

Sacramento Kings

Tyrese Haliburton (1/12), Robert Woodard II (2/40), Jahmi'us Ramsey (2/43)

A Kings egészen meglepően pazarul draftolt - ez az, amire a Vlade Divac-érában nem igazán volt példa. A Bogdan Bogdanovics-féle fiaskót most hagyjuk (egyelőre nem tudni, mi lesz annak az ügynek a vége, de az az eset egészen biztosan nem vetett jó fényt Monte McNairékre), a három választás viszont jól alakult. Tyrese Haliburtonre nem is nagyon számíthatott a kaliforniai együttes, de lényegében megvan Bogdanovics utódja sokkal olcsóbban - papíron nagyszerű fit lesz Haliburton De'Aaron Fox és Buddy Hield mellé is. Robert Woodardot sokan otthagyták, pedig ő volt az utolsó igazán jó nevű 3&D wing prospect, a Kings nem tette meg ezt a szívességet az utánuk jövőknek - elvileg ő is nagyszerű kiegészítő lehet majd Foxék mellé. Jahmi'us Ramsey-ben pedig vannak lehetőségek, főleg ha a döntéshozói képessége fejlődik. Van egy 43%-os triplája, ha olyanja van, védekezésben is kifejezetten kellemetlen tud lenni, és van még benne bőven lehetőség, hiszen még csak 19 éves. A Kingst már Haliburton után is a draft nyertesének kiáltották ki, és ezen a pozíción egészen biztosan nem rontott Woodard és Ramsey kiválasztása sem.

San Antonio Spurs

Devin Vassell (1/11), Tre Jones (2/41)

A Spurs is nagyjából azt csinálta, amit a Kings: felszedegette azokat a morzsákat, amiket a többiek otthagytak neki, ebben viszont nem hibáztak Gregg Popovichék sem. Vassell Dejounte Murray és Derrick White mellett is tud majd játszani, és az egyik legjobb 3&D prospectnek tartják az egész osztályból - ha ezek a játékosok kifejlődik magukat, és azt hozzák az NBA-ben, amit beléjük látnak, nem lehet velük mellélőni, nagyon ebbe az irányba halad a liga. A második körben Tre Jones szintén bőven a bevállalható kategória volt. Ahogy a tesónak, neki is dobni kellene megtanulni, mert kevés hibával dolgozó játékszervező, kiváló védő, de a hármasokkal lehetne igazán veszélyes. A második idényében 36%-kal szórta már a triplákat, ennyit kellene hoznia az NBA-ben is, és sima steal lenne a második kör ezen pontján.

Toronto Raptors

Malachi Flynn (1/29), Jalen Harris (2/59)

A Raptors a draft előtt többször is megnézte Malachi Flynnt, voltak is erről hírek, nem meglepő, hogy a kanadaiaknál kötött ki. Sokan Fred VanVleethez hasonlítják a termete, a játékstílusa és amiatt is, mert nem igazán vagy gyenge pontja - a Raptors játékosfejlesztő részlegét ismerve benne van, hogy ki is hozzák belőle FVV-t. Mivel VanVleet épp szabadügynök, teljesen logikus volt egy ilyen játékost behúzni biztosítéknak - és egyébként nem csak posztra, játékszínvonalra is jó pick volt ezen a ponton már. Jalen Harris a Nevadán egészen jó kombóhátvéd volt az utolsó évében, játékszervezésben is használták. A tripladobása viszont még hektikus, az pedig kérdés, hogy védekezésben mit tudnak belőle kihozni - itt megint nagy szerepe lehet annak, hogy a Raptors az elmúlt években több ember esetében is bizonyított.

Utah Jazz

Udoka Azubuike (2/27), Elijah Hughes (2/39)

A Jazz céljai egyértelműek voltak, Udoka Azubuike kiválasztása viszont némileg kérdőjeles - semmi köze nincs egy modern centerhez, Daniel Oturu pedig még bent volt, még ha Xavier Tillmant nem is akarták kiválasztani a kérdéses dolgai miatt. Azubuike fizikailag rettenetesen impozáns, a klasszik centerek minden erősségével és gyengeségével rendelkezik, de nem efelé halad a liga - meglátjuk, hogy Ed Davis és a Detroitba cserélt Tony Bradley helyén ki tud-e magának harcolni némi játékidőt. Elijah Hughes a padról beszállva egy kiváló scorer, aki simán megcsinálja magának a helyzetet - ez a pick meg teljesen egyértelműen Jordan Clarkson esetleges távozására készítette fel a Utah-t. Hughesnak védekezésben és tripladobásban is van még fejlődni valója, de szerepkörre pontosan az, ami a Jazznek kellett. Nem ennyire jó helyzetkreálók, illetve hosszabb projektek voltak még bent - nem volt annyira meglepő a kiválasztása, és nem is lehet túlságosan belekötni.

Washington Wizards

Deni Avdija (1/9), Cassius Winston (2/53)

A Wizards az első számú gondját nem tudta megoldani, Okongwu nem csúszott le hozzájuk, Deni Avdija viszont nem kis meglepetésre igen. Én nem vagyok annyira oda az izraeliért, mert hiába vannak jó alapjai védekezésben, a dobása nagyon hiányzik a másik oldalon - ha abban jó lenne, kivételes támadójátékos lehetne belőle, de annyira gyenge büntetőző, hogy még arra alapozva sem lehet azt mondani, hogy majd megtanulja a triplát a későbbiekben. Ettől függetlenül őt a Top3 mögé várták közvetlenül, a Washingtonnak pedig pont hármas poszton van némi problémája még a center mellett, úgyhogy a helye elvileg megvan. Más kérdés, hogy John Wall meg Bradley Beal mellett játszani nem éppen az ideális fejlődési lehetőség - sokkal jobb pozícióban lesz majd, amikor a Wizards megkezdi az újjáépülést...

Cassius Winston pazar irányító, aki ugyan se nem egy nagy atléta, se védekezésben nem lesz túl nagy faktor, viszont nagyszerű shooter (43%), és egészen kiváló játékszervező - elzárás-leválásból kitűnően játssza meg azt a csapattársát, akit meg kell játszani. Ettől még a hiányosságai megvannak, amit vagy tud ellensúlyozni támadásban, vagy nem, de az 53. helyen nem sok jobb játékost lehetett volna kiválasztani nála (leginkább senkit).