Előttem az utódom – Keleti Főcsoport

Atlantic Divízió
 
A tradicionális keleti nagycsapatok (Boston Celtics, New York Knicks és Philadelphia 76ers) most éppen átalakulnak: az egyik erőteljes fiatalítással, a másik rengeteg cserével és szabadügynökkel, a harmadik ennek a kombinációjával. Náluk, illetve a Deron Williamstől és Kevin Garnett-től megszabaduló Brooklyn Netsnél nincs olyan játékos-párosítás, amivel foglalkoznunk kellene (bár Bojan Bogdanovic és Joe Johnson duója később érdekes lehet).
 
Nem úgy a Toronto Raptorsnál, ahol a nyáron az alsó három poszton jelentős vérfrissítés történt. DeMarre Carroll érkezése alapvetően nem befolyásolja Terrence Ross jövőjét, mivel eddig is kényszerből játszott hármast teljes munkaidőben – ő alapvetően átmenet a 2-3 között, idővel egy tökéletes, 25 perces játékos lehet a 2-3 poszt állandó cseréjeként. A 2-es posztra félig-meddig visszatérő Ross önmagában tehát még nem keserítené meg a gárda egyik All-Starjának, DeMar DeRozannek az életét, de a drafton behúzott Delon Wright (Dorell Wright öccse) megszerzése már azt jelenti, hogy konkurenciát hoztak a nyakára. DeRozan soha nem volt védőfenomén, az előző szezonban komolyabb sérülés is hátráltatta, a szakvezetés pedig megversenyezteti a posztjáért – nem vagyunk benne biztosak, hogy ő fog győzni.
 
Kyle Lowry sem dőlhet hátra All-Star szezonja ellenére sem. Idén 30 éves lesz, nagyjából most dől el, hogy lehet-e ő még egy bajnokesélyes gárda irányítója, vagy elindul lefelé. A kanadai franchise is hamar szeretné ezt látni, ezért is hozták a nyakára a kanadai válogatott alapemberét, Cory Joseph-et. Az irányító bajnoki címmel és komoly playoff-rutinnal érkezik San Antonióból, kiváló vezetőnek tartják, akiben buzog a tettvágy, hogy megmutassa, mit is tud Tony Parker árnyékától megszabadulva. A még mindig csak 24 éves kisember garantáltan meg fogja kapni a lehetőséget, ha Lowry kicsit is kiesik a ritmusból.
 
Central Divízió
 
Az Indiana Pacersnél és a Milwaukee Bucksnál nem nagyon tudunk kivel foglalkozni, a többieknél viszont vannak érdekességek.
 
A Chicago Bullsban adja magát a Nikola Mirotic/Pau Gasol párosítás, de ők egyrészt nem teljesen ugyanazt játsszák (bár az tény, hogy két elképesztően sokoldalú magasemberről van szó), másrészt az az Európa-bajnokságon is látszott, hogy Mirotic mentorként, példaképként tekint Gasolra. Sokkal élesebb viszont az előd-utód párhuzam Taj Gibson és Bobby Portis között: Gibson elmúlt 30 éves, és bizony sok egészségügyi gondja volt mostanában. A nyáron draftolt Portis nem olyan jó védő, mint Gibson, de ha a kopasz erőcsatárnak továbbra is gondja lesz az egészséggel (a legutóbbi hírek szerint kikúrálta minden baját), Portis pillanatok alatt beverekedheti magát a rotációba.

Nagy kérdés lesz Derrick Rose formája, állapota, és ezzel kapcsolatban Jimmy Butler „viselkedése”. Nem véletlenül kapott óriási új szerződést az egykori hajléktalan, Butler tavaly ligaelit védekezése mellé parádés támadójátékot villantott (meg is kapta az Év Legtöbbet Fejlődött Játékosának járó díjat). Ha Rose esetleg újra megsérül (az arccsonttörésnél súlyosabban), akkor biztosan, ha továbbra sem találja a kinti dobásait, akkor szinte biztosan Butler kapja kezébe végleg a csapatvezetői pálcát.
 
A Chicagónál egy másik érdekes páros lehet Mike Dunleavy Jr. és Doug McDermott. Tavaly az újonc McDermott egyértelműen alulmaradt ellenfelével szemben, ugyanakkor ne feledjük, hogy kettejük között 12 év van, és az ifjonc meg is sérült menet közben. Idén új edző, új rendszer van a Bullsnál, McDermott egészséges, és a szezon első pár hetét sérülés miatt biztosan kihagyó "Dirtiest player of the league" Dunleavy-nek az sem jó előjel, hogy a néha vaskalapos Thibodeau helyett az egyetemi bajnokságban fiatalokat nagyon szépen felfuttató Fred Hoiberg lett a vezetőedző.
 
A Cleveland szezonja nem csak a Tristan Thompson saga miatt lehet érdekes, hanem Timofej Mozgov és Anderson Varejao miatt is. Bármennyire is szereti LeBron James a brazil hajasbabát, Varejao már közel sem az a „young gun”, aminek kinéz. Vele nem igazán működött a rendszer a szezon elején, és fura ezt megfogalmazni, de Achilles-ín szakadása a legjobb, ami történhetett a Cavalierssel. Emiatt kellett ugyanis center után nézniük, és meg is szerezték Mozgovot, aki újjászületett Clevelandben. Az orosz is a 30-at tapossa, de még így is négy évvel fiatalabb a brazilnál, és nem is sérülékeny; Varejao már-már klublegenda, LeBron James nagyon kedveli, Mozgov viszont jó viszonyt ápol David Blatt-tel – érdekes különcsata lesz ez.
 
A Detroitnál is lehet számítani némi tűzijátékra a szezon második felében, amikor Brandon Jennings annyira felépül Achilles-ín szakadásából, hogy alternatívája lehet Reggie Jacksonnak. Jennings óriási formába lendült Josh Smith kirúgása után, a Pistons az „ő csapata” volt, azonban közbejött a súlyos sérülés. Stan Van Gundy le is csapott gyorsan Reggie Jacksonra – tripla-duplák, 20 gólpasszos karriercsúcs érkezett tőle, és pár meccsnyi jó játékért új szerződést is kapott, nem is akármilyet: 2020-ig 80 millió dollárt. Jackson évekig sínylődött Russell Westbrook mögött a padon, garantálható, hogy apait-anyait belead majd, hogy megóvja nehezen kiharcolt kezdő pozícióját - viszont közel sem volt annyira meggyőző Detroitban, mint amennyit a 80 millió sugall. Jenningsnek sincs már sok esélye, 26 éves múlt, többször leírták, és az Achilles-szakadás miatt kevesen bíznának benne – most kell megmutatnia, mit tud. Ráadásul szezon végén szabadügynök lesz…
 
Southeast Divízió
 
A Washingtonnál és a Magic-nél nagyjából kialakult az új fiatal mag az elmúlt pár évben, velük nem foglalkozunk bővebben.
 
A Miami Heatben Justise Winslow érkezése két játékosnak is kellemetlen perceket okozhat. A hátvéd-kiscsatárt elsősorban Luol Deng utódjának szánják, azonban ha Dwyane Wade (Erik Spoelstra meglehetősen optimista) várakozása ellenére nem bírja az alapszakaszt, akkor már idén többször kezdhet. Wade kezdő pozíciója nincs veszélyben, ha egészséges, Dengé viszont annál inkább, mivel a szezon végén eleve lejár a kontraktusa.
 
Az Atlanta Hawksnál már egy fokkal komolyabb problémák jelentkezhetnek: a német Dennis Schröder ugyanis óriási lépésekben fejlődik, ha így halad tovább, nem kell sok idő, hogy Jeff Teague nagyon komoly alternatívája legyen. Teague hosszú évek középszerűsége után Mike Budenholzer rendszerében előbb elkezdett fejlődni, majd a 2014/15-ös évadban robbantott is: meghívták az All-Starra, csapatát pedig az alapszakaszban keleti első helyig, a rájátszásban főcsoportdöntőig vitte. 2013-ban azonban nem csak Budenholzer, hanem a német-gambiai Dennis Schröder is megérkezett a csapathoz, és a mögöttünk hagyott szezonban ő is robbantott: mezőnyszázalékban, triplamutatóban és büntetőpontosságban is szinteket lépett (FG: 38.3-42.7, 3PG 23.8-35.1, FT: 67.4-85.7%!) korábbi önmagához képest. Ezzel együtt le is vetkőzte a Rajon Rondo-hasonmás „bélyegét”, közel 20 perc alatt 10 pontot átlagolt, és a 4.1 gólpassz is kiváló adat. Idén még valószínűleg Teague élvezi a bizalmat, azonban az ő szerződése 2017 nyarán kifut, vagyis jövő nyáron akár még értékké is tehetik a Hawksnál, ha Schröder ilyen ütemben lépeget előre.
 
A Charlotte-nál Frank Kaminsky érkezése kavarhatja meg az állóvizet, a Pau Gasol-hasonmás ugyanis véget vethet Al Jefferson észak-karolinai szép éveinek. Jefferson nagyon hasznos játékos támadásban, de ő már elérte a maximumot, ami az All-Star szint alatt van valamivel – ráadásul az egészsége soha nem volt rendben. Kaminsky nagyon pedigrés egyetemi múlttal érkezik, valószínűleg sok esélyt fog kapni már újoncévében – egy biztos, ketten együtt nem lehetnek fent a pályán, mivel Kaminsky sem az a palánk alatti elrettenő típusú kosaras. A Hornetsnél hagyományosan rosszul draftolnak/nem tudják rendesen kihasználni a fiatalok képességeit – egyelőre nem érkeznek jó hírek ezzel kapcsolatban Kaminsky-ről sem, szóval elképzelhető, hogy Jeffersont még nem ő, vagy még nem mostanában fogja kiszorítani a kezdőből.