Északnyugati Csoport (2012/2013)

Szeptember végén, azaz nagyjából egy hónap múlva nyitnak az edzőtáborok az NBA 2012-2013-as idénye előtt. Hat részes cikksorozatunkban a hat divízió csapatait vizsgáljuk meg, mi történt velük a nyáron, hogyan erősödtek vagy éppen gyengültek és mi várható tőlük a következő évadban. A negyedik felvonásban az Északnyugati Csoport öt gárdája kerül terítékre: a Denver Nuggets, a Portland TrailBlazers, a Utah Jazz, a Minnesota Timberwolves és az Oklahoma City Thunder. A nyugati konferencia talán legjobb fiatal csapatait felvonultató divíziójáról beszélhetünk összességében, hiszen olyan bizonyított gárda mellett, mint a tavalyi döntős Thunder, olyan, ránézésre okosan és gyorsan átépített együttes is helyet foglal itt, mint a Denver, valamint az európai drukkerek új kedvence, a Minnesota. Hogy kitől mit várhatunk, azt nézzük egyenként.

(Visszatekintésképpen a három keleti csoport: Délkelet, Központi, Atlanti)


Denver Nuggets

Jelenlegi keret

PG: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone
SG: Andre Iguodala (Sixers), Corey Brewer, Evan Fournier (draft)
SF: Danilo Gallinari, Wilson Chandler, Jordan Hamilton, Quincy Miller (draft)
PF: Kenneth Faried, Anthony Randolph (Timberwolves)
C: JaVale McGee, Tyimofej Mozgov, Kosta Koufos

Megint alkotott egyet Masai Ujiri a nyáron, ugyanis a limitált képességekkel rendelkező és kissé túlfizetett Arron Afflalo helyett megszerezte Andre Iguodalát, aki jobb játékos, rövidebb szerződése van és mivel Al Harringtont is sikerült elpasszolnia ugyanabban az üzletben, így még csak drágábbnak sem mondható. Van pár kérdőjeles hosszabbítása idén is, de mivel télen is volt kettő, Nené és Afflalo, és mindkettőt sikerült egy éven belül értékért elcserélni, ezért abban bízhatnak a drukkerek, hogy ha Andre Miller évi 5 millióért, JaVale McGee évi 11 millióért vagy Danilo Gallinari évi 10.5 millióért túl lesz fizetve, akkor megfelelő cserepartnert talál majd ahhoz, hogy még ezeket a helyzeteket is a Nuggets javára fordítsa majd.

A keret a cserével még inkább George Karl elképzelései szerint alakul, az up-tempo játékot ugyanis pont a Lawson - Iguodala - Brewer - Faried - Randolph - McGee típusú játékosoknak találták ki, elképesztő rohanások lehetnek majd a Denver meccsein, csapatszimpátiától függetlenül az egyik legszórakoztatóbb együttesnek tűnnek papíron.

A külső sor stabilabbnak tűnik Iguodala érkezésével, főleg hátul, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Wilson Chandler év közben tért vissza Kínából és az első normális alapozását csinálja majd végig a csapattal (a 2010-2011-es év közben cserélték ide New Yorkból), ami sokat segíthet abban, hogy megtalálják a pontos helyét és szerepét (ezzel volt gond idén és tavaly is). A keret nagyon összetett és többféle játékra is alkalmas, hiszen a dinamikus, kintről-bentről veszélyes Lawson cseréje a nagyon rutinos, ám de sokszor szerepét tévesztő Miller, aki viszont más típusú, igazi irányító. Iguodala dobóhátvédként és kiscsatárként is játszhat, így lehet majd variálni, hogy kit küldenek be mellé. Brewerrel együtt run&gun taktika lehet majd a nyerő, Gallinarival pedig a felállt védelem ellen is nyugodtan lehet odaállni, nagyon jól egészítik ki egymást elöl.

A palánk alatt komolyabb kérdőjelek vannak. Kenneth Faried előtt továbbra sincs senki és az erőcsatár poszt így a leggyengébb posztja a Nuggetsnek. Nem mintha nem lenne csupaszív játékos, bármikor kiad magából mindent a pályán, de kérdés, hogy elég jó-e ahhoz, hogy komolyabb célokat lehessen vele kitűzni. Cseréje is lutri, Randolph nagy tehetségként indult, de nagyon sokat sérült (vékony testalkata miatt is) és eddig még sehol nem sikerült meghatározó szerepet betöltenie, még csak csereként sem. Most ugyan van variációs lehetőség, hiszen small-ballban képes Chandler is erőcsatárként játszani és a görög Kosta Koufos is játszott ezen a poszton tavaly nem egyszer, de ők is csak vészmegoldásnak foghatóak fel leginkább. Randolph talán utolsó lehetőségét kapja a ligában, ez a csapat a játékrendszerét is tekintve tökéletes neki.

A centerposzton kis tumultus is van, de senki nem bizonyított még semmit. McGee megkapta új, zsíros szerződését és nagy kérdés, ez mit hoz ki belőle. Megnyugszik és leenged, mint sokan mások vagy lehiggad és letisztul játéka? A nyáron Hakeem Olajuwonnal edzett, úgyhogy úgy tűnik, az akarat megvan benne, a lehetőség pedig még mindig óriási a kivételes adottságokkal rendelkező játékosban. Ha csak egy kicsit áldotta volna meg több IQ-val a sors... Mögötte Mozgov szintén még fejlődőképes kosaras, ráadásul más stílusú center, kevésbé atletikus, de jobb kezű játékos, tipikusan az európai iskola látszik rajta az átlag fehér centernél jobb fizikai adottságokkal. A már említett Koufos inkább fog erőcsatárként szerepet kapni, ötösként csak akkor fog valószínűleg pályára lépni, ha sérülés van előtte.

Összességében ez egy nagyon jó keretnek tűnik, ami hiba viszont, hogy továbbra sincs vezérük. Az érkező Iguodala már Philadelphiában sem tudott előlépni vezetővé, Lawson még túl fiatal ehhez talán, Gallinari pedig tavaly besült kicsit, bár a sérülések tönkretették jóformán az egész szezonját. Amíg nem rendelkeznek meccset befejezni tudó kosarassal, addig a szoros találkozókon lesz bőven problémájuk, de a keret tehetsége és mélysége miatt azt mondanám, hogy még nyugaton is biztosan betenném őket a legjobb nyolcba annak ellenére is, hogy borzasztóan nehéz csoportjuk van.


Portland TrailBlazers

Jelenlegi keret

PG: Damian Lillard (draft), Nolan Smith, Ronnie Price (Suns)
SG: Wesley Matthews, Will Barton (draft), Szasa Pavlovics
SF: Nicolas Batum, Luke Babbitt, Victor Claver (draft 2009)
PF: LaMarcus Aldridge, JJ Hickson, Jared Jeffries (Knicks)
C: Meyers Leonard (draft), Joel Freeland (draft 2006)

A divízió várhatóan leggyengébb csapata lesz idén a Portland. A nyáron elengedték Jamal Crawfordot és Raymond Feltont (utóbbival együtt távozott Kurt Thomas is) az aktív rotációból, de előző idényben mutatott teljesítményüket látva senki nem fog értük túl sok könnyet hullatni. A korlátozott szabadügynököknél (RFA) is nagy mozgásban voltak, előbb ugyanis Roy Hibbertről maradtak le, akit megtartott az Indiana Pacers, majd hosszas huzavona után úgy döntöttek, hogy Nicolas Batumot mégis megtartják és nem engedik el Minnesotába. A drafton a távozó Felton helyére behúzták Damian Lillardot, míg LaMarcus Aldridge mellé hoztak egy igazi centert, Meyers Leonardot (a második körben pedig Will Bartonra esett a választásuk). Időközben áthozták Európából két korábbi draftoltjukat, Victor Clavert és Joel Freelandet is. Új vezetés is van, hiszen az új GM a Clipperstől lenyúlt Neil Olshey, míg a vezetőedző Terry Stotts.

A külső rotáció és főleg a pad nagyon zöld még. Lillardról egyelőre a stílusát sem tudjuk, az egyetemen inkább a pontszerzéssel foglalkozott, de váltig állítja, hogy a társak kiszolgálásában is legalább olyan jó (védekezésben viszont gyenge, legalábbis a nyári ligás meccsek alapján). Újonc irányítóról van szó, aki alapvetően fogja meghatározni a csapat arculatát, túl sok jót már ez sem sejtet. Mellette se Wesley Matthews, sem Batum nem olyan játékosok, akik egy meccsen huzamosabb ideig cipelik hátukon a csapatot, pedig ők a periméter sor egyetlen olyan elemei, akik bármilyen komolyabb tapasztalattal rendelkeznek.

Mögöttük a pad nagyon vékonynak tűnik. Nolan Smith és Luke Babbitt is most fognak először normális mennyiségű lehetőséget kapni (már ha egyáltalán ez bekövetkezik), Bartont pedig most draftolták. Pavlovics és Ronny Price nem sokat számítanak, míg Claver ugyan kiscsatár-erőcsatár átmenet, de kérdés, hogy az NBA-ben a periméteren mennyire lesz használható a gyorsaságával. Ez így nagyon problémásnak néz ki elsőre, főleg ebben a csoportban. Valószínűleg nem nagyon fognak kapkodni, ezzel a külső sorral nem is nagyon van értelme, inkább a fiatalok minél gyorsabb és komolyabb fejlődése lesz az idei cél.

A palánk alatt Aldridge mellett maradt JJ Hickson is, ők nagy valószínűséggel egyszerre is lesznek majd a pályán, ahogy tavaly is előfordult ez nem egyszer. Mögöttük viszont szintén nem sok minden van, legalábbis olyan minőség nem, amit előre láthatnánk. Freeland Európában kezdte kinőni magát, de az ő atletikus képességeivel még az a 3 millió dollár/év is rizikósnak tűnik, amit adtak most neki. Képzett, szép centermozgásokkal rendelkező középjátékos, de fizikailag be lehet darálni. Leonard valószínűleg előrébb lesz Freelandnél a csapatban, de ő meg még újonc, elöl és hátul is lutri, hogy a profik között mit tud, ráadásul térdsérülése volt az egyetemen és portlandi magasemberről beszélünk, ne feledjük.

A korábbi évek Blazersénél a remény megvolt, de soha nem úgy alakultak a dolgok, hogy szerencséjük legyen, végül bennük maradt minden. Most, hogy már egészen biztosan nincs se Roy, se Oden és az idősebb játékosok közül majdnem mindenkit kitakarítottak, kicsit nyugodtabb szezon elé nézhetnek a drukkerek, de túl sokat nincs értelme várni ettől a kerettől. Talán érdemes lenne tankolni is, de ezt önerőből is megoldhatják. A keret rutintalansága mellett ugyanis a tréner, Terry Stotts is most rázódik majd vissza a mindennapokba, 2007 óta először fog újra edzősködni és ez a kombináció elég lehet egy nagyon jó drafthelyre. Rájátszásra szinte esélytelenek ebben a csoportban.


Utah Jazz

Jelenlegi keret

PG: Mo Williams (Clippers), Earl Watson, Jamaal Tinsley
SG: Alec Burks, Randy Foye (FA - Clippers), Raja Bell
SF: Gordon Hayward, Marvin Williams (Hawks), DeMarre Carroll
PF: Paul Millsap, Derrick Favors, Jeremy Evans
C: Al Jefferson, Enes Kanter

A Jazznél volt néhány érhetetlen lépés a nyáron, sőt, szinte csak azt sikerült produkálniuk. A hírek ugyanis arról szóltak, hogy hiába a tavalyi rájátszásba kerülés, mindenképpen az Enes Kanter - Derrick Favors duóra építenének a jövőben, viszont sem Paul Millsapet, és ami meglepőbb, sem a lejáró szerződésű Al Jeffersont nem takarították el előlük, úgyhogy a magasrotáció valószínűleg marad a tavalyi. Hármas posztra idecserélték Marvin Williamst, aki nagyjából ugyanolyan használhatatlan, mint az érte adott Devin Harris, de egy évvel hosszabb szerződése van. Itt érthetetlen, mit szeretett volna a vezetőség, hiszen Marvin 8.5 millió dollárért azért kicsit húzós próbálkozás, eddigi karrierje során szinte semmit nem mutatott. Harris helyett jövőre Mo Williams lesz az irányító, itt is kérdőjel ült ki arcuknkra, hiszen Mo-Will egész egyszerűen nem irányító, hanem egy scorer 1-es. A hab a tortán, bár a legkevesebb vizet zavarja, hogy Raja Bell hiába akart menni, nem sikerült megegyezni kivásárlásáról, így ő maradt (valószínűleg padmelegítőnek). A cserékhez érkezett talán az egyetlen értékelhető lépés, Randy Foye, aki  mindenképpen erősítésnek tekinthető.

A vezetőségben is nagy volt a jövés-menés, Kevin O'Connor ugyanis elnök lett, GM-i pozícióját a San Antonio Spursből megszerzett Dennis Lindsey vette át és mivel a Spurs a Jazz padjáról pótolta őt, így Tyrone Corbin vezetőedző stábja is megváltozott némileg az idei szezonra.

A külső sor rotációja egyelőre átláthatatlan. Ott kezdődik az egész, hogy nincs irányító a keretben. Mo Williams saját maga helyzetbehozásában jó, de másokéra nem sok ügyet vet. Alec Burks igazi kettes, úgyhogy neki nem is ez a feladata. Foye csak bizonyos időszakokra képes játékot szervezni, ő anno Minnesotában ezzel (is) megbukott, huzamosabb ideig komoly csapat biztosan nem bízhatja rá a csapat mozgatását és mások kiszolgálását. Tinsley és Watson kis halak, nem fognak olyan komoly szerepet játszani, hogy befolyásolni tudják az együttes eredményességét (egyikőjük sem mai gyerek már ráadásul). Az első kérdés tehát rögtön az egyik legfontosabb a kosárlabdában: ki és miként fogja irányítani ezt az állományt a pályán?

Corbin mesternek elég komoly rotációs lehetősége van a dobóhátvéd és kiscsatár posztokon, hiszen Gordon Hayward mindkét pozícióban használható, így az érkező Marvin Williamsnek is lehet elég lehetősége, kérdés, hogy megéri-e őt pályára küldeni egyáltalán. Foye tud kettest és egyest is bizonyos szinten, úgyhogy ne lepődjünk meg, hogy mindkét poszton feltűnik majd (igaz, ettől még mindig nem megoldott az, hogy alapvetően nem irányít senki). Burkst valószínűleg sokat látjuk majd a pályán és az sem elképzelhetetlen, hogy kezdőként, a Jazz egyik üdvöskéje és a Kanter - Favors páros mellett rá építenék a jövőt Utah-ban. Összességében viszont hiába mondható el, hogy elég sokan vannak, több pozícióban és jól variálható keretük van, még mindig nem tűnik úgy kívülről, hogy ezt rendszerbe tudnák állítani majd.

Az irányító hiánya és a kinti rotáció kuszasága miatt is nagyon valószínű, hogy ugyanaz lesz a menetrend, mint tavaly, vagyis a magasembereknek kell megoldania majd a dolgokat és a kiosztásokból operálhatnak majd a többiek. Az alapfelállás minden bizonnyal a tavalyi lesz, tehát idén is a Millsap - Jefferson kettős kezd és Kanterék csereként állnak majd be, kérdés, hogy így mennyit tudnak fejlődni, mert bár a török egyelőre még nagyon nyers, túl sokat hibázott és nem is nagyon tudott a pályán maradni faultgondjai miatt, Favors viszont már olyan erényeket mutatott, ami alapján kaphatna egy kicsivel több játékidőt is. A rotáció minőségi, talán túlságosan is, de kérdés, hogy sikerül-e játékot is varázsolni belőle.

Megjósolhatatlan, mi lesz velük. Ha Corbin megtalálja a közös hangot Mo Williamsszel, és utóbbi jobbik formáját mutatja, akkor ebből lehet idén is utószezon, de így ránézésre az is simán benne van a pakliban, hogy ez a keret egy nagy massza lesz egész évben, ami nem áll össze semmilyen normálisabb formába, az meg se nyugaton, sem ebben a csoportban nem fér bele.


Minnesota Timberwolves

Jelenlegi keret

PG: Ricky Rubio, Luke Ridnour, JJ Barea
SG: Alekszej Sved (FA - CSZKA Moszkva), Brandon Roy (FA), Malcolm Lee
SF: Andrej Kirilenko (FA - CSZKA Moszkva), Chase Budinger (Rockets), Dante Cunningham (Grizzlies)
PF: Kevin Love, Derrick Williams
C: Nikola Pekovics, Greg Stiemsma (FA - Celtics)

A liga legfehérebb és összességében az európai szurkolók által legjobban várt csapata lesz idén a Minnesota. Ugyan David Kahn dicséretével még várjunk, amíg nem látjuk, mit tud ez a keret (és a múlt butaságait ez sem fogja legitimizálni), de így kívülről úgy tűnik, hogy valami egészen működőt sikerülhetett összepakolnia. Az irányító, az erőcsatár és a center poszt úgy ahogy rendben volt idáig is, ám az SG és SF posztokon kritikán aluli volt tavaly a TWolves. Ennek a részlegnek az erősítése érdekében ezekről a posztokról majdnem mindenki távozott is, érkezett viszont két orosz válogatott, Alekszej Sved és a korábbi Utah kedvenc, Andrej Kirilenko. Még az ő érkezésük előtt jött a padra Chase Budinger (igaz, kicsit drágán), valamint megpróbálkoznak a térdét visszavonulása óta kezeltető Brandon Roy-jal is. A palánk alatt amnesztiával távozott Darko Milicsics, az ő helyét Greg Stiemsma veszi át majd.

A külső sor még úgy is sokkal jobban mutat, hogy Ricky Rubiot egyelőre hanyagolnia kell majd Rick Adelman vezetőedzőnek, hiszen a spanyol irányító térdszalagszakadásból épül fel, nagyjából december-január környékén várható vissza. Tavaly viszont elég jól helyettesítette őt Luke Ridnour, ha ezt idén is hasonló szinten hozza, akkor az nem csak a tisztes helytállásra lesz elég. Mögöttük ráadásul még mindig van egy JJ Barea, aki tavaly keveset játszott, sérült is volt többször is, most amíg Rubio nincs, nagy segítség lehet a padról a villámgyors kisember.

Az érkezők közül Kirilenko a legbiztosabb pont és az az ember, aki szinte garantálja azt, hogy a swingmaneknél már előrelépés is történt az előző kerethez képest, mindenes játékával ugyanis sokkal hasznosabb, mint a folyamatosan hullámzó teljesítményt hozó Michael Beasley vagy a drafthelyéhez képest egész karrierje során alulteljesítő Wesley Johnson. Mögötte két homlokegyenest ellenkező stílusú játékos van. Budinger igazi vajkezű tripladobó, aki erre a részfeladatra tökéletes lesz, másban viszont nem nagyon fog hozzátenni semmit a csapatjátékhoz, Cunningham pedig egy 3-as/4-es átmenet, akire minden piszkos munkát rá lehet bízni, felszántja a pályát, ha azt kéred tőle, úgyhogy Adelman mesternek ezen a poszton bőven lesznek lehetőségei a variálásra.

Svedről egyelőre fogalmunk sincs, mit fog tudni hozni az NBA-ben, főleg védekezésben lesz kérdés, hogy fizikálisan meg tud-e tartani majd akárkit is ezen a poszton, de sokkal fineszesebb játékos, mint a legtöbb amerikai dobóhátvéd, úgyhogy fordítva is okozhat majd problémát védőinek. Ami gond lehet, hogy fiatal kora miatt még kiegyensúlyozatlan, jobb meccsek után betlik is simán benne lesznek, különösebb indokok nélkül. Roy-ról bármi pozitívat mondani már csak babonából sem fogok, a "miért ne?" mellett abban lehet nála bízni, hogy itt aztán tényleg semmi nem fog ráépülni, a csapat két franchise-playere Kevin Love és Ricky Rubio, kiegészítőként pedig még akár bírhatja is a térde a strapát.

Így összességében a periméter játékosok jó elegyet alkotnak, Rubio visszatérésével az a plusz is meglesz, ami ezt a társaságot igazán beindíthatja. Talán egyetlen egy hiányossága van azért ennek a sornak is, egy lockdown védő még elférne az egyes vagy a kettes posztra, ugyanis ezt egyik ott lévő játékosra sem lehet rá fogni, így kintről sebezhető lehet majd a Wolves (igaz, nagy valószínűséggel nem erre, hanem a támadásbeli hatékonyságra fogják helyezni a hangsúlyt).

A palánk alatt túl sok változás nincs, az alaprotáció valószínűleg ugyanaz marad annyi különbséggel, hogy kis gondban lehetnek, ha Pekovics lesérül, ugyanis Stiemsma még annyira sem kezdő szintű center, mint Milicsics. Védekezésben faktor, de problémái vannak a faultokkal, míg támadásban mínusz egy ember. Több ember is tud felfelé játszani a hármas posztról (Kirilenko, Cunningham), úgyhogy mennyiségre megvannak, az viszont nem véletlen, hogy még egy centert keresnek a piacon végszükség esetére. Derrick Williamsnek a nyáron sokat kellett fejlődnie, sokkal több lehetősége ugyanis nem nagyon lesz bemutatnia tudását, hármas poszton óriási tömörülés lesz és első számú posztján, négyesen még mindig ott van előtte Love (plusz Kirilenko elég komolyan fenyegeti itt a játékidejét). Pekovics és Love nagyon jó fit egymás mellé támadásban is (Rubioval együtt főleg), a padról érkezőkkel viszont már nem ez a helyzet, itt majd azért akadozhat a gépezet a meccseken, ha nem a kezdő magasember páros lesz fent a parketten.

Összességében Rubio visszatérésének időpontjától függetlenül ez a csapat bekerülhet a rájátszásba, mert sokat javultak a swingman posztokon, de szerencsétlen forgatókönyv esetében (Roy megint lesérül, Svednek sok lesz az NBA vagy Pekovics hosszabb távra kiesik) azért bőven akadhat problémájuk. Az viszont biztos, hogy évek óta először lehet azt mondani a Minnesotáról, hogy papíron önerőből bekerülhetnek a PO-ba (az idei rájátszásban résztvevők közül a Jazznél jobbak).


Oklahoma City Thunder

Jelenlegi keret

PG: Russell Westbrook, Eric Maynor, Reggie Jackson
SG: Thabo Sefolosha, James Harden, Daequan Cook
SF: Kevin Durant, Perry Jones III (draft), Lazar Hayward, Hollis Thompson (FA - nem draftolt)
PF: Serge Ibaka, Nick Collison
C: Kendrick Perkins, Cole Aldrich, Hasheem Thabeet (FA - Blazers), Daniel Orton (FA - Magic)

Ahogyan a bajnok Miami Heatnél, úgy a másik döntős Thundernél sem volt sok változás és itt sokkal kisebb jelentőséggel is bírnak ezek. Gyakorlatilag Derek Fisheren és Nazr Mohammeden kívül senki nem távozott azok közül, akik rendszeresen pályára léphettek és az érkezők névsora is hasonlóan vékony, a két project centeren, Hasheem Thabeeten és Daniel Ortonon kívül ugyanis csak Perry Jones III-at tudjuk megemlíteni, akit a drafton sikerült berántani az első kör végén. A legfontosabb talán az, hogy Serge Ibakával sikerült megegyezni, így ő nem kerül ki jövőre a szabadügynökpiacra.

A játék gyakorlatilag ugyanaz lesz, a szerkezet szinte semmit nem fog változni a következő évre, hiszen az össze meghatározó kosaras és a vezetőedző, Scott Brooks is maradt. Eric Maynor visszatérése lehet majd nagy pozitívum, kérdés, hogy mennyire jött helyre a tehetséges csereirányító térdsérülése. Ha egészséges, jobb játékos és többet tud hozzátenni, mint a tavaly őt pótló Fisher tudott, ráadásul variációs lehetőséget ad a csapatnak, hiszen Westbrookkal és a harmadik számú egyessel, Reggie Jacksonnal ellentétben neki mindig a társak kiszolgálása lebeg a szeme előtt.

A hangsúlyt leginkább a lehetőségekre helyezték idén nyáron Sam Prestiék. A drafton a 28. helyen Jones III már nem volt kérdés, ott már muszáj volt őt behúzni, ráadásul ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, végre meglehet Kevin Durant legit cseréje. Lutri azonban van benne, hiszen egy éve még szinte biztos top10-es játékosként tekintettek rá, onnan sikerült akkorát zuhannia egy év alatt, hogy majdnem kiszorult az első körből is. Túl sok esze nincs a játékhoz a hírek szerint, ám kivételes fizikai és atletikus adottságokkal megáldott játékos (pl. 6'11 magas, mint Durant és ő is hármast játszik, elképesztő mismatch-et jelenthet majdnem minden csapat számára). Sokat nem kockáztattak vele, az esetleges nyeremény viszont óriási lehet.

A palánk alatt még inkább igaz ez a kísérletezgetés. Elengedték a tapasztalt Mohammedet és a helyére csak olyan embereket hoztak, akik máshol már megbuktak, van, aki nem is egy helyen. Thabeetet még 2009-ben 1/2-esként húzta a Memphis, de két évet sem adtak neki, máris elcserélték. Később sem a Houston, sem a Portland nem látott benne annyi lehetőséget, hogy megtartsa, így most itt újabb esélyt kap. Alapvetően jól védekező center volt az egyetemen, de az NBA-ben még ez sem mondható el róla, nagyon keskeny vállai vannak, így nem igazán építhető rá komolyabb izomzat, fizikálisan pedig így nem hogy nem nő a mezőny fölé, mint tette azt a UConn-on, de még csak a versenyt sem tudja felvenni a vele egy poszton játszókkal. Személy szerint komoly meglepetésként érne, ha belőle bárhol akár csak rotációembert sikerülne faragnia valakinek. Orton még a Kentucky-n is csak csereként játszott, ennek ellenére az első kör végén elvitte az Orlando a 2010-es drafton. Összesen két évet kapott a Magicnél, idén nyáron már nem hívták le rá a csapatopciót rá. Kendrick Perkins mögött csak ők, illetve a csapat saját draftoltja, az eddig szintén kevés lehetőséget kapó és keveset mutató Cole Aldrich van. Ettől függetlenül gond valószínűleg nem lesz akkor sem, ha egyikőjük sem válna be, small-ballal meg lehet oldani a problémát, ebben az esetben Ibaka lenne a másik center.

Összességében sok újdonságra nem lehet számítani a Thundertől, nyugat egyik favoritjai annak ellenére is, hogy ennyi bevetésre, kipróbálásra váró emberük van. A csoportban is van két komoly ellenfelük, de ettől függetlenül is nyugat első helyéért és a rájátszásbeli folyamatos pályaelőnyért fognak nagy valószínűséggel harcolni .

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus