Európaiak az NBA-ben - 5. rész

Folytatjuk sorozatunkat, melyben az NBA-ben valaha megfordult európai játékosokat vesszük sorra. Az előző részben a nagy jugoszláv aranygeneráció berobbanásával fejeztük be, most a ’92-ben draftoltaktól kezdődően emlékezünk meg az öreg kontinensről érkezőekről.

1992-ben csupán a második körben, a 43-as cédulával a Golden State Warriors kiválasztotta a jugó (később szerb állampolgár) Predrag „Sasha” Danilovic-ot, akinek már ekkor is jól csengő neve volt Európa szerte, ám Oaklandben nem tartottak rá igényt és a Miami Heat csapatához cserélték játékjogát. A fiatal hátvéd/bedobó csupán ’95-ben tette át székhelyét a tengerentúlra, 25 évesen háromszoros Európa bajnoknak, háromszoros olasz és egyszeres jugoszláv aranyérmesnek, illetve Euroliga győztesnek mondhatta magát, nem akármilyen ajánlólevele volt tehát az NBA-be érkezéshez.

A ’95 – ’96-os – (újonc) szezonban nem is okozott csalódást átlagaival, 13,4 pontot dobott és 44 százalékkal értékesítette a triplákat, ám sérülékenysége miatt csupán 19-szer állhatott Riley edző rendelkezésére, egy kivétellel mindig kezdő is volt. Második és egyben utolsó amerikai szezonjában 43 találkozón kapott lehetőséget a Heat-ben, majd elcserélték Dallasba, ahol új szárnyakat kapott, 13 Mavs mezben lejátszott mérkőzésén 16,6-es átlagra volt képes, ám megint jött egy fránya sérülés, melynek az lett a következménye, hogy többet nem szerepelt a ligában, helyette korábbi sikereinek helyszínére, Bolognaba ment vissza. A Virtus Kinder-rel megtalálta számításait, még egy Euroligát nyert ’98-ban. A ’96-os Olimpián a Dream Team 3. mögött a Jugoszláv válogatottal ezüstérmet nyert, ’97-ben pedig negyedszer is Európa bajnok lett. Csodálatos pályafutás áll mögötte, ám sajnálatos módon kicsit hasonló érzéseink lehetnek vele kapcsolatosan, mint Dino Radja-val, mert ő sem volt képes kiteljesedni az NBA-ben, annak ellenére sem, hogy bizonyította, hatékony játékra képes a világ legerősebb bajnokságában is.

Ha már a korábbi pár évhez képest ennyire nem voltak népszerűek az európaiak a ’92-es drafton, azért szabadügynökként többen is be tudtak kerülni ekkor a ligába az öreg kontinensről. Az egyik ilyen játékos a szintén jugoszláv (szerb) Radisav Curcic, aki a ’90-es világbajnok csapat tagjaként a Dallas Mavericks-től kapott 20 meccsnyi bizonyítási lehetőséget ebben a szezonban, a kissé alulméretezett (206 cm) center nem tudta megváltani a világot, 2,9 pont és 2,5 lepattanó átlagokra futotta tőle, jobbnak látta nem erőltetni az NBA-t, inkább elment Izraelbe a Maccabi Tel-Aviv-hoz és helyi legendává vált, négyszeres országos bajnok és egyszeres Suproliga győztes csapat fontos tagja volt, még az izraeli állampolgárságot is megkapta.

A másik szabadügynök az első lett NBA játékos, Gundars Vetra volt. A 198 magas hátvéd a Minnesota Timberwolves alkalmazásában állt, igaz mindössze 13 mérkőzés erejéig, ezek alatt 3,5 pontos átlagra volt képes a ’92 – ’93-as idényben.

A következő drafton, 1993-ban a 30. cédulával kiválasztásra került a román Gheorghe Muresan, aki - holtversenyben Manute Bol-lal – a valaha volt legmagasabb NBA játékos a maga 231 centijével. Óriás mivolta az afrikai játékossal ellentétben pajzsmirigy működési probléma eredménye. A hórihorgas ifjonc a francia ligában szereplő Pau Orthez játékosaként hívta fel a figyelmet magára, a Washington Bullets (ma Wizards) gondolta úgy, hogy második körös pickjével bátrat húz és elviszi a kolozsvári születésű centert. Ugyan újonc idényében nem robbantott – 5,6-os pont, illetve 3,6-os lepattanó átlag – második szezonjában már többnyire a kezdőcsapat tagjaként 10-es, illetve 6,7-es számokat hozott, sőt, meccsenként 1,7 kiosztott blokkjával a legjobbak közt tartották számon. Egy rövid francia kitérőt követően a ’95 – ’96-os évadban ő lett a legtöbbet fejlődött játékos, pontokban 14,5-re, lepattanóban 9,6-ra, blokkokban pedig 2,3-ra javított, ráadásképp az egész ligában ő célzott a legpontosabban mezőnyből 58,4 százalékával. Sajnálatos módon egyre inkább kezdték elérni a sérülések, ugyan ’96 – ’97-ben még 73 találkozón pályára lépve hatékony tagja tudott maradni a Bullets-nek (10,6 pont, 6,6 lepattanó, illetve sorozatban másodszor is a legpontosabb mezőnymutató - 60,4 %), a következő idény már teljesen kimaradt számára, a csonkaszezonban a Nets kötelékébe került, de csupán egyetlen percet játszhatott, megint jött a baj. Utolsó tengerentúli idénye az 1999 – 2000-es volt, ám 30 meccset bírva jelentősen leromlottak a számai, így fel kellett hagynia Amerikával, viszont a Pau tárt karokkal várta, 3 sikeres szezonnal tudta végül is pozitívan befejezni játékos pályafutását. 77-es volt a mezszáma, utalva a magasságára (7 láb, 7 hüvelyk). Karrierje befejezése után az Államokban telepedett le, Virginiaban vezet egy fiatalok számára létrehozott kosárlabda ligát.

’93-ban még egy kelet-európai játékos kelt el a drafton. A csehszlovák (szlovák) Richard Petruska-ra a Houston Rockets csapott le a 46. választással. A szlovákok első és ez idáig egyetlen NBA játékosa az UCLA-ben pallérozódott, ahol neves a magasemberek képzése. A 208 cm magas Richard 22 meccset kapott a bizonyításra a későbbi bajnokcsapatban, 2,4-es pont, illetve 1,4-es lepattanó átlagaival viszont nem tudott megragadni a ligában.

Mivel ebben az írásban kevésbé ismert játékosok kaptak szerepet, itt teszünk említést egy korábban kihagyott játékosról. A norvég Torgeir Bryn szabadügynökként került 1989-ben a Los Angeles Clippers csapatába, ahol mindössze 3 meccsen léphetett pályára, összesen 4 pontra tellett tőle 10 perc NBA szereplés alatt. Ez aztán a szó szerinti 10 perc hírnév.

Kis szünet után ezzel a mai írással „melegítettünk” a jövő heti, igencsak sűrű cikkre, melyben közelebbről megismerhetjük például Sabonis pályafutását is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus