Félévértékelő: Keleti Főcsoport

2. New York Knicks (26-14)

Az első félév: hullámzó, de felfelé ívelő. A Knicks pillanatnyilag átmeneti időszakot él meg olyan szempontból, hogy az eddigi rotáció átalakul Amar’e Stoudemire és Iman Shumpert visszatérése miatt. Mike Woodson vezetőedző még próbálgatja a felállásokat, ami egyelőre a támadójáték minőségének visszaesésében nyilvánul meg – ugyanakkor a védekezés az elmúlt 4 meccsen stabilizálódni látszik. A Hornets, Pistons, Nets és Celtics egyike sem érte el a 90 pontot a Knicks ellen – közülük csak a Brooklyn tudott nyerni. Az All-Starig elég laza sorsolása van a New Yorknak, Minnesota a legtávolabbi útjuk, sokat játszanak otthon – könnyen lehet, hogy ledolgozzák a kétmeccses hátrányt a Heattel szemben.

Amire érdemes figyelni: Stoudemire, Anthony és a támadójáték. Stat visszatérése nagyon jól és nagyon rosszul is elsülhet. Senkit ne tévesszen meg, hogy az erőcsatár elfogadta csere-szerepkörét: elég néhány rossz meccs, és máris meg akarja menteni a csapatot. Woodsonnak az Év Edzője Díja múlhat azon, hogy képes-e kordában tartani Statot, és kiépíteni köré egy olyan játékkörnyezetet, amiben jól érzi magát, és a csapatnak is hasznos. Itt kapcsolhatjuk a másik fontos elemet, a támadójátékot, ami jelen pillanatban tetszhalott állapotban van New Yorkban. Raymond Felton felépüléséig hatványozottan Carmelo Anthony formáján múlik, nyer-e a Knicks, vagy sem. Anthony eddig extra jó szezont fut, de kérdés, hogy végig bírja-e majd. Ha nem, a padon nem csak a Stoudemire-bomba van beélesítve, hanem a JR Smith-agytröszt is – ha piros zsinórt vágod el, robban az egyik, ha a kéket, robban a másik. Harmadik zsinór pedig nincs.

Várható mozgások: azonnal cserélnénk Stoudemire-t, de nem mi ülünk a GM székében, így várható nem lesz különösebb cserebere.

Félévi érdemjegy: Megelőlegezett bizalomként ötös alá.

3. Chicago Bulls (26-16)

Az első félév: a Bullsban jelen pillanatban nincs Derrick Rose és Luol Deng, ennek ellenére ott vannak a keleti harmadik helyen – nem leszakadva, hanem ugrásra készen. Szívesen megnéznénk végre, hogy milyen az, amikor Tom Thibodeau edző (másodállásban varázsló) teljes kerettel dolgozhat, mert papíron ez a gárda simán bajnokesélyes. A Bulls harmadik helye mindenesetre érdekes, ugyanis otthon csak 14-11-re állnak, idegenben viszont 12-5-re. Hazai környezetben nagyon buta vereségeket szedtek be, idegenben viszont eddig erőn felül teljesítenek, szóval valahol igazságos a mostani helyezésük. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hol állnak majd az All-Star idején, mivel addig 10 meccsük lesz – ebből 8 idegenben.

Amire érdemes figyelni: a kispad, Carlos Boozer és Derrick Rose. A cseresorból idén eddig rendre előugranak olyan teljesítmények, amelyek plusz győzelmet, győzelmeket érnek a Bulls számára. A szezon második felében viszont várhatóan Rose is csatlakozik a kerethez, így a rotáció és a játék is át fog alakulni. Kirk Hinrich anno nem váltotta meg a világot Atlantában csereirányítóként, kérdéses, hogy Rose visszatérése hogyan befolyásolja a játékát. Nate Robinson agya idén még nem durrant el, Marco Belinelli más stílusban, de jól pótolja a triplakirály Kyle Korvert, Taj Gibson pedig még mindig őserő a palánkok környékén. Az igazi talány Carlos Boozer, akit továbbra is utálnak a Chicago-fanatikusok, pedig idén számolatlanul szállítja a dupla-duplákat – Rose mellett viszont képes nagyon eltűnni. Sokszor felbukkant a neve idén, de játszani még nem láttuk: vajon mikortól és mit fog bírni Derrick Rose térde? Nélküle is playoff-csapat a Bulls, vele viszont más dimenzió.

Várható mozgások: minimális.

Félévi érdemjegy: Erős ötös.

4. Brooklyn Nets (26-17)

Az első félév: két részre kell választani a Nets félszezonját. Amióta Avery Johnsonnak megköszönték a munkát, és PJ Carlesimo egy kicsit szabadabb játékot enged Deron Williamsnek, a Nets is megindult felfelé. Ha csak az elmúlt 10 összecsapást nézzük, a Brooklyn a legjobb formában lévő keleti csapat – ebben már benne van a mai, Memphis elleni zakó is! Januárban olyan skalpokat gyűjtöttek be, mint a Thunder, a Pacers, a Hawks és a Knicks, egyáltalán nem kiscsapatok ellen szerezték tehát a győzelmeiket. A gárda életét sérülések (Brook Lopez, Gerald Wallace) és formahanyatlások (Deron Williams, Joe Johnson, Kris Humphries) is nehezítették – annak fényében értékeljük a csapat helyezését, hogy normál esetben a felsoroltak mindegyike kezdőjátékos. Az All-Star szünetig ki fog derülni, hogy a januári jó teljesítmény csak a változás okozta lelkesedés, vagy tartós javulás – ugyanis addig a gárda szinte nem is játszik 50% alatti csapatokkal.

Mire érdemes odafigyelni: Brook Lopezre és Deron Williamsre. Mindkét játékos első körben kimaradt az All-Star keretekből (sérülések miatt még bekerülhetnek) – a Nets céljait ismerve a két kosárlabdázó nem fog összezuhanni, hanem kettőzött erővel fog hajtani a továbbiakban, hogy megmutassa: rossz döntés született. Williams már kezd hasonlítani korábbi, Jazzben megismert önmagára, de még mindig messze van tőle (reméljük, nem sérült meg súlyosan a ma hajnali, Grizzlies elleni meccsen…) – Lopez pedig sérülékenysége miatt nagy kérdőjel.

Várható mozgások: Az utóbbi napokban Brook Lopez neve belekerült a Dwight Howard pletykákba – ezek azonban egyelőre találgatások, és égszakadás-földindulásnak kellene történnie, hogy Howardot elcserélje a Lakers. Ha nem történik csoda, ez a keret fogja (talán kisebb változtatásokkal) befejezni a szezont.

Félévi érdemjegy: a féléves témazárók kiváló eredménye miatt egy erős négyes.

5. Indiana Pacers (26-17)

Az első félév: decemberben varázsütésre összeállt az Indiana játéka, de úgyis mondhatnánk: Paul George megértette, mit kell tennie a csapatért. A fiatal kiscsatár végre eredeti posztján játszhat Danny Granger sérülése miatt, aminek csapatrekord-döntések és vita nélküli All-Star kiválasztás lett az eredménye. És a Pacers még nem pörög teljes fordulaton, hiszen valaki mindig sérült volt (Grangeren kívül), és a center Roy Hibbert is csak mostanában kezd ébredezni – ne feledjük, egy All-Star centerről beszélünk. Indianapolis nagyon kellemetlen hely az ellenfeleknek (16-3 a mérleg) – további rossz hír, hogy a szezon második felében jóval többet fog otthon játszani a Pacers, mindössze 17 meccsük lesz idegenben. Az All-Star szünet előtt 10 meccsből hétszer otthon lépnek pályára, ráadásul olyan közvetlen keleti ellenfelek ellen, mint a Miami, a Brooklyn, az Atlanta, a Chicago.

Mire érdemes figyelni: Danny Grangerre és Paul George-ra. Lassan elfelejtjük, hogy a csapat eddigi legjobb játékosa, Danny Granger sérült – és valamikor vissza fog térni. Amikor ez megtörténik, nagyon érdekes (és a csapategységre nézve veszélyes) szituáció fog előállni, ugyanis George éppen Granger posztján teljesített All-Star szinten. Mi lesz, ha Granger visszatér? Bekerül-e a kezdőbe és George visszamegy dobóhátvédnek, vagy a mostanában divatos megoldást választva Frank Vogel vezetőedző a kispadról veti be? Egyáltalán, Vogel mester kevés tapasztalata elegendő lesz-e, hogy megfelelően kezelje ezt a szituációt? Súlyos kérdések, amelyekre ha rossz válaszok érkeznek, a keleti élcsoport sűrűsége miatt könnyen megtorpanhat a csapat fejlődése (tavalyelőtt: első kör, tavaly második kör a playoffban).

Várható mozgások: Minimális az esély az átalakításra, talán egy rutinos csereirányító elférne még a keretben, mert George Hill sérülékeny, DJ Augustin pedig eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Félévi érdemjegy: Ötös alá.

6. Atlanta Hawks (25-18)

Az első félév: a Pacershez képest fordított utat jár be a Hawks. Nyáron az új GM, Danny Ferry kikapta az egyenletből Joe Johnsont, így két legyet ütött egy csapásra: az anyagi hasznon túl egyértelmű jelzést küldött a csapatnak, hogy nincsenek bérelt helyek - a gárda elég jól reagált, nagyon összekapták magukat. Érdekes a szituáció Atlantában, mivel a játékosok nagy részének lejár a szerződése szezon végén, csak Al Horfordnak és Louis Williamsnek van hosszabb távú kontraktusa. Speciális helyzetben van az irányító Jeff Teague, aki azért hajt, hogy ősszel egy nagy szerződést köthessen. A Hawks remekül kezdte a szezont, de decemberben előbb kisebb, majd egyre nagyobb gondok jelentkeztek. Devin Harris sérülése érzékenyen érintette a csapatot, mivel Teague nagyon egyedül maradt irányítóként. Amikor kezdett volna kipukkadni, Harris felépült – erre a kispad motorja, Louis Williams szedett össze egy térdszalagszakadást. Közben Al Horford is kiült pár meccsre, Josh Smith pedig összebalhézott Larry Drew vezetőedzővel. Már éppen temetni kezdtük volna őket - ám a héten összedobtak egy hármas győzelmi sorozatot.

Mire érdemes figyelni: Josh Smith-re, Larry Drew-ra és Danny Ferry-re. Smith szerződése a szezon végén lejár, és nagyon meg lennénk lepve, ha Atlantában fejezné be az évadot – valószínű, hogy cserélni fogják. Kérdés azonban, hogy játékosokra, vagy inkább draftjogokra hajtanak. Elképzelhető azonban, hogy a GM nyáron a kifutó szerződések által keletkező óriási sapka alatti helyre egy nagy sztárt akar csábítani Atlantába (vagy két kisebbet). Louis Williams sérülése kissé belerondított Ferry csapatépítési terveibe, ugyanakkor erre a szezonra egyébként sem terveztek nagy durranást – igazából a csapat mostani 6. helye is bőven a szezon előtti elvárások felett van. Larry Drew-t említettük, nem véletlenül: a szakvezető előtt óriási feladat áll, hiszen Williams kiesése miatt fel kell forgatnia a csapatot – mindez azonban békés irodai munka lesz ahhoz képest, ha Smith-t cserélik.

Várható mozgások: lásd fentebb.

Félévi érdemjegy: a sok hiányzás miatt csak 4/5.

7. Milwaukee Bucks (22-19)

Az első félév: a Bucks is a Hawkshoz hasonlóan hullámvasutazik, azonban náluk ez elég kellemetlen, tekintve, hogy nagy szerződésekkel rendelkeznek (Brandon Jennings, Monta Ellis), és a jövőkép közel sem annyira tiszta, mint Atlantában. A Bucks novemberben még a Miami Heatet szorongatta, most a Celtics rossz formája miatt vannak csak a keleti 7. helyen. Az edzőcsere még nem egyértelmű siker: Scott Skiles leváltása nem oldotta meg a csapatszerkezeti gondokat, de legalább már látszik némi fény az alagút végén. Ersan Iljasova esete jól példázza, mennyire kiszámíthatatlan idén (is) a Milwaukee: a nyáron hosszútávú szerződést kötő csatár egészen az elmúlt két hétig kiábrándítóan rosszul játszott – majd minden előzmény nélkül elkezdett 25-30 pontokat dobálni és 10-14 lepattanókat szedni. Az elmúlt hét is hű lenyomata a mostani gárdának: három meccset nyertek zsinórban, majd kikaptak a Clevelandtől…

Mire érdemes figyelni: Brandon Jenningsre és Larry Sandersre. Jenningsnek megint nem sikerült, még mindig nem All-Star – nagy kérdés, hogy erre hogyan reagál hosszú távon. Tavaly nem szaggatta szét az istrángot a szezon második felében, és bár úgy tűnik, hogy idén az Isten sem mentheti meg a Bucksot a playofftól, az ő hozzáállása nagy kérdőjel. Larry Sanders most robbant be a ligába méretes blokkjaival, ezen túl azonban még kiforratlan játékos. A magasemberek kedvelőinek ajánljuk a követését, mert Sandersből még lehet egy új Ben Wallace, egy új Serge Ibaka – de megmaradhat egy egynyári csodának is, amiből rengeteget láttunk már az NBA-ben.

Várható mozgások: John Hammond GM szerződését a héten hosszabbították meg – valószínűleg nem fog kapkodni a keret átalakításával.

Félévi érdemjegy: 3/4. Nem négyes, mert ugyanazokat a hibákat követi el.

8. Boston Celtics (20-23)

Az első félév: a Celtics erejét nehéz pontosan belőni, fél idény alatt több változás történt náluk, mint máshol egész szezon alatt. Rajon Rondo fantasztikus gólpassz-sorozatot csinált, utána kicsit megbolondult, majd ráállt a tripla-duplák gyártására; Avery Bradley visszatért sérüléséből, december végén úgy tűnt, ez megadja a hiányzó lendületet a Bostonnak; Paul Pierce és Kevin Garnett mögött nem igazán dübörögnek a lelkes ifjak; a kispad nagyon labilis. Most éppen hatmeccses buktaszériában vannak, de a Boston annyira kiszámíthatatlan, hogy talán maga Doc Rivers se tudná megmondani, mi várható tőlük – nem a következő időszakban, csak a következő meccsen.

Mire érdemes figyelni: a rotációra és a kispadra. A kezdőötössel nincs különösebb gond (bár Rondo formaingadozása aggasztó lehet), azonban a cserepad a jó nevek ellenére nem hozza azt, amit előzetesen vártunk tőlük. Tegyük hozzá, rengeteg sérülés, visszatérés, eltiltás, miegymás miatt nem is alakulhatott ki egy jól működő rotáció. A Celtics már többször bizonyította, hogy ha rendben van a keret és mindenki tudja a dolgát, akkor nagy gondjaik nincsenek. Az All-Starig Doc Rivers feladata lesz összerakni a csapat játékát.

Várható mozgások: JJ Redicket kerülgetik, de nem biztos, hogy meg tudnak egyezni az Orlandóval.

Félévi érdemjegy: Erős közepes.

9. Philadelphia 76ers (17-25)

Az első félév: kiválóan működött az alacsony szerkezet a Philly-nél novemberben, a december azonban megroppantotta a gárdát. Őrületes mennyiségű idegenbeli meccsük volt, és a sérülések sem kerülték el a csapatot. A gárda irányítója, Jrue Holiday viszont élete szezonját futja, az egyetlen játékos, aki 19 pont és 9 gólpassz felett átlagol – beszédes, hogy úgy lesz All-Star, hogy a Sixers előtt álló csapatok közül a Milwaukee-ból, az Atlantából és a Netsből sem került be játékos… A még tartó januári otthoni széria során sem villogtak, azonban nem szabad leírni a Philly-t.

Amire érdemes figyelni: Jrue Holiday és Andrew Bynum. Nem úgy tűnik, hogy Holiday lassítana, de kíváncsiak vagyunk, végig bírja-e ezt a tempót. A másik nagyon fontos tényező a csapatnál Andrew Bynum lehet. A center már edz, és az All-Star után valószínűleg vissza is fog térni, ami a pozitívumok mellett negatívumokat is rejthet magában. Doug Collinsék fiatal legénysége,élükön Holiday-jel, még nem nagyon dolgozott együtt valódi minőségi nagyemberrel, aki képes dominálni a festéket – egyszerűen meg kell szokniuk, hogy van egy ilyen játékos a csapatban. Nos, ezt szezon közben, amikor egymást követik a meccsek, ez elég nehéz feladat. Valószínűleg Bynum éppen annyit fog játszani, hogy új szerződést kapjon (ne feledjük, lejáró nyáron!), nem fogják túlterhelni. Elképzelhető, hogy az előttük állók bukdácsolása miatt esélyük nyílik a 8. hely megszerzésére, de hogy ezért nem fognak kockáztatni, az egészen biztos: egy egészséges Bynummal (ha az marad) a következő évet nyomják majd meg.

Várható mozgások: Nem valószínű.

Félévi érdemjegy: 3/4.

10. Detroit Pistons (16-27)

Az első félév: a Pistons ott folytatta, ahol a csonkaszezonban abbahagyta. Nem igazán látni, hogy a tehetséges játékosok masszájából valami normális (értsd: playoff) forma kerekedne ki – minden tiszteletünk mellett, de egyre inkább úgy tűnik: ez meghaladja Lawrence Frank edzői képességeit. Frank annak idején egy kész csapatot vett át a Netsnél (Jason Kidd, Vince Carter voltak a húzónevek), és Doc Rivers mellett a Bostonban sem kellett ifjú tehetségeket gardíroznia. Nos, itt kell, és a jelek azt mutatják: ebbe beletört a bicskája. Ledraftolták például a tehetséges centert, Andre Drummondot, a magasember Greg Monroe rögtön lenyilatkozta, hogy készen áll arra, hogy erőcsatárként játsszon – erre Drummond nem került be a kezdőbe, holott kiválóan teljesít. Ez csak egy a sok érthetetlen döntés közül, a mellőzött Jonas Jerebko édesapja már azt nyilatkozta a minap: reméli, hogy Frank már nem sokáig lesz a csapat trénere.

Mire érdemes figyelni: Andre Drummondra és arra, ki lehet még benne a jövő Pistonsában. Ez a szezon már jó eséllyel kuka, azonban arra jó lesz, hogy megtudjuk: kire lehet építeni a későbbiekben. Úgy tűnik, hogy Monroe-ra és Drummondra mindenképp – a többi játékos (a veterán Prince, a limitált erőcsatár, Maxiell, az örök tehetség Stuckey és az identitását kereső triplavető irányító, Brandon Knight) esetében már közel sem biztos. Drummondot sokan féltették az NBA-től, de meglepő érettséget mutat – sőt, védőoldalon még annál is jobb lehet, mint amit vártak tőle.

Várható mozgások: Corey Maggette nagy lejárójával (11 millió) lehetne kezdeni valamit, de a Pistons nem túl fürge menedzsmentjét ismerve nem biztos, hogy kezdenek is.

Félévi érdemjegy: 2/3.

11. Toronto Raptors (16-27)

Az első félév: nagy gondban vagyunk a Toronto erejének definiálásával, hiszen rengeteg sérülés, formahanyatlás jellemzi idén a Raptorokat. Kezdődött az egész azzal, hogy a 10.5 milliós, lejáró szerződéssel bíró Jose Calderon helyére hoztak egy utódot, Kyle Lowry-t – azonban az új seprű nem sepert jól: Lowry megsérült, Calderon pedig extrát játszott a helyén, sőt a győzelmek is jöttek. Aztán szinte egyidőben kiesett a két kezdő magasember, Andrea Bargnani és Jonas Valanciunas. A litvánt sajnálták, az olasz viszont egyelőre nem hiányzik: a korábbi draftelső nagyon puhány és lélektelen játékot adott elő. Most ott tartanak, hogy inkább Bargnanit cserélnék el, nem Calderont – apró bökkenő, hogy Bargnaninak 2015-ig szóló szerződése van, és nem kapkodnak érte. A Raptors szokásához híven képes bárkit elkapni, de képes bárkitől ki is kapni.

Amire érdemes figyelni: Alan Andersonra, DeMar DeRozanre és Jonas Valanciunasra. A litván center ujjtörést szenvedett, de nem mozgott rosszul újoncszezonjában – egyelőre úgy tűnik, Torontóban már egy átlagos teljesítmény elég, hogy inkább benne gondolkodjanak a palánk környékén, mint Bargnaniban. DeRozan lehet a következő időszak franchise playere, Bargnani távollétében ezt a gondolatot erősítheti a menedzsmentben. Alan Anderson az amerikai álom klasszikus megtestesítője: túl a 30-on, gyakorlatilag nulla NBA-tapasztalattal szór 25 pontokat a kispadról beállva – üde színfoltja nem csak a Raptorsnak, de a ligának is.

Várható mozgások: Jose Calderon lejárója nagy motiváció a menedzsmentnek, de elképzelhető, hogy inkább kifuttatják a szerződését, és Bargnanit próbálják meg valahogy elpasszolni. Kérdés, hogy lesz-e rá vevő…

Félévi érdemjegy: Hármas.

12. Orlando Magic (14-28)

Az első félév: azok után, hogy Dwight Howard távozott a holtszezonban, sokat nem vártak a Magictől – lévén a csapat játéka teljes egészében a centerhez volt igazítva. A régi és új arcok azonban varázsütésre összeálltak, és a szezon elején playoff-helyen tanyáztak. A sorozatos sérülések végül megroppantották a csapat derekát, de annyit sikerült elérniük, hogy egy csapat sem mehet biztosra ellenük – ezt többek között a Los Angeles Clippers tanúsíthatja, hiszen 13 mecces hazai veretlenségi szériájukat szakították meg Jacque Vaughn fiai.

Mire érdemes figyelni: mindenkire. Orlandóban új mag kialakítása zajlik, és egyelőre senkinek nincs biztos helye – a szezon második felében ki fog derülni, kik maradnak jövőre. Megéri hajtani, mert bár Orlando nem annyira gazdag, mint Miami, ugyanúgy a floridai adóparadicsom része – és a tulajdonosi háttér is elég stabil ahhoz, hogy itt pár éven belül ismét playoff-csapat lehessen.

Várható mozgások: JJ Redick, a 2009-es bajnoki döntős gárda egyik oszlopa remek szezont fut, egy bajnokesélyes csapatnál óriási erősítés lenne a tapasztalt, vajkezű hátvéd. Orlandóban körülbelül 5 év múlva lenne igazán szükség egy hozzá hasonló játékosra, így jó eséllyel még télen cserélik valahová.

Félévi érdemjegy: Négyes.

13. Cleveland Cavaliers (12-32)

Az első félév: a Cavaliers a szezon első felében két emberről szólt: Anderson Varejao-ról és Kyrie Irvingről. Varejao-t tuti All-Starként kezelték, azonban néhány hete megsérült, és idén már nem láthatjuk – marad a másodéves Irving, akit sokak megrökönyödésére egy majdnem ligautolsó csapatból is beválogattak a Gálára. Amellett, hogy LeBron Jameshez hasonlóan már érkezése előtt sztárként kezelte a liga vezetése, Irving meg is érdemli az elismerést, mert egyénileg bőven megüti a szintet. Arról nem tehet, hogy az egyetlen tapasztalt kezdőjátékos, Varejao kidőlt, a többiek pedig ugyanolyan fiatalok, mint ő – csak nem zsenik, hogy a tapasztalat hiányát valamivel kompenzálják.

Mire érdemes figyelni: Dion Waiters-re és Byron Scottra. Waiters egyelőre igazolja, hogy megérte őt elhozni a 2012-es draft negyedik helyén, Scott mester a kispadról veti be, hogy minél több percet kapjon. A fejlődése eddig töretlen, kinézetre szinte tökéletes párja lehet Irvingnek hátvédposztokon. Byron Scottra Waiters beépítésén túl további feladatok várnak: tovább fejleszteni a fiatalokat, emellett sok egyetemi meccset nézni – a Cavaliers idén is jó helyen fog választani a börzén.

Várható mozgások: Egy kisebb volumenű cserét már végrehajtottak – hasonló még elképzelhető, nagyobb mozgás viszont nem.

Félévi érdemjegy: Hármas.

14. Washington Wizards (10-31)

Az első félév: papíron playoff-esélyes gárdát raktak össze Washingtonban nyáron, hiszen a Wall-Beal-Ariza-Nene-Okafor ötös mellett erős kispad is volt a fővárosban. Sajnos azonban a kezdőötösből mindössze az újonc dobóhátvéd, Bradley Beal úszta meg idén komolyabb sérülés nélkül – emiatt a Washington először január elején játszhatott teljes rotációval. Akkor viszont sokak megvilágosodtak, ugyanis John Wall – elkezdett kosárlabdázni. A 2010-es draftelsőnek talán most van először olyan keret a keze alatt, amiben nincsenek balhés (Andray Blatche, JaVale McGee), öreg (Rashard Lewis) játékosok, hanem intelligens és jó kosarasokból áll. A Wizards az elmúlt 10 meccséből hatot megnyert – ez azért nagy szó, mert előtte két hónap alatt összesen négy W-t sikerült behúzniuk.

Amire érdemes figyelni: az egész csapatra. Nem közhely, tényleg lehet bennük spiritusz. Az nagyon nagy csoda lenne, ha a 10 győzelemnyi távolságban lévő 8. helyet elérjék, viszont az biztos: ha egészségesek maradnak, a legjobbak is vért fognak izzadni ellenük, ugyanis kifejezetten jó morálú bandát sikerült összehozni – ez a Wizards szurkolóinak szemében már önmagában óriási előrelépés.

Várható mozgások: Talán a kispadon lesz némi átszervezés, de igazából nincs oka komolyabban változtatni a menedzsmentnek az elmúlt hetek teljesítménye alapján.

Félévi érdemjegy: Megelőlegezett négyes.

15. Charlotte Bobcats (10-32)

Az első félév: a szezon első heteiben csodát láthatott az NBA-követő: a Charlotte Bobcats nem csak győzelmi sorozatot épített, de pozitív mutatóval állt annak ellenére, hogy legjobbjuk, Gerald Henderson kidőlt. Aztán sajnos kiderült, hogy minden csoda három napig tart, 18 meccses vereségszéria következett, és a Bobcats visszakerült oda, ahová tartozik: Kelet végére. A csapat felépítése rettenetes (tele vannak hátvédekkel, míg a magas posztokon lasszóval kell fogni az embereket), túl sokat a szezon második felében sem várhatunk tőlük.

Amire érdemes figyelni: a hátvédekre és MKG-re. A Bobcats irtózatosan erős hátvédekben, hiszen a nagyszerű szezont futó másodéves, Kemba Walker mellett ott van a csapat tavalyi legjobb pontszerzője, Gerald Henderson, a dobógép Ben Gordon és az irányító Ramon Sessions. Sőt, még egy ígéretes újonc, Jeff Taylor is, míg a kétszeres NCAA-pontkirály, Reggie Williams a rotációba sem fér be... Nyilvánvalóan ennyi játékosnak egyszerűen nincs hely: Walker mellett a maradék négy-öt játékosból 1-2 valószínűleg távozni fog – jelen állás szerint senki sem védett. Az MKG rövidítés az újonc kiscsatárt, Michael Kidd-Gilchristet takarja, aki a legfőbb elszenvedője a hátvéd központú Bobcatsnek. A második helyen draftolt, az ifjú Scottie Pippenre emlékeztető, sokoldalú játékos elég kevés labdából gazdálkodhat – remélhetőleg a szezon második felében több szerepet kap a csapatban.

Várható mozgások: nem lehetetlen, hogy 1-2 játékos távozik – de tegyük szívünkre a kezünket: mindez nem oszt, nem szoroz. A Bobcats célja idén is a legjobb drafthely megszerzése lehet, ha már tavaly lecsúsztak az első helyről és Anthony Davisről.

Félévi érdemjegy: Kettes alá - ha az első drafthely a cél, akkor csillagos ötös.