Félévértékelő: Nyugati Főcsoport

Mire érdemes figyelni: a mezőnykísérletek megoszlására. Januárt kivéve szépen oszlottak meg a dobások a négy húzóember (Durant, Westbrook, Ibaka, Martin) között, a szezon második felében ehhez kellene visszatérniük. Durant melós játékával, Westbrook lendületével és Ibaka sokoldalúságával nagyon-nagyon jól nézett ki az Oklahoma, a nagy ellenfelek számára idegesítően jól.

Várható mozgások: Kevin Martin kérdőjel volt a szezon elején, hiszen 10 millió dollár feletti lejáró - azonban látva villámgyors beépülését és játékát, gyanítjuk, hogy a menedzsment nem fogja cserélni. Mást pedig nagyon nem érdemes.

Félévi érdemjegy: Ötös, fél csillaggal.

2. San Antonio Spurs (36-11)

Az első félév: Spurs-szinten mozgalmas volt a félszezon, persze ami máshol a mindennapok része, az itt már szenzáció. Volt néhány sérülés (Manu Ginobili, Kawhi Leonard, most éppen Tim Duncan szedett össze egy kisebb nyavalyát), megbüntették őket negyedmillió dollárra (Popovich pihentette az ászait a Miami ellen – a vicc, hogy majdnem így is nyertek…), és…. nagyjából ennyi az extra hír velük kapcsolatban. Tony Parker még mindig megállíthatatlan, a diétázó Tim Duncant egy év szünet után meghívták az All-Starra, Gregg Popovich vezetőedző még mindig zseni, a rotációjuk pedig továbbra is a legmélyebb a ligában. Ami még fontos lehet velük kapcsolatban, hogy a brazil centert, Tiago Splittert végre sikerült beépíteni a kezdőötösbe, amitől nem csak Tim Duncan lett sokkal jobb, de a Spurs is jóval komolyabban indulhat majd harcba a playoffban a többi nyugati toronnyal szemben.

Mire érdemes figyelni: az egészségre és a kispadra. Az elsőt nem kell magyarázni egy veteránokkal teletűzdelt gárdában, a másodikat talán igen. A csonkaszezonban a Spurs padja fantasztikus teljesítményt nyújtott. Idén sem rosszak, de hiányzik még néhány apróság: Leginkább egy minőségi magasember (Boris Diaw nagyon sokoldalú, de nem klasszikus erőcsatár; Matt Bonner nagyon limitált; DeJuan Blair nem túl magas, emellett Popovich kiszeretetett belőle, már tavaly cserélte volna) és egy védekezőspecialista hátvéd (Ginobili és Neal szenzációs támadójátékosok, de nem túl jó védők). Utóbbi szerepkörben jó ideje Danny Green élvezi a mester bizalmát a kezdőben, de ha igazán élesre fordul a helyzet, nem életbiztosítás.

Várható mozgások: Blair szekerének rúdja kifelé áll, elképzelhető, hogy ő már nem lesz a csapattal márciusban.

Félévi érdemjegy: Ötös.

3. Los Angeles Clippers (32-13)

Az első félév: ha egy héttel korábban született volna meg ez a cikk, a Clippers került volna az első helyre. Az NBA-ben viszont gyorsan változnak az erőviszonyok, a Lob City éppen négyes vesztőszériában van. A Paul-banda nagyszerű sorozatokat hozott össze idén, de néhány apróság miatt még mindig nem tekinthetőek bajnokesélyesnek. Márpedig az ördög a részletekben rejtőzik, és ezt a részletet Chris Paulnak hívják. A játékmester idén már nem először dőlt ki kisebb időre, és ilyenkor bizony akadozik a gépezet. Hiába van ott a szintén jó irányító, Eric Bledsoe és a liga egyik legjobb cserejátékosa, Jamal Crawford – Chris Paul nem véletlenül a liga talán legjobb hátvédje. Két út lehetséges: vagy Paul nem sérül meg a szezon végéig, vagy ki kell találni valamit a helyettesítésére. Vinny Del Negro vezetőedző idén már mindkettővel próbálkozott, hiszen Paul és Blake Griffin perceit alaposan levette novemberben, és azóta is ott spórol velük ahol tud – ezzel párhuzamosan igyekezett formába hozni a kispad tagjait a megnövekedett játékpercekkel. Ezzel a taktikával nincs is gond – de ettől még nem lesz egy használható (értsd: eredményes), Paul nélküli játéka a csapatnak. És itt kezdődik a régi nóta: vajon VDN a legalkalmasabb ennek a gárdának az edzésére?

Mire érdemes figyelni: a csapatépítésre és a zsákolóösszefoglalókra. Mielőtt teljes letargiába esnének a Lob City szurkolók, szögezzük le: alapvetően jó irányba halad a Clippers, de vannak olyan zsákutcák, amibe egy idősebb, tapasztaltabb szakvezető nem menne be. Del Negro nem rossz edző, láthatóan együtt fejlődik csapatával – a nagy kérdés, hogy ez idén mire lesz elég. Tavaly egy másodikkörös kiesésre volt, idén talán egy főcsoportdöntőre lehet – tegyük hozzá, a jelenlegi állás szerint. Ha a szezon második felében a stáb meg tudná oldani Chris Paul hiányát, akkor nagyon nagyot lépnének előre: nemcsak az azonnali eredményekben, hanem a hosszú távú siker szempontjából is.

Várható mozgások: a gárda nagyon nagy változtatásokra nem szorul, talán a csere-magasemberek közé férne még el egy Kenyon Martin-szerű veterán – talán éppen ő maga.

Félévi érdemjegy: Ötös alá.

4. Memphis Grizzlies (28-14)

Az első félév: a Macik kiválóan kezdték a szezont, sokáig vezették is Nyugatot – ekkor azonban beindult a susmus, és a cserepletykák alaposan megzavarták néhány játékos fejét. Időszakos dekoncentráltság jellemezte nem csak a cseréket, de sok esetben a Rudy Gay-Zach Randolph párost is, hiszen napi szinten röppentek fel a hírek távozásukról. Ennek ellenére a mérlegük kifejezetten jónak mondható, és amikor fejben mindenki ott volt, a legjobb ellenfelek sem tudtak sok mindent kezdeni fojtogató csapatvédekezésükkel. A Mike Conley-Tony Allen duó a liga talán legjobban védekező hátvédpárja – márpedig ha elöl megvan a kellő presszió, az egész csapat jól védekezik. A nyáron távozó OJ Mayo nem hagyott maga után akkora űrt, mint azt sokan várták, többen is felszabadultabban játszottak. A Memphis jó mentális állapotban a liga egyik legkeményebb ellenfele, kérdés, hogy a szezon második felében láthatunk-e ilyen csapatot. A hírek szerint Marc Gasol és Mike Conley személyesen kérte a tulajdonost, hogy idén még ne szedje szét a csapatot – azóta a Grizzlies régi fényében marcangolja szét az ellenfeleket. Reménykedjünk, hogy a cseresorban történő pénzügyi karcsúsítás (Marreese Speights, Wayne Ellington és Josh Selby elcserélése Jon Leuerre és egy marék drazséra) azt jelenti, hogy a húzóemberekhez nem nyúlnak. Nagy kár lenne ezért a csapatért.

Mire érdemes figyelni: februárig a cserepletykákra, onnantól a játékra. Ha nem történik nagyobb csere, akkor ez a gárda egy óriási lelki tehertől szabadul meg – márciusban nem szívesen lennénk az ellenfelek helyében. Bár a rotációjuk nem mérhető a Spurs vagy a Clippers lehetőségeihez és olyan szupersztár-alapanyagból sem dolgozhatnak, mint a Thunder, mégis kétséges, hogy ezek a csapatok túljutnak-e rajtuk a playoffban. Ha csere lesz? Akkor azért érdemes követni őket, hogy mit kezd a helyzettel Lionel Hollins vezetőedző.

Várható mozgások: fentebb.

Félévi érdemjegy: játék ötös, menedzsment hármas – összességében egy erős négyes.

5. Golden State Warriors (26-17)

Az első félév: parádés volt a Warriors sokat látott szurkolóinak szemében. Stephen Curry egészen keveset bajlódott a bokájával, David Lee All-Star formában játszott a palánkok alatt, Klay Thompson igazolta, hogy Monta Ellis elcserélése fájdalmas, de jó döntés volt. Emellett a kispad (főként a Jarrett Jack-Carl Landry duó) megfelelő segítséget nyújtott – megérdemelt a nyugati ötödik helyük. Látni kell, hogy ez a fiatal húzóemberekre épülő csapat még messze nincs kész: ha a liga egyik legjobban védekező centere, Andrew Bogut végre bemutatkozhat Warriors-mezben, akkor lesz ez a társaság olyan, amit Mark Jackson vezetőedző fejben elképzelt. Apropó, Jackson: tavaly sokan támadták őt és a menedzsmentet kinevezése miatt (a tévés kommentátori székből ült le a padra, gyakorlatilag 0 vezetőedzői tapasztalattal) – első, rendes szezonjában eddig szinte csak jó húzása volt. A tavalyi csapat nem az ő csapata volt, amit tetézett az, hogy egy röpke kéthetes edzőtábor arra elég egy új edzőnek, hogy megismerje a játékosokat. Idén viszont látszik: jó edző lesz belőle. Hosszú huzavona után talán végre a Hall of Fame-be is beválasztják…

Amire érdemes figyelni: Curry és Bogut bokájára, Klay Thompsonra és Harrison Barnesra. Az első két játékost nagyon nem kell magyarázni, az ő szerepük meghatározó (illetve az lesz) a gárda jó szereplésében – beszéljünk inkább a fiatalokról. Thompson eddig jó második évet fut, a triplázása nagyszerű és védekezésben is kezdi felvenni a ritmust. A nagyszerű pedigrével rendelkező dobóhátvéd (apja, Mychal Thompson draftelső volt és a Showtime Lakersben szerzett pár bajnoki címet) óriási nyereség lehet egy olyan poszton, amelyen nem nagyon tolonganak manapság a fiatal sztárjelöltek. Harrison Barnes, a kezdőötösbe állított kiscsatár villantott már valamit tehetségéből, azonban képességeinek jó, ha 50%-át használja csak. Mark Jackson nyilatkozta is vele kapcsolatban, hogy sokkal nagyobb teret adnának neki, a rugólábú és sokoldalú Barnes azonban ezt még egyelőre nem tudja kihasználni. Kíváncsian várjuk, hogy a szezon második felében megérti-e, hogy mennyire NBA-kompatibilis a játéka, és szabadjára engedi-e képességeit.

Várható mozgások: nagyobb változás nem várható.

Félévi érdemjegy: Ötös, csillaggal.

6. Denver Nuggets (27-18)

Az első félév: két részre bonthatjuk a Nuggets félszezonját. A első hetekben-hónapokban arról szólt a fáma, hogy 23-ból 17 meccsüket idegenben voltak kénytelenek lejátszani, ennek megfelelően az 50%-os mérlegnek is nagyon tudott örülni George Karl. Annak viszont még inkább, hogy fiai nem roppantak össze, hanem összekovácsolódott a csapat. A második részben már sok-sok hazai meccs jött, a csapat pedig szépen lassan elkezdett felfelé kúszni a táblázaton – emellett a játékuk is egyre minőségibb. A teljesen új palánk alatti páros, Kenneth Faried és Kosta Koufos nem igényel sok labdát, de jól takarít – így van lehetősége villogni a hátvédeknek. Bár Ty Lawson idén elég hullámzó, Andre Iguodala lubickol a gyors játékban, a veterán Andre Millerrel pedig még mindig képes elhitetni Karl mester, hogy bármikor kiszoríthatja Lawsont a kezdőből – ennek megfelelően Miller a gárda egyik legjobbja a padról beszállva. Vannak kisebb árnyoldalak is a csapatnál, a tavaly még stabil kezdő Timofej Mozgov a keretbe se nagyon fér be és jelenleg csak rontja a hangulatot - JaVale McGee pedig sokat javult fejben és egyre jobban kihasználja félelmetes fizikai adottságait, de még mindig állandó szereplője a Shaqtin-A-Fool összeállításainak. Összességében Karl csapatától azt kaptuk, amit vártunk: fejlődnek, rohannak, ’közönségszórakoztatnak’ – és nem nagyon védekeznek.

Amire érdemes figyelni: Kenneth Fariedra és Kosta Koufosra (ő csak görög származású, de nem görög). Két gyökeresen eltérő stílusú, szemtelenül fiatal játékos alkotja a Denver palánk alatti párosát, akik fejlődése eddig jó ütemben halad. Két nagyon intelligens kosarasról beszélünk, akik a következő években csapatuk meghatározóivá válhatnak – és nem egymás kárára, hanem egymás jó tulajdonságait erősítve.

Várható mozgások: nem valószínű.

Félévi érdemjegy: a szokásos négyes.

7. Utah Jazz (24-20)

Az első félév: küzdelmes volt a Jazz számára. A felső posztokon brutálisan erős gárda alul még mindig lyukas egy kissé, amit nem javított, hogy az irányító Mo Williams egyik sérülésből a másikba esik. Bár az ellenfelek nagyemberei csak saját felelősségükre látogathatják a Jazz palánkjának környékét, a jó benti játék sokszor nem elég – különösen nem a nagyon sűrű nyugati középmezőnyben. Az talán biztató, hogy a tavaly idegenben teljesen impotens Jazz idén már a kötelező győzelmeket behúzza Salt Lake City-től távol, de az igazán komoly ellenfelek legyőzése nem rajtuk múlik. Összességében van a csapatban spiritusz, de valamit sürgősen kezdeni kell a csapat egyensúlyával.

Mire érdemes figyelni: a menedzsmentre és Gordon Haywardra. Kezdjük az utóbbival: a hátvéd-kiscsatár szezon közben kikerült a kezdőből, többek között azért, mert a festékcentrikus játékban jóval kevesebb labdát kapott a Jefferson-Millsap páros mellett, mint amennyit megérdemelt volna. A kispadon kivirágzott, ugyanakkor egy ekkora tehetséget nem lehet sokáig padoztatni. A menedzsmentre február végéig kell figyelni: rászánják-e végre magukat, hogy megbontsák a nagyemberek szekcióját?

Várható mozgások: valószínűleg lesznek. Al Jefferson és Paul Millsap mögött olyan minőségi játékosok szeretnék végre kitombolni magukat, mint Derrick Favors és Enes Kanter – hogy a zsákolóbajnok Jeremy Evansről ne is beszéljünk, aki sokszor pályára sem kerül. A gond az, hogy Jefferson és Millsap túl jó együtt – de egyszer meg kell húzni valamelyikük elcserélését…

Félévi érdemjegy: négyes alá.

8. Houston Rockets (24-22)

Az első félév: egy új csapat építéséről szólt, de jóval több nehézséggel, mint az várható volt. A tavalyi kezdőötösből gyakorlatilag egy fél játékos (Chandler Parsons) maradt, Patrick Patterson az elcserélt Luis Scola helyére került be – hárman (James Harden, Jeremy Lin és Omer Asik) a nyáron-ősszel érkeztek a gárdához. Ehhez képest kifejezetten jól indult a szezon, meglepő győzelmekkel, javarészt James Hardennek köszönhetően – de már ekkor is voltak aggasztó jelek. Az egyik Jeremy Lin nem-Linsanity-s játéka (Harden egyszerűen elnyomta, ráadásul Lin egész nyáron úgy készült, hogy nála lesz a karmesteri pálca), illetve a kispad hullámzó játéka. A gondok hatványozottan jelentkeztek, amikor a vezetőedző Kevin McHale haldokló leánya miatt hetekig nem lehetett a csapattal – a haláleset McHale visszatérését követően is érezhető nyomot hagyott. Karácsony környékén viszont varázsütésre összeállt a Rockets, és az újévben repesztettek egy ötös győzelmi sorozatot. Amikor James Harden egy kicsit kifulladt januárban, rögtön hétmeccses vereségszéria következett. Amikor levegőhöz jutott, ismét nyerni kezdett a Rockets – egyelőre túlságosan is azon múlik a siker, hogy Mr. Szakáll mennyire bírja a tempót.

Amire érdemes figyelni: a munkamegosztásra, Jeremy Linre és Chandler Parsonsra. A fentiekből is kitűnik, hogy egyelőre Harden talán túl sokat vállalt magára – tegyük hozzá, nem önzőségből, kényszerűségből, hiszen nincs még kész játéka a csapatnak. Linnek sokkal nagyobb szerepet kell adni, mivel hiába a tavalyi csonkaszezon, még mindig nincs túl sok rutinja – egyelőre ő is tanulja, hogyan kell valójában irányítani egy NBA-csapatot akkor, ha nem ő a középpont. A végére hagytuk Parsonst, aki mindössze másodéves, de már-már úgy tekintenek rá, mint a csapat veteránjára – mondjuk ezért tett is a sokoldalú kiscsatár. Nagyon érett játéka sok hívet szerezhet a csapatnak az európai kosárlabdáért rajongók között.

Várható mozgások: a tavalyi őrület után idén csendesebbnek ígérkezik a Houston játékospolitikája – de ne feledjük, hogy a Rockets-menedzsment tűzközelben lesz a február végi cserehatáridő előtt, hiszen itt rendezik az All-Star gálát. A nem szívbajos Daryl Morey GM-et ismerve, ha valamiben benne lehetnek, abban benne is lesznek.

Félévi érdemjegy: minden körülményt figyelembe véve 4/5.

9. Portland Trail Blazers

Az első félév: külön kell értékelnünk a csapat kezdőötösét és cseresorát, ugyanis sokszor úgy tűnik: a kettőnek semmi köze egymáshoz. A kezdők jól teljesítenek, a cserék rettenetesen gyengék – utóbbiakra nem is vesztegetünk több szót. A menedzsment azért jót is tud csinálni, például Damian Lillard draftolása kiváló döntésnek bizonyult: az irányító LeBron James-i magasságokban kezdte újoncévét, és bár azóta egyre gyakrabban csúsznak be gyenge meccsek, összességében így is legnagyobb esélyese az Év Újonca Díjnak. A triplafelelős Wesley Matthews és az All-Star LaMarcus Aldridge végig stabil volt, mint ahogyan a palánk alatt dupla-duplát átlagoló JJ Hickson is. Az idei év kérdőjele a hosszú távra lekötött francia, Nicolas Batum, aki hol tripla-duplát szállít, hol teljesen eltűnik: most éppen a libikóka tetején van. Ha ott tudna maradni, a Blazers a gyenge kispad mellett is meg tudna csípni egy playoff-helyet. Már ha ez a cél: ugyanis Lillard jó produkcióján valószínűleg a Portland vezetősége döbbent meg a legjobban, hiszen a kisember csak kis jóindulattal volt irányítónak tekinthető a draft idején.

Amire érdemes figyelni: látványosan kipukkadnak-e a szezon végén, vagy ráhajtanak a playoffra? Mindkettőben van ráció. Hosszú távon az előbbi lenne kifizetődő, hiszen a csapat jól menedzseli a fiatal tehetségeket és szeret is a játékosbörzéről erősíteni. Rövid távon viszont az utóbbi: a portlandi hagyományokba nem nagyon fér bele az, hogy egymást követő két évben lemaradjanak a playoffról.  A Brandon Roy-korszak alatt évekig táblás ház volt Portlandben, de már az előző szezonban csökkenni kezdett a nézőszám, és a tendencia nem nagyon javul azóta. Márpedig egy ilyen kis franchise-nál (akármilyen gazdag is a tulajdonos) fontos a teltház és a playoff-meccsekből húzható plusz bevétel.

Várható mozgások: a kispadra ráférne egy komolyabb erősítés – kérdés, hogy honnan. JJ Hickson cseréjét egyre hangosabban suttogják.

Félévi érdemjegy: Háromnegyed.

10. Los Angeles Lakers (18-25)

Az első félév: mivel a csapat végig fókuszban volt, sok újat nem tudunk mondani, ezért címszavakban elevenítsük fel az elmúlt három hónapot. Dwight Howard és Steve Nash érkezése; 72-10; Howard büntetői, rossz játéka; Kobe Bryant és Metta World Peace 5 évet fiatalodott; Steve Nash sérülése; Mike Brown kirúgása; Bernie Bickerstaff keze alatt életjelek; Mike D’Antoni kinevezése és az általános döbbenet; Pau Gasol; D’Antoni játékrendszere; Howard sérülése és cserepletykák; 18-25.

Mire érdemes figyelni: mindenre. Sok ember és játékos sorsa dőlhet el az All-Star szünetig, tekintve a Lakers sorsolását. Bár nem lesz olyan kemény, mint az elmúlt hetekben, de a Thunder és Hornets (figyelem: a New Orleans helyezése becsapós) elleni hazai derbit követően hétmeccses túrára indul a gárda – majd még itthon fogadja a Sunst és a Clipperst. Ha ezekből a meccsekből nem hoz össze legalább egy 7-4-es mutatót a csapat, nem igazán van miről beszélni. Csak egy adat: 5-15-re áll ebben a szezonban a LAL idegenben… Az All-Star szüneten túlra tekinteni egyelőre balgaság lenne – azt még Mitch Kupchak, a Lakers GM-je is csak homályosan látja.

Várható mozgások: Pau Gasol azt nyilatkozta, hogy szerinte márciusban már nem lesz a csapatnál, Dwight Howardról pedig naponta jelennek meg találgatások a jövőjével kapcsolatban. Egyelőre a menedzsment csendes, de ha a Lakers helyzete reménytelenné válik a február közepi All-Starig, változás vagy változások lesznek.

Félévi érdemjegy: 2/3, jóindulattal.

11. Dallas Mavericks (18-25)

Az első félév: új csapat és sérülések – körülbelül így lehetne összefoglalni a gyenge mérleg okait. A bajnokcsapat érdemi részéből már csak Dirk Nowitzki és Shawn Marion maradt, a német sztár viszont csak decemberben térhetett vissza lábsérülése után. A nyáron érkező új hátvédpárból csak OJ Mayo vált be, Darren Collison annyira nem, hogy még Derek Fishert is reaktiválták – az egykori Lakers-legenda még most is kezdő lenne, ha nem sérül meg. A két veterán magasember: Elton Brand és Chris Kaman, aki Nowitzki centertársa volt korábban a német válogatottban, jól illeszkedett be a csapatba. A rengeteg bizonytalanság, sérülés, formahanyatlás miatt Rick Carlisle kénytelen volt menet közben kikísérletezni a megfelelő egyveleget – ennek köszönhetően már idén 15 különféle kezdőötös futott ki a pályára, és hol van még a vége… Hektikus első félév volt, de a végefelé már Nowitzki is kezdte felvenni a ritmust, aminek köszönhetően még odaérhetnek a playoff-helyekre.

Amire érdemes figyelni: a Mayo-Nowo kapcsolatra és az irányítókérdésre. A múlt és a jövő találkozása mindig érdekes a jelenben, kíváncsiak vagyunk, hogyan egészítik (vagy oltják) ki egymást a két játékos erősségei – illetve mennyire bírja el a gárda, hogy egyikük sem a védekezés apostola. A másik, sokkal égetőbb probléma a játékmester szerepköre. Darren Collison egyelőre nem vált be, de jobb híján ő kezd: Roddy Beaubois és Mike James nem rossz játékosok, de Roddy-B nem klasszikus irányító, Mike James pedig azért van itt, amiért korábban Fisher: tűzoltás.

Várható mozgások: nem igazán vannak csereképes játékosaik, ráadásul Dallasban nem is szoktak szezon közben kapkodni.

Félévi érdemjegy: hármas.

12. Minnesota Timberwolves (17-24)

Az első félév: egy felsorolással el lehetne intézni, miért állnak ott, ahol. A hiányzók listája veretes, és a játékosok mellett Rick Adelman vezetőedző sincs régóta a csapattal beteg felesége miatt. Hiába áll nagyon jó játékosokból a keret, akik még passzolnak is egymáshoz, nem tudnak egyszerre egészségesek maradni. Az látszik, hogy ez a gárda, ezzel az edzővel csont nélkül menne a playoffba és ott sem lennének esélytelenek az első körben, de biztosat nem tudunk mondani. A Wolves-szal kapcsolatban a kérdőjelek és sajnálkozás marad – ismét.

Mire érdemes figyelni: Ricky Rubio-ra és a kórházi jelentésekre. A spanyol irányító csak decemberben térhetett vissza térdszalagszakadásából, de még mindig csak szokja a terhelést. A szezon második felében várható tőle az a játék, amit tavaly megcsodálhattunk. A sérültlistát nem kell magyarázni…

Várható mozgások: sérültekre nem nagyon van kereslet, egyedül Derrick Williams lenne cserélhető. Most viszont minden egészséges kézre és lábra szükség van Minneapolisban, jó eséllyel őt sem passzolják el.

Félévi érdemjegy: a sok hiányzás miatt értékelhetetlen. Magaviselet és szorgalom ötös.

13. Sacramento Kings (16-29)

Az első félév: nehéz értékelni a Kings szezonját, hiszen több olyan történés is nehezítette a helyzetüket, ami nem a pályán dől el. Eleve ott kezdődik, hogy senki nem tudja: jövőre egyáltalán Kingsnek hívják-e a csapatot – e a bizonytalanság már hosszú ideje tart, akaratlanul is belemászik a játékosok fejébe. Aztán ott van Tyreke Evans, aki sokat volt sérült idén: ez nem csak azért gond, mert a csapat egyik legjobbjáról van szó, hanem azért is, mert így a csapat másik legjobbja, DeMarcus Cousins személyiségével szemben nincs egy ellensúly. Cousinst a saját csapata tiltotta el két meccsre, mert üvöltözött a vezetőedző Keith Smarttal. Hogy Hofit idézzük: ha ez a vezető, milyenek lehetnek a beosztottak… Hát olyanok. Az újonc erőcsatár, Thomas Robinson a ligától kapott eltiltását szándékos ütésért, a két irányító, Isaiah Thomas és Aaron Brooks teljesen valószínűtlen hullámzását már Smart sem tudja lekövetni (most éppen Thomas a kezdő, de igazából mindegy). Marcus Thornton szintén sokat sérült, a többiek nem faktorok – a csőd a jó kifejezés az egész hóbelevancra.

Amire érdemes figyelni: Tyreke Evansre és a Seattle-ből érkező hírekre. Evans talán az egyetlen komolyabb érték ebben a gárdában, így az ő sorsa érdekes lehet. A többiek nem rossz játékosok, de így együtt rettenetes egyveleget alkotnak, szépen kihozzák társaikból a negatív tulajdonságokat.

Várható mozgások: a menedzsment helyében azonnal cserélnénk Cousinst egy masszírozópadra, 50 labdára vagy bármi használható dologra, amit el lehet lőni az Ebay-en.

Félévi érdemjegy: egyketted – de gyenge egyketted.

14. Phoenix Suns (15-29)

Az első félév: a Suns esete tipikusan az az eset, amikor a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Steve Nash távozása után logikus döntést hoztak: visszahozták Goran Dragic-ot. A szlován irányító nem is vallott szégyent – mint ahogyan az argentin Luis Scola sem, akit azért hoztak, hogy több helyet csináljon a palánk alatt a center Marcin Gortatnak. Az viszont már erősen kérdéses, hogy mit akartak az eddig minden állomáshelyén megbukott Michael Beasley-vel – de ennyi probléma végülis beleférne. Csakhogy. Valamiért a Scola-Gortat tengely nem működött, és a Lengyel Kalapács elkezdett hisztizni. Beasley kezdőként kapott szerepet, ám a lelkesedés hamar elpárolgott, hozta ugyanazt az alibit, mint Miamiban és Minnesotában. A legrégebbi Suns-motoros, Jared Dudley nem találta a helyét az új rendszerben. Alvin Gentry vezetőedző ekkor kezdett el variálgatni: kikerült a kezdőből Beasley, Scola, Dudley – a helyetteseik egy ideig jól is teljesíttek, de nem elég hosszan és nem elég jól. A félév végére egy óriási káosz alakult ki a gárdában, ahol már senki nem tudta, mi a dolga – repült is Gentry. A menedzsment Lindsey Huntert nevezte ki utódjául: erre a fél edzői csapat sértődötten felállt és távozott.

Amire érdemes figyelni: az új vezetőedzőre. Hunter neve talán nem mond sokat, ám a korábbi triplaspecialista kétszeres bajnok, és olyan edzőnagyságoktól leste el a szakma fortélyait, mint Phil Jackson és Larry Brown. Nyilván az első napokból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de Hunter eddigi mérlege: győzelem a Kings és a Clippers ellen, szoros vereség San Antonióban. A playoffról már lekésett a gárda, de ha Hunter így folytatja, könnyen véglegesíthetik a nyáron. Ne feledjük: elődje, Gentry is éveket dolgozott a korábbi vezetőedzők, Mike D’Antoni és Terry Porter keze alatt, ilyen szempontból nem lenne újdonság Hunter szerződtetése.

Várható mozgások: Marcin Gortat helye nem túl biztos, és a lengyel center nem is nagyon szeretne maradni – de őt csak komoly ellenértékért adná el a Suns. Rajta kívül Beasley sem váltotta meg a világot – szerződése viszont gyakorlatilag cserélhetetlen.

Félévi érdemjegy: gyenge hármas.

15. New Orleans Pelicans Hornets (14-29)

Az előző felév: furcsán hangozhat, de a nyugati sereghajtónál van talán a legnagyobb nyugalom az egész ligában – mondjuk az előző év után kell is a lazítás. A draftelső Anthony Davisről kiderült, hogy nem fog besülni az NBA-ben, ugyanakkor kisebb sérülései miatt sok szerep jutott például Robin Lopeznek, aki megmutatta, hogy nem csak Brook Lopez ikertestvére. Greivis Vasquez bődületes számokat hoz kezdőirányítóként, Ryan Anderson számolatlanul teszi helyre a triplákat – és a sérülésből visszatérő Eric Gordon sem felejtette el, hogyan kell szoros meccseket nyerni. Ez így együtt már egy jó alap, amire lehet építkezni, idén ráadásul tét nélkül, hiszen a csapatnak vajmi kevés esélye van a playoffra.

Amire érdemes figyelni: Anthony Davisre és rotációra. A draftelsőket mindig kitüntetett figyelem illeti meg, és Davis rá is szolgált erre: jó védekezésével, nagy zsákolásaival kezd magának tiszteletet kivívni a ligában. A rotáció azért érdekes, mert támadóoldalon rengeteg fegyvert tud bevetni Monty Williams vezetőedző. Emellett ki fog derülni, hogy melyik poszt szorulhat esetleg erősítésre – ez azért fontos, mert ha nagyobb csoda nem történik, a Hornets idén is top5-ben fog draftolni.

Várható mozgások: Eric Gordon távozása régi téma, egyelőre konkrét ötletek nincsenek. Ha valakit mozdítanak, az ő lehet.

Félévi érdemjegy: háromnegyed.