Féltérdre ereszkedve

Már bevallhatom, hogy megrögzött Lakers-szurkoló létemre az egyik kedvenc aktív kosárlabdázóm Brandon Roy volt. Annak ellenére, hogy a Blazers élén rendszeresen borsot tört az "orrunk" alá, csak kalapot levéve lehetett emlegetni hozzáállását és azt a kivételes tudást, ami kétségkívül megvolt benne. Nevéhez (roy=király) és habitusához méltóan csendben, de rá jellemző letisztult eleganciával lépett le a kosárvilág színpadáról - sajnos ez  a lépés már pont ugyanolyan visszavonhatatlan, mint megszámlálhatatlan utolsó másodperces, döntő kosara. Noha csak öt évet töltött el az NBA-ben és a Portland Trail Blazersben, az oregoni csapat történetének legnagyobb játékosai között tarthatjuk számon - akit nem csak tudása, hanem győztes mentalitása is predesztinál arra, hogy Bill Walton, Maurice Lucas, Larry Steele, Jerome Kersey, Terry Porter, Arvydas Sabonis és természetesen Clyde Drexler nevével egy lapon említsük.

Roy kosárlabdás gyökerei Seattle-ben vannak, itt született, és itt is hívta fel magára a figyelmet még általános iskolában. Gimnáziumban már az ország legnagyobb tehetségei között tartották számon, sokáig biztos volt, hogy Roy 2002-ben, nem egészen 19 évesen közvetlenül az NBA-be megy. Ezt végül visszamondta, de nem várt rá sétagalopp az egyetemen. Negyedik nekifutásra tudta csak teljesíteni a sportösztöndíjasoknak is kötelezően megugrandó írásbeli tesztet – ugyanis Roy nagyon lassan tud olvasni, emiatt rendszeresen kicsúszott a vizsgára adott időből. Mivel ilyen teszteket nem lehet minden héten megírni, a végén a helyi, kosárlabdában kisebb nevű Washington Egyetemre nyert felvételt. Amíg azonban nem volt biztos a helye, a kikötőben óriáskonténereket tisztított.

Az egyetemen 4 évet töltött, ez idő alatt a kiscsapatot többször is Sweet Sixteenbe (legjobb 16) vezette. Első két évében még nem volt első opció, ennek ellenére jelentkezett a draftra 2003-ban, végül azonban maradt. Jól döntött, hiszen utolsó évére (2005-06) annyira szépen fejlődött, hogy All-American lett és az összes nagyobb Év Játékosa szavazáson előkelő helyen végzett.

2006-ban a draft előtt több edzésen is részt vett a Seattle-től magyar léptékkel nézve is köpésnyire (280 km) állomásozó Portland Trail Blazersnél, és elkápráztatta az edzői stábot – többek között azt a Nate McMillan vezetőedzőt is, aki korábban a Seattle Supersonicsban játszott irányítót, és akinek nyári táborában Roy többször is megfordult a 90-es években. A Portland előző évben, 2005 nyarán szinte a komplett keretet lecserélte, a vezetőség a teljes fiatalítás mellett döntött, a fiatal McMillan keze alatt. A 2000-es évek elején a Blazers játékosainak elég sűrűn gyűlt meg a bajuk a törvénnyel, ezért a csapatot csak JailBlazersként (börtön-Blazers) emlegette az átlag szurkoló - ez szintén közrejátszott az öregedő keret szétrobbantásában.

Roy-t végül a Minnesota Timberwolves választotta ki a 6. helyen, de rögtön elcserélte Portlandbe Randy Foyé játékjogáért. Egy olyan csapatba érkezett, ahol Zach Randolph mögött hatalmas űr tátongott a keretben. Fiatal és tehetséges, de nagyon tapasztalatlan volt a társaság, Roy azonban hamar magához ragadta a kezdeményezést, és szenzációs első évet futott. Annyira jót, hogy nem is volt nála jobb elsőéves – megkapta első elismerését, a Rookie of The Year-t (Év Újonca). Roy lett a R.O.Y. Bár sérülései miatt csak 57 meccset játszott, 128 szakemberből csak egyetlen nem tette első helyre.

A következő szezonban Randolph már nem volt a keret tagja, árnyékából pedig kinőtt a Roy-Aldridge fiatal agytröszt, akikre nagy súlyokat lehetett tenni. 2007 őszén történt ugyan egy kellemetlen eset (az 1/1-esként megszerzett center, Greg Oden számára véget ér a szezon, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna), azonban a fiatal mag 50%-os mérleget tudott felmutatni, Brandon Roy pedig 2008 elején meghívást kapott az All-Star Gálára. Beszédes adat, hogy mit jelentett Portlandnek ez a csapat: Roy újoncévében mindössze a 22. helyen állt látogatottságban a Rose Garden, egy évvel később már a hetediken – sőt a 2008-09-es idényben a dobogó alsó fokán végzett a fanatikus közönségéről mindig híres Blazers (idén a második legtöbb jegyeladást Portlandben regisztrálták…).

2009-ben töretlen volt mind Roy, mind a Blazers fejlődése. Az új csapat végre bejutott a playoffba, Roy újra All-Star lett, sőt beválasztották az Év második legjobb ötösébe is. Bár az első körben a tapasztaltabb Rockets volt a jobb, a nyugaton 4. helyen rájátszásba masírozó Blazers jövője talán a legfényesebb volt a Nyugati Konferenciában. Bár Oden továbbra is jobbára civilben ülte végig a meccseket, a nem öreg Roy-Aldridge-Outlaw-Rudy Fernandez kvartett mellett olyan fiatal bontogatta szárnyait, mint a francia kiscsatár-mindenes Nicolas Batum. Roy szolgálatait egy 4+1 éves, 2010-ben 13 millió dollárról induló szerződéssel honorálták.

A 2009-2010-es csapat lehetett volna sokak szerint az az alakulat, amely már komoly kihívója lehetett volna a Lakersnek. Ám ekkor valami olyan hihetetlen sérüléshullám érte el a csapatot, ami mellett az is csoda, hogy simán bejutottak a rájátszásba. A széria Brandon Roy-t sem kímélte: már az újabb All-Star fellépését is kénytelen volt kihagyni, mert siettetve visszatérését, rásérült egy húzódásra, majd áprilisban, közvetlenül a playoff előtt térdsérülést szenvedett. Roy azonban nagyon ott akart lenni a rájátszásban, és 8 nappal a műtétje után a Suns elleni negyedik meccsre visszatért a csapatba.

Talán nem kellett volna erőltetni sem az ő, sem a csapatvezetés részéről. Zseniális megmozdulásaival ugyan megnyerte a  meccset a Blazers, de ennek ellenére kiestek – Roy térde pedig rosszabb állapotban volt, mint valaha. Tudni kell, hogy térdeiben olyan szinten elkoptak az eleve nem egészséges porcok, hogy gyakorlatilag ekkorra már nem is voltak. Ez azt jelenti, hogy csont a csonttal érintkezett minden egyes kitámasztásnál, guggolásnál, térdhajlításnál. Nem kell ecsetelni, milyen fájdalmat okoz ez, különösen egy kosárlabdázónál.

Utolsó, 2010-11-es éve maga volt a pokoljárás. Eleve később kapcsolódott be a küzdelmekbe, de néhány meccs elég volt, hogy eldöntsék orvosai: szükség van egy nagyobb feltáró műtétre. 2011. január közepén mindkét térdén arthroszkópikus beavatkozást végeztek el. Február 25-én tért vissza, de már csak csereként kapott szerepet, érezhetően megváltozott a játéka. A Dallas elleni első körös kiesés jelentette Roy hattyúdalát az NBA-ben - itt még egyszer utoljára csodát tett a negyedik meccsen, és megnyerte csapatának. Talán már ekkor érezte: nincs sok hátra.

December 10-én jelentette be, hogy felhagy az aktív játékkal. Még nincs 28 éves, nem tudni, mihez kezd ezután. Pénze van, alig egy éve vette feleségül két gyermeke anyját. Az egyszem kivétel Yao Ming mellett emberemlékezet óta nem történt olyan, hogy egy ekkora sztár ilyen fiatalon kénytelen legyen visszavonulni. Személyében búcsút intünk az NBA utóbbi 5 évének talán leghiggadtabb szupersztárjától, aki meccsek sorozatát döntötte el az utolsó másodpercekben.

2009 januárjában a Washington Egyetemen már visszavonultatták 3-as mezét – nem lennék meglepve, ha a 7-est hamarosan felhúznák a portlandi Rose Garden légterébe. Megérdemli.