Fernando Martin, a spanyol Drazen Petrovic

 

A jugoszláv/horvát, sőt talán az egész európai kosárlabda történetének legnagyobb játékosáról, fantasztikus pályafutásáról és alig 28 évesen bekövetkezett haláláról mi is írtunk bővebben. Többek között a zágrábi Petrovic-múzeum, a Once Brothers dokumentumfilm, továbbá a Nets 3-as, illetve a Cibona Zágráb 10-es, visszavonultatott meze állít neki emléket – bár aki valaha látta játszani akár csak videón, az nem felejti el egyhamar a Drazen-jelenséget.

Ami a horvát kosárlabdának Petrovic, az a spanyoloknak Fernando Martin. Úttörő, egy különleges kosaras, aki (különös véletlen) 27 évesen, autóbalesetben hunyt el, ráadásul rövid élete számos ponton kapcsolódott a horvát klassziséhoz – nem egy esetben kísérteties a hasonlóság.

Kiemelkedő tehetség. Petrovic-hoz hasonlóan a 208 centis center is nagyon fiatalon, alig 17 évesen már a profik között játszott. Martin 1962-ben született, 1979-ben került fel az Estudiantes felnőtt keretéhez, 19 évesen már bajnoki ezüstérmesnek mondhatta magát. Martin igazi sporttalentum volt fiatalon: úszóbajnokságokat nyert, de kézilabdában, asztaliteniszben és judóban is szép sikereket ért el. Az 1980-81-es ezüstérmes Estudiantes kezdőötöse a mai napig legendás a klubnál: Vicente Gil, Lopez Rodriguez, Alfonso de la Corral, Fernando Martin és Slab Jones.

Fiatalon irány az ország topcsapata. 1981 nyarán már a Real Madrid keretében találjuk a tinédzser sztárt – óriási összegért, 10 millió pesetáért vitték el a habfehérek a városi riválistól. A Real a 70-es évek második felében uralta az európai kosárlabdát, az 1980-81-es szezonban azonban csak bronzéremig jutott a bajnokságban – Martin első évében aztán visszatértek a győzelmi ösvényre: behúzták a bajnoki címet, megnyerték a klub Világkupát, és ezüstérmet szereztek a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Ezzel új aranykorszak vette kezdetét hazai porondon: 1986-ig, Martin távozásáig még három bajnoki cím és két Király-Kupa került a vitrinbe, Európában pedig egy KEK-trófea. A BEK-ben kétszer az elődöntőben, egyszer a döntőben buktak el – 1985-ben éppen a Petrovic vezette Cibona ellen...

A válogatott oszlopa. Martin már 1981-ben ott volt az Eb-n 4. helyet megszerző csapatban, de sok szerepet még nem kapott. 1983-ban ezüstérmet nyert a válogatottal, 1985-ben pedig ismét negyedik lett – Martint ekkor már beválasztották az All-Star ötösbe (brutális névsor volt ez: rajta kívül Arvydas Sabonis, Petrovic, Detlef Schrempf és a másik szovjet, Valters). Közben 1984-ben, a Los Angelesben rendezett olimpián is nagy sikert ért el: a Michael Jordan, Patrick Ewing és Chris Mullin által vezetett Team USA mögött a hispánok megkaparintották az ezüstérmet. Az elődöntőben a későbbi bronzérmes, Dalipagic és Petrovic fémjelezte Jugoszláviát verték a spanyolok, a döntőben Martin 14 pontot szerzett, összességében a torna 12. legeredményesebb kosarasa lett 16.8 pontos átlagával.

Nagy portlandi csalódás. A spanyol kosárlabda addigi legnagyobb sikere éppen az Egyesült Államokban jött össze, és az atletikus, nagyon sokoldalú, kiváló dobókészséggel megáldott, ugyanakkor a szükséges keménységet sem nélkülöző Martinra felfigyeltek a tengerentúlon (több európai játékos „járt így”, például Petrovic és Detlef Schrempf is). Az olimpiát követő év draftján a New Jersey Nets a 2. kör 14. helyén, összességében a 38. helyen választotta ki (különös párhuzam: Petrovic egyik NBA-csapata). 1986 őszén végül nem itt, hanem a Portland Trail Blazersnél lépett pályára egyetlen NBA szezonjában (különös párhuzam: Petrovic másik NBA-s csapata). A horváthoz hasonlóan azonban neki sem jött be Portland, elég hamar megsérült, végül mindössze 24 meccsen léphetett pályára az alapszakaszban (0.9 pont, 1.2 lepattanó 6.1 perc alatt), egyetlen percre a playoffban – 1987 nyarán vissza is tért a Realhoz.

Érdekesség, hogy ezt követően 14 (!) évet kellett várni a következő spanyol NBA-játékosra, Pau Gasolra. Portland egyébként a legutóbbi időkig szívesen fogadott be spanyol játékosokat, de valamiért egyikük sem vált be: Sergio Rodriguez, Rudy Fernandez és Victor Claver sem itt töltötte legsikeresebb éveit.

Egy különös találkozás. A Real Martin távollétében csak a 4. helyet szerezte meg a bajnokságban, de 1987-88-ban már újra ezüstérmet szereztek, és behúzták a Korac Kupát. 1988 nyarán érkezett a csapathoz Drazen Petrovic és az ex-NBA-s Johnny Rogers – Martin és Petrovic közös éve felemásra sikeredett, hiszen megnyerték ugyan a KEK-et, de a bajnokságban megint csak a második helyig jutottak.

Egy különös családi vonás. Drazen bátyja is jegyzett kosaras volt, ahogyan Fernando öccse is. Antonio Martin 1983 és 1995 között játszott a Real Madridban, ez idő alatt 5 bajnokságot, 4 kupát, 1 Korac Kupát, 3 KEK-et nyert – 1995-ben, utolsó Realos évében pedig Euroligát. Emellett az 1991-es Eb-n bronzérmet szerzett.

Tragikus vég. 1989 nyarán Petrovic távozott az NBA-be, a Real azonban jól igazolt – de a végzet közbeszólt… December 3-án egy nagyszerű karrier és élet ért véget egy madridi autóúton: Fernando Martin limitált szériás, Ferrari-motoros Lanciájával halálos balesetet szenvedett. Halálát a mai napig a spanyol kosárlabda legnagyobb sokkjaként tartják számon. 21 évesen karcolás nélkül megúszott egy balesetet, amiben totálkárosra tört a Mercedese – másodjára már sajnos nem volt szerencséje.

Öröksége. 1991-ben a FIBA az európai kosárlabdázás 50 legnagyobb játékosa közé választotta, 2007-ben a FIBA Hall of Fame is tagjai közé fogadta. A BC Fuenlabrada csarnoka a nevét viseli. Fia, Jan Martin U20-as spanyol válogatottságig vitte, 2002 és 2004 között játszott az Estudiantesban, 2006 és 2008 között pedig a Real Madridban. Fernando Martin volt az első európai játékos, akit college-múlt nélkül draftolt és vitt át a tengerentúlra egy NBA-csapat. 

A Real Madridban Fernando Martin halála óta senki nem viselheti a 10-es mezt (ahogyan a Cibona 10-es mezét sem…). Azóta egyszer hordta valaki Martin 10-es (portlandi) mezét hivatalos kosárlabda-rendezvényen: fia, Jan korábbi utánpótlás-válogatott csapattársa, Rudy Fernandez az ő tiszteletére viselte az NBA 2009-es zsákolóbajnokságán.