Fields-Blair-Jerebko
A Radar Alatt olyan játékosok kerülnek fókuszba, akik draftot maximum tévén keresztül láthattak, vagy csak a második körben keltek el – és mégis szép karriert futottak be vagy futnak be éppen az NBA-ben. A leghíresebb közülük kétségkívül az a Ben Wallace, aki annak ellenére lett 4 alkalommal az Év Védője, hogy 'elfelejtették' draftolni. Mai posztunkban Landry Fields (New York Knicks), DeJuan Blair (San Antonio Spurs) és a svéd-amerikai Jonas Jerebko (Detroit Pistons) eddigi pályafutásával ismerkedünk meg közelebbről.
Landry Fields (New York Knicks): a 2010-es osztály berobbanó embere – 2010 novemberében keleten a hónap újonca lett. Korábban még sohasem fordult elő, hogy a draft első három helyezettjét megelőzve valaki más kapja ezt a díjat – különösen nem egy második körös. Fields Kaliforniában született, itt is játszott a középiskolában. Bár a Gonzaga Egyetem erőteljesen csábította, ő mégis a Stanford Egyetem csapatába igazolt, ahol a Lopez ikrekkel együtt remek csapatot alkottak, akik a nem éppen sportprogramjairól híres intézmény csapatát 2008-ban a legjobb 16-ig vezették. Utolsó szezonjában 22 pontos átlagával a 8. legjobb pontszerző volt az NCAA-ban. Fieldset a 39. helyen draftolta a Knicks, és keményen végigdolgozta a nyarat az NBA nyári ligájában, ami meghozta gyümölcsét: nem csak hogy bekerült a Knicks csapatába, hanem a szezon kezdetétől fogva a csapat kezdő dobóhátvédje. Fields kereken 2 méter magas, 96 kiló, jól dob, jól büntetőzik, kiváló rugói vannak és fizikális játékban is remekül megállja a helyét - és amint a videón látható, már most nagyon jó a csapatjátékban. Komoly szerepe volt a Knicks idei jó szereplésében – eddig egyértelműen a 2010-es draft legnagyobb húzása.
{youtubejw width="100%" height="360"}hj-X-SLfcWo{/youtubejw}
DeJuan Blair (San Antonio Spurs): a pittsburghi származású erőgép a 2009-es drafton egészen a 37. helyig csúszott, köszönhetően problémásnak mondott természetének, a játékoskiválasztó előtti bizonytalan helyzetének (nem volt biztos, hogy jelentkezik) és erőcsatárhoz képest viszonylag alacsony termetének (201 centi). Blair azonban hamar bizonyított, nem volt vele gond, és fantasztikusan használta ki testi adottságait – nem véletlenül került be az év második számú újoncötösébe. Idén megtartotta helyét Popovich rotációjában, és most már 20 perc felett játszik meccsenként, egyelőre nem nagyon érinti a sophomore slump, a másodéveseket általában sújtó visszaesés. Érdekesség, hogy a Spurs azzal a pickkel választotta ki, amelyet Goran Dragic-ért cserébe kapott a Sunstól.
{youtubejw width="100%" height="360"}d9nwhrROQs8{/youtubejw}
Jonas Jerebko (Detroit Pistons): Blair mögött kettővel vitte el a Pistons a svéd válogatott kiscsatár-erőcsatár átmenetet. Jerebko apja, Chris Jerebko korábban a Syracuse Egyetemen kosarazott, majd Svédországban profiskodott, később fel is vette az állampolgárságot. Rövid olaszországi profilét után Jerebko rögtön meggyőzte a Detroit szakvezetését képességeiről, hiszen 80 meccsen lépett pályára, abból 73 alkalommal kezdőként. Olyan jó képességű játékosok ellenében került a kezdőbe, mint Jason Maxiell vagy Charlie Villanueva, és az év végén Blairhez hasonlóan bekerült a kettes számú újoncötösbe. Azon ritka játékosok közé tartozik, akik első alapszakasz-meccsükön eltiltás miatt nem léphettek pályára – ugyanis egy előszezon meccsen összeverekedett a veterán Jamaal Magloire-ral. Ennek ellenére, vagy épp ezért, rögtön közönségkedvenc lett Motorvárosban. 2010 októberében sajnos Achilles-ín sérülést szenvedett, a legutóbbi szezonban nem mutathatta meg magát – de ne legyen kétségünk, meg fogja később.
{youtubejw width="100%" height="360"}yU7FbvJGnYs{/youtubejw}