George Karl ziccer a nyugdíjért...

Őszintén szólva nagyon örültem, mikor 2013 márciusában Vivek Ranadive megvásárolta a Sacramento Kingst. A Chicago Bulls mögött a második kedvenc csapatom a költözés előtt állt, Seattle-ben már tárt karokkal várták őket, én azonban Sacramentóban kedveltem meg az egyébként fennállása során többször is várost váltó franchise-t. Ranadive jött, látszólag nagyon érdeklődött a dolgok iránt, és ami nekem fontos volt: azt akarta, hogy maradjon a csapat a helyén.

Jött azonban az első nyár, ahol előbb kiválasztotta Michael Malone-t vezetőedzőnek, majd később Pete D'Alessandrót GM-nek, Chris Mullint pedig tanácsadónak. A sorrend nem szerencsés, mert nem a saját embereit jelölte ki a vezetőség, akikben bízik és akik azt a játékot játszatják, amit ők elképzeltek. Voltak pletykák a Mullinék és Malone közti feszültségről, sosem tudjuk meg, hogy ezekből mi volt igaz, mennyire Ranadive volt a hunyó, de a tény az, hogy az edzőt egy, a kerethez képest pazar kezdés után menesztették, amikor a franchise legnagyobb értéke, DeMarcus Cousins éppen csak egy agyhártyagyulladással feküdt a kórházban.

A csapat három meccset vesztett zsinórban és az utolsó 10 találkozójából 8-at, de mindenki tudta, hogy a vezetőség nem jön ki Malone-nal, mert teljesen más, kevésbé kontrollált kosárlabdát akartak látni D'Alessandróék. Tyrone Corbin ideiglenes regnálása utána az All-Star hétvégén szerződést kötöttek George Karllal. Megkérdőjelezhető lépés volt ez már akkor is, tekintve hogy Karl ugyan jó alapszakaszedzőként van elkönyvelve, de teljesen más felépítésű és erősségű csapatokkal menetelt általában a rájátszásig - már akkor is tudható volt, hogy csak a neve miatt sok értelme nem volt kinevezni. Az eredmények nem is nagyon jöttek.

Vlade Divac azonban a szezon végén igen, de mint derült égből a villámcsapás. Az egykori szerb center és Kings-legenda ugyanis elnöki posztot kapott, de nem csak látszatjogkörrel, hanem ő lett Ranadive után az első számú döntéshozó. Nem nagy meglepetés, de D'Alessandro pár héttel később távozott - valószínűleg akkor, amikor felébredt a sokkból, Divac kinevezését ugyanis még a franchise-on belül sem tudta senki, azt pedig pláne nem, hogy gyakorlatilag ő lesz a kisIsten a gárdánál.

Most hol tart a történet?

Az egyik legmegbízhatóbb forrásokkal rendelkező újságíró, Adrian Wojnarowski (Yahoo Sports) reggel jelentette, hogy Karl az, aki a csapat kis túlzással egyetlen valamirevaló játékosát, Cousinst el akarja cserélni - úgy, hogy korábban Karl már pedzegette egy interjúban, nincs olyan játékos, akit ne cserélne el szíve szerint a megfelelő ellenértékért, Ranadive és Divac pedig szinte azonnal reagáltak, nem akarják és nem fogják mozdítani a centert.

Tehát onnan, hogy Ranadive kinevezett egy edzőt (Malone), majd szerződtetett egy GM-et (D'Alessandro), aki homlokegyenest mást gondolt a játékról, mint ő, eljutott oda, hogy kinevezett egy edzőt (Karl), majd később szerződtetett egy elnököt (Divac), aki homlokegyenest mást gondol a játékról, mint ő, teljesen máshogy is építené fel a csapatot.

Ha még azt a 8 éves kisgyerek szintjén lévő elgondolást félre is teszem, hogy a hátul egyébként sem túl jó csapat védekezzen 4-az-5-re, egy ember pedig maradjon elöl ziccerezni, ha megvan a pattanó, illetve hogy tavaly nyáron minden tanácsadója véleményét félredobva konkrétan megmondta, hogy az irányítóval nem rendelkező csapat Nik Stauskast húzza a drafton, akkor is kijelenthető, hogy Vivek Ranadive-nél nincs hülyébb/butább/sötétebb (mindenki válassza ki a vérmérsékletének megfelelő jelzőt) tulajdonos jelenleg a ligában. James Dolan jelenléte mellett a cím komoly presztízzsel bír.

Mi a teendő?

Szerintem ki kellene rúgni Karlt. Nem azért, mert Cousinsért nem lehet komoly ellenértéket kapni akár több top draftjoggal vagy jó fiatalokkal, hanem azért, mert ez az edző és menedzsment közötti alapvető diszfunkcionalitás nem működik hosszútávon, akkor pedig semmi értelme erőltetni a dolgot. A legfőbb döntéshozónak - legyen az elnök vagy GM - kell szerződtetnie a stáb tagjait, mert így vonható felelősségre, így tudnak akár a szerződés megkötésekor is megegyezni abban, hogy egyáltalán hasonlóan látják-e a helyzetet, azt, hogy mire van szüksége egy gárdának és kikre építenek. Jelenleg ez semmilyen szinten nincs meg Sacramentóban.

Minden egyes vereségnél vagy rosszabb periódusnál extra nyomás lenne Karlon a vezetőségtől - ahogy volt ez Malone-nál is -, mert nem azt csinálta, amit ők szerettek volna. Ilyen munkakörnyezetben nem lehet dolgozni és általában nem is szoktak, hiszen még egyszer mondom, nem az a szokás, hogy edzőt nevezünk ki előbb, utána GM-et. Ranadive-nek jár a taps, hogy kettő éven belül másodjára is belelépett ugyanabba a folyóba és gyakorlatilag egy centit nem mozdult előre a klub, csak körbe-körbe járt.

Azt sem zárom ki, hogy Karl látta ezt a fejetlenséget, nagyon szeretett volna ugyanis a Kings vezetőedzője lenni, szinte könyörgött a posztért. Februárban aláírt egy 14.5 millió dolláros szerződést, amiből 11 millió dollár garantált. Neki nyilvánvalóan nem jó, ha Cousins köré építkeznek, soha nem ebbe az irányba vitte csapatait, miközben igazi első számú irányítója nincs, ami nála az alap. Ha meghúzzák a Cousins-cserét, az neki jó, mert saját képére formálhatja a keretet, ha pedig kirúgják, alig több mint négy hónapnyi munkával keresett 11 millió dollárt. Egy decens kis bróker fizetése és kiváló nyugdíj a 64 éves szakember számára. Az is elképzelhető, hogy mindenki marad, újfent "kiváló" munkakörnyezetet teremtve az öltözőben...

Ettől függetlenül én nem sajnálnám tőle ezt a pénzt, és ha Ranadive-nek komoly tervei vannak még egyáltalán a Kingsszel, neki sem szabad. Ez a Karl-Divac páros ugyanis ugyanolyan véget fog érni, mint a Malone-D'Alessandro duó - előbb vagy még annál is hamarabb.