Glen Taylor, a Timberwolves átka

"Ha valaki egyszer átver, az az ő szégyene, ha kétszer, az az enyém". A Minnesota Timberwolves esetében ezen a nyáron bebizonyosodott, hogy nem Flip Saunders szegénységi bizonyítványai volt az a korábbi időszak, amelyben edzőként dolgozott az együttesnél - és esett ki hétszer egymást követően az első fordulóban, éveket elrontva ezzel egy látszólag ennél többre hivatott keret lehetőségeiből -, hanem a tulajdonosé, Glen Tayloré, aki nemcsak végignézte ezt, hanem valami rejtélyes oknál fogva pár évvel később kinevezte a GM-i tapasztalat nélküli Saunderst a csapat vezetőjének. A végeredmény egy reményteljes csapat teljes bebetonozódása lett a középszerbe, egyetlen szabadügynökpiac leforgása alatt.

A Timberwolves többségi tulajdonosától három dolgot nem lehet elvenni: szereti a kosárlabdát, szereti Minnesotát, és fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia tulajdonosként. Az első kettő is nagyon fontos, ha azt nézzük, valószínűleg csak miatta van még NBA-csapat a városban. Látva a Golden State Warriorsért, majd a Sacramento Kingsért sorban állók névsorát és interneten közzétett vagyonukat, lenne vevő a Wolvesra is. Az is nagyon valószínű azonban, hogy a franchise azonnal költözne is reklámszempontokból jobb területre. Taylor idén többször is kijelentette, hogy csak olyan érdeklődőnek adja el a gárdát, aki garantálja, hogy Minnesotában is marad az együttes hosszabb távon is - nyilván ezt írásos formában is rögzítve.

A három dolog közül viszont a harmadik az, ami miatt ez a csapat most már hosszú évek óta csalódást okoz drukkereinek, nemcsak a meccseken, de már akkor is, amikor össze kellene állítani a keretet. Nem mostanában kezdődött az off-szezon bakik sora: a Houston Rockets jelenlegi vezetőedzőjével, Kevin McHale-lel karöltve Joe Smith-ért - még egyszer, hangsúlyozzuk: egy Joe Smith-ért -, sikerült a liga szabályait úgy megkerülni, hogy ezzel a Minnesota 5!!! darab első körös draftjogtól esett el - a nyilván egy milliárdosnak nem sokat számító 3.5 millió dolláros pénzbüntetés mellett - és bár ezt később "csak" három első körösre módosították, így is hatalmas veszteség volt a csapatnak, amely nem tudta fiatal tehetségekkel foltozni a keretét jó ideig.

Saunders már akkor, 1999-2000-ben is a gárdánál volt, de akkor mint vezetőedző "rontotta a levegőt". Edzői eredményei ismertek: 10 szezont húzott le Minnesotában, az elsőben év közben érkezett, az utolsóban szezon közben távozott, közben pedig nem kevesebb, mint hét darab első körös búcsúja volt a rájátszásban zsinórban, egyetlen konferencia-döntő mellett. Saunders tréneri pályafutását értékelve az sem elhanyagolható, hogy Detroitban a zsinórban kétszer döntőző Pistons a kezei alatt egyszer sem jutott be a Finalsbe, washingtoni kiruccanása pedig olyan jól sikerült, hogy arról külön megemlékeztünk mi is egy írásunkban...

Térjünk át kicsit az idei nyárra, ugyanis a TWolvesnak szorítók úgy érezhették, eljött az idő a feljebb lépésre. Kevin Love-nak végre van ideje rendbe rakni dobókezét, nem kell rohanni sehova. Ricky Rubio is felépülhet ACL-szakadását követően, így a franchise két pillére - ha nem is teljesen egészségesen, de végre - együtt kezdheti meg a szezont. Nikola Pekovics szerződése ugyan lejárt, az pedig várható volt, hogy fizetése valahol 10-12 millió dollár között fog mozogni, senkinek nem okoz sokkot, hogy megtartásáért mélyen a zsebbe kell nyúlni. Mivel Andrej Kirilenkónak kilépési lehetősége volt, így két lyukas posztról beszélhettünk a Minnesota esetében: a dobóhátvéd és a kiscsatár pozíciók nem voltak megoldva, de a lényeg most jön: a GM, David Kahn szerződése is lejárt, úgyhogy joggal remélhették sokan, hozzáértőbb kezekbe kerül a keret feltöltésének feladata.

Kahn megér egy pár sort, csak hogy tudjunk kihez viszonyítani. 2009-ben került a Timberwolves alkalmazásába, és attól függetlenül, hogy egy viszonylag jó alapot rakott össze, évekre lassította be a Minnesota felemelkedését. Rögtön a 2009-es drafton kezdődött ez, ahol az 5. (Rubio), a 6. (Johnny Flynn), a 18. (Ty Lawson) és a 45. helyen (Nick Calathes) is irányítót draftolt, ezek közül pedig pont Ty Lawsont sikerült elcserélnie - egy olyan első körösért, amelyből a következő draft estéjén Martell Webster lett egy újabb cserének köszönhetően. Egy év múlva a kiscsatárok voltak terítéken, hiszen a 4. helyen, az azóta az utóbbi évek egyik legnagyobb bustjának kikiáltott Wesley Johnsont választotta, utána Luke Babbitt következett a 16. helyen - belőle lett Webster -, majd a 23. draftjogot elcserélve jött a 30. helyen Lazar Hayward - akit Oklahomába cseréltek azonnal -, és a 35. pozícióban a szintén SF poszton bevethető szerb, Nemanja Bjelica.

A 2011-es 1/2-es, Derrick Williams kiválasztását nem rónánk fel neki, abban az időben Kyrie Irving mögött Williams egyértelműen a második legjobb játékosnak tűnt, és hogy nem lett belőle egyelőre semmi, az csak részben köszönhető annak, hogy Love mögött nem sok sót eszik meg a fiatal kosaras - akkoriban elég komoly esélyt láttak arra, hogy kiscsatárt is lehet belőle nevelni -, tavaly pedig már nem is volt első körösük. Kahn első két éve azonban valami beteges vonzalmat mutatott arra, hogy valaki csak egy posztra hajlandó játékost húzni egy évben, tekintet nélkül arra, hogy három-négy pickkel dolgozhat a legjobb 30 között. Ezek után azt lehetett gondolni, hogy ennél csak jobb jöhet, hiszen Kahn négy éve alatt a szabadügynök-igazolások között sem volt egyetlen olyan sem, amely nagyban előrébb lendítette volna a csapatot.

Taylor azonban úgy gondolta, hogy itt az ideje régi cimborája segítségét kérni, és Saunderst nevezte ki a kosárlabdával kapcsolatos kérdések elnökévé. Az eredmény ismert, de nem túl szép...

Pekovics állítólag 4 évre 50 millió dollár körül kaphat majd, de ez nem GM-i teljesítmény, hiszen nem sokat spórolnak a maximumhoz képest ezzel a szerződéssel, egy ilyen papírra pedig bármelyik, nem analfabéta emberi lény oda tudja nyomni az aláírását. Az előbb említett két poszt feltöltése viszont olyan mértékben nem sikerült - hangsúlyozzuk, papíron -, hogy gyakorlatilag innentől kezdve menekülési lehetősége sincs a Timberwolvesnak, a következő években nulla elkölthető centtel/dollárral/forinttal bírnak a kivételek leszámítva.

Kevin Martin leigazolását többek között Tőrös Balázs is szégyenfalra rakta tegnap este, de nem nagyon van olyan külföldi szakíró, aki a 4 éves, összesen 28 millió dolláros kontraktusban értelmet talál. Az évi 7 millió dollár talán még beleférne. Talán, hiszen Martin már régen nem az a játékos, aki volt Sacramentóban, aki gyakorlatilag kintről-bentről bárkit meg tudott verni, gondolkodás nélkül. De ez a 7 millió dollár is egy, maximum két évre lenne rendben, nem négyre, hiszen a lejtőn erősen elinduló dobóhátvéd már 30 éves múlt februárban. Várhatóan Chase Budinger lesz a társa a kezdőcsapatban, aki 3 évre 16 milliót fog zsebre tenni. Ez még éppen bele is férne, ha Budingert nem a hármasai miatt igazolták volna vissza, miközben az előző három évben az alábbi hullámzást tudta bemutatni kintről: 32.5%, 40.2%, 32.1%. Erre mondja az amerikai twitteren: #notimpressed

A drafton is SF-et húzott a csapat: a nem éppen csapatjátékos hírében álló Shabazz Muhammad került Rick Adelman kezei alá - nem lepődnénk meg, ha gyorsan ki is kerülne onnan, ismerve a tréner által követelt játékstílust. A nemrég említett Derrick Williamsből is állítólag megpróbálnak még egyszer, utoljára hármast faragni azzal, hogy lefogyasztják, de emellett még leigazolták 3 évre 15 millió dollárért a gyorsindításokon kívül semmiben nem jó Corey Brewert, ezzel valószínűleg az egyik hasznos kiegészítővé fejleszthető Alekszej Sved játékidejét minimálisra szorítva - az orosz harmadik számú irányító és harmadik számú dobóhátvéd is lehet a rotációban...

Mindez összegezve azt jelenti, hogy a Timberwolves évi 19 millió dollárra kötötte le magát négy olyan játékos miatt SG-SF posztokon, akik közül csak Martin hatékony pontszerző és jó kinti dobó, egyik sem tud átlag fölött védekezni - és akkor Brewert leszámítva mindenki esetében nagyon finoman fogalmaztunk, Budinger, Martin és Muhammad ugyanis elég pocsék védők -, ketten kifejezetten egyéni játékosok (Muhammad és Martin), de legalább 3 évig nyomják a sapkát a közel 20 millió dollárral. Most indul Pekovics nagy szerződése, Love-é már fut, Rubióé pedig két év múlva lép életbe. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy gyakorlatilag elkölthető pénz nélkül áll majd ez idő alatt a Minnesota, már amennyiben Love nem dönt úgy két szezon múlva, hogy neki ebből elég volt - és még akkor sem történik semmi komoly, hiszen a montenegrói center és a spanyol irányító 25-30 milliója mellett a kiegészítők már le is kötik a sapka nagy részét, vagy teljes egészét.

Nem lesz rossz csapat a Wolves, főleg ha egészségesek tudnak maradni - ez azért több játékosuk esetében is elég nagy kérdés. De hogy szinte teljesen esélytelenek komolyabb rájátszásbeli teljesítményre ezzel a kerettel, az biztos, mivel több poszton is a liga legkevésbé hasznos kezdőit tudják felvonultatni, igazán minőségi, a játékra komoly befolyással lévő cserék nélkül. A nagyobb probléma védekezésben lesz, egyelőre teljesen homályos, mit szeretnének ezzel az állománnyal, márpedig egy-két kör megnyeréséhez igenis szükség van védelemre is, látva az éppen összeálló szupercsapatokat, mint a Warriors vagy a Rockets, és ismerve azt, hogy rajtuk kívül is ott van még az értékeit megtartó Grizzlies, az egyelőre nem leírható Spurs, a sokat erősödő Clippers, és a Westbrookot valószínűleg visszakapó Thunder.

Kahn és Saunders, előttük pedig McHale mind közrejátszottak abban, hogy évek óta nem láthatunk nemhogy meghatározó Minnesotát, de jót sem igazán. A Joe Smith-botrány, a minden logikát - és mint később kiderült, szakértelmet - nélkülöző draftolás, illetve a mostani szabadügynökpiac lépései egytől-egyig hozzájárultak ahhoz, hogy a Timberwolves, amelynek borzasztóan jó lehetőségei voltak az utóbbi években a kitörésre, folyamatosan elrontotta a meghozandó döntéseket, legyen szó bármilyen lépésről. Nem a Minnesota az egyetlen ilyen csapat a ligában, de náluk is bebizonyosodott, hogy a csapat legfontosabb embere a tulajdonos. Az az ember, aki kinevezi a GM-et, aki aztán jó esetben a maga képére formálja az egész vezetést és a szakmai stábot.

Glen Taylor ebben hibázik folyamatosan, és a nagy számok törvénye alapján hiába esett le nekik egy Love és egy Rubio, a szakértelem hiánya az olyan döntéseknél egészen biztosan kiütközik, amikor nincs túl nagy mozgástér, és a meglévő alapokhoz kell megtalálni a hozzávaló kiegészítőket. Saundersnek ez semmilyen szinten nem sikerült, ami könnyen vezethet az alapok elvesztéséhez is pár éven belül, az pedig azt jelenti, hogy kezdődhet egy újabb teljes rebuild, Kevin Garnett távozása után most már sokadjára. Egy valamiben reménykedhetnek Minnesotában és a Timberwolvesért szorítók szerte a világon: ehhez Taylornak már semmi köze nem lesz. Mert amennyiben az ő GM-je indítja ezt útnak, az az eddigi tapasztalatok alapján jó eséllyel még további 4-5 évnyi kudarcot jelent majd a franchise számára.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus