Harc a rájátszásért - kelet

Indiana Pacers
(20-33, 2.5 meccs hátrány a nyolcadikkal szemben)

Annál többet semmi nem mond keletről, hogy Paul George visszatérésével a Pacers még sima rájátszásrésztvevő lehet, hiszen mindössze 2.5 meccsre vannak a Hornetstől és 3.0 meccsre a Miamitől, utóbbiak pedig már hetedikek a főcsoportban. Az első 16 meccs (7-9) után volt egy 8 meccses vereségsorozatuk, majd megint egy jobb szakasz, egy 7 meccses zakóhullám, majd az utóbbi 8 meccsből 5-öt behúztak. Kifejezetten jó sorozatuk egy sem volt, mégis tartják reális esélyüket a PO-ra.

A rájátszásért küzdő hatosfogatból talán náluk lehet számítani leginkább arra, hogy akár rövid-, akár hosszútávú erősítések miatt mozgolódni fognak, Larry Bird egyértelműen kijelentette, hogy nekik a rájátszás a cél, és csalódott az eddig elért eredmények miatt - azt nem tudni, mire számított a jelenlegi állománnyal, de úgy néz ki, ennél többre. Egészen félelmetes statisztikai lapjuk a csapat gyengeségét is világosan megmutatja: nincs vezérük. Talán még a sérüléséből felépülő George Hillre lehet leginkább ráaggatni ezt a jelzőt, de Roy Hibbert és David West sem tudott feljebb kapcsolni, hiába George sérülése és Lance Stephneson távozása. Nem kevesebben mint 10 emberük átlagol 9.1 és 13.9 pont között - köztük a már keretben sem lévő AJ Price -, de senki nem dob ennél többet.

Pacers kapja: Lance Stephenson + Marvin Williams + 2017-ig Top20 védett első körös draftjog
Hornets kapja: David West + Chris Copeland

Az Indiana nyáron ugyanennyit ajánlott Stephensonnak, mint amennyi a mostani fizetése, és óriási szükségük lenne egy olyan emberre, aki ha néha túl is pörög, támadásban tudna hozni meccseket - erre ugyanis jelenleg vasár- és ünnepnaponként képes Frank Vogel együttese. Lance 2+1 éves szerződése hosszra és éves bérre is vállalható kategória azért, hogy visszafogadják a tékozló fiút, aki egyébként ebben a gárdában összességében hasznos volt. David West ellenben már legalább kétszer elgondolkodott azon az elmúlt fél évben, hogy visszavonul - a motivációja erősen kérdőjeles, ráadásul a játéka közelében nincs annak, amit eddig indianai pályafutása során hozott.

Copeland csak a fizetések miatt kell a cserébe, valószínűleg a Hornetsben sem játszana, West azonban egy megújult környezetben még hasznos is lehetne, középtávolijaival utat nyithatna a festékben. Óriási probléma a Charlotte-nál a kinti dobás és West sem az a kifejezetten jó triplázó, de 4-6 méterről halálosan pontos volt egész karrierje során. Marvin Williams teljesen megbukott, őt pont a triplák miatt hozták, de hamar világos lett, hogy azt a szerződtetést elrontották, tőle pedig ebben a cserébe szabadulhatnának.

Összességében West négyes poszton előrelépés lenne, Stephenson távozásával attól az embertől szabadulnak meg, aki nekik csak kellemetlenséget okozott, ráadásul erősen csökkenne a fizetési lista is, hiszen jövőre West 12.6 milliót keres, míg a két távozó 16 milliót - és Stephenson még utána is rendelkezik játékosopcióval. A túloldalon ugyan bevállalnak némi plusz fizetést, de Stephensonnal szerintem nagyobb lehet a nyereség, mint a felvállalt kockázat, költőpénzük pedig egyébként sem lenne akkor sem, ha West és Hibbert maradnak és mindketten lehívják játékosopciójukat - erre elég nagy az esély, mostani szerződésüknél ugyanis mindketten jóval kevesebbet érnek. A Pacers tehát túl sokat nem kockáztat, azt a keveset pedig kompenzálnák azzal, hogy ha "túl sokat" javul a Hornets, akkor átkerül egy pick hozzájuk.

 

Boston Celtics
(19-31, 2.0 meccs hátrány a nyolcadikkal szemben)

Az sem kis érdekesség az Indiana szezonja mellett, hogy a gyakorlatilag mindenkit elcserélő Boston egy fél meccsel még náluk is közelebb van a PO-hoz. Rajon Rondo és Jeff Green "eltávolítása" után azt gondolta mindenki, hogy szépen elindul lefelé a Celtics Danny Ainge GM elképzelései szerint, majd a Top5-ben választanak egyet, nyáron megpróbálnak cserélni és kész a jövő Bostonja. Könnyen elképzelhető, hogy még így is lesz, de Brad Stevens vezetőedző az éppen számára adott keretből folyamatosan a maximumot hozza ki.

Az az igazán vicces, hogy ha az idény elején nem dob el legalább 4-5 olyan meccset a Celtics, amelyen 15-20 pontos előnye is volt, akkor most simán PO-helyen állnának, a főcsoport sajátossága miatt azonban nem tudtak annyira gyengén teljesíteni egyik periódusban sem, hogy kiírják magukat a versenyből. Stevens nem csak mondja, meg is teszi, hogy bárkit is irányít, azt csak a győzelem felé kormányozza. Most éppen Tayshaun Prince-ből csinált kiváló vezetőt és mentort, Gerald Wallace pedig ha a pályán nem is, az öltözőben nagy segítség a fiatalok számára, így viszonylag rendezetten szerepel az igazi franchise-playert még mindig nélkülőző keret.

Sokkal egyszerűbb a képlet a következő 8 napra Ainge előtt, mint például Bird számára, ő ugyanis nem fog cserélni, ez szinte biztos. Prince-t kivásárolhatják, elengedhetik, de a fiatalok közül csak úgy fog cserélni a GM, ha sztárt kap cserébe. Ilyen játékos, aki kategóriát dobhatna a Bostonon, jelenleg nincs a piacon, Ainge pedig kijelentette, hogy egy első körös kiesésért, amelyben esélyük nincs továbbjutni, nem fog feladni semmit, se picket, se fiatalt. Nagy valószínűséggel tehát a szakvezető beletörődött, hogy Stevens jó munkát végez, ez pedig a pick gyengülésével jár majd - kirúgni ugyanis biztosan nem fogja csak ezért a trénert.

 

Detroit Pistons
(21-32, 1.5 meccs hátrány a nyolcadikkal szemben)

Stan Van Gundy az utóbbi évek egyik legnagyobb húzását lépte meg december végén: 5-23 után egyszerűen szabadlistára tette a még két és fél évig 13.5 millió dolláros évi fizetéssel rendelkező Josh Smith-t. Az eredmény egy felszabadult társaság, egy megújuló, vezér Brandon Jennings és egy nyolcas győzelmi sorozat lett. Az élet úgy gondolta, hogy ez így túl egyszerű lenne  Pistonsnak, Jennings Achillese elszakadt, ami vissza is vetette őket, de az utóbbi időben DJ Augustin bizonyítja, hogy az előző idényben, Chicagóban mutatott játéka nem volt véletlen - a Pistons az ő irányításával sem akar lemondani a rájátszásról.

Nagyon nehéz a Detroit szezonjáról alul- vagy felülteljesítésként, egy egészként beszélni, annyira szakaszokra osztható a dolog, az azonban biztosnak tűnik, hogy a csapat és SVG is a jövőre rendezkedett be, rövidtávú sikerek nem érdeklik őket. Önerőből mindent megtesznek a rájátszásért, de nagyobb üzletet várni tőlük felesleges. Az egyetlen kivétel Greg Monroe lehet, de nem tudni, mennyit lehet kapni most a deadline előtt a magasemberért.

Ha hirtelen piacra dobnák, az nagyon megkavarná az állóvizet, hirtelen nagyon sok együttes gondolhatná úgy, hogy ha a jövőt is tartja szem előtt, ilyen magasembert nehezen tud szerezni szabadügynökként - például ilyen lehet az előbb említett Celtics is. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy Monroe a nyár végén oda igazol, ahova akar. Ha valaki ki akarja maxolni, annak megéri megszerezni csere útján, hiszen egy évvel többet ajánlhat neki, ha az ő szabadügynöke lesz, de ha nem, akkor nincs értelme most erősködni, egyszerűen túl kell licitálni mindenki mást a nyáron. Az sem feltétlenül evidens, hogy lelép a Pistonstól, így Van Gundy könnyen gondolkodhat úgy is, hogy rizikózik, és Monroe-val a fedélzeten várja ki a nyarat.

Pistons kapja: Norris Cole + Shawne Williams + Justin Hamilton
Heat kapja: Jonas Jerebko

Nagyjából ilyen kaliberű cserékre lehet számítani így, hogy Mo Williams lekerült a palettáról. Csereirányító kell a Detroitnak, amire Cole jó lehet, de azt már elmondta SVG, hogy picket nem fog érte adni, jövőt nem áldoz be érte, Danny Grangert pedig nem fogja átvenni, mert 2 millióval csökkenti a nyári lehetőségeket. Azt nem tudni, a Miamit érdekli-e így Jerebko, hogy gyakorlatilag pénzügyi hasznuk nincs rajta, látnak-e benne játékosként is értéket, de a Pistons részéről nagyjából ennek van értelme, sokkal többnek nincs.

 

Brooklyn Nets
(21-31, 1.0 meccs hátrány a nyolcadikkal szemben)

Félelmetesen rossz szezont fut a Nets, pedig a nyáron úgy tűnt, hogy ennyit azért nem gyengültek Paul Pierce távozásával és a Jarrett Jack - Shaun Livingston "cserével". Amíg könnyebb volt a sorsolásuk, még úgy ahogy tartották magukat, hiszen 16-16-tal is álltak, azóta azonban 5-15-ös a mérlegük. Egy-egy mérkőzés erejéig képesek nagyon jól játszani főleg Jack és Brook Lopez segítségével, de egyébként a többiek szinte kivétel nélkül alulteljesítenek, az élen Deron Williamsszel és Joe Johnsonnal.

Az egész szezonjukat még kilátástalanabbá teszi, hogy orosz tulajdonosuk, Mihail Prohorov most már majdnemhogy nyíltan árulja a csapatot - igaz, egyelőre túl magas árat kér érte, így vevő nincs tulajdonrészére. Azt mindenki tudja, hogy ki akarsz szállni, ennek megfelelően spórolós cseréket szeretne meghúzni, ezek után pedig az amúgy sem mindig a motiváltságukról híres játékosokat természetesen még kevésbé érdekli ez az egész. Nagyon nagy baj ez nekik, hiszen 2019-ig nem nagyon van draftjoguk - idén az Atlanta, 2017-ben pedig a Boston cserélheti ki első körösét a Brooklynnal, 2016-ban és 2018-ban pedig egyenesen megy a pick a Celticshez.

Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen cseréket hajthat végre a Nets. Lopezt szerintem nincs értelme elboltolniuk egy olyan tranzakcióban, amit például az Oklahoma City Thunderrel húztak volna meg. Alapvetően szerintem teljesen fölösleges egyelőre spórolniuk, mert Deron lassan, de biztosan abba a kategóriába esett, hogy egy 20-21 millió dolláros holtteher még 2017 nyaráig. Emellé a holtteher mellé, Brooklyn ide vagy oda, nem fog normális szabadügynök érkezni, akármennyi sapka alatti helye is lesz a Netsnek. Így aztán Lopezt fölösleges "capspace"-re váltani, nincs gyakorlati haszna, és akkor már sokkal többet ér az, hogy van egy 20 pontos center a keretben.

Joe Johnson messze nem ugyanaz a kategória, mint Williams, egyrészt mert azért még hasznosabb játékra képes, mint az irányító, másrészt "csak" 2016 nyaráig nyomja a sapkát. Mammutszerződése (23.1 millió idén, 24.9 millió jövőre) azonban az ő elcserélését is rendkívül nehézkessé teszi. Olyan csapatok, amelyek sztárokat keresnek, őt már nem veszik számításba, míg azok a csapatok, akikhez 3-4. opciónak jó lenne, ennyi pénzt nagyon nehezen szednek össze, és nem is nagyon akarnak 3-5 játékost feláldozni egy "kiegészítőemberért", legyen bármennyire is jó új állomáshelyén.

Nets kapja: Lance Stephenson + Marvin Williams + Gerald Henderson
Hornets kapja: Joe Johnson

Itt Stephensonnal talán jól is járhat a Nets, pénzügyileg pedig biztosan - főleg ha Henderson kilép jövő évéből, ami 6 milliót garantál neki -, míg a Hornets túl sok mindent nem ad fel azért, hogy kipróbálja, Johnson más környezetben képes-e még megújulni, mondjuk azt hozni, amit tavaly még tudott. Stephensont a hírek szerint nem akarja a Brooklyn, mert félnek attól, mi lesz az egyébként is problémás dobóhátvéddel szülővárosában, de szerintem ez az a csere, amelyben ezzel a kockázattal együtt is jól járhatnak - rosszul pedig biztos nem Johnson jelenlegi teljesítményét nézve.

 

Charlotte Hornets
(22-30, 1.0 meccs előny a kilencedikkel, 1.5 meccs előny a 10. helyezettel szemben)

A Charlotte a Pistonshoz hasonlóan gyengén kezdte a szezont, hiszen álltak 6-19-cel, majd 10-24-gyel is. Aztán nagyon beindultak, majd maradtak jó formában Al Jefferson, később Kemba Walker kidőlése után is. Michael Kidd-Gilchrist kiválását már nem bírták el, utóbbi három meccsüket elvesztették, de az irány náluk egyértelműen pozitív. Egy cserét húztak is már, Mo Williamsszel próbálják meg pótolni Walkert, illetve megerősíteni a padot, ha az irányító visszatér, Troy Daniels pedig a külső dobásokban segíthet nekik.

Az Indianahoz hasonlóan náluk sem cél a tankolás, illetve nem arra mennek, hogy majd 2-3 év múlva jók legyenek - elmételileg elindultak már tavaly egy felfelé vezető úton, kétség nem fér hozzá, hogy idén is PO-ba akarnak jutni. Nagyon jövőbeli picket ők sem fognak feladni, de a fent említett két csereötletben szerintem nem is kell - a Top20 védett első körösük jó eséllyel soha nem megy Indianába. West és Johnson is úgy lehetne előrelépés, hogy sem pénzügyileg, sem egyéb szempontból nem kötik meg a csapatot hosszabb távra, a jelenlegi Williams - Stephenson kettősnél pedig kevesebbet biztosan nem tennének az asztalra.

 

Miami Heat
(22-29, 1.5 meccs előny a kilencedikkel, 2.0 meccs előny a 10. helyezettel szemben)

A Heat szezonja nagyjából a Brooklynéhoz hasonlítható: sokáig 50% környékén teljesítettek, ők azonban nem drasztikusan, hanem szépen lassan csorognak egyre lejjebb a ranglétrán és mérlegben is. Dwyane Wade kezdeti, viszonylagos jó egészsége tovaszállt, megint hetek óta nem játszik a dobóhátvéd - ezúttal combhajlítóhúzódás miatt -, így hiába övék az utóbbi évek legnagyobb szabadügynök felfedezettje, Hassan Whiteside, ez eredményekben egyelőre nem tud megmutatkozni. A center óriási pozitívum lehet a jövőre nézve a csapatnak, de idén ő még kevés lesz - főleg úgy, hogy Josh McRoberts befejezte erre a szezonra és Luol Dengnek is folyamatosan problémái vannak.

Pat Riley megint más hozzáállással cserél, mint az eddig felsorolt GM-ek. Ő egyáltalán nem csak a jövőt tartja szem előtt, mint ahogy valószínűleg az idei rájátszás eléréséért sem fog megszakadni, nem fog semmi olyan csereötletbe belemenni, amivel éppcsak növekedik az esélyük a PO-ra. A Heat célja ugyanis egyértelműen 2016, azon a nyáron akarnak minél nagyobb sapka alatti helyet, és ezt a tervet csak elsővonalas sztárért hajlandók a sutba dobni, náluk tehát valószínűleg még Greg Monroe sem játszana, ha a Detroit áruba bocsájtaná - főleg hogy Bosh és Whiteside személyében megvan a két magasemberük a jövőre nézve.

Anno még bejelentkeztek Brook Lopezért, de az a szál valószínűleg Whiteside térnyerésével elhalt. Wade-t, Bosh-t és Whiteside-ot nem fogják elcserélni, McRoberts sérült, Chalmerséknek semmilyen értékük nincs a piacon, így egyedül a nyáron szerződtetett Deng az, akiért valamit kaphatnak - az angol kiscsatár 9.7 milliós fizetése jövőre 10.15 milliós játékosopcióvá válik, neki lehet értéke még a piacon. Kérdés az, hogy ki olyat tudnak szerezni, aki Dengnél többet segíthet nekik és még eladó is - ilyen irányító vagy kiscsatár nem nagyon van jelenleg a piacon, még ha Arron Afflalóért érdeklődtek is. Cole Detroitba költözése az a volumen, amiben ők gondolkodhatnak, nagyobb üzletet nem nagyon látni, de Riley-tól azért bármi kitelik.

 

 

Azt megtippelni szerintem szinte lehetetlen, hogy melyik két csapat megy be a legjobb 8-ba. Alig van különbség köztük több mint 50 meccs után. Talán az Indiana akarja leginkább a PO-ot, a Hornetsnek vannak a legjobb esélyei az állományok alapján, de egyértelműen mellettük sem lehet érvelni a többi csapat kárára, eddig mutatott játékuk alapján ugyanis ebből a hatosból nincs két olyan együttes, amely képes kiegyensúlyozott, jó játékra, vagy nincs hetekre, hónapokra kidőlő húzóembere.