Hét éve állt össze a Pierce-Allen-Garnett trió

Hét évvel ezelőtt cserélt egymással a Minnesota Timberwolves és a Boston Celtics - ennek a tranzakciónak a keretein belül került Kevin Garnett a rekordbajnokhoz, és így állt össze Bostonban az újabb Big3, a Paul Pierce, Ray Allen, Kevin Garnett hármas. Erre a cserére, annak előéletére, illetve a hatásaira tekintünk most vissza.

2007 nyarára Danny Ainge-ék mondhatni a padlón voltak. Több embernek, köztük Ainge-nek is gyakorlatilag az állása forgott kockán, miután a 2004/05-ös 45 győzelmet és első körös kiesést követően 33 sikert, majd 2006/07-ben mindössze 24 megnyert meccset tudtak elérni, amivel a liga második legrosszabb mérlegével végeztek. Ez utóbbi idényben elhunyt a Celtics történetének talán legnagyobb alakja, Red Auerbach is, aki Ainge egyik legnagyobb pártfogója volt, úgyhogy a GM tudta, lépnie kell, különben az ő, illetve a 2004 óta a klubnál vezetőedzőként dolgozó Doc Rivers ideje is hamarosan lejár a csapatnál. Ami még nagyobb baj volt, hogy a franchise arca, Paul Pierce is kifejezetten ideges volt, és megmondta, hogy cserét kér egy bajnokesélyes csapathoz, amennyiben nem erősítik meg a keretet.

A Minnesota Timberwolves sem volt jobb helyzetben, igaz, rosszabban sem. Ők hét évnyi elsőkörös kiesést követően 2003/04-ben nyugati főcsoportdöntőt játszottak a Los Angeles Lakers ellen, de ezt követően három hatalmas nagy csalódást keltő idényen estek keresztül, ugyanis egyszer sem sikerült PO-ba kerülniük. Kevin Garnett szerződése 2009-ben járt le, de 2008 nyarán kiléphetett belőle, így a Timberwolves ugyanarra a sorsra jutott, mint idén Kevin Love esetében: el kellett cserélniük sztárjukat, mielőtt ingyen lép le.

Több csapat is érdeklődött persze iránta, és a Boston már a 2007-es draft előtt is szerette volna megszerezni az erőcsatárt, aki megfelelt a Pierce által követelt veterán sztárnak. Garnett ekkor már 12 éve a ligában volt, 10-szeres All-Star tagságig vitte, 2003-ban a főmeccs legértékesebb játékosának, 2003/04-ben pedig az alapszakasz MVP-jének is megválasztották - emellett már háromszor volt All-NBA első, háromszor második és kétszer harmadik csapat tagja, hatszor választották be a legjobban védekező ötösbe, és kétszer a második legjobban védekezőbe. KG azonban ekkor még kijelentette, ha a Celticsbe cserélik, akkor is kilép szerződéséből 2008-ban, és egy év után lelép a csapattól, ettől pedig meghátrált Danny Ainge... de csak ideig-óráig.

A 2007-es lotteryn ugyan nem volt szerencséje a Celticsnek, hiszen visszacsúsztak az ötödik pozícióba - ha a második helyen maradnak, ahogy a mérleg alapján kellett volna, Kevin Durantet is kihúzhatták volna -, ám a draft estéjén az 1/5-ös Jeff Greent, Delonte Westet, Wally Szczerbiakot és egy 2008-as második köröst adtak oda a Seattle SuperSonicsnak Ray Allenért és a draft 35. helyén kihúzott Glen Davisért cserébe. Ainge júliusban újra felvette a kapcsolatot a Minnesotával, Garnett pedig a lehetséges trió összeállása, illetve a Celtics rendületlen próbálkozásai miatt jóval nyitottabb volt arra, hogy Bostonban játsszon.

2007. július 31-én megegyeztek a felek: a Minnesota Garnettért az akkor éppen feltörekvőben lévő, a liga egyik legtehetségesebb magasemberének tartott Al Jeffersont, Gerald Greent, Ryan Gomest, Sebastian Telfairt, Theo Ratliff lejáróját, illetve két 2009-es első körös draftjogot kapta. Az egyik pick a Bostoné, a másik a Minnesotáé volt, amely még 2006-ban került a Celticshez a Ricky Davis - Szczerbiak csere keretein belül. Garnett is hozzátette a magáét a tárgyalásokhoz: nemhogy kilépett volna szerződéséből 2008-ban, de egy hároméves szerződéshosszabbítást írt alá azonnal, amely 2009-ben lépett érvénybe, így gyakorlatilag 5 évre elkötelezte magát a Celticshez. Ez a csere a legnagyobb (darabszámra), amit egy játékosért csináltak, hiszen a Boston 7 embert, illetve draftjogot küldött el Garnettért.

KG hat szezont húzott le aztán a Celticsnél, azonnal bajnok lett az együttessel 2007/08-ban, és az NBA történetének legnagyobb javulását mutatták be egyik évről a másikra: az előző évi 24 győzelmet 66-ra tornászták fel, és az év közben Pau Gasollal erősítő Los Angeles Lakerst verték a döntőben 4-1 arányban. Garnett az év legjobb védője lett, az All-NBA első ötösbe és a legjobb védekező csapatba is bekerült. Két második kört és egy döntőt tudtak még ezután felmutatni, de az erőcsatár sokszor volt sérült, egyre idősebb is lett a Big3, ami nem vált a Boston játékának előnyére Rajon Rondo folyamatos fejlődése ellenére sem, plusz LeBron James Miamibe költözött 2010-ben, ahol az új nagy triót megalkotta Chris Bosh-sal és Dwyane Wade-del, így a Boston több bajnoki címet már nem tudott elérni.

Ettől függetlenül a koronát Garnett és Allen pályafutására a 2008-as bajnoki cím tette fel, Pierce itt emelkedett a közvetlen ligaelitbe - korábban is kiváló játékosnak tartották, de a Celtics 1-2 kivételtől eltekintve gyenge szereplése miatt voltak fenntartások vele szemben bőven -, Danny Ainge pozíciója gyakorlatilag betonbiztos lett a Celticsnél, Doc Riverst pedig a liga három legjobb edzője között emlegetik azóta folyamatosan.

A többi részt ezen a linken eléritek!

A Timberwolves ezzel szemben semmit nem tudott kezdeni a kapott értékekkel, amelyből leginkább a 2009-es draft 1/6-osával, illetve Jeffersonnal lehetett volna elindulni a felfelé vezető úton. Gomes tucatjátékos volt már akkor is, Ratliff csak a lejárója miatt került az üzletbe, Telfair hol kibukott a ligából, hol visszakerült, Gerald Green pedig fejben még messze nem volt készen arra, hogy az NBA-ben játsszon, figyelmezetlen játékos volt, ő a kétéves orosz kitérője előtt semmivel nem volt több egy nagyot ugró, de ezen kívül túl sok mindent nem tudó kosarasnál, meg sem közelítette az előző szezonban Phoenixben látott énjét.

Jefferson az első évben nem nagyon kapott maga mellé senkit a palánk alá - igaz, az újjáépülő Wolvesnak nem is volt feltétlenül szüksége a győzelmekre -, majd a 2008-as drafton érkezett a Minnesotához az a Kevin Love, akivel nem nagyon lehetett egyszerre a pályára küldeni, mindkét játékos a "nem kifejezetten jó védő" kategóriába esik még most is, és a csapatvédekezés sem volt olyan szinten, hogy ne legyen átjáróház a T-Wolves festéke kettejükkel. A 2009-es draft 1/6-os választását aztán "önerőből" rontotta el a Minnesota: 1/5-tel Ricky Rubiót drafolták, de az tudható volt, hogy a spanyol játékmester nem teszi át székhelyét azonnal Amerikába. Ezért ráhúzták egy pickkel később azt a Johnny Flynnt, akiből semmi nem lett, és ilyen magasan senki nem is várta, hogy kiválasztják. Ez volt David Kahn híres bemutatkozása Wolves-GM-ként, amikor három irányítót húzott az első körben, a legjobbat, Ty Lawsont cserélte el egy 2010-es első körösért - akiből Luke Babbitt lett -, majd a második kör 45. helyén behúzta a negyedik egyest is Nick Calathes személyében.

Azt nem lehet mondani, hogy a Minnesota olyan rettenetesen sokat kapott volna a kor és a liga történetének egyik legjobb erőcsatáráért, de azzal a kevés értékkel is gyengén gazdálkodtak, így nem meglepő, hogy a következő három idényben mindössze 22, 24 és 15 mérkőzést nyertek, és azóta sem sikerült bekerülniük a rájátszásba.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus