Hogyan szerezzük vissza szurkolóink bizalmát 30 lépésben?

Negyven év nagy idő, de az NBA-ben két és fél év is az.

 

Amikor 2012. november 20-án megjelent az alábbi cikkünk a Golden State vesszőfutásáról, még nem tudhattuk, hogy a franchise már megindult a helyes irányba - megtépázott renoméja és a szurkolók bizalmának visszaszerzése felé.

Akkor 60 pontban foglalta össze Bill Simmons, hogy mi vezetett a Mullin-mezceremónia füttykoncertjéhez - most 30 lépésben vázoljuk fel, hogyan lett a ligaszerte nem sokra becsült együttesből a 2014/15-ös idény bajnoka.


1. A fentebb említett Chris Mullin csaknem ötéves GM-i tevékenysége hagyott némi kívánnivalót maga után, ahogy azt az eredeti cikkben is említettük (a 43. pontban kezdődik “ámokfutása”) - a fiatal tehetségekhez nem volt túl jó szeme az egykori kiváló bedobónak. Andris Biedrins, Ike Diogu, Patrick O’Bryant és a nagy tehetségnek tartott Anthony Randolph mind a lottery-ben keltek el (vagyis legfeljebb a 14. helyen), ám mára egyikük sincs a ligában, pedig csak Diogu múlt 30 éves közülük. Randolph volt egyértelműen a legérdekesebb prospect a brancsból, a maiak közül egy másik Anthony-hoz, Davishez lehetne talán hasonlítani, csak sokkal rosszabb kiadásban. Az NBA-ben nem zavart sok vizet, viszont nemrégiben feltűnt egy “Utcák-Terek bajnokságon”, a Pan Am Games-en, ahol a nem túl veretes USA válogatottat bronzéremig vezette. Ő volt az utolsó Mullin által draftolt játékos, a vezetőség megköszönte a helyi legenda munkáját - ezzel elkezdődött az építkezés. Mullin helyét Larry Riley vette át, és rögvest munkához is látott - bár mindössze három évig volt GM, több mai kulcsember érkezése is a nevéhez köthető. Jelenleg is a klub alkalmazásában áll, a játékosmegfigyelő részleget vezeti.


2. Stephen Curry tagja a legrégebb óta a Golden State jelenlegi keretének, mondhatjuk tehát, hogy Riley az ő draftolásával indította el a bajnoki úton a franchise-t - kijár a köszönet David Kahn-nak, aki volt szíves Curry előtt két irányítót húzni az ötödik és hatodik helyen (Ricky Rubio és Jonny Flynn, utóbbi már évekkel ezelőtt kikopott a ligából). A 2009-es draftosztály egyébként igen erős, 6 All-Star játékost produkált már, a Warriors tüzére mellett olyan nevek sorakoznak, mint Blake Griffin (igaz, ő térdsérülése miatt kiülte első idényét), James Harden, DeMar DeRozan, Hasheem Thabeet vagy épp az Év Újonca díjat besöprő, de a gálán helyet még nem kapó Tyreke Evans. Az első dominó tehát a helyére került, bár nem sokon múlott...


3. Ugyanis a GSW vezetősége (Chris Cohan tulaj, Robert Rowell elnök és Riley) erősen gondolkodtak azon, hogy Phoenix-be postázzák a picket Amare Stoudemire-ért - domináns magasembert kerestek Monta Ellis mellé, maga Ellis is hangot adott ezen kívánságának. Ennek a kritériumnak akkoriban maradéktalanul megfelelt Stoudemire, négyszeres All-Star volt már ekkorra, 26 esztendősen. Amikor kiderült, hogy a Wolves húzásai miatt az ölükbe pottyant a Davidson mesterlövésze, az akkori edző, Don Nelson annak ellenére is kiállt Curry megtartása mellett, hogy a játékos nem volt sem interjún, sem workout-on a draftot megelőzően a Warriorsnál - titkon a Knicks volt ugyanis a kinézett célpontja, főként a korábbi Suns-edző Mike D’Antoni játékrendszere miatt, amelybe érzése szerint remekül illett volna. Nellie azon a véleményen volt, hogy Curry jobb Ellisnél, és érdemes megtartani - Larry Riley ekkor már előrehaladott tárgyalásokat folytatott a Suns GM-jével, bizonyos Steve Kerr-rel.


4. Stoudemire-nek egy év volt már csak hátra a szerződéséből, így egy esetleges cserébe volt némi beleszólása - nem trade kicker, egyszerűen csak kikérték a véleményét, mint később Steve Nash esetében is. Amar’e nem igazán akart a Warriors játékosa lenni, ráadásul egyre több baj volt a térdeivel is - ez, valamint Don Nelson Curry-be vetett feltétlen bizalma (Jamal Crawfordot például Curry draftolásának napján el is postázták a Hawksnak Speedy Claxtonért és Acie Law-ért) a tárgyalások befejezéséhez vezetett. Aki olvasta a 60 lépést, annak meglepő lehet ez a húzás: egy, a franchise szempontjából döntő kérdésben a helyes utat választotta a vezetőség.


5. A 2010-es újoncbörzén Ekpe Udoh-ra esett Riley választása - Greg Monroe, Gordon Hayward és Paul George is elérhetőek voltak még, így ezt mellényúlásnak tekinthetjük - az is volt. Udoh azonban később belekerült a Bogut-féle cserébe, amelynek pozitív hatásai voltak a franchise-ra nézve, így utólag nem jöttek ki belőle rosszul.


6. 2010. július 9-én nem csak LeBron James váltott csapatot; David Lee személyében megérkezik a várva várt magasember is a Golden State kötelékébe. Nem is kellett sokat áldozni rá, a fentebb már “méltatott” Anthony Randolph mellett Kelenna Azubuike, Ronny Turiaf, valamint két későbbi második körös pick (egy 2012-es, amelyből Quincy Millert húzták, illetve egy 2013-as, amelyből Romero Osby lett) került a Knickshez cserébe. Lee azon nyomban alá is írt új csapatához, 6 évre nem kevesebb mint 79.5 millió dollárért - a kontraktus ugyebár a mai napig él, jövőre lesz lejáró. Lee nem hozott rossz számokat Oaklandben, négy éven át 18 pont és 10 pattanó körül átlagolt, 50% fölötti mezőnyözéssel - az ötödik évre ezek a számok visszaestek, de erről majd később. Dominánsnak azért semmiképpen sem neveznénk teljesítményét, hiányzott belőle az a plusz fokozat (főleg védekezésben), amivel jó csapatból elit csapattá emelhette volna a GSW-t.


7. Mozgalmas volt ez a nyár a franchise életében, hiszen Lee megszerzése után hat nappal gazdát cserélt az együttes - Chris Cohan tulaj kisebb meglepetésre nem a befutónak vélt (és legmagasabb összegű ajánlattal előrukkoló) Larry Ellisonnak, hanem a Joe Lacob és Peter Guber nevével fémjelzett csoportnak adta el a gárdát, akkori rekordnak számító 450 millió dollárért (ezt megelőzően Robert Sarver fizetett a legtöbbet NBA csapatért - 401 millióba fájt neki a Phoenix Suns 2004-ben, azóta a villanykörtéken is spórol...). Lacob számára nem ismeretlen terep az NBA, hiszen kisebbségi tulaj volt gyermekkora kedvenc csapatában, a Boston Celtics-ben - azt a tulajdonrészt viszont el kellett adnia, amikor Guberrel közösen úgy döntöttek, beszállnak a GSW-ért folyó licitbe. Chris Cohan 1995 óta tartó regnálása alatt a Warriors mindössze egyetlen Playoff-szezont tudott felmutatni, a 2007-es “We Believe”-t. A liga vezetői ellenszavazat nélkül fogadták el az új tulajdonosokat a novemberi Board of Governors ülésen.


8. Don Nelson még éppen megérte a csapat élén, hogy ő legyen a liga történetének legtöbb győzelmet jegyző vezetőedzője: 1335 diadala hárommal több, mint Lenny Wilkens sikereinek száma. Az új tulajok tiszta lappal akartak indulni edzőfronton, ami a győzelmek egyre csökkenő számát látva nem is csoda - a “We Believe” 42 sikere után még felkúsztak 48-ra (ekkor lettek a legtöbb győzelmet elérő csapat, amely nem jut PO-ba), majd 29, illetve 26 “diadal” következett. Közös megegyezéssel lenyugdíjazták tehát a Nellie Ball-t, ám hatása a mai napig érezhető (small ball lineup-ok, triplák, point forward-ok használata). Nelson utódjaként a csapat korábbi segédedzője, Keith Smart került kinevezésre, mint rövid távú helyettes.


9. Smart alatt ugyan 10 mérkőzést javított a csapat az előző évhez képest, mégsem ez, hanem Dorell Wright szerepvállalása tette érdekessé a 2010/11-es szezont. Mind a 82 alapszakaszmeccsen kezdőként lépett pályára a bedobó, ezalatt 194 trojkát küldött a helyére - a legtöbbet a ligában. Mózesként mutatta az utat a későbbi Splash tesóknak, ám az Ígéret földjére már nem léphetett be: egy évvel később Philly-be cserélték.


10. A következő évadban már nem számoltak Smarttal, új tréner került a csapat élére a karizmatikus, ám kissé nehéz természetű Mark Jackson személyében. Nem tanulva elődei hibáiból, rögtön első szezonjában rájátszást ígért a szurkolóknak.


11. Viszonylag előkelő helyen húzhatott első draftján Jackson - a 11. pickkel Klay Thompsonra, a Showtime Lakers egykori cserecenterének, Mychal Thompsonnak a fiára esett a választása. Ez a húzás 4 év távlatából egyértelmű steal, ezen a játékosbörzén olyan nevek mentek el Thompson előtt, mint Derrick Williams (1/2), Jan Vesely (1/6), Bismack Biyombo (1/7), vagy éppen Jimmer Fredette (1/10). Egyedül Kawhi Leonard az, aki a későbbi húzások közül hasonló játékerőt képvisel - őt a 15. helyen vitte az Indiana, majd cserélte el George Hillre. Kijelenthető tehát, hogy hibátlan draftot csinált a Jackson-Riley páros, ami Mullinra ugyebár nem volt jellemző.


12. Az újonc edző első szezonja azonban korántsem volt diadalmenet. A lockout miatt eleve nem igazán volt idő a felkészülésre, október vége helyett Karácsonykor indult útjára a labda a ligában. Március közepén 17-21-es mérleggel állt a Golden State, ami, mondani sem kell, nem sok jót jelent a brutális nyugati főcsoportban. A vezetőség cserére szánta el magát, méghozzá nem is akármilyenre - anno emiatt a csere miatt került megírásra az egész “60 lépés”, emiatt fújolta ki a közönség Lacob-éket Chris Mullin mezceremóniáján. A közönségkedvenc Monta Ellis (valamint Kwame Brown és Ekpe Udoh) Milwaukee-ba távozott, Andrew Bogut és Stephen Jackson érkezett - előbbitől a védelem megszilárdítását várták, hiszen még így is jócskán volt mínusz védő a kezdőben. Az átalakított keretű együttesek az üzletet követően 3 nappal össze is mérték erejüket, a Bucks lesimázta Curry-éket 22-vel.


13. Anno ezt negatívumként írtuk: “Jackson aláírása még meg sem száradt a papíron, tovább is passzolták 19 milliós lejáró szerződésével együtt San Antonio-ba Richard Jefferson még 3 évig érvényes, 30.5 milliós kontraktusáért...”. De utólag már nagyon okosak vagyunk, és ki merjük jelenteni, hogy ez a húzás nem volt botorság. Bár Jefferson - és a vele együtt érkező TJ Ford, akit három nappal később ki is raktak a keretből - ugyan nem volt nagy hasznára játékosként a csapatnak, trade chip-ként viszont annál inkább (erről kicsit később). Egy draftcetlit (2012-es első körös, jó eséllyel kései pick) is küldött velük a Spurs, ebből is profitált rövidesen a klub.


14. A vezetőségben is történt változás 2012 tavaszán: Larry Riley helyét a korábbi játékosügynök, Bob Myers veszi át.
 

15. Myers is rögtön belecsap a lecsóba, regnálása első komolyabb eseménye a 2012-es draft. A hetedik helyen Harrison Barnes kerül kiválasztásra - a mögötte található neveket elnézve helyes döntés. Bár Andre Drummond és Izzet Türkyilmaz elérhető volt még, nála azonban kérdőjeles volt a “motorja”, a játékhoz való hozzáállása, alázata - plusz Bogut személyében volt is kezdő kaliberű centere az együttesnek, bedobója viszont annál kevesebb. A S-Jax cserében a Spurstől érkezett picket (valóban kései, 30.) a főként védekezésben hasznos Festus Ezeli-re lőtte el Myers, aki az évek alatt megbízható cserejátékossá fejlődött - pedig eleinte teljesen fakezű volt, el sem tudta kapni a felé érkező passzokat.


16. A 30. után a 35. választás joga is a Golden State-nél volt. Először a cserecenter szerepkörét kellett rendbe rakniuk, ezért vitték Ezelit a korábbi pickkel, pedig már akkor is szemeztek a Michigan State trash talkerével, Draymond Green-nel. Greent alacsonynak tartották a négyes poszthoz, lassúnak a hármashoz, ráadásul némi túlsúly is volt rajta, ezért úgy vélték, még bent lesz 5 hellyel később - pedig nem volt rossz pedigréje, utolsó egyetemi évében All-American első csapatba jelölték, többek között Anthony Davis-szel. Ennek ellenére a draft előtti mock írásokban is csak maximum az első kör végére várták, míg végül ennél is hátrébb csúszott: Myers vitte el a 35. pickkel.


17.  Alakul a keret, hasznos veteránokkal erősít a klub: “Mózes” Wright-ot a Sixershez küldik egy háromcsapatos tranzakció keretében, amely során Jarrett Jack érkezik a Jazz fővárosából (nem, nem Utah :)), a szabadügynökként igazolt Carl Landry pedig a cserenégyes szerepét lesz hivatott betölteni.


18. Még mindig 2012-t írunk, október vége van, kezdődik az új idény. A pályafutása első három évében a bokájával sokat bajlódó Stephen Curry hosszabbít az együttessel - az új kontraktus a 2013/14-es idénytől lép majd csak életbe. Annyira rosszul festettek azok a bizonyos bokák, hogy 4 évre mindössze 44 millió dollárért sikerült megtartani az Ellis távozásával franchise playerré előlépő Curryt - összehasonkításképp Jrue Holiday 41 millióért hosszabított ugyanennyi időre, míg Tyreke Evans szintén 44 millióért kelt el, mondani sem kell, hogy utólag hatalmas húzás volt ez az egész franchise-ra nézve. 


19. A 2012/13-as idényben már egy egészen más Warriorst láthatnak kifutni a pályára a sokat megélt szurkolók. Bár Jackson edző rendszere itt-ott még finomításokra szorul (a támadásbéli első opciójuk elvétele után például nagyon sokszor megállt a tudomány, illetve sok volt az izoláció is), a keret legnagyobb erősségének tartott kinti dobásokat mégis új szintre emelte a lélkész úr: Stephen Curry 272 triplát süllyesztett el ebben az évadban, Ray Allen 269-es rekordját átadva a múltnak. A gárda a hatodik helyet csípte el nyugaton, 47-35-ös mérleggel.


20. A rájátszás első körében a rendkívül kiegyensúlyozott kerettel rendelkező Denver Nuggets volt az ellenfél. Curry és Jack ponterős játékának (24.3, illetve 18.8 pont) köszönhetően 4-2 arányban a Warriors bizonyult jobbnak, pedig a coloradoi együttesből hatan is 10 pont fölött átlagoltak a szériában. A Denver mindenesét, Andre Iguodalát meggyőzték a látottak: hamarosan bejelenti, hogy a küszöbön álló szabadügynöksége kapcsán találkozni szeretne a Golden State vezetőivel. Lacob készül is egy DVD-vel, amelyen Iggy-t Warriors mezbe bújtatták - a játékos azonban nem nézi meg a promo anyagot, hanem egyenesen kijelenti Lacob-nek, hogy csatlakozni szeretne az együtteshez, amennyiben megvan rá a hely a sapka alatt.


21. A későbbi döntős Spurs 4-2-vel búcsúztatta a GSW-t a második körben, pár dolog azonban kezdett kirajzolódni a gárdával kapcsolatban. Kiderült, hogy Curry triplázása nem csak egy aranyos alapszakasz-mese, a kiszámíthatatlan időben (és szögekből) érkező trojkák bizony a sokat látott Popovich mestert is védelmi taktikájának átrajzolására késztették. Klay Thompson játéka is kezdett beérni, a korábban jobbára spot-up shooterként használt játékos a San Antonio ellen negyedik meccset egy kifacsart helyzetből elengedett floaterrel hosszabbításra mentette - látszott, hogy akár még valami jó is kisülhet abból, ha elkezd labdát vezetni. Az alapok megvoltak tehát, de még szükség volt pár láncszemre: nem is teketóriáztak sokat Myers-ék a nyári erősítéseket illetően, bár azért apróbb homokszemek kerültek a gépezetbe. Történt ugyanis, hogy Joe Lacob éppen montanai nyaralójában töltötte vakációját, síelt a hegyekben. Térereje egyáltalán nem, vagy csak ritkán volt, Myers pedig sehogyan sem tudta elérni telefonon. A tulaj után küldte hát annak fiát, Kirk Lacob-ot, hogy találja meg az öreget, és vigye olyan helyre, ahol van térerő; mindennemű tranzakcióhoz vezetői jóváhagyás kellett ugyanis, a GM pedig capspace-t akart takarítani. Ifjabb Lacob végül sikerrel járt - bár az apja visszament a hegyekbe, meghagyta üzenetben, hogy bárminemű cseréhez zöld utat kap Myers. Így köttetett meg az a háromcsapatos üzlet, amelynek keretében Richard Jefferson, Andris Biedrins, Brandon Rush, 4 draftcetli, valamint az ilyenkor kifizethető maximális, 3 millió dollárnyi készpénz vándorolt át a Utah Jazz-hez, Iguodala pedig a Warriors játékosa lett.


22. Bár a nemrégiben igazolt két fontos kiegészítő, Jarrett Jack és Carl Landry szerződésük lejártával továbbálltak, pótlásukat remekül oldotta meg a vezetőség: Landry helyett a szintén scorer beállítottságú négyest, Marreese Speights-t szerződtették, cserehátvédnek pedig az inkább védőoldalon hasznos Toney Douglast. Pár nappal később egy újabb hasznos veterán - és nem csak a pályán az, ez később kiderül -, Jermaine O’Neal is a Bay Area-t választotta, ismét erős kerettel vághatott tehát neki az új évadnak a gárda. Néhányan ekkor már afféle sötét lónként tekintettek rájuk, akik fű alatt bekúszhatnak a döntőbe.


23. A Bogut-csere beválni látszik az idő előrehaladtával. A center (viszonylag) egészséges, a csapat védekezését pedig a franchise-nál korábban sosem tapasztalható magasságokba repítette - ebben nagy segítségére van Iguodala is, valamint az egyre jobb védővé váló Thompson. Pattanózásban minden idők egyik legnagyobb fejlődését mutatta be az együttes: öt szezonon keresztül voltak ligautolsók az elérhető védőlepattanók terén, innen emelte fel őket a közvetlen ligaelitbe az ausztrál. Támadásban azonban túl nagy teher hárult Curry-re - az együttesnek nem csak hogy nem volt megbízható csereirányítója, de még a kezdőötös tagjai is nagyban függtek a nehéztüzér döntéseitől. Bár David Lee megbízható opció volt a palánk alatt, és Thompson játéka is szépen fejlődött, mégis egyértelmű volt, hogy kell valaki, aki labdavezetésben tehermentesíti a csapat legnagyobb sztárját, akinek így több energiája marad legnagyobb erősségére, a dobásra. Bár elméletben Iguodala is megfelelt volna ezen kritériumoknak, Myers-ék mégis csere útján hoztak segítséget: Toney Douglas távozott, MarShon Brooks és Jordan Crawford érkezett a klubhoz. Crawford volt az érdekesebb játékos a duóból, Bostonban olyan fél szezont ment (13.7 pont, 5.7 gólpassz), amivel jócskán megnövelte értékét, joggal hihették Oaklandben, hogy megtalálták az ideális cserehátvédet. Brooks nem sokáig maradt a csapatnál, Kent Bazemore-ral egyetemben elpostázták a Lakershez, cserébe a rutinos játékmester, Steve Blake-ért. Ezekkel a húzásokkal immáron rendben volt a keret, 51-31-es mérleggel zárta a csapat az alapszakaszt a hatodik helyen, és készülhetett első körös randevújára a harmadik helyezett Los Angeles Clippersszel.


24. A két csapat nem igazán kedveli egymást, és ez a rájátszásban még jobban kicsúcsosodott. Az első meccset négy ponttal elhozta L.A.-ből a Warriors, de Paul-ék 40 pontos zakóval vágtak vissza a második derbin. A harmadik, szűk Clippers-sikerrel végződő találkozó után kirobbant a Sterling-saga, részben ennek is köszönhetően a felpaprikázott Clippers hét meccsen búcsúztatta a GSW-t. Egy érdekes változtatás is fűződik a harmadik mérkőzéshez: a találkozót követően Jermaine O’Neal azzal fordult Jackson edzőhöz, hogy maga helyett inkább Draymond Greent nevezze a kezdőbe. O’Neal a Golden State-be való igazolását követően egyből a szárnyai alá vette a kiscsatárt, feltűnt neki, hogy mennyire tisztelik társai a szókimondó, őszinte játékost. Green hatalmas megtiszteltetésnek vette ezt, és mindent el is követett, hogy meghálálja a bizalmat: a hetedik meccsen 24 pontot rámolt be, közte öt triplával, a végén mégis Griffinék örülhettek. A Warriors az egy évvel korábbi második körös túrát követően ezúttal az első körben búcsúzni kényszerült a playoff-tól.


25. A korai kiesést követően az edzői stábban mérgezővé vált a levegő. Jackson a játékosok szeme láttára rúgta ki egyik segédedzőjét, a korábbi világklasszis Brian Scalabrine-t, majd mégis inkább “csak” a D-Ligába száműzte. Egy másik segédedzőtől, Darren Ermantól viszont ténylegesen megváltak, miután kiderült, hogy Errman titokban hangfelvételeket készít Jacksonról, akiről azt gyanította, hogy a háta mögött szidja őt. Jackson a csapat egyik tanácsadójával, a legendás Jerry Westtel is összeakadt, és azt tanácsolta neki, hogy ne látogassa a csapat edzéseit, ráadásul egy másik segítőjével, Mike Malone-nal sem volt felhőtlen az edző viszonya - Malone rövidesen távozott is a Sacramento Kingshez. Akkoriban nagyon ment a hangfelvételesdi Kaliforniában - Sterling megjegyzéseire is hasonló módon derült fény. Miután gyakorlatilag a játékosokon kívül nem maradt támogatója a csapatnál, Mark Jacksont felállították az edzői székből - három év, két playoff-részvétel, és a franchise-ra addig nem jellemző győztes kultúra meghonosítása után.


26. Az egyik fő jelölt a vezetőedzői posztra a játékosként ötszörös bajnok Steve Kerr volt, de rá a New York Knicks is erőteljesen pályázott - Phil Jackson volt már ekkor a Knicks elnöke, akinek sokat köszönhet még aktív pályafutása idejéből az egykori triplaspecialista. Kerr végül Oakland mellett döntött. A szezon kezdete előtt három játékossal erősítettek: érkezett a Phoenix korábbi “Brazilian Blur”-je, Leandro Barbosa, a nyúlánk hátvéd, Shaun Livingston, a Szolnoki Olajból pedig Justin Holiday.


27. Volt némi bizonytalanság a játékosokban a szerepeket illetően: Jackson alatt már éppen kezdett kirajzolódni mindenki helye a rotációban - Green térnyerése markáns volt a rájátszásban, félő volt, hogy ismét a nulláról kell indulnia, mint tette azt már oly sokszor pályfutása során. Az edzőtáborban görcsösen, futtából elengedett triplákkal és esélytelen szögekből elindított passzokkal próbált bizonyítani Kerr stábjának, hogy márpedig neki helye van ebben a csapatban. Meg is volt a helye - Kerr első, a leendő rotációról készült tervei alapján David Lee cseréjeként számoltak vele, 12 perces meccsátlaggal. A vezetőség ráadásul szemezett a Minnesotából elvágyódó Kevin Love-val is, akit a bajnoki címhez vezető kirakós utolsó darabkájának gondolhattak sokan. A Wolves nem adta volna olcsón Love-ot, az üzletnek mindenképpen tartalmaznia kellett volna Klay Thompsont. Myers azonban felidézte magában Jermaine O’Neal szavait, amelyeket az egy évvel korábbi, Spurs elleni kieséskor intézett a veterán a GM-hez: “Ne változtass ezen a csapaton. Mikor a legjobb játékosaid ilyen nehezen tűrik a verséget, az azt jelenti, hogy nagy bennük a győzni akarás. Ebből még jó dolgok fognak kisülni.” Myers-ben ez a beszélgetés akkora nyomot hagyott, hogy elállt az üzlettől - Kevin Love a Cleveland Cavaliers játékosa lett, Steve Kerr-ék pedig még nem sejtették, hogy hamarosan új szárjuk lesz négyes poszton.


28. Az új edzőnek egy esetleges cserétől függetlenül is más elképzelése volt a kezdőötösről, mint elődjének: az anno Myersnek álmatlan éjszakákat okozó Jazz-tranzakció fődíja, Andre Iguodala a padra szorult az új stáb terveiben, helyén a fejdődésben némileg megtorpanó Harrison Barnes kapott bizalmat Curry, Thompson, Lee és Bogut mellett. 4 picket (és persze 3 millió dollárt) adtak fel Iggy-ért, kissé borsos árnak tűnik ez egy cserejátékosért... Ám Iguodala abszolút profin állt a dologhoz, az első perctől elfogadta új szerepét. A sors (és egy David Lee sérülés) azonban beleszólt a kitervelt rotációba: Lee a szezon első két hónapjának java részét kénytelen volt kiülni, Green pedig kapva kapott az alkalmon: ahogy bekerült a kezdők közé, védekezésével, sokoldalúságával, keménységével új lendületet adott csapatnak - 25 meccsből 22-t nyertek, nem volt kérdés, hogy a továbbiakban David Lee lesz a csere. Green folyamatos szövegelése, megalkuvást nem tűrő természete üde színfolt volt a gárdánál - addig a pontig nem igazán volt hangadó az együttesnél, Curry, Igudodala és Thompson in csendesebb fajták. Új kezdőötöse lehetővé tette Kerr számára, hogy a keretnek ideális small ball-t játssza, nem gyakran kellett ugyanis tartania attól, hogy az alulméretezett kiscsatárt megbüntetnék a palánk alatt a centik hiánya miatt. Voltak ilyen matchup-ok (a Grizzlies kidobóemberei például, de Griffin is megizzasztja rendesen), lesznek is - ilyenkor súlyoznia kell az edzőnek, hogy mi az, amit nyer egy alacsonyabb felállással (gyorsindítások, mismatch-ek), és mi az, amit veszít (lepattanók, rim protection). Ha a “nyer” érzése szerint túlsúlyban van, akkor irány a small ball. Draymond Green Kerrnél nyert, az egyik utolsó építőkocka került a helyére.


29. Green kezdőbe nevezésével megindult tehát az együttes, Kerr át is szabta korábban kitervelt védekezési sémáját, sokkal nagyobb hangsúlyt helyezve a váltásokra. Bogut kivételével négy, nagyjából egyforma méretű és gyorsaságú embere volt, akik kedvükre váltogathattak a periméteren - a modern kori NBA leghatékonyabb fegyverének, a pick and roll-nak a méregfogát kihúzva ezzel. Curry sem volt már az az óriási mínusz hátul, mint korábban, Barnes is lubickolt új szerepkörében - sokkal jobban feküdt neki, hogy Curry labdáiból élhet, mintha a cseresorban kellene erőlködnie első számú pontszerzőként. Thompson alaposan meghálálta a belé fektetett bizalmat, kitűnő szezont futott elöl-hátul. Mindenki arról beszélt, mekkora húzás volt, hogy nem léptek meg a Love-cserét, micsoda látnokok dolgoznak a Warriors-nál - mintha senki nem olvasta volna a 60 lépést... A gárda fölényesen nyerte az alapszakaszt (67-15), kis szerencsével mind a Spurst, mind az őket kiverő Clipperst elkerülte a rájátszásban - az első körben az Anthony Davis vezette Pelicanst söpörték ki, majd egy pillanatra úgy tűnt, a Memphis fogást talál rajtuk, de 2-1-es hátrányból visszajöttek, és viszonylag simán hozták azt a párharcot is. A másik ágon a nagy rivális Clippers kolosszális leolvadást bemutatva 3-1-es vezetésről kapitulált a Rockets ellen, így következhetett a főcsoportdöntő. Nem sok kétséget hagytak affelől Curry-ék, hogy melyik a jobb csapat, 4-1 arányban lesimázták Hardenéket, és 40 év után ismét bejutottak a nagydöntőbe, ahol az Atlantát kisöprő Cleveland várta őket.


30. A döntőben az addigra teljesen elfogyó, Anderson Varejao-t, Kevin Love-ot, majd az első meccs után Kyrie Irvinget is elveszítő Cavs pofonegyszerű taktikával állt fel - na nem mintha túl sok lehetőség rejlett volna a fennmaradó keretben. A modern NBA trendekkel szembemenve nem a pick and rollt erőltették, hiszen nem lett volna kivel - egyrészt LeBron James-en kívül nem maradt más alkalmas játékos, aki egy épkézláb pnr-t levezényelt volna, másrészt az ekkor szokásos pick - kiosztás - saroktripla kombót nem tudták kivitelezni, a kívülről veszélytelen Mozgov-Tristan Thompson duó miatt, akikre nem kellett besegíteni plusz egy védővel. A Golden State tapadt a kinti emberekre, David Blatt már Neil Armstrong leigazolását fontolgatta, hogy szerezzen egy kis spacinget, a Cavaliers pedig jobb híján az elavult izolációs kosárlabdát vette elő, Jamesre kihegyezve szinte minden akciót. A taktika - óriási meglepetésre - 2-1-es vezetésig működött. Mozgovot és Tristan Thompsont nem is nagyon akarták, Jamest pedig nem tudták tartani - annak ellenére, hogy előzetesen sokan titulálták a GSW-t ideális “James-stopper” csapatnak, hosszú kezű, mozgékony védői miatt. Barnes, Green, Livingston és Thompson mind csődöt mondtak LeBronon, aki történelmi számokat hozott a fináléban - utolsó mentsvárként a padra “száműzött” Andre Iguodala maradt. A csapat video koordinátora, a 28 éves Nick U’Ren a harmadik mérkőzés utáni éjjelen szöveges üzenetben tanácsolta Kerr edzőnek, hogy szerinte érdemes lenne Bogut helyett Iggyt kezdetni. A nem éppen pontos dobásairól híres játékos védését teljesen fel is adta a Cleveland, hogy máshol oltsanak tüzet; legtöbbször Mozgovot bújtatták rajta, hogy a többi, potenciálisan veszélyesebb támadóra több energiájuk maradjon. Myers álmatlan éjszakái azonban nem voltak hiábavalóak: Iguodala a legjobbkor találta meg dobóformáját, kezdőként 20.3 pontot hozott 9/22-es triplázással, emellett egyedüli fennmaradó opcióként kitnően fárasztotta Jamest. Cserejátékos létére besöpörte a döntő MVP-jének járó trófeát, a Golden State Warriors pedig 4-2-es összesítéssel felért az NBA trónjára - megannyi rossz döntés után, 30 egyszerű lépésben.  

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus