Ideje volt, Tom!

Óriási várakozásokkal tekintettem Tom Thibodeau 2016-os kinevezése felé a Minnesota Timberwolvesnál. Annál a franchise-nál, amelyet 13 évig Kevin McHale, plusz négy esztendőn keresztül a hírhedt David Kahn tett gyakorlatilag tönkre. Karl-Anthony Towns és Andrew Wiggins mellé érkezett egy olyan vezetőedző, aki évtizedekig bizonyította, hogy nagyon ért a védekezéshez, a Chicago Bullsnál pedig azt is, hogy vezetőedzőként is megállja a helyét. Azt leszámítva, hogy agyonjátszatja a játékosait, kifejezetten nagy reményeket fűztem ahhoz a csapathoz, amely a két fiatal sztárra, valamint egy beton csapatvédekezésre épül majd.

Mindössze két és fél év telt el Thibodeau kinevezése óta, és már nincs a csapatnál. Fred Hoiberg vagy Tyronn Lue sem nyerte el a szimpátiámat, de a Bulls és a Cleveland Cavaliers esetében felmerült a kérdés, hogy mit vártak a vezetők, milyen eredmények fognak születni a két csapat keretétől? Ezzel szemben Minnesotában csak az kérdőjeles, hogy nem kellett-e volna korábban kirakni a trénert, és ha igen, mikor?

Thibodeau védekezési stratégiáiról kiderült, hogy elavultak, mert ami 2011-ben még főcsoportdöntőhöz vezetett (add fel a triplát, azzal megverhetnek, úgyse fognak), az az utóbbi évek trendje miatt már nem volt megoldás, a liga egyre nagyobb része inkább kihasználta ezt, minthogy problémát okozott volna neki. Pont ugyanúgy nem figyelte a játékidőket, ahogy a Bullsnál sem, viszont amíg Chicagóban kifejezetten jó kapcsolatot épített ki játékosokkal, a keret ráadásul tele volt labdaigény nélküli zongoracipelővel, itt sem ez a jó viszony, sem ezek a kosarasok nem voltak adottak. Nagyon nem találta meg a hangot a játékosokkal, és amennyire jóban volt a hangadókkal és a legjobbakkal a Bullsnál, annyira nem volt ez igaz itt - még ha Townsszal bevallottan nagyon tisztelték is egymást.

Mondhatnánk, hogy egy edző abból főz, ami adott számára, de itt Thibodeau "vásárolta" az alapanyagokat is, hiszen elnökként minden személyi döntés esetében ő mondta ki az utolsó szót. Több megkérdőjelezhető húzása (Butler megszerzése, illetve sokkal inkább a továbbpasszolásának időpontja, a Teague-Rubio "csere") mellett egy óriási bakija is volt: a semmit nem fejlődő Wigginsszel kötött egy 5 éves, maximum megállapodást, a kanadaianak pedig központi szerepe lehetett a menesztésében.

Egyrészt Wiggins tényleg nem lépett előre tapodtat sem, főleg Butler érkezését követően, márpedig így masszívan túlfizetett, elcserélhetetlen, és az ő szerződése majdnemhogy mindenfatja komoly erősítési lehetőséget megakadályoz akár csere, akár igazolás útján. Ha viszont Thibodeau volt az oka annak, hogy Wiggins fejlődése nemhogy megrekedt, de igazából el sem indult, akkor megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy nem volt kérdéses, hogy távoznia kell a trénernek - hátha Wiggins megindul felfelé, és vagy lehet rá is építeni Towns mellett, vagy legalább elcserélhető lesz a jelenlegi kontraktusával együtt is.

A Minnesota hosszú idő után újra PO-ba jutott tavaly, de összességében nézve semerre nem haladt, pedig az állománya és a keret kora/tehetesége nem ezt vetítette előre. Amellett, hogy Wiggins nem fejlődött, egy rövid időt leszámítva Towns sem lépett előre semmit hátul, márpedig nála ennek kulcsszerepe lett volna a posztja miatt. A Butler-csere után sem szabadult fel senki annyira, hogy teljes pálfordulásról lehessen beszélgetni (Wiggins továbbra is egy helyben toporgott), így a megrekedt keretet fel kellett rázni valamivel - több ok is szólt amellett, hogy a Thibodeau-korszaknak vége legyen.

A nagy kérdés a tréner esetében az, hogy látjuk-e még valaha a kispadon vezetőedzői szerepkörben (vagy akárhogyan). A Bullstól még úgy köszönt el anno 2015-ben, hogy sokan a liga egyik legjobb trénerének tartották. Majdnem egy teljes szezont kihagyott, körbejárta az NBA-t, megnézett sok csapatot közelről, ám ennek ellenére látszólag semmit nem tanult a korábbi hibáiból, ugyanarra a stratégiára építette a taktikáját is, hiába változott rengeteget a liga 3-5-8 év alatt, és ennek csúnya bukás lett a vége.

Jelen pillanatban szakvezetőként szerintem sehol nem kerül szóba az ő szerződtetése, de teljesen más lehet a megítélése az NBA-n belül még edzőként is, mint négy évvel korábban. A fiatalokkal nehezebben találja már meg a hangot, és bár korábban a védekezést nagyon össze tudta tenni, a Minnesota az előző két idényben hátulról a negyedik, illetve a harmadik helyen végzett ebben az összevetésben - idén legalább a középmezőnyben van a Timberwolves, így azt nem lehet mondani, hogy ne javultak volna, de közel sem olyan mértékben és főleg nem olyan ütemben, mint ahogy azt várni lehetett. Nem lepődnék meg azon sem, ha nem látnánk többet a ligában...

A csapattal kapcsolatban egyelőre semmi biztosat nem lehet kijelenteni. Úgy tűnik, hogy Ryan Saunders maradhat véglegesen is a kispadon, ha bizonyít, de róla lényegében semmit nem tudni azonkívül, hogy 32 éves kora ellenére 10 éve az NBA-ben dolgozik (öt évig a Washington Wizards, öt évig pedig a Minnesota segédedzőjeként dolgozott).

Vannak biztató jelek, mint például az, hogy Glen Taylor nem akarja ugyanazt az embert edzőnek és szakvezetőnek is - ez egyre kevésbé dívik mostanában, miután többen is megbuktak ugyanilyen kettős szerepben. Az is jó jel, hogy felmerült a helyi születésű Dave Joerger neve, aki kiváló tréner, igaz, jelenleg a kitűnő kilátásokkal rendelkező Sacramento Kingst irányítja - őt viszont a hírek szerint erősen fúrja a kaliforniaiak segéd GM-je, úgyhogy nem biztos, hogy teljesen ki kell írni a nevét a jelöltek közül. Vannak persze kétségbeejtő infók is, mint például az, hogy Fred Hoiberg neve is felmerült akár elnöki, akár edzői szerepkörben - megpróbálni persze meglehet, de ha valaki semmit nem bizonyított (pozitív értelemben) előző munkahelyén, akkor az Hoiberg.

Függetlenül a csapat vagy tréner jövőjétől, Thibodeau előző két és fél éve után egy egy valami van bennem: csalódottság. Nagyon szerettem Chicagóban, ez a minnesotai karrierje rettenetesen messze volt attól az 5 évtől, a Timberwolvest pedig a liga egyik legígéretesebb fiatal csapatának tartottam, ebben az elmúlt egynegyed évtizedben viszont Butler megszerzésén és az általa jelentett magasabb szinten kívül semmilyen előrelépés nem történt. Nagy kár azért, hogy nem tudott jobban idomulni az új kor elvárásaihoz, mert ha mást nem is, egy valamit azért köszönhetünk Thibodeau minnesotai éveinek: Derrick Rose "visszatérését".