Ilyen irányítókkal is PO-ba juthat a Jazz?

A hónap végén kezdődik az alapszakasz, végigvesszük, mire számíthatunk a csapatoktól - a Utah Jazzt vizsgáljuk.

A szezonfelvezetők korábbi részei:
Atlantic: Sixers, Celtics, Knicks, Raptors, Nets
Pacific: Lakers, Warriors, Clippers, Kings, Suns
Central: Pistons, Pacers, Cavaliers, Bulls, Bucks
Northwest: Timberwolves, TrailBlazers, Nuggets


A Jazz off-szezonját ezen a linken átnézhetitek újra. Azóta Dante Exum lesérült az ausztrál válogatott egyik felkészülési meccsén, ACL-szakadás miatt kihagyja a teljes következő idényt, úgyhogy vele nem számolhat a Utah. Három edzőtábor-szerződést osztottak ki: Jeff Withey, Treveon Graham és JJ O'Brien kaptak meghívást a training campre.


Jelenlegi keret:
Burke - Burks - Hayward - Favors - Gobert
Neto - Hood - Ingles - Booker - Pleiss
Cotton (nem garantált) - Millsap (ng) - Johnson (ng) - Lyles - Withey (ng)
(Exum) - Graham (ng) - O'Brien (ng) - Cooley (ng) - Jerrett


Az előző szezon második fele nagyon jól sikerült a számukra, védekezésben a ligaelitbe léptek, ennek köszönhetően halvány esélyük még a PO-ra is volt, amit azért nem sikerült elérniük. A nyáron túl sok mozgás nem volt náluk, ami viszont meg is bosszulhatja magát nagyon könnyen.

Egy óriási kérdőjel van szerintem az egész csapatban, a lesérülő Exum posztja, az egyes, ami finoman szólva is sebezhetőnek tűnik. Az ausztrál az előző idény második felére került be a kezdőcsapatba, tehát nagyjából akkor, amikor Enes Kantert elcserélték, Rudy Gobert pedig szintén a kezdő tagja lett, így neki is köszönhető többek között az, ahogy összeszedte magát a Jazz. Exum finoman szólva is visszafogott számokat hozott (4.8 pont, 2.4 gólpassz, 1.4 eladott labda, 45.7%-os TS), de egyrészt sokkal jobb védő Trey Burke-nél, másrészt Burke még az ő hatékonyságát is alul tudta múlni (12.8 pont, 45.5% TS), csak ő még erőlködött is, rengeteg labdát fölöslegesen használt, szórt el. Exum sérülése után felmerült, hogy hoznak egy irányítót, de ez eddig nem történt meg, márpedig Burke és az újonc, Európából érkező Raul Neto kettőse minden, csak nem életbiztosítás, ez a poszt megint ugyanúgy a gyengesége lehet a Utah-nak, mint volt az előző idény elején, amikor Burke gyakorlatilag szabotálta a gárda csapatjátékát.

Az irányítók mellett a legnagyobb kérdés szerintem az, hogy mit sikerül átmenteni az előző idény második feléből, az ott nyújtott teljesítmény ugyanis sok esetben nem jelent semmit. Számtalan példa mutatkozott a korábbi években, hogy a február második felétől bemutatott nagy javulások csalókák, egész egyszerűen azért, mert a liga jobbik harmada már a rájátszásra is tartalékol, az alsóbb régió pedig a minél jobb drafthelyet szeretné megszerezni - gondoljunk csak a Detroit Pistonsra, akik évek óta biztatóak az alapszakasz végén, de amikor még mindenki komolyan veszi az évet, akkor semmit nem tudnak szinte felmutatni. A Jazz borzasztóan jól védekezett Gobert vezetésével, és alapvetően szerintem az állományuk képes arra, hogy ezt a szintet fent is tartsa, de hogy ebből mennyi valósul meg a pályán, az szerintem egyáltalán nem jelenthető ki magabiztosan.

Még ha Burke-öt és az irányító posztot egy óriási problémának is tartom, azért azt is hozzá kell tenni, hogy papíron szerintem egészen pofás keret van ezt leszámítva. Nincsenek hatalmas sztárjaik, de Gordon Hayward szépen csendben felzárkózott a liga legjobb kiscsatárai mögé, fejlődése majdhogynem töretlen - már majdnem 20 pontot átlagol úgy, hogy egyetlen szezont leszámítva 56.5 - 57.0%-os TS közötti hatékonysággal dolgozik 4-5 pattanó és ugyanennyi gólpassz, valamint jó védekezés mellett. Nem nagyon hiszem, hogy neki innen van még feljebb, de az előző idényben mutatott teljesítménye pont elég lehet, ráadásul kettes és hármas poszton is könnyedén bevethető. Ő, a vállsérüléséből felépülő Alec Burks, a szezon végén hónap újoncának is választott és 20-25 pontokat dobáló Rodney Hood, valamint a mentornak és kiegészítőembernek is tökéletes Joe Ingles négyes rotációja jónak tűnik még nyugaton is.

A palánk alatt Derrick Favors, Gobert és Trevor Booker hármasa nagyon jól oldotta meg elöl és hátul is a feladatokat az előző idényben. Favors gyakorlatilag Hayward erőcsatár változata, ugyanis főleg az utóbbi két évben folyamatosan előre tudott lépni, jó védő és most már hatékony, 56%-os TS körüli hatékonyságú támadó is, viszont egyrészt a hangját nem hallani, másrészt ritkán kerül bármivel is a hírek középpontjába, pedig egy egészen jó játékossá nőtte ki magát. Gobert-t külön nem kell kiemelni, ugyanis a liga legjobb védői között van a center, ellene dobtak a legrosszabul a gyűrű közelében az ellenfelek az előző idény során, Kanter elcserélésével teljesen átvette az uralmat a festékben, és nem kis mértékben az ő védőmunkájának köszönhető, hogy a Utah olyan második félszezont hozott, amilyet. Azért ez a szekció kicsit problémás is mindemellett, mert ha egyikőjük kiesik, akkor az újonc és egyelőre elég "nyersnek" tűnő Trey Lyles, vagy a Netóhoz hasonlóan Európából érkező, és az NBA-hez kicsit "ropinak" tűnő Tibor Pleiss várnak bevetésre, ez azért rövidnek tűnik egyelőre.

Alapvetően tetszik a Jazz és nagyon keveset foglalkoznak velük, ez szerintem tökéletes motiváció lehet a számukra. Quin Snyder rendszere Gobert kezdőbe állítása óta szinte tökéletesen működik, DE. Még Michael Carter-Williamsnél is nagyobb buktatónak érzem saját csapata számára Burke-öt, mert a Bucks tud lépni, ha muszáj, a Jazznél viszont kis túlzással nincs más lehetőség, csak imádkozni, hogy Burke összeszedi magát, vagy Neto olyat hoz rögtön, amit soha senki nem látott bele. Alapvetően nagyon jó az állomány, de ezen az egy poszton se mennyiségben, se minőségben nincs egy PO-os gárda szintjén a keret. Burke nagyjából az utolsó lehetőségét kapja most meg, mert ha most sem fejlődik, akkor egyrészt az már egy elég reprezentatív sorminta ahhoz, hogy lemondjanak róla, másrészt el is úszik majd rajta a rájátszás, ezért hatalmas a felelősség is rajta - meglátjuk, hogy teher alatt nő-e a pálma vagy összezúzza a rá nehezedő nyomás.

Alapvetően őket tartom a legesélyesebbnek a nyugati 8. helyre, mert bizonyítottan működő játékuk van, míg a további (szerintem) PO-ért küzdő csapatoknál (Mavs, Kings, Suns) rengeteg a kérdőjel, borzasztóan sok embert kell beépíteniük például. Burke-ön viszont annyi minden múlik, hogy simán elképzelhetőnek tartom, hogy a védekezésük ellenére sem kerülnek be a rájátszásba - még hátul csak-csak működhetnek vele is, a támadójáték azonban nem, azt egy ennyire gyenge hatásfokkal, ennek ellenére ennyiszer próbálkozó scorer teljesen tönkrevághatja -, mert egyes poszton viszont ez a csapat a leggyengébb minden szóba jöhető rivális közül, márpedig nyugaton egyetlen lyukas poszt sem fér bele, ha valaki szeretne még április második felében is játszani - egy Darren Collisonnal vagy Brandon Knighttal is simán kint lennének a vízből. Nyugati 8-12. hely van ebben az idényben szerintem.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus