Isaiah Thomas nyeri a Legjobb Hatodik Ember díjat?

A díj odaítélésénél egyetlen kritériumnak kell megfelelni: adott játékos többször legyen csere egy szezonban, mint ahányszor kezd, így értelemszerűen csak ezeket a játékosokat vettük figyelembe.

A deadline-nál a Phoenix Sunstól a Boston Celticshez cserélt Isaiah Thomas tűnik jelenleg a legesélyesebbnek a díjra. Már félévkor is ott volt a legjobb cserék között, a Sunsnál végül 45 meccsen 15.2 pontot és 3.7 gólpasszt átlagolt - ettől függetlenül felemás megítélése volt, mert a csapategységre nem volt túl jó hatással, igaz, a háromirányítós rendszerből csak Eric Bledsoe elégedetlenkedő hangját nem lehetett hallani, Thomas mellett Goran Dragic sem éppen szuperlativuszokban beszélt arról, hogy egy labdával kell ezt a játékot játszaniuk.

Bostonba cserélését követően még jobb lett, az elvileg a PO-ért nem kaparó Celtics vezérévé vált - első 10 meccsén 8-szor jutott 20 pont fölé, mielőtt megsérült a háta, nagyon hatékonyan játszott, és eddigi 16 bostoni fellépésén 18.5 pontot és 5.4 gólpasszt tesz a közösbe átlagban. A legnagyobb előnye szerintem a többiekkel szemben, hogy a kispadról is csapata vezére, és bár a Celtics alapvetően Brad Stevens miatt olyan jó az elvárásokhoz képest, amilyen jó, Thomas a pályán a(z egyik) legtöbbet teszi a Celtics PO-reményeiért. Teszi mindezt úgy, hogy a kiegyensúlyozottság mintaképe: első három szezonjában 57.4%-os TS-sel dolgozott, idén 57.5%-os mutatója van ugyanebben a kategóriában - kifejezetten jó ez a szám, főleg a riválisait nézve.

Két hasonló padscorer kihívója van, akik szerintem a legnagyobb ellenfelei lehetnek majd. Az egyik a Toronto Raptors hátvédje, Lou Williams, aki 15.2 pontot tesz a közösbe, és szintén hatékony, 56.5%-os TS mutatója van. A kanadai együttes folyamatos hullámzásai ellenére viszonylag kiegyensúlyozott tudott maradni egész idényben, az viszont nem éppen mellette szól, hogy semmiben sem veri Thomast. IT-nek nagyobb a befolyása saját csapatára, még akkor is, ha Williams vállalhatja a meccseket eldöntő dobásokat a Raptorsnál - az év elején hibátlanul használta ki ezeket, mostanra a hatásfoka jócskán csökkent. Védekezésben semmivel nem nagyobb faktor, mint Thomas, és még csak azt sem igazán lehet a számlájára írni, hogy negyedik keleten a Toronto, hiszen Thomas kevesebb mint másfél hónapja van a Celticsnél.

A másik hozzájuk hasonló játékos a kétszeres győztes Jamal Crawford, aki hármójuk közül a legjobb csapat legfontosabb csereembere, de 16.4 pontját szignifikánsan alacsonyabb hatásfokkal, mindössze 53.9%-os TS-mutatóval hozza. Nem sokat segít neki az év végi díjkiosztónál az sem, hogy az utolsó 15 meccset vádlisérülés miatt kihagyta - és a legjobb esetben is csak jövő héten tér vissza valamikor -, ez nagyon könnyen negatív irányba befolyásolhatja a szavazókat, még ha összességében sokkal többet nem is kellett oldalvonal mellett töltenie, mint például Thomasnak.

Ők hárman szerintem kiemelkednek a pontszerzők közül, és talán hármuknak van a legnagyobb esélye elhódítani az idei címet.

Outsiderként jelen lehet a New Orleans Pelicans vajkezű erőcsatára, Ryan Anderson, akinek szerintem abban az esetben lesz lehetősége bekerülni a legjobbak közé, ha Anthony Davisék a végén lenyomják az Oklahoma City Thundert a nyugati nyolcadik helyért folytatott harcban. Anderson 14.6 pontot és 5.0 pattanót átlagolt idén, de jóval gyengébben dobott kintről, mint karrierje során bármikor (34.2% tripla), és ez meglátszódott összhatékonyságán is (53.4% TS). Mégis van szerintem sansza legalább a Top3-ra, mert nagyon komoly szerepet kell vállalnia a hátralévő meccseken, amennyiben a Pelicans végül 8. lesz.

Borzasztóan sok neves kosaras átlagol a padról 8-11 pont között (Manu Ginobili, Josh Smith, Corey Brewer, Amar'e Stoudemire, Carlos Boozer, Jarrett Jack, Taj Gibson), igazából különbséget tenni közöttük nagyon nehéz.

A felsoroltak közül Ginobili szerepe és átlaga is sokat csökkent erre az idényre, Boozer úgy hozza a számait, hogy lényegi teljesítmény nincs mögötte, Stoudemire is csak egy jó átlagra képes. Brewer szerintem Top5 csere volt idén a védekezése miatt is, mint ahogy Houstonban Josh Smith is sokkal hasznosabb, mint korábban - kár, hogy a védekezése és a pattanózása mellett ott van, hogy még a Rocketsnél is csak 50.1%-os TS-sel bír, szezonszinten pedig 46.5%-ot tud felmutatni, úgyhogy pár kicsúszott, jó triplaszázalékkal lehozott meccset leszámítva pontszerzőként továbbra is haszontalan.

Jack legalább annyiszor rontja el a Brooklyn játékát, mint amennyiszer megmentette őket az idényben Deron Williams sérüléseinél, míg Gibson hiába hozott egy 10/6-os átlagot, és hiába jó védekezésben is, összességében 54 mérkőzést bírt eddig, nagyon sokat kínlódott a bokájával. A sort a végtelenségig lehetne folytatni olyan nevekkel, mint Ed Davis, Dennis Schröder, DJ Augustin, Anthony Morrow, Marreese Speights vagy éppen Danilo Gallinari, de a Thomas-Williams-Crawford triótól (Brewerrel négyestől, esetleg Andersonnal kiegészülve ötöstől) szerintem mindegyikőjük teljesítménye elmarad.

Még három érdekes név azonban felmerülhet. Az egyik az a Reggie Jackson, aki mivel 71 meccsből 34-en volt eddig kezdő, a végén szerintem nem lesz benne a kritériumban, több mérkőzésen lesz kezdő, mint csere. Egyébként megtölti a statlapot (14.1 pont, 5.6 gólpassz, 4.3 pattanó), de egyrészt csak 50.7%-os TS-sel dolgozik, úgyhogy a pontjait azonnal el is lehet felejteni, másrészt ő egyértelműen kezdőként kezdett magára találni az utóbbi időben a Detroitban, és az év elején is kezdőként volt leginkább jó Oklahoma City-ben, a szezon közben nagyon elvesztette magát, pont csereként.

A Utah Jazz centere, Rudy Gobert van valószínűleg a legnagyobb hatással saját csapata játékéra az eddig felsorolt nevek közül, ráadásul 75 meccsből 30-szor kezdett csak, ő matematikailag biztosan "kvalifikálja magát". Ettől függetlenül elvi gondjaim vannak vele is, mert Jacksonhoz hasonlóan kezdőként van igazi impactje, korábban játékidejéből adódóan közel sem volt ekkora befolyása a meccsekre, mint most. 8.1 pontja mellett 9.2 pattanója és 2.3 blokkja is van meccsenként, védekezésben pedig ő védi a legjobban a gyűrűt az egész ligában. Ha Gobert-t cserének számolja valaki, esélye van nyerni is, de összességében szerintem őt a "matematika" ellenére sem fogják ide sorolni a legtöbben.

Jacksonhoz hasonlóan a határon mozog, Gobert-hez hasonlóan pedig (valószínűleg) be fog férni a szavazólistára a Charlotte Hornets hátvédje, Mo Williams. A statjai megvannak a Top3-hoz - igaz, 14.6 pontját csak 51.8%-os TS-sel hozza, ami sokkal rosszabb, mint mondjuk Thomas vonatkozó mutatója, de van mellette meccsenként 6.4 gólpassza is. A baja neki is az leginkább, hogy kezdőként sokkal jobb volt, 52 pontos karriercsúcsát is onnan hozta. 20 pontos meccsei mostanában is vannak, hogy Kemba Walker visszatért, hatékonysága viszont egészen pocsék 1-2 kivételtől eltekintve, így összességében még hasznosnak sem lehet nevezni, hiába ért el például egy hete majdnem tripla-duplát (26 pontját 26 mezőny-, illetve 7 büntetőkísérletből szedte össze).

Összességében véve nem nagyon látni, hogy Thomast ki és mi alapján verné meg, ha csak Gobert-t nem számítjuk, és nálam a francia center nem csere, vagy az alapján nem fér fel a listára.