Jó irányítók, rossz lábak 2/2.
Rajon Rondo sérülése után, Derrick Rose visszatérése előtt idejét érezzük, hogy elmerüljünk az NBA közelmúltjában. Korábban is számos nagyszerű játékmesterrel előfordult, hogy súlyos térdsérülést szenvedett – egyeseknek volt visszaút a csúcsra, másoknak sajnos nem. A második rész főszereplői: Kevin Johnson, Anfernee "Penny" Hardaway, Tim Hardaway és Ricky Rubio. (Az első részt itt olvashatjátok.)
Kevin Johnson
Prime évek: 1988-1995, Phoenix Suns. All-Star: 3. Sérülés: 1992.
Johnson egy kicsit kilóg a sorból, mivel neki nem a térde, hanem az úgynevezett sports hernia jelentette pályafutása érdemi részének végét. A jelenleg Sacramento polgármestereként a Kingsért küzdő KJ 1987-ben érkezett a Clevelandhez, de alig fél év múlva tovább is cserélték Phoenixbe. Itt első teljes évében 1989-ben megkapta a legtöbbet fejlődött játékosnak járó díjat. 1989 és 1994 között az NBA elit irányítójának számított, háromszor hívták meg All-Starra, négyszer beválasztották az év második legjobb ötösébe, egyszer pedig a harmadik számú ötösbe - 1993-ban pedig nagydöntőt játszhatott.
Azért is került be ebbe a társaságba, mert ő az, akit a mai atletikus, fizikálisan kiemelkedő irányítók igazi előfutárának tekinthetünk. Johnson gondolkodás nélkül ment neki a centereknek (Hakeem Olajuwon felett bemutatott zsákolása máig emlékezetes), nem ismert félelmet - ám ez is lett a veszte. 1992 őszén szedett össze egy sports herniát (akkor még gyakorlatilag ismeretlen, speciális sérv), amit nem diagnosztizáltak nála - emiatt számos olyan kisebb-nagyobb sérülése volt, amit nem tudtak rendesen kezelni, mivel nem ismerték a gondok eredetét.
Johnson felfedezetlen sérve miatt volt kénytelen a Suns idejekorán új irányító után nézni a 90-es évek közepén - ennek köszönhetően lett a csapat játékosa Jason Kidd, Steve Nash és Anfernee 'Penny' Hardaway. Pedig 1996-ben KJ még csak 30 éves volt...
Anfernee Hardaway
Prime évek: 1993-1996, Orlando Magic. All-Star: 4. Sérülés: 1996.
Amikor 1995-ben a rettentően fiatal Shaquille O'Neal - Penny Hardaway duó a nagydöntőig menetelt, talán kevesen gondolták, hogy 2 évvel később az Orlando már az első körben kiesik a playoffból. Pedig így történt: 1996-ban a főcsoportdöntő jelentette a végállomást a Chicago Bulls ellen, pár héttel később Shaq átköltözött Kaliforniába, 1996 őszén pedig Hardaway is elszenvedte első sérülését a sok közül - ezek után a Magic már nem volt más, mint egy átlagos középcsapat.
A 2 méter magas Hardaway rövid fénykorában az NBA egyik legnépszerűbb játékosa volt, akinek Grant Hillhez hasonlóan nem volt gyenge pontja a játékban: méltán hasonlították Magic Johnsonhoz. Sokaknak (köztük a szerzőnek is) maradt meg nagyon elegáns játéka az 1996-os atlantai olimpiáról, ahol a Dream Team III egyik agya volt. Sajnos fizikálisan is a nagy előd Magic-re ütött, 1996-tól folyamatosan bajlódott a térdeivel és más testrészeivel. 1999-ben elcserélték a Sunsba, ahol Kidd, majd Marbury mellett átlagos dobóhátvédként tengette mindennapjait, végül Isiah Thomas "rémuralma" alatt levezetett pár évet New Yorkban.
Tim Hardaway
Prime évek: 1989-2000, Golden State Warriors, Miami Heat. All-Star: 5. Sérülés: 1993.
Tim Hardaway 1989 és 1991 között a Warriors legendás triójának, a Run TMC-nek (Tim Hardaway, Mitch Richmond, Chris Mullin) volt a motorja, 1991 és 1993 között pedig zsinórban háromszor hívták meg az All-Starra. Sem előtte, sem utána nem volt senki, aki olyan tökélyre fejlesztette volna a crossovert, mint Hardaway: keresztátütései, lefordulásai, cselezőkészsége, gyorsasága révén valódi tűzgolyóként közlekedett a pályán, és a Dream Team II-ben is helyet kapott volna – sérülése előtt Derrick Rose sokban hasonlított erre a korai Tim Hardaway-re.
Amikor 1993-ban elszakadt a térdszalagja, a mindent elsöprő lendület ugyan eltűnt (a védők 80%-a persze így sem tudott vele mit kezdeni), de az 1996-ban Miamiba távozó játékmester lépésről lépésre épített fel egy új, kicsit konzervatívabb játékot. 1997-ben az év legjobb ötösébe választották (társai: Jordan, Hill, Malone, Olajuwon…), 1997-ben és 1998-ban is visszatért az All-Starra, 2000-ben pedig olimpiai bajnoki címet szerzett. Nem volt már az a rettegett bokatörő, de így is top5 irányító maradt.
Ricky Rubio
Prime évek: 2012, Minnesota Timberwolves. All-Star: -. Sérülés: 2012.
A tavalyi szezont nem csak Derrick Rose, hanem a minden várakozást felülmúlóan bemutatkozó spanyol irányító is idejekorán fejezte be – viszont ő már vissza is tért. A 2009-ben draftolt Rubio még mindig csak 22 éves, és úgy tűnik, ha lassan is, de vissza tud rázódni korábbi csúcsformájába. Egyelőre még csak 20 perceket játszik, nem kap nagy terhelést, ebben az évben valószínűleg kímélni fogják, viszont limitált játékidejében jól teljesít védő- és támadóoldalon is. Derrick Rose esetében is hasonló menetrendre számíthatnak a Bulls-drukkerek.